Csongrád Megyei Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 50-75. szám)

1973-03-01 / 50. szám

ros történt a nagyvilágban? E­rr mi történt a nagyvilágban? 2 Kádár János fogadta a CGT küldöttségét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára szerdán az MSZMP székházában fogadta a hazánkban tartózkodó Francia Általános Munkásszövetség (CGT) küldöttségét, amelyet Georges Seguy, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja a CGT főtitkára vezet. A szívélyes, baráti, elvtársi eszmecserén részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a SZOT főtitkára is. Külügyminiszteri tanácskozások a francia fővárosban Szerdán Párizsban a Viet­­nam-konferencián részt vevő küldöttségek nem tartottak plenáris ülést. A konferencia szerkesztő bizottsága az érte­kezlet részt­vevői által pén­teken aláírandó egyezmény szövegén dolgozott. A szöveg­tervezetet ma plenáris ülésen vitatják meg. A konferencia kezdeti ked­vező légkörét jelentősen be­folyásolta Nixon elnöknek Rogers külügyminiszter ré­szére küldött kedd esti uta­sítása. Az elnök rendelkezése arra vonatkozott, hogy Ro­gers „a legsürgősebben” tár­gyalja meg a VDK külügy­miniszterével az amerikai foglyok további csoportjai sabadonbocsátásának fel­függesztését, „mielőtt bármi­lyen más kérdésben tovább­haladhatna a konferencia”. Mint arról már beszámol­tunk, a VDK kormánya ked­den közzétett nyilatkozatában megállapította: a saigoni kor­mány és az Egyesült Álla­mok kormánya súlyosan megszegi a párizsi megálla­podások előírásait. A VDK küldöttségének tagjai —­ akik részt vesznek a vegyes kato­nai bizottság munkájában —, közül ötöt vasárnap Huéban és Da Nangban huligánok megtámadtak és súlyosan megsebesítettek.­­Az öt sebe­sült VDK-tisztet kedden visz­­szaszállították Hanoiba — a szerke. A VDK kormánya nyilatkozatában követelte ka­tonai küldöttsége biztonságá­nak garantálását, biztosíté­kokat követelt továbbá a párizsi megállapodás rendel­kezésének betartására és kö­zölte, hogy a rendkívüli sú­lyos helyzetre való tekintet­tel az indokínai harcokban fogságba esett amerikai ka­tonák további csoportját csak akkor bocsátja szabadon, ha az USA hathatósabban tá­mogatja a vietnami tűzszü­­neti megállapodás betartását Párizsban szinte villámcsa­pásként hatott Nixon elnök nyilatkozata, amelyet a fran­­­cia fővárosban úgy értelmez­nek, hogy Washington egyol­dalúan egyelőre felfüggeszti a további tárgyalásokat. McCloskey, az ameri­­kai kül­döttség szóvivője egy kérdés­re válaszolva kijelentette: „ nem azért jöttünk ide (t­­. Párizsba — a szerk.), hogy sikertelen tárgyalásokat foly­tassunk. Feltétlenül szüksé­ges azonban, hogy a foglyok szabadonbocsátásának­­kérdé­sében tisztázzuk az állás­pontokat”. Szerdán délelőtt Párizsban Nguyan Try Dinh, a VDK és William Hogers amerikai külügyminiszter megbeszélést tartott. Délután a VDK, az USA, a DIFK és a saigoni kormány külügyminisztere tanácskozott a Vietnamra vo­natkozó megállapodásról. A tanácskozásokra a DIFK kül­ügyminiszterének javaslatára került sor. Nincs „válsághangulatról“ szó A külügyminiszterek talál­kozójáról távozóban Nguyen Duy Trinh, a VDK külügy­minisztere újságírók kérdé­seire válaszolva kijelentette: egyelőre még semmiféle dön­tés nem született. Nem nyilatkozott Rogers amerikai külügyminiszter sem. A négyes találkozó után négyszemközt folytatta a megbeszélést Binh asszony, a DIFK külügyminisztere és Tran Van Lam, a saigoni rendszer külügyminisztere. Eszmecseréjük körülbelül egy órán át tartott. Ezek után hadd összegez­ésük itt a hírügynökségek szerda esti jelentéseinek a párizsi Vietnam-értekezlet további kilátásaira vonatko­zó állásfoglalásait. Általában az a vélemény Washington­ban is és a francia főváros­ban is, hogy a VDK kor­mánynyilatkozata és Nixon elnök Rogers külügyminisz­ternek küldött utasítása után sincs a tanácskozás „válság­­hangulatban”. Igaz, a szak­értők, akiknek az értekezlet közleményének megszövege­zése a feladatuk, szerdán este nem tartották meg ter­vezett újabb munkaülésüket, de ez azt is jelentheti, hogy kitűzött feladataikat már tel­jesítették. A konfrencia ma újból plenáris ülést tart, s pénte­ken minden bizonnyal sor kerül az eredményes befeje­zésre is. Szovjet hajók a VDK-nak A Szovjetunió három ha­jót ajándékoz a Vietnami Demokratikus Köztársaság­nak. A „Zajszan”, a „Mon­­gugaj” és az „Uszty-Kam­­csatezk” nevű hajók Vlagyi­vosztokból hamarosan meg­érkeznek Haiphongba. A hajók szovjet legénysé­ge a gyakorlatban, menet közben tanítja be a vietna­mi személyzetet, s csak ez után tér vissza Vlagyivosz­tokba. Nyugatnémet gépkocsi­­kiállítás Moszkvában Szerdán a moszkvai Szo­­kolnyiki-parkban megnyílt a Daimler-Benz AG. nyugat­német gépkocsiipari egyesü­lés moszkvai kiállítása, ame­lyen személykocsikat, teher- és különleges rendeltetésű gépkocsikat, autóbuszokat és motorokat mutat be a ked­den megkötött tudományos­­műszaki megállapodás értel­mében. Dr. Joachim Zahn, a Cég elnöke megnyitó beszé­dében emlékeztetett arra, hogy a szovjet autóipart és a Mercedes-gyárakat a több mint ötven évvel ezelőtt kezdődött tudományos-mű­szaki együttműködés hagyo­mányai közelítik egymás­hoz. A Daimler-Benz elsősor­ban szakemberek számára berendezett moszkvai autó­szalonja igen széles áttekin­tést ad a leggyorsabban fej­lődő nyugat-európai gépko­csigyártó cégek egyikének gyártmányairól: huszonkét személykocsi modellje között látható a teljesen műanyag karosszériás, 300 kilométeres végsebességű C—11-es, amellyel a Mercedes a .,jövő gépkocsiját” reprezentálja. A kiállítás megnyitóján megjelent A. M. Taraszov, a Szovjetunió gépkocsiipari minisztere is. Vályi Péter folytatja tárgyalásait Washingtonban Washingtonban, az Egye­sült Államok fővárosában szerdán délelőtt 10 órakor — ottani idő szerint — magyar és amerikai szakértők meg­kezdték a két ország gazda­sági és kereskedelmi kapcso­latai időszerű kérdéseinek megvitatását. Ezen magyar részről Szalai Béla, külkeres­kedelmi miniszterhelyettes és Molnár József, a washingto­ni magyar kereskedelmi ki­rendeltség vezetője vett részt. Ugyancsak folytatta ta­nácskozásait Vályi Péter és Frederic B. Dent is. Vályi Péter — JoTWről — és tarivá­ypartnere, Frederick B. Dent amerikai kereskedelmi miniszter a kedd esti tanácskozások meg­kezdése előtt . Szovjet—amerikai megbeszélések kezdődtek A téma: a két ország kereskedelmi kapcsolatainak továbbfejlesztése Washingtonban tegnap megnyílt a szovjet—amerikai kereskedelemmel foglalkozó értekezlet. Az értekezleten megvitatják az új lehetősé­geket és a két ország keres­kedelme fejlesztésének táv­latait. A konferencián, amelyet az Amerikai Gyáriparosok Országos­­ Szövetsége, kva­tív mint a vezetéstudománnyal és kereskedelemmel foglal­kozó nemzetközi intézet kez­deményezésére szerveztek, mintegy 800 amerikai nagy­­vállalat és bank vezetői vesznek rész. A konferenciára szovjet küldöttség érkezett Washing­tonba Vlagyimir Alhimov k­ülkereskedelmi miniszter­­elyettes vezetésével. Az európai biztonsági ér­tekezletet előkészítő helsinki nagyköveti tanácskozás csü­törtöktől új munkarendre tér át: a napirendi pontok tar­talmának gyakorlati megha­tározását egy kisebb létszá­mú munkabizottság fogja végezni. A legközelebbi ple­náris ülésre csak jövő ked­den kerül sor. Az előző napon létrejött kompromisszum már szerdán jótékonyan éreztette hatá­sát: a kétórás munkaülésen a nagykövetek a tárgyszerű együttműködés légkörében, és különösebb vita­ nélkül állapodtak meg a munka­bizottság működési szabá­lyaiban. .ifi*..*. ■/. „­­ Új munkarend Helsinkiben Fülöp herceg elutazott Magyarországról Fülöp herceg, II. Erzsébet angol királynő férje eluta­zott Magyarországról. Ma­gyarországi tartózkodása so­rán meglátogatta a bábolnai és a dióspusztai állami gaz­daságokat, ahol lovasbemu­tatókat tekintett meg. Fülöp herceget a Ferihe­gyi repülőtéren Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titká­ra és Hollai Imre külügymi­niszter-helyettes búcsúztatta. SOROKBAN Újabb két áldozata van az észak-írországi polgárháború­nak. Kedden az IRA lövé­szei Belfastban tűz alá vet­tek egy járőrautót, és go­lyóik halálra sebezték az egyik rendőr. Szerdán haj­nalban angol katonákra lőt­tek Newry-ban. A rövid tűz­harc színhelyéről később egy súlyosan sérült 13 éves fiút szállítottak kórházba. A fiú néhány óra múlva belehalt a sebekbe. Az SZKP KB meghívására kedden baráti látogatásra Moszkvába érkezett a Koreai Munkapárt küldöttsége. A küldöttséget Kim Dong Gju, a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottságának tag­ja vezeti. • Szerdán délben megérke­zett Bonnba Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára, és röviddel megérkezése után a bonni kancellári hivatalban meg­kezdte tárgyalásait­­ Egon Bahr nyugatnémet állammi­­niszterrel. Kohl és Bahr, a két német állam közötti alap­­szerződés­ tavaly december­ben történt aláírása óta első ízben találkozott egymással. Tárgyalásaik középpontjában az NDK és az NSZK kap­csolatainak normalizálásával összefüggő kérdések állnak. E Chile választásokra készül ÚJSÁGHÍR: vasárnap újjáválasztj­a a 150 tagú chilei képviselőházat és az 50 tagú szenátus felét A­z a hét, amelyben ben­ne vagyunk, méltán érdemli ki a „válasz­tások hete” elnevezést, amennyiben három ország­ban — Írországban, Francia­­országban és Chilében — is urnák elé állnak a választó­­polgárok, és eldöntik, hogy kiket küldenek a parlamen­tekbe. Írországban február 28-án került e választásra sor, Franciaországban és Chilében pedig vasárnap szavaznak. Az utóbbi két országgal kapcsolatban, az az általános vélemény, hogy a franciaor­szági választások bírnak na­gyobb fontossággal. Nemcsak azért, mert egy nagyhata­lomnak számító ország belső politikai erőviszonyairól ad­nak majd átfogó képet, ha­nem azért is, mert a balol­dali szövetség győzelme ese­tén megváltozhat a francia kormány jellege és égész koncepciója is, ami döntően hatna Nyugat-Európa hely­zetének alakulására is. E vé­­­­lemény mellett sokan vall­ják azt, hogy a Chilében sorra kerülő választás ered­ményének fontossága sem kisebb: nemcsak Chile bel­politikai helyzetét befolyá­solja majd, de közvetlenül Katin-Amerika politikai fej­lődésének koncepcióját is. Miről is van szó Chilében? Arról, hogy a jelenleg ha­talmon levő baloldali Népi Egység kormányának a hely­zete megerősödik-e a vasár­napi választások eredménye­ként? Ha­­igen, erőteljesen folytatódhat , és belátható időn belül teljessé válhat Chile „békés forradalma”, vagyis a baloldal programjá­nak demokratikus, parla­menti eszközökkel történő megvalósítása. Ez azt­ jelen­tené, hogy példája nyomán Peruban is bátrabban tehet­né további előremutató lépé­seit az ott kormányon levő, a baloldallal szimpatizáns rendszer. Hasonló hatással járna a chilei baloldal meg­erősödése Venezuelában­­ is, sőt nagymértékben befolyá­solná az ugyancsak választá­sok előtt álló argentin köz­vélemény hangulatát is. A chilei baloldal előretörése tehát új távlatokat adhatna a józanabb, a népi erőkre építeni szándékozó latin­amerikai kormányok szá­mára. Van-e erre kilátás? E kérdésre nem lehet egyértelműen igennel, vagy nemmel válaszol­ni. Elsősorban azért nem, mert a Chilében levő helyzet, minden bizonnyal a legsajá­tosabb a világon, a parla­mentáris rendszerű országok közül. Itt ugyanis a baloldali Népi Egység kormánya­­par­lamenti kisebbségben van mind a képviselőházban, mind a szenátusban. Ez a helyzet úgy állt elő, hogy az 1969-ben tartott parlamenti választásokon a jobboldal kapott többséget, 1970-ben viszont már baloldali népi programmal indult politikust választottak elnökké, a most 64 éves Salvador Allendet, a Szocialista Párt elnökét. Igaz, Allende az elnökválasz­táson csupán a szavazatok­nak 36,3 százalékát szerezte meg, s így — az abszolút többség hiányában, az alkot­mány értelmében — a sze­nátusra hárult a feladat, hogy a két, legtöbb voksot kapott jelölt közül az egyi­ket megválassza. Így jutott Allende 1970. október 4-én 153 szavazattal az elnöki tisztség birtokába, hat esz­tendőre. S mivel Chilében elnöki rendszerű kormány­zás van, ő alakított kor­mányt is. Allende egy hat baloldali párt, illetve politi­kai csoportosulás „koalíció­jából" — amelyben a Kom­munista Párt és a Szocialista Párt is helyet foglal — álló baloldali Népi Egység­kor­mányt hozott létre. A chilei kormány tehát egy parlamenti többséggel rendelkező többséggel szem­ben kormányoz, és marad rá a továbbiakban hatalmon, hacsak a jobboldal — erre azonban szinte nincs is ki­látás — földrengésszerű győ­zelme következtében Allende elnöki pozíciója meg nera inog. — Ez tehát egy egye­dülálló kormányzási szituá­ció, mint ahogyan párhuzam nélküli az a megpróbáltatás­szerű sorozat is, amellyel a kormánynak szembe kell néznie, feltehetően a továb­biakban is. A hatalmas in­fláció, amelybe az amerikai tőkés körök is „besegítet­tek”, továbbá a kis- és kö­­zéppolgárság szembefordulá­sa a rendszerrel — s ennek csaknem krónikussá vált áruhiány és élelmiszer-ellá­tási nehézség a következmé­nye — bizony nagyon nehéz helyzetbe hozta Allende kor­mányát. Mégis, elmondhatjuk, hogy a baloldali Népi Egység programja már több rész­csatát nyert. Folytatódott a­ nagybirtok államosítása és a parasztok tulajdonába adá­sa, a közép- és nagyüzemek, köztulajdonba vétele, az 197­­ előtt még 40 százalékos írás­­tudatlanságot gyakorlatilag már felszámolták, és egyrre inkább megfelelő képességű és képzettségű vezetők, ke­rülnek az üzemek, vállalatok és intézmények élére. Ezen­ túlmenően a lakosság ugyan elkeseredett küzdelmet vív a­­ Mostjaasyp.bb szóélete .Inflá­cióval, mégis alapvetően biz­tosított ruházati cikkekkel, lakással és munkával való ellátottsága. Nem egyszerűen tehát arról van szó, hogy — egy angol lap kifejezésével élve — a parasztoknak és a munkásoknak „már két nad­rágjuk van”, hanem arról, hogy a Népi Egység kormá­nya komoly eredményeket mondhat magáénak. Azt 1970-ig három és fél százalé­kos évi átlagú termelékeny­séget nyolc és fél százalékra sikerült emelnie, és lényegé­ben felszámolta a munkanél­küliséget. — „A munkások fokozatosan ráébrednek — írja a jelenlegi chilei viszo­nyokkal egyébként kevéssé rokonszenvező Guardian cí­mű angol lap —­, hogy meg­felelő irányítással megsze­rezhetik­ az igényes szintű műszaki tudást, amelyet most már nem egy kis cso­port, hanem az egész társa­dalom javára­ használhatnak. Csak időre van szükség ah­hoz, hogy ez a folyamat visszavonhatatlanná váljék. A chilei baloldali Népi Egység kormányának természetesen nincse­nek illúziói. Tisztában van azzal, hogy a jobboldal ké­pes parlamenti befolyásának megőrzésére, sőt átmeneti fokozására is. Azt is tudja azonban, hogy túl van a, programja megvalósításával járó nehézségek kritikus sza­kaszán, s hogy következetes politikával erőteljesebb tá­mogatáshoz tudhat hatalmá­nak mensziiá­dj**# -hoz. 1 PERÉN­YI ISTVÁN KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Szavaztak Dél-Koreában Kedden Dél-Koreában par­lamenti választásokat tartot­tak, amelyek során a parla­menti képviselők kétharma­dát választották újjá. A vá­lasztásokból Pak Csong Hi elnök pártja, az unalmon le­vő Köztársasági Demokrata Párt került ki győztesként; a 146 parlamenti mandátum­ból 71-et szerzett meg. Négy mandátum sorsa még ismeretlen. A 146 képviselő megválasztása után 219 főnyi parlament még betöltetlen. 73 helyére — az új alkot­mány értelmében — maga az államfő nevezi ki a törvény­hozókat. CSÜTÖRTÖK, 1973. MÁRCIUS 0

Next