Csongrád Megyei Hírlap, 1976. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-12 / 190. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGÁRD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Értelmiség és a városfejlesztés A lakóhelyért való munkálkodásban az értelmiségnek oly feladatai vannak, melyet napjainkban a társadalom fokozottabban elvár tagjaitól. Sokszor adunk hírt arról, hogy különböző társadalmi akciók milyen eredménnyel zárulnak, a település hány millió forinttal gyarapodott az által, hogy az ott élők aktívak, közösségben gondolkodva élnek és cselekszenek. A szülővagy lakóhelyét szerető kétkezi munkás úgy fejezi ki egyetértését a városfejlesztés irányával, hogy társadalmi munkát vállal, óvodát, játszóteret és parkot épít. Nem ritka eset az sem, hogy az értelmiségi pályán levők megfogják a szerszámot, a lapátot és részt kérnek a városépítésből. Dicséretes magatartás ez is, de sokakban fölmerül a kérdés: ez a fajta városszeretet az igazi-e? Valójában ezt várják-e a mérnöktől, orvostól, tanártól, mezőgazdásztól? Azok a társadalmi csoportok jelölhetők értelmiségiként, amelyek a munka társadalmi szervezetében elfoglalt helye, társaddalmi viszonyai a felső fokon elsajátított és a szakmai tevékenységben megvalósuló magas szintű ismeretanyaggal kapcsolatosak, vagy akiknek a munkakörében az ilyen ismeretek nélkülözhetetlenek. Vagyis a nem kamatoztatott, a „parlagon heverő” ■ tudás a társadalom számára nem értékes. A városfejlesztés nem képzelhető el tervszerűség nélkül. Az igaz, hogy a terveket testületek hagyják jóvá, de a döntés előkészítésében olyan emberek vesznek részt seregestől, akiket tudásuk és tevékenységük vitathatatlanul az értelmiségiek csoportjába sorol. Folyamatok, tények, célok egységét megalkotni, felvázolni a holnap tennivalóit — kell-e ennél nagyszerűbb, lelkesnebb munka?! Nem becsülöm le se a tervezőket, se a terveket, ha azt vallom: a város arányos fejlődése a megvalósítás minőségétől legalább úgy függ, mint a józan és reális tervektől. Vegyük például a tervező és a kivitelező építész szerettét és felelősségét! Elnézhető-e a felületes terv, s magyarázat lehet-e ez a rosszul sikerült építmény elkészültekor? Ki a felelős azért, hogy az új városrészben elkészül az óvoda, s csak átadás előtt derül ki, hogy tűzveszélyes. S ebben az esetben nem jogi felelősségre vonásra gondolok, hanem a közvélemény ítélkezésére. Lakóházak kései átadása, a szervezetlenség, a kapkodás, pazarlás nehezen „bontható le” egy-egy mérnökre, művezetőre, de mégsem adható kollektív felmentés a fölsorolt hibákra. Nem adható, mert attól függ eredményesebb városépítő terveink valóra válása, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel tudunk-e értelmesebben bánni és attól, hogy gazdálkodásunkban és alkotó tevékenységünkben ne a szűk szakmai, hanem a közösség sorsát érintő érdekek érvényesüljenek! Ha ez megtörténik, vágyik, amagas tudásszint, pár, rostit a városért érzett komoly felelősségérzettel, akkor több érték, lakás, óvoda, bölcsőde időben és jól szolgálja ütemes és arányos gyarapodásunkat. a városfejlesztés nem szűkíthető le az építkezésekre, hiszen a városi élet szervezése, az ellátás, a közlekedés, a kulturális és oktatási intézmények korunk színvonalán történő működtetése átgondoltan, a jövő lehetőségeit és perspektíváit ismerve lehet csupán hatásos tevékenység. Ebben az esetben is a szakmai tudásnak, s hivatásérzetnek találkoznia kell a társadalmi és politikai célokkal. A közelgő népfrontkongresszusra készülve az értelmiségi foglalkozású emberek közéleti tevékenysége kapcsán a művelődéspolitikai munka is az érdeklődés fókuszába került. A városi élet megannyi problémáihoz közeledve előkerül a dolgozók képzettségének, műveltségének színvonala, illetve nem kellő megalapozottsága. A művelt emberfők szerepe az igényesebb városépítésben elvitathatatlan. Ebből következik, hogy azok, akik az általános és szakmai műveltséget hivatásuktól vezéreltetve kötelességükön túlmenően, társadalmi és közéleti munkálkodásuk során is terjesztik, azok méltán sorolhatók a jó lokálpatrióták közé. Hiszen alapvető cél, hogy a társadalom minél, több tagja érezze életszükségletnek műveltsége folyamatos gyarapítását. Ez nemcsak több mint egyszerű tudásgyarapítás, hanem szakadatlan törekvés a világról való naprakész tájékozódásra, a társadalom, a gazdaság, a politika és kultúra alapkérdéseiben és összefüggéseiben való eligazodásra. Mindinkább követelménynyé válik életünk tudatos alakítása, ez pedig egyértelműen a közösségi feladatok vállalására serkent bennünket. Nem elég saját magunkra gondolni, amikor tanulunk, amikor tájékozódunk, hanem másokban is keltsük fel az érdeklődést! Csak a közösségben kaphatja meg az egyén mindazokat az eszközöket, melyek szükségesek képességeinek sokirányú kibontakoztatására. Új tartalmú, a szocialista szellemű művelődő közösségekre, csoportokra van szükség, s nemcsak a munkahelyeken, hanem a lakóközösségekben is. E közösségek összekorácsoló jártak lenni magasrendű társadalmi munka, melyre minden értelmiségű foglalkozású állampolgárnak éreznie kell elhivatottságot. Szellemi urbanizáció! Erről is gyakrabban értekezünk az utóbbi időben. A városban élő emberek városivá, szocialista közösségben élőkké az anyagi javak, a szebb és jobb lakás birtokba vétele után a szellemi értékek megszerzésével válnak. Ma még egy lakóhelyen felgyülemlett szellemi érték nem mindig válik egykönynyen közkinccsé. A várospolitikai célok bőségesen adják pedig azokat a feladatokat, melyhez valóban magasabb tudásszintre, alkotó munkálkodásra van szükség. bálint gyula Vásárhelyi kiadás 33. ÉVFOLYAM 190. SZÁM 1976. augusztus 12., csütörtök Ára: 80 fillér Termeljünk több zöldséget! A Csoigrád megyei termelőszövetkezetek kövessék a példamutató kezdeményezést! A lakosság zöldséggel, gyümölccsel, burgonyával és húsfélékkel való ellátása alapvető népgazdasági feladat. Több nyersanyagot kérnek az ország „nagykonyhái”, a tartósító, a konzervipari üzemek. Évekkel ezelőtt született a zöldségtermelés fejlesztésével kapcsolatos kormányprogram. Ennek hatására a IV. ötéves terv időszakában a Csongrád megyei gazdaságokban is élénkült az érdeklődés, és nagyobb területen termeltek paradicsomot, paprikát és másfajta terméket. Az utóbbi években azonban mindinkább visszaesett megyénkben a zöldségfélék termelése. A vöröshagyma vetésterületének 42 százalékos csökkenésében közrejátszott az elégtelen szaporítóanyagi ellátás. Az előző évi tíz százalékos csökkenés után az idén további 11 százalékkal csökkent a zöldség- és főzelékfélék vetésterülete. Most a kisebb terület, valamint az aszálykár által okozott terméskiesés pótlására a korábbi éveknél nagyobb területen kell másodvetésű zöldséget és szálastakarmányt termelnünk. Az idei népgazdasági terv mezőgazdasági célkitűzéseinek eléréséhez most minden erőt mozgósítani kell, de máris helyes, ha készülnek gazdaságaink a holnapra, az V. ötéves terv hátralevő esztendeinek munkájára. A tompai Kossuth Termelőszövetkezet kezdeményezte a „Termeljünk több zöldséget!” mozgalmat Ehhez, az V. ötéves terv teljesítéséhez kezdeményezett országos szocialista munkaversenyhez, csatlakozott a forráshoz! Haladás Tsz. A népgazdasági terv célkitűzéseinek ismeretében, azok teljesítésének fontosságát érezve határozták el, hogy növelik gazdaságukban a zöldségtermelés eredményeit. Vállalják, hogy az előző két esztendőben elért zöldségter- melési és -értékesítési színvonalat 1976-ban 15 százalékkal, jövőre pedig már további 10 százalékkal növelik. Változatlan nagyságú területen termelnek különféle zöldséget, paprikát, paradicsomot, dinnyét, kelkáposztát, karalábét, fejes káposztát, salátát, spenótot, burgonyát stb. Terveik szerint 100 hektár mezőgazdasági területre vetítve az elmúlt két esztendőben évi átlagban közel 8 ezer 600 mázsa árut adtak át. Az idén 100 hektárra vetítve 9 ezer 881 mázsa termés értékesítését vállalják, jövőre pedig már 10 ezer 870 mázsát állítanak elő, illetve adnak át a felvásárló szerveknek. Arányszámaikban a burgonya51,4 százalékos növelése szerepel. Az V. ötéves terv végére tehát 1980-ban, a 100 hektár mezőgazdasági területre vetítve, 13 ezer mázsa zöldség előállítását, és értékesítését vállalják. A forráskútiak vállalásának fontos tényezője a tarló- és árhásodvetésű -zöldség - burgonyatermesztés, évenkénti növelése. Most azzal a felhívással fordulnak Csongrád megye szövetkezeteihez, hogy kövessék példájukat: csatlakozzanak ők is a tompai Kossuth Tsz felhívásához. A forráskúti Haladás Tsz-ben 30 hektáron ültetnek káposztát és zöldpaprikát. Képünkön, az utolsó táblán ültetik a palántákat. (MTI-fotó: Tóth Béla) Moszkvai nagykövetünk búcsúlátogatásai Andrej Kirilenko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára búcsúlátogatáson fogadta Rapai Gyulát, hazánk ■ moszkvai nagykövetét, aki a k közeljövőben végleg hazautazik a Szovjetunióból. Ebből az alkalomból Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára is fogadta Rapai Gyulát. Rapai Gúlának szerdán a szovjet fővárosban átnyújtották a Népek Barátsága Érdemrendet. A nagykövetet a Magyarország és a Szovjetunió közötti barátság és sokoldalú együttműködés erősítése érdekében végzett tevékeny munkájáért részesítették a magas kitüntetésben. Az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány nevében Mahmadula Halov, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnökhelyettese nyújtotta át az érdemrendet Rapai Gyulának. Kél György fogadta Wiper Jenőt Arczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán fogadta Wigner Jenő Nobel-díjas fizikust, aki a Magyar Tudományos Akadémia , meghívására tartózkodik hazánkban. Itt említjük meg, hogy az Egyesült Államokban élő, világhírű magyar természettudós , kedden — azerről szóló jelentést lapzárta után kaptuk — A szimmetriaelvek ötven éve címmel a Magyar Tudományos Akadémia székházában nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott. Napraforgó-termesztési bemutató Kiszomboron Szerdán országos jellegű napraforgó-termesztési bemutatóra és szakmai találkozóra került sor a Gabonatermesztési Kutató Intézet kiszombori telepén. Az intézet tudományos kollektívája az országnak szinte minden tájáról összesereglett, mintegy száz szakember előtt bizonyította a korszerű napraforgó-termesztés nagy népgazdasági jelentőségét. Ötödik ötéves tervünk előírásai szerint e növény vetésterületét 1980-ig országosan 145 ezer hektárra kell növelni, a hektáronkénti hozamnak pedig a jelenlegi 13,5 mázsáról indulva, a tervidőszak végére, el kell érnie a 17 mázsát. Ehhez — mint a kiszombori példa igazolta — a szakmai és tudományos feltételek biztosítottak. A bácsalmási iparszerű napraforgó-termesztési rendszerben dolgozó gazdaságok ugyanis már a múlt évben 20—24 mázsás átlaghozamokat értek el. E rendszer számára ugyanis — amint dr. Miseta Vendel tudományos főmunkatárs, a napraforgó- és olajlen-kutatási témacsoport vezetője elmondotta — Kiszomboron állítják elő a szuperelit fokozatú vetőmagot. S a rendszer gazdaságai a korábbi I., II-es fokozatú vetőmagok helyett már csakis elit minőségű magot kapnak. Dr. Frank József tudományos munkatárs, növénynemesítő szólott arról, hogy a napraforgó-termesztés világméretű fejlesztésére az ENSZ mezőgazdasági szervezetének, a FAO-nak külön kiemelt programja van. E program végrehajtásába hazánk is bekapcsolódott, s a világmezőgazdaság 10 élvonalbeli napraforgóhibridjét a magyar mezőgazdaságnak is rendelkezésére bocsátották. Ezek most mind együtt láthatók Kiszomboron az új magyar fajta és hibridjelöltekkel együtt. Látványuk szakembereknek és laikusoknak is egyaránt valóságos élmény. Ezeknek terméshozama átlagosan 30 százalékkal nagyobb a legjobb köztermesztésben lévő fajtákétól is, ugyanakkor abszolút olajmennyiségük immár 52 százalék. A tapasztalatcsere arról győzte meg az érdekelteket, hogy az eddigi gépesítési, technológiai, termesztéstechnikai problémák mostanára lényegében megoldódtak. Ez a növény is megtalálta helyét az , iparszerű termelési rendszerek növényei között. Jövedelmezőségben — ha betartják a megfelelő agrotechnikai normákat — bármely ipari növénnyel kiállja a versenyt. Dr. Frank József tudományos munkatárs és Szabó Antalné technikus, bemutatják vendégeiknek egyik napraforgóhibrid-kiválóságukat. (Fotó: Lázár Mihály)