Csongrád Megyei Hírlap, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-16 / 296. szám
Kilencven éve született a nagy magyar zeneszerző Kodály és Csongrád megye Kilencven évvel ezelőtt született Kecskeméten Kodály Zoltán, a világ zeneirodalmának kiemelkedő egyénisége. Az évforduló kapcsán Csongrád megyei kapcsolataihoz kerestünk adalékokat. Mindennél fontosabb ez a kapcsolat, amit a jeles zenetudós tanítványaival kialakított, és haláláig fenntartott. Kodály zeneszerzői, pedagógiai alakjának megnézéséhez így szolgáltatott kellő adatot Kertész Lajos karnagy, Belle Ferenc nyugdíjas zeneigazgató és Vaszy Viktor, a szegedi színház zenei főigazgatója. A zenetörténeti dokumentumok, emlékezések közül pedig azokat vettük figyelembe, amelyek elsősorban megyénkre vonatkoztak. Ő maga meglehetősen keveset járt a megyében, noha az itt élő és alkotó művészek mindent elkövettek, hogy műveit sikerre vigyék. Kertész Lajos például, aki 40 évig vezette az egyetemi énekkart, elsőként énekeltette Kodály műveit külföldön. Szinte Európa valamennyi országában megfordultak. Díszes albumok őrzik az újságok és az elismerő bejegyzések sokaságát. Bécs, Varsó polgármesterének köszönő sorait. — Most olyan zenetörténeti dokumentumot mutatok. — mondja beszélgetésünk kezdetén Kertész Lajos —, amiről a nyilvánosság nem tr. Ez is bizonyítja, hogy Kodályt miképpen „értékelték” a múlt rendszerben. — A levél előtörténetéhez tartozik a következő: az egyetemi énekkar 1938 áprilisában Lengyelországba készült, egy nagyobb koncertsorozatra. Az út előtt a rádióban énekeltünk. Az előzetesen beküldött műsorhoz a következő megjegyzést fűzte a rádió, vagy ahogy akkor nevezték magukat a Magyar Telefonhírmondó és Rádió részvénytársaság igazgatósága. „Tisztelettel értesítem a T. Rektori Hivatalt, hogy az április 26-án viaszlemezre éneklendő Egyetemi Énekkar műsorából Kodály: Felszállott a páva című dalát , mint nem engedélyezett számot töröltük, és helyére Liszt: Bordalát vettük fel. Arra kérem, hogy szíveskedjék ezt a vezénylő karnagy úrral közölni.” — És mi lett a dal sorsa? — A rádióban nem énekelhettük, igaz. Szegeden azonban április 23-án először mutattuk be, és Lengyelországban is mindenütt műsorunkon szerepelt, feldolgozását a színházban, és többször szerepelt műsorunkon a Psalmus Hungaricus, a Budavári Te Deum, a Fölszállott a páva, és szimfóniája, a Concerto. A jelzett műveket előadtuk a megye nagyobb városaiban is, Hódmezővásárhelyen és Szentesen, a szegedi szimfonikus zenekarral. Két külföldi ősbemutatóról is szólnom kell. Én vezényeltem Nápolyban, azt a koncertet, ahol a Budavári Te Deum hangzott el, és ahol Basilides Mária énekelt, szólót. Ez 1937 tavaszán volt A másik ősbemutatóra — a Psalmus Hungaricusra — az Észt fővárosban, Tallinban került sor, a harmincas évek elején. Ennek a koncertnek az volt az érdekessége, hogy az észt énekkar és Karl Otz szólista magyarul énekelte a nagyszerű kórusművet. — Én 1909-ben kerültem hozzá a Zeneakadémiára összhangzattant tanulni. Szokatlan öltözködésű, halk szavú, tartózkodó ember volt. „Diktatással” kezdte a tanítást. Dallamokat zongorázott, és érzékelni kellett a taktusbeosztást, és leírni a dallamokat Nehéz volt, hiszen nem voltunk hozzászokva a pentatonikus dallamokhoz. Egy alkalommal, amikor hibát csináltam, így állított meg: „Hát magának lyukas a feje?” Szegeden nem találkoztam később vele, ám ott voltam azon a koncerten, amelyről Tóth Aladár a következőt írta: „A szegedi ünnepi játékok fényes sorozata elérkezett legkimagaslóbb, művészi és közművelődési szempontból egyaránt legjelentősebb zenei eseményéhez: a Dóm téren, Operaházunk ének- és zenekara, élén Kodály Zoltán elvezényelte három reprezentatív korális-szimfonikus remekművét, a Psalmus Hungaricust, a Jézus és a kufárokat és végül a Budavári Te Deumot.” Kertész Lajos karnagy fogadja Kodály Zoltánt az egyetem kapujában (Fotó: Liebmannn Béla) A zeneszerző és a karmester kapcsolatáról Vaszy Viktor érettségije délutánján kopogtatott be Kodály Zoltánhoz. — Mint magánnövendék jártam hozzá — emlékezik —, zeneszerzéstant tanulni. Az első találkozás egy életre nyomot hagyott bennem. Meghallgatta szerzeményeimet és attól kezdve jó pár évig tanultam nála. Főleg a zenei ízlést, a belső hallást fejlesztette beszélgetéseink során, de arra is megtanított, mkképpen vélekedjek a preklasszikus és a barokk muzsikáról, amelyet nagyon szeretett. Elsősorban Scarlatti szonátáit és Haydn rondóit elemezgettük. Később kapcsolatunk a zeneszerző és a karmester kapcsolatává alakult át, és tulajdonképpen neki köszönhetem — és ez egyáltalán nem ismert —, hogy kétszer is Szegedre kerültem. Először — 1945-ben az ő intenciójára, majd 1957-ben is, amikor így ,oktatott: „A megkezdett munkát, be kell fejezni’’' — Ön, mint karmester, milyen műveit tolmácsolta? — Ö, műveinek szinte minden elérhető előadásán jelen volt. Szegeden, a felszabadulás után bemutattuk a Marosszéki táncok balett- 4 Az Éneklő ifjúság mozgalom Amikor Kertész Lajos a kórus szerepéről és jelentőségéről beszélt, önkéntelenül is a Kodály nevéhez fűződő Éneklő ifjúság-mozgalomira gondoltam. Az énektanítás pedagógiája című tankönyv így ír erről a nagy jelentőségű mozgalomról: „Kodály Éneklő ifjúság mozgalma a fővárosi iskolák után mind nagyobb teret hódít magának a vidéki iskolákban. Az énekes mozgalom kiterjesztésében az ifjúság számára írt művekkel Kodály tanítványai haladnak az élen: Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Kerényi György, Kertész Lajos, Vásárhelyi Zoltán.” — Tisztelt karnagy úr, mikor találkozott ön Kodály Zoltánnal? — Amint már említettem én is tanítványa voltam. De abban a szerencsében lehetett részem, hogy fogadhattam őt, 1954 májusában, amikor egy koncertjére Szegedre látogatott. Felkereste az egyetemet is, és találkozott — rögtönzött kis külön hangversenyen — az egyetemi énekkar tagjaival. Ekkor életéről beszélt a fiataloknak, és a zenei műveltség fontosságáról. Erről a találkozásról a következő bejegyzést őrzi az énekkar naplója: „A feltámadott egyetemi énekkart köszöntöm. Kodály Zoltán, 1954. május 6.” — Ön elsők között volt, aki a Mester műveit annak idején megszólaltatta. Mire a legbüszkébb? — Elsősorban a külföldi koncertek sikerére. Az itthoni elismerés mellé megszereztük a külföldi zenekritikusok méltó elismerését. „Halk szavú, tartózkodó ember volt...“ Belle Ferenc* nyugdíjas zenetanár, aki 1935-től a felszabadulásig volt a szegedi városi zeneiskola igazgatója, így emlékszik Kodály Zoltánra, a pedagógusra: A zenetorgalom Arany Jánosa Nem lenne teljes ez a dokumentumokat és visszaemlékezéseket közlő beszélgetés, ha nem szólnánk zenetörténeti jelentőségéről. Vaszy Viktor a következőképpen látja a Mester zenei tevékenységét. — Ő a zeneszerzés tanítását modern szempontok alapján valósította meg. Tanítványait arra ösztönözte, hogy a régi zeneirodalom tanulmányozásánál ne a német romantika legyen a határkő, hanem a korábbi korok zenéjét is vizsgálják meg, így Bach, Haydn, Mozart, Beethoven műveit és munkásságát. Hervadhatatlan érdemeket szerzett azzal, hogy a magyar parasztdalt összegyűjtötte Bartók Bélával közösen, akit elsősorban ő ösztönzött erre a munkára. Zeneszerzői, alkotói jelentősége viszont abban csúcsosodik ki, hogy Magyarországot kiemelte a német romantika zenei sekélyességéből, és népdalgyűjtés alapján kialakította a sajátos magyar stílust, és megteremtette a magyar recitativók , olyasmit jelent a magyar zenetörténetben, mint Arany János a költészetben, szemben Bartókkal, akitől stílusa elhatárolódik, elsősorban azért, mert Kodály diatonikus természetű, Bartók inkább kromatikus természet, ami részben a zongorista-előadóművész alapállásából ered. Nagy érdeme, hogy kórusművei megalkotásával iskolát teremtett, amely a Kodályéletmű lezáródása után is elevenen hat, és terjed a világon. POLNER ZOLTÁN [ A Budapesti MÁV Szimfonikusok hangversenye volt a harmadik az Országos Filharmónia és a szentesi állami zeneiskola bérletsorozatában. Az együttes nem méltatlanul tartozik, az ország legelső zenekarai közé. Mint már a tavalyi koncertjükön, most is csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk egységes, pontos játékukról. Számukra a vidéki koncert nem unalmas és fárasztó nyűg, hanem alkalom az örömteli, együttes muzsikálásra. A zenekar szívesen és sokat dolgozik külföldi vendég karmesterekkel, s most az osztrák Kurt Wöss vezényelte őket. Wöss kitűnő muzsikus, remek karmester, személyisége első pillantásra rendkívül rokonszenves. Magyarországon eddig nem volt ismert, pedig koncertje után ítélve a világ vezető egyéniségű karmesterei között van. Felix Weingartnernél Sikeres batflterseiT Szentesen tanult, jelenleg a linzi Bruckner zenekar vezető karnagya, emellett nagy Bruckner-szakértő, kutató és propagátor. Általában egy évből 6 hónapot tölt otthon, a hátralevő időben pedig koncertezik. (Szentesre például egy mexikó—japán—koreai körút után jött.) A műsorban Beethoven III. Leonóra nyitánya hangzott el először. Ezután Sztravinszkij 1929-ben zenekarra és zongorára írt Capriccióját hallgattuk, a szólista a cseh Clara Havlikova volt Havlikova igen jól képzett, virtuóz zongorista, különösen a modern zene interpretálásának területén fejt ki jelentős tevékenységet. Több országban vendégszerepelt, de elsősorban a mai cseh zene ezen belül is Suchony műveinek állandó előadója és bemutatója. Sztravinszkij nehéz zongoraszólama, igen jól játszotta; a zenekar szintén remekelt. A szünet után Beethoven VII. (A-dúr) szimfóniáját hallhattuk és túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az előadás kimagaslóan nagyszerű volt. Wess ragyogóan dirigált, könnyed eleganciája mellett pontosság, szuggesztivitás jellemzi. Tempoérzéke kivételes; a második, lassú tétel indítása gyönyörű volt, a negyedik elementáris erejű, féktelen, szinte extatikus jókedve oly remekül valósult meg, amilyenre rég nem volt példa. A közönség nagy tapssal és lelkes ünnepléssel köszönte meg a kitűnő koncertet. MAJTÉNYI ANDRÁS Élrt és Iskola Egy üzem — egy iskola Csongrádon, a Széchenyi utcai általános iskolában az 1972—73-as tanévben, kabinetrendszerű oktatást kezdtek a nevelők. Nem máról holnapra tették ezt, céltudatosan, már másfél éve készülnek rá. Ez idő alatt rengeteg szemléltetőeszközt gyártottak házilag, sok-sok képet, térképet, képes kronológiai grafikont készítettek, több száz túlórában a társadalmi munkában. Nem voltak egyedül. Nemrég meglátogatták tantermeiket segítőik, a MIRKÖZ Szövetkezet csongrádi üzemének vezetői és dolgozói, hogy a másfél éves jó kapcsolatokat megerősítsék, hogy közelebbről megismerjék a dolgozó pedagógusok munkáját, lássák, miben tudnak most már sokkal céltudatosabban segíteni. Eddig is sokat adtak és segítettek munkájukkal. Most viszont végigsétáltak a tantermeken Mészáros Pállal, az iskola igazgatójával, láthatták, hogy az általuk készített szekrény zsúfolásig volt rakva szemléltetőeszközökkel. S egyúttal megtudták azt is, hogy az új rendszerű oktatáshoz mire lenne még szükség, mivel tudnak hozzájárulni az üzem dolgozói, vezetői ahhoz, hogy tovább korszerűsödjék a munka ebben az iskolában, ahová elsősorban a fizikai dolgozók gyermekei járnak (94 százalék). Otthon nem kapnak különösebb segítséget a tanuláshoz. Azt a bizonyos pluszt tehát az iskolának kell biztosítani. És hogy ez egyre jobban sikerül a Széchenyi utcában, arra a legjobb példa a felső tagozatosok, de különösen a nyolcadikosok eredménye. Az iskola minden eszközt a tanulók rendelkezésére bocsát. Minden a gyerekek előtt van, amiről tanulnak. A nevelők azt tapasztalják, hogy szeptember óta nagyobb kedvvel járnak osztályaikba a felsősök is. Szünetben nézegethetik a könyveket, színes képeket, szemléltetőeszközöket. Órák alatt sokkal több idő jut az új anyag elsajátítására, gyakorlására, mint eddig, mert minden eszköz állandóan a helyén van. Az iskola nevelői mégsem elégedettek. Tovább akarják fejleszteni eddigi munkájukat. Újabb eszközök elkészítését tervezik, többet abból, ami már jól bevált. Ehhez kértek újabb segítséget az üzem dolgozóitól, akiknek nevében Bakló Nagy Pál főkönyvelő mondott köszönetet a meghívásért, majd a telep vezetője, Deák János külön méltatta az iskola oktató-nevelő munkáját, a pedagógusok lelkesedését és szorgalmát. Majd ígéretet tett arra, hogy ezután nemcsak anyagot adnak, hanem társadalmi munkában készített eszközökkel kívánják gazdagabbá tenni az iskolát. Az Egy üzem — egy iskola-mozgalomnak nagyszerű példája volt ez a látogatás Csongrádon. A munkások és vezetők megismerték az iskolát, amelynek segíteni akarnak. Az ilyen közvetlen tapasztalatok nemcsak szellemében erősítik meg a korábban kötött szocialista szerződést, hanem azt a gyakorlatban is sokkal könnyebben és gyorsabban megvalósíthatják. Kép és szöveg: ZELMAN FERENC Emlékünnepség a JATE bölcsészkarén Nagy sikerű emlékünnepséget rendeztek csütörtök este a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészettudományi karának épületében, az Auditórium Maximumban a Petőfi-évforduló tiszteletére. Bevezetőt dr. Serfőző Lajos, az egyetem oktatási rektorhelyettese tartott, majd dr. Lukácsy Sándor, az irodalomtudományok kandidátusa, az MTA Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője mondott ünnepi beszédet. A műsorban fellépett Margittay Ági színművész, valamint az Egyetemi Színpad tagjai, akik Paál István nemrégiben díjat nyert Petőf-műsorát és a költő Vági László megzenésítette verseit adták. Régészeti lelet A Duna mentén, a termékeny mohácsi síkon, egy csaknem másfél ezer éve porladó földműves falu maradványaira bukkantak a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészei. A hajdani falucska lakói gepidák voltak, akik megállapodott: földművelő életmódot folytattak a dunai árterület peremén. Érdekes módon előbb a falu temetője került napvilágra, mégpedig egy mezőgazdasági építkezés földmunkái közben, a temetkezés iránya azután nyomra vezette a régészeket a település helyét illetően. Az ősz folyamán kezdett ásatások tizenkét földbe vájt házacska maradványait hozták napvilágra. A föld alá különféle használati tárgyak is előkerültek, köztük orsó gomb és szövészek nehezék, ami a háziipar létére vall. SZOMBAT, WSS. DECEMBER 1..