Csongrád Megyei Hírlap, 1973. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
Látogatás Vásárhely nagy építkezésein Mint arról lapunkban beszámoltunk, a vásárhelyi tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt héten meglátogatta a város nagy építkezéseit. A helyszíni tapasztalatok alapján egyöntetű volt a testület tagjainak véleménye: 1973 igen jelentős év Vásárhely fejlődésében. A sok előkészítő munkát igénylő beruházások most már kezdenek látványos formát is ölteni. De lássuk csak, mire alapozta megállapítását a város vezető testülete? AZ V- KERÜLETI PARTHÁZNÁL Az V. kerület meglehetősen távol esik a város központjától, mégis ez Vásárhely legnépesebb körzete — több mint 7 ezren laknak itt Érthető tehát, hogy sok száz szenvedélyes szószólója akadt az elmúlt években az igénynek: a romos, életveszélyessé nyilvánított pártház helyett minél előbb épüljön egy új, művelődési célokra is alkalmas párt- és tömegszervezeti székház. Nos, a „csúcsiak” álma napjainkban teljesül. A társadalmi összefogást nagyszerűen dokumentáló, 1 millió 700 ezer forint értékű, a Jókai és Rákóczi utca sarkán álló, kívülről is tetszetős épület műszaki átadása a napokban megkezdődött. Tóth István kerületi párttitkár tájékoztatója szerint már a berendezéseket is megvásárolták, és semmi akadályt nem lát az augusztus 20-ra kitűzött ünnepélyes átadáselőtt. A BÉKETELEPEN Amikor Vásárhely általános rendezési terve elkészült, a tervezők a Lőrinc pap utcánál húzták meg a város egyik határvonalát Az élet azonban régen áttörte a papíron meghúzott vonalat, a város erős mágnesként vonzza a tanyai lakosságot. A betelepülőknek pedig hely kell: alapközművekkel ellátott telek, méghozzá sok. És a Lőrinc pap utcán túl is sokasodnak már az új házak, örömöt és gondot okozva, öröm: a Béketelepen kiosztott 523 telek közül 284-en már szép családi ház épült, a-■legtöbb előtt betonjárda csíkja húzódik, ott vannak a közkifolyók, s új oszlopok jelzik a közvilágítás terjedését. Gond: a sátortetős típusházak nyomasztó egyhangúságát még nem sikerült feloldani, a sok engedély nélkül épített melléképület pedig még tovább rontja az összképet. De ami a legnagyobb hiányosság: nem épültek még ki az úgynevezett fő gyűjtőutak, s így a gépjármű-közlekedés esős időszakokban lehetetlen. Szinte teljesen hiányzik a kereskedelmi hálózat is. Most már ez a két legfontosabb feladat itt, amit a városi tanácsnak meg kell oldani A KISTÓPART UTCÁNÁL A lakáskérdés mellett Vásárhely egyik legnagyobb gondja a sok rossz út. Egy reális fontossági sorrendet tulajdonképpen nem is lehet készíteni. A Kistópart utca felső szakaszának felújíttatása mégis a legésszerűbb döntés volt. Nemcsak az ott lakók hangulata, de a vasútállomásról áradó idegenforgalom és a közúti közlekedés szempontjából is. Az építés jól halad, a Közúti Építő Vállalat szeptember 30-ra fejezi be a munkát. Egy adat, amely magyarázattal szolgálhat sokaknak, akik az útépítést minden elé helyeznék a városban: e rövid szakasz rekonstrukciója 3 millió 900 ezer forintba kerül! A KENYÉRGYÁRNÁL A vasúton túl, a FIM Majolikagyárával szemben mind méreteiben, mind költségeiben is a jelenlegi két legtekintélyesebb beruházáson dolgoznak a CSOMIÉP, illetve az ALÉP munkásai. A mintegy 40 millió forintba kerülő, 1975 végétől napi 22 tonna pékárut kibocsátó központi kenyérgyár építéséhez csak tavasszal kezdtek hozzá, de a kéthajós csarnok tartópillérei már állnak. Ahogyan Török István, a CSOMIÉP igazgatója mondotta: a sütőipar fejlesztése országosan kiemelt program, s itt azután tényleg nem lehet csúszni a határidőkkel . A GABONASILÓNÁL Az épülő kenyérgyár szomszédságában a 2 ezer vagonos gabonatároló látványos építése már a befejezéshez közeledik. A város legmagasabb pontján, 58 méter magasban, a zárófödém elkészítésén fáradoznak az építők. A 16, hatalmas cementhengerből álló létesítményre már most is nagy szükség lenne, de csak 1974-ben lesz teljesen kész. Összköltsége: közel 60 millió forint. A BELVÁROS REKONSTRUCIÓJANAL Vásárhely belvárosa az utóbbi 10 esztendőben alaposan megváltozott. A városközpont rekonstrukciója azonban csak most kezd igazán izgalmassá válni. A DÉLÉP kivitelezésében épülő új áruház végső körvonalai kezdenek kialakulni. Az építők határozottan ígérik: a tél beálltáig teljesen „lezárják” az épületet, hogy azután ne legyen akadálya a hideg a belső szerelési munkáknak. És pontosan egy éven belül átadják a már nagyon hiányzó, modern áruházat, amely 16,5 millió forintba kerül. Az áruház mögött tavasszal nagy „rombolás” folyt. Gyakorlatilag eltűnt a régi Oldalkosár, s végérvényesen a Lehel utca. De az elkerített, most még síknak tetsző építési területen már — két hatalmas gödörben — készül az első két 10 emeletes kockaház alapja, hogy még az idén összeállíthassák házgyári elemekből a jövőre beköltözhető 120 új lakást. Ezért a két házért egyébként 43 milliót kell majd fizetni. A Bethlen Gábor Gimnáziummal szemben viszont augusztusra befejezik a negyedik, úgynevezett középblokkos lakóépületet is. Az idén tehát 80 család költözik az Oldalkosár utcai új lakónegyedbe. A HÓDTÓI CSATORNÁNÁL A közeli napoktól kezdve az Ady Endre utca forgalma alaposan lelassul majd, mert az úttest alatt is ki kell építeni a hódtói csatorna zárt szelvényét. De ezzel a 16 millió forintos rekonstrukció nehezén túl is jut a Közúti Építő Vállalat, hiszen a város lakott részeit érintő 750 méteres csatornaszakasz befejezése után a vasúti töltésig, illetve a Kenyere éri zsilipig már egyszerű a meder kotrása és a víz betonágyának elkészítése. Varga Árpád főépítésvezető ezért is bizakodó: november 30-ig befejezik ezt a nagyon fontos munkát. S mint ahogyan Lehmaann István, a városi tanács főmérnöke a helyszínen említette, a zárt szakasz parkosításának terve is kész van már. Az egyre épülő Kertvárosban tehát rövid idő múltán nyoma sem marad a rosszemlékű csatornának. HÁROM MŰTERMES LAKÁSNÁL A csendes, kertvárosi Gosztonyi János utcában augusztus 15-re készül el újabb három műtermes lakás. A Művészeti Alap 1 millió, a városi tanács pedig 700 ezer forinttal járul hozzá a vásárhelyi képzőművészek lakáskörülményeinek további javításához, az alkotás zavartalan feltételeinek megteremtéséhez. AZ ÉPÜLŐ „ISKOLAVÁROSNAK” idézőjelbe tettük, pedig a kertvárosi valóság nagyon közel jár a fogalom igazi értelméhez — a CSOMIÉP 55 millió forintért egy 100 személyes óvodát, egy 8 tantermes általános iskolát és egy, 360 diák minden igényét kielégítő középiskolát épít, egy tömbben. Vagyis: a kertvárosi gyerekek, ha úgy tetszik, 15 esztendőn keresztül egy helyen tanulhatnak majd, csak bizonyos időszakonként másik épületbe kell belépniük. A Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulmányi épülete készül el leghamarabb: az 1973—74. évi tanévet már itt kezdik a diákok. Az év végéig folyamatosan adják át a 174 személyes kollégiumot, a konyhát és éttermet, majd a nagy tornatermet Novemberre lesz kész az óvoda, s a jövő év őszére az általános iskola. Az építők határozottan állítják, hogy határidőre kész lesznek a munkákkal. Jelenleg naponta 180 munkás dolgozik — mondjuk ismét —, az „iskolavárosban”. A KÖZPONTI VÍZMŰNÉL A Kertváros még korántsem jutott el beépítésének utolsó szakaszához. Legkülönbözőbb pontjain, szinte egyik napról a másikra húznak fel új lakóépületeket. Ezek többségét az OTP építteti. Ebben az évben várhatóan 100 család költözik még be itt saját lakásába. A nagyarányú építkezések csak még nagyobb hangsúlyt adnak annak, hogy a város vízellátását szolgáló központi vízművet mielőbb be kell fejezni. Erről a létesítményről már nagyon sok szó esett, mert a 31 millió forintos munkát az ALEP nehézkesen, sok hibával végzi. A „fiatal”, alig hároméves múltra visszatekintő vállalat egyetlen mentsége lehet, hogy az ország egyik legkorszerűbb, automatikus rendszeren alapuló vízművét készíti. Szabó József igazgató szerint azonban a szerződésben rögzített határidőre, 1974. január 30-ig, teljesen befejezik a munkát. Ennek eredményeként a jelenlegi 3500 köbméter helyett napi 10 ezer köbméter víz jut majd a magasnyomású hálózatba. Ezek tehát az idén, vagy a jövőre befejeződő legfontosabb vásárhelyi építkezések. Nem sok, de tessék csak összeadni a különböző ráfordítási költségeket: 270 millió forintról van szó. Óriási összeg amelynek erkölcsi kihatásai szinte felmérhetetlenek lesznek a város életében. Érthető tehát, hogy a városi tanács vb tagjai örömmel, elégedetten nyilatkoznak a látottakról. Természetesen ennek a befektetett pénznek egy jelentős részét nem a városi tanács adja, hanem minisztériumok, vállalatok és egyéb szervek. A lényegen azonban ez mit sem változtat. Sőt, aláhúzza, hogy Vásárhely nemcsak önmagára van utalva a fejlődést szorgalmazó törekvéseiben. ZÉKÁNY JÁNOS Tizenhat kiváló dolgozó, száznégy törzsgárdista Semmelweis-emlékünnepélyt rendeztek tegnap Tegnap délelőtt a hódmezővásárhelyi egészségügyi dolgozók is ünnepélyes keretek között emlékeztek Semmelweis Ignácra, születésének 155. évfordulója alkalmából. A Petőfi Művelődési Központban rendezett emlékünnepélyen dr. Kassai Miklós, a vásárhelyi Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezeti tanácsának titkára, a vérellátó osztály főorvosa üdvözölte a megjelenteket, köztük Török Józsefet, a városi pártbizottság első titkárát, dr. Rózsa Józsefet, a Csongrád megyei tanács vb egészségügyi osztályának vezetőjét és Balázs Ferencet, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Csongrád megyei Bizottságának képviselőjét, majd méltatta Semmelweis Ignác érdemeit, hangsúlyozva, hogy emlékének ápolása a magyar egészségügy szolgálatát jelenti. A megnyitó után Farkas László előadta Ratkó József: Halott halottaim című megrázó erejű költeményét. Ezt követően dr. Nemes János kórházigazgató főorvos tartott ünnepi beszédet „a Semmelweis-ünnepély alkalmat ad arra — mondotta bevezetőben —, hogy áttekintsem a város gyógyítómegelőző ellátásának helyzetét, feladatait, és számot adjak az egészségügyi dolgozók munkájáról.” A beszámoló az egészségügyi törvény elveinek tükrében elemezte a "vásárhelyi egészségügyi ellátást, részletesen kitérve az egyes intézmények, osztályok munkájára, és arra, hogy betegellátási rendszerünket hogyan lehetne a jövőben korszerűen fejleszteni. Szólt egyebek között az egészségügyi dolgozók körében is kialakult — és jól működő — szocialistabrigád- és törzsgárdamozgalomról, hangsúlyozva, hogy a kórház-rendelőintézetnél — a mostani ünnepélyen avatandókkal együtt összesen 300 törzsgárdista van, s ez több mint egyharmada az egészségügyi dolgozóknak. Befejezésül az igazgató főorvos külön tisztelettel köszöntötte azokat, sütik tíz, húsz, harminc, vagy már negyvenöt éve Vásárhelyen szolgálják hűséggel és becsülettel a magyar népegészségügyet. Az emlékünnepély záróakkordjaként dr. Hős Erzsébet városi főorvos átadta a kitüntetéseket és jutalmakat. Az „Egészségügy Kiváló Dolgozója” címet tizenhatan érdemelték ki: Kovács Károly élelmezési osztályvezető, dr. Kovács Pál osztályvezető főorvos (Kakasszék), Csák Józsefné diétásnővér, Kotroczó József laborasszisztens, Laki István ápoló-laboraszszisztens, Varga Dénesné szakácsnő, Tóth Pálné ápolónő, Ladányi Andrásné konyhalány (Kakasszék), Németh Józsefné osztályvezető főnővér, Szikszai Lajos műtőssegéd, Bárkányi Sándorné gyermekápolónő, dr. Pánczél Márta szemészszakorvos, dr. Kozma János gyermekszakorvos, Sármány Mihály szakmunkás, Ferenczi Pálné takarítónő és Béni Józsefné körzeti ápolónő. Ezenkívül összesen 104 egészségügyi dolgozót avattak törzsgárda taggá, jóval többet, mint a korábbi években. Továbbá dr. Nemes János igazgatói dicséretben részesített 11 dolgozót Földesi Imréje, a vásárhelyi 60. választókerület tanácstagja július 16-án, hétfőn délután 6 órakor a Lenin utcai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában fogadóórát tart választói részére. Biró Józsefné tanácselnök - Tanácstagi fogadóórák helyettes, az 52. választókerület tanácstagja július 17- én, kedden délután 5 órakor tartja fogadóóráját a Városgazdálkodási Vállalat Bajcsy-Zs. u. 20—22. szám alatti kultúrtermében. Lőkös Sándorné, a 13. választókerület tanácstagja ugyancsak kedden tart fogadóórát választói részére délután 6 órakor, a III. kerületi, Szerencse utcai pártházban. VASÁRNAP, MSB. JULIUS J5. Borotva — minden alkalomra A férfiak nagy többsége évszázadok, sőt évezredek óta reménytelen harcot vív a naponta kiselkedő szakállal. Századunk embere nem nyugodott bele, hogy csak helyhez kötötten végezheti el aszőrtelenítés műveletét. Mindenekelőtt a szappanhabot kellett valahogy kiküszöbölnie a borotválkozás „technológiai folyamatából”, ami sikerült is a forgó- vagy lengőkéssel működő, hálózati árammal táplált ún. száraz borotvák konstruálásával. Innen már csak egy lépés volt a hasonló rendszerű, de elemmel működő elektromos borotvák elkészítése és használatba vétele. Szovjet mérnökök felosható rugóval üzemeltethető, körkéses borotvát is terveztek, a „Szputnyik—3”-at. A rugó mintegy 7—8 percig forgatja egyenletes sebeséggel a szőrszálakat elmetsző, a perforált lemez mögötti háromélű körkést. Orvosi előadás Aktuális egészségügyi problémákról szervez orvosi előadást 16-án, hétfőn este 7 órai kezdettel a vásárhelyi, III. kerületi Vöröskeresztszervezet. Az előadás helye: a Szerencse utcai pártház. Foglalkozások — emberek Asztalosok Nem hiszem, hogy van ember, aki ne szeretné a fenyő illatát. Szeretjük a fenyőerdők semmihez se hasonlítható levegőjét, de szeretjük a fenyődeszka finom gyantaillatát is, amit akkor lehel ki igazán magából, ha fűrész, gyalu vág bele a húsába. Az asztalos szakma szépségeivel elég korán megismerkedtem. Élt a közelünkben egy hajlott hátú, nagyon öreg mester, szívesen vette, ha beállítottam hozzá a munkájában gyönyörködni. — Nem az teszi az igazi mestert — magyarázta többször —, képetud osztott, ágyat, szekrényt csinálni, hanem az, ha szép rajzolatokat hoz ki a furnérból. Szép rajzolatot pedig bőségesen láttam nála. Rendelt valaki példáud egy berakásos asztalt, az öreg nekiült rajzolni, alkotni, aztán nekifogott a finomvonalú berakásoknak. Volt ehhez a munkához jó néhány keskeny pengéjű kése, apró ilyen-olyan gyaluja. — Ez az igazi — mondogatta, mikor megcsodáltam a körben szabályosan kialakuló cikkelyeket. — Minden csak akkor ér valamit, ha szépre kigondoljuk. Azóta módomban állt múzeumokban, hajdani főúri kastélyokban, templomokban nagy asztalosmesterek munkáiban gyönyörködni. Nemrégen másfél órán át nézegettem a fertődi kastély műkincseit, a névtelen asztalosok remekműveit, a csodálatos intarziákat, s a vaskos hitvesi ágyat, amely tizenhat mázsát nyom , s megint kalapot emeltem az asztalosmesterség nagyjainak emléke előtt. Kicsit elégstenshangvételűnek tűnhet ez az emlékezés, s ez nem is csoda, hiszen a szakma igazi lehetőségei látszatra elhalványulnak lassan. A modern otthonokba formára és minőségre a régiektől erősen elütő bútorokat állítunk, az asztalosok zöme faipari üzemekben, gyárakban dolgozik, a kisiparosok főként javításokkal foglalkoznak. Megnéztem egyszer egy falusi asztalosműhelyt, a mester egymaga dolgozott benne, mesélte, hogy évek óta jóformán semmi bútorféleséget se készített, ezzel szemben új ajtókkal, ablakokkal látta el a falu korszerűsített házainak százait. Csodálkoztam ezen a számon, elővette a könyveit, s bebizonyította, hogy tíz esztendő alatt több mint kétszáz ajtót, ablakot bocsátott ki a műhelyéből. Ha ezeket nem is csodálja meg az Utókor, mint a fertődiastély, s más műemlékházak asztalosremekeit, az új kornak megfelelő hangszereléssel ezek is benne vannak a szakma történetének nagykönyvében. Nagyon öreg pepecselő mesterek bajlódnak el csak a ritkán előforduló finom munkával, fiatalabb egyre kevesebb akad, aki egy-egy ódon intarzia, vagy felhólyagosodott nemes furnér rendbehozásához hozzáfogna. Más intarziákat, furnérokat igényel ez a kor, s ez a fejlődés természetes velejárója. ORMOS GEKtt 5