Csongrád Megyei Hírlap, 1977. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
Az iraki alelnök Moszkvában Koszigin és Szaddam Husszein megkezdte tárgyalásait Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására hétfőn hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett Szaddam Husszein, az Iraki Forradalmi Parancsnokság Tanácsának alelnöke, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának helyettes főtitkára. A vnukovói repülőtéren az iraki vendéget Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták. A Kremlben hétfőn délután megkezdődtek a szovjetiraki magas szintű tárgyalások. A szovjet tárgyalóküldöttséget Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az irakit pedig Szaddam Husszein alelnök vezeti. A szocializmus hat évtizede: példátlan ütemű haladás Az SZKP Központi Bizottságának határozata a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról Az SZKP Központi Bizottsága hétfőn határozatot fogadott el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról. A jubileumi dokumentum részletes, átfogó elemzést ad a győzelmes szocializmus országának fejlődéséről, az októberi forradalom világtörténelmi jelentőségéről, a szovjet társadalom, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről, általában a nemzetközi viszonyokról. A határozat egyebek között áttekintést nyújt a szovjet állam és a társadalom, az SZKP történelmi fejlődésének jelentősebb eseményeiről. Hangsúlyozza, hogy az októberi forradalom országának hat évtized alatt elért eredményei meggyőzően bizonyítják: a szocializmus a történelemben eddig példátlan ütemű haladást biztosított a társadalom életének minden területén. Gyökeresen átalakult a szovjet népgazdaság, annak ellenére, hogy az elmúlt hatvan esztendőből húszat elvettek a szovjet népre rákényszerített háborúk, és a háborúkat követő újjáépítés. Ennek ellenére 1960-ban a nemzeti jövedelem hatvan- , ötször akkora volt, mint a forradalom előtt, s ma a Szovjetunió ipara két és fél nap alatt termel annyit, mint a forradalom előtti Oroszország egy év alatt. Részesedése a világ ipari termelésében 4 százalékról 25 százalékra növekedett a szocialista korszakban. A mezőgazdaság termelése a szovjet hatalom éveiben 4,4-szeresére nőtt. Az ipari munkásság reáljövedelme 1913- hoz viszonyítva tízszeresére, a parasztság jövedelme 14- szeresére növekedett. Az SZKP Központi Bizottsága — hangoztatja befejezésül a határozat — kinyilvánítja szilárd meggyőződését, hogy a szovjet emberek még szorosabban tömörülnek a lenini párt köré, a kommunista építés nagyszerű terveinek megvalósításáért folyó küzdelemben, s kiemelkedő munkasikerekkel köszöntik a nagy október hatvanadik évfordulóját. Carter elnök „helyreigazított” egy nyilatkozatot Elítélte a washingtoni külügyminisztérium állásfoglalását James Carter amerikai elnök vasárnap újságírók előtt kijelentette: nem volt tudomása a külügyminisztériumnak arról a nyilatkozatá-ról, amelyben — mint emlékezetes — védelmébe vette , Andrej Szaharovot. Az elnök egyúttal neheztelését fejezte ki amiatt, hogy a külügyminisztérium egy beosztottja révén nyilatkozatot tett közzé anélkül, hogy arról akár őt, akár Cyrus Vance külügyminisztert előzetesen tájékoztatták volna . Carter hangsúlyozta: roszszállásának oka mindenekelőtt az, hogy az említett nyilatkozat károsan befolyásolhatja a szovjet—amerikai kapcsolatokat. ( A példátlan hideg nagy nehézségeket okoz az Egyesült Államokban Az Egyesült Államokban tovább tart a dermesztő hideg. Az ország emberemlékezet óta leghidegebb telén eddig negyvenöten fagytak meg. Az áldozatok többségét gépkocsijában érte a fagyhalál. Fűtőanyag-takarékossági célokból Közép-Nyugaton és Észak-Keleten több ezer ipari körzetbenbeszüntették az áramszolgáltatást és emiatt több mint kétmillió dolgozó átmenetileg munka nélkül maradt. Carter elnök New York és Pennsylvania államot katasztrófasújtotta területnek nyilvánította és a lakosságot fokozott energiatakarékosságra szólította fel. Közben csökkent az Egyesült Államok északkeleti és Kanada déli területeit sújtó hóvihar hevessége és így megkezdődhetett az iskolákban rekedt gyermekek és az országutakon a hóba „belefulladt” autók utasainak kimentése. I spanyol kormány folytatja a reformok megvalósítását Suarez spanyol miniszterelnök szombaton este rövid rádió- és televízióbeszédében arról biztosította az ország lakosságát, hogy a szélsőséges erők terrorcselekményei ellenére a kormány folytatni kívánja a decemberi népszavazáson elfogadott reformok megvalósítását. A miniszterelnök felszólította a spanyolokat: szilárd erkölcsi magatartással utasítsák el a „kis számú, de hivatásos terroristacsoportok” kihívását. Suarez hangsúlyozta: a szélsőséges akciók fő célja a félelem és a bizonytalanság érzetének keltése az országban. A lapzártáig érkezett hírügynökségi jelentések arról számoltak be, hogy a spanyol hatóságok igen szigorúan járnak el a terrorista cselekedetekkel gyanúsíthatókkal szemben. Vasárnap és hétfőn több letartóztatás történt Madridban és az ország déli részében. 2 Külpolitikai arcképcsarnok Milos Minics, ifi Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának alelnöke és külügyminisztere Milos Minies 1014. augusztus 28- án született a szerbiai Preljinában. Szerb nemzetiségű, 1938-ban jogi végzettséget szerzett a belgrádi egyetemen. 1935-ben lépett be a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetségbe, 1936. óta tagjaa Jugoszláv Kommunista Pártnak. 1941- ben egyike volt a Nyugat-Szerbiában elkezdődő fegyveres harc megszervezőinek. 1943—44-ben a csacsaki területi pártbizottság titkára. Jugoszlávia felszabadulása után Szerbia közvádlója, a szerb kormány tagja, a belgrádi városi tanács elnöke, majd 1962-ig a szerb kormány elnöke volt. 1966-ig a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke, 1966-tól 1967-ig a Szövetségi Képviselőház Szövetségi Tanácsának elnöke. 1972-ben nevezték ki a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) alelnökévé, és szövetségi külügyi titkárrá. 1974. májusában újabb négy évre megerősítették ezekben a funkcióikban. Tagja a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének, a Szövetségi Képviselőház Szövetségi Tanácsának, elnöke a Szövetségi Végrehajtó Tanács külügyi állandó bizottságának. Néphős, az „1941-es partizán emlékérem” és egyéb magas kitüntetések tulajdonosa. l Az amerikai külügyminiszter márciusban Moszkvába utazik ■ Cyrus Vance sajtóértekezlete Washingtonban Vance amerikai külügyminiszter márciusban Moszkvába utazik, és arra számít, hogy valamennyi, még nyitott kérdés napirendre kerül majd a folytatódó SALT- tárgyalásokon. Vance szerint 1977 kritikus esztendő a békés rendezés szempontjából a Közel-Keleten, és lehetőség van rá, hogy újra összeüljön a genfi békekonferencia. Az új amerikai külügyminiszter hétfőn, első sajtóértekezletén beszélt ezekről a kérdésekről. A sajtókonferencián Vance kevés újdonsággal szolgált, inkább megerősítette a Carter elnök által már korábban bejelentett külpolitikai döntéseket. Közölte: a héten hivatalosan is bejelentik márciusra tervezett moszkvai látogatását. „Biztos vagyok benne” — mondotta —, „hogy a folytatódó SALT-tárgyalásokon kísérletet tesznek majd az amerikai szárnyas rakéták és az új szovjet bombázó még nyitott kérdésének megoldására is.” Egyes amerikai nézetek szerint, amelyekre legutóbb Carter elnök is célzott, e kérdéseket a gyorsabb megállapodás érdekében félretennék. A szovjet álláspont szerint érdemi, az új hadászati fegyverekre is kiterjedő megállapodás kívánatos. Vance februári közel-keleti útjával kapcsolatban közölte: az amerikai álláspont szerint ebben az évben nagyobb lehetőség van a válság békés rendezésére, mint bér, mikor korábban. Valamennyi érdekelt fél hajlandó részt venni a genfi konferencián. Annak összehívásához szükség lesz a két társelnök, az Egyesült Államok és a Szovjetunió tanácskozására is — mondotta a külügyminiszter. Vance szerint a palesztin nép jogos érdekeinek (Izrael által való — a tudósító) elismerése ugyanúgy kívánatos a rendezéshez, mint az Izraellel kapcsolatos palesztin álláspont megváltoztatása. Az Egyesült Államok jelenleg nem tervezi a kapcsolat felvételét a PFSZ-szel — közölte egy kérdésre válaszolva. A rhodesiai Smith-rendszer semmilyen formában nem számíthat az Egyesült Államok támogatására — hangoztatta a miniszter, hozzátéve: az amerikai kormány támogatja azt a törvénymódosítást, hogy ne tegyék többé lehetővé rhodesiai ritkafémek importját az Egyesült Államokba. Vance szerint mindkét ország érdeke az USA és Vietnam közötti kapcsolatok normalizálása, és reméli, hogy ez a folyamat a közeli jövőben megkezdődik. A miniszter kitért a kérdés elől: újra megakadályozná-e az amerikai kormány Vietnam ENSZ-felvételét, amint korábban tette. Az Angolában tartózkodó kubai katonák kérdése az afrikai országokra tartozik — mondotta a miniszter, hangoztatva: vannak jelek, amelyek az amerikai-kubai kapcsolatok lehetséges normalizálására mutatnak A Carter-kormány „behatóan tanulmányozza" a Kínával való kapcsolatok teljes rendezésének kérdését, de erre nem tűztek ki határidőt — közölte befejezésül Vance. SOROKBAN AZ AMERIKAI ALELNÖK JAPÁNBAN Vasárnap este kétnapos látogatásra Tokióba érkezett Walter Mondale amerikai alelnök. Hétfőn késő délután találkozott Fukuda Takeo miniszterelnökkel. Megbeszélésük legfontosabb napirendi pontja a japán— amerikai csúcstalálkozó előkészítése. TANÁCSKOZÁS BELGRÁDBAN Hétfőn Belgrádban megkezdték kétnapos tanácskozásukat kilenc európai semleges és el nem kötelezett ország képviselői. Ausztria, Svájc, Svédország, Finnország, San Marino, Liechtenstein, Ciprus, Málta és Jugoszlávia külügyminisztériumainak magas rangú tisztségviselői ,sem hivatalos, munkajellegű” megbeszélésükön az idén június 15-én kezdődő belgrádi konferencia előkészületeiről folytatnak eszmecserét. SZABADON BOCSÁTOTT FRANCIA HÁZASPÁR A Csád Köztársaságban tevékenykedő gerillák szabadon bocsátották a három év óta fogságban volt Francoise Claustre francia geológusnőt, valamint férjét, aki 1975-ben esett fogságba, amikor feleségének kiszabadításáról tárgyalt. A házaspár vasárnap este Tripoliba, Líbia fővárosába érkezett. Gazdagodó nemzetköziség Kevés kérdés 411 annyira a nemzetközi kommunista és munkáspártok figyelmének előterében, mint a proletár internacionalizmus, amely egyaránt szorosan kapcsolódik a nemzeti érdekekhez és a nemzetközi forradalmi harc feladataihoz, a nemzeti és nemzetközi felelősség bonyolult kölcsönhatásban levő problémáihoz. A proletár internacionalizmus — a burzsoázia nacionalizmusával szemben — a legforradalmibb osztály, a munkásosztály ideológiájaként született és a forradalmi harc fejlődésével gazdagodott, s gazdagodik tartalma, mint ahogy mélyebbé, sokoldalúbbá válnak konkrét megnyilvánulási formái is. A munkásosztály nemzetközi szolidaritása ma semmivel sem kevésbé fontos fegyver, mint bármely korábbi időszakban. És az internacionalizmus ma sem jelent — sohasem jelentett — valamilyen pótlólagos kötelezettséget, amelyet egy párt vagy szocialista ország saját kötelezettségein „felül” vállal. A mi pártunk mindig is vallotta: internacionalista kötelezettségünk nem merül — nem merülhet — ki abban, hogy a szocializmus építésén fáradozunk hazánkban. Persze ez is internacionalista kötelezettségünk, amivel mint marxista-leninista párt, mint országunk sorsáért felelősséget érző hazafiak saját munkásosztályunk, saját népünknek tartozunk. Hiszen ha munkánkkal, fejlődésünkkel, életmódunkkalbizonyítjuk a szocializmus fölényét a tőkés renddel szemben, akkor ezzel a szocializmus nemzetközi erősítéséhez is hozzájárulunk. Ugyanilyen természetes kötelességünknek tartjuk a lehetőségeink szerinti segítségnyújtást azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért és függetlenségükért harcolnak az imperializmus és a gyarmatosítás erőivel szemben; azoknak az osztályoknak és rétegeknek, amelyek küzdenek a kizsákmányolás ellen, a társadalmi, a haladásért, a demokráciáért, a békéért. Ez nyilvánult meg a segítségadásban — társadalmi és állami síkon, véradással, gyógyszerrel, fegyverrel — a bátor vietnami nép nagyszerű szabadságküzdelméhez; ez tükröződött cselekvő szolidaritásunkban Angola szabadságharcos erőivel; és ez jut kifejezésre a Palesztinai arab nép felszabadító küzdelme, az arab népek ügyének igazságos rendezéséért, a közel-keleti béke megteremtéséért harcoló erők iránt. Mozgalmunkat ma a növekedés, a feltételek sokfélesége következtében az is jellemzi, hogy egysége, összefogása a kor követelményeinek megfelelő módon valósul meg, s nő az egyes pártok felelőssége is. Az internacionalizmus feltételezi a testvérpártok kölcsönös szolidaritását Ez a kölcsönös szolidaritás egyebek közt azt jelenti, hogy egyetlen párt, vagy a testvérpártok egyetlen csoportja sem zárkózhat be saját keretei, vagy valamiféle „regionális keretek” mögé, hanem cselekvően, minden lehetséges módon segítenie kell más országok forradalmi erőinek küzdelmét. Ezzel kapcsolatban két tényezőre érdemes különös figyelmet fordítani. Az első: a kommunista és munkáspártok napjainkban megkülönböztetett és növekvő szerepet játszanak a nemzetközi forradalmi folyamat mindhárom fő áramlatában. Vezető erők a szocialista világrendszer országaiban, ahol kormányzó pártként működnek. Ott vannak és számos országban fontos törvényhozási, kormányzati pozíciókra tesznek szert a fejlett tőkés országokban. És nő szerepük a „harmadik világban”, a nemzeti felszabadító mozgalmakban. A második tényező éppen ezzel a különleges helyzettel, a mozgalom növekedésének, új minőségével, s a harci, körülmények — következésképpen esetenként a nézőpontok — különbözőségével függ össze. Ám a különbözőségből is csak az következik, hogy a testvérpártok közötti kapcsolatban a hangsúlynak az együttmunkálkodásban, a kölcsönös segítségen, a megoldás közös, együttes keresésén kell lennie, még akkor is, ha az új feltételek között felvetődő problémák konkrét megítélésében előfordulnak és a gyakorlatban elő is fordulhatnak eltérések a testvérpártok álláspontjai között. Ilyen esetben sok függ attól, hogy figyelembe vegyük: a többnyire különböző feltételekből fakadó eltérő megoldások és a velük összefüggő nézeteltérések mögött a burzsoá propaganda nagy igyekezettel próbált „gyökeres” ellentéteket „felfedezni”, főként pedig ellentéteket szítani a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban. Ezért különösen fontos, hogy az eszmecseréket, vagy vitákat elvi alapon és elvtársiasan, alapvető érdekeink és céljaink azonossága alapján, a teljes önállóságból fakadó teljes felelősséggel folytassuk, úgy, hogy azokat az osztályellenség ne tudja a maga javára kamatoztatói Arra kell törekednünk, érvényesüljön minden, testvérpártnak az a joga, hogy maga ítélje meg a saját országában végbemenő fejlemények jellegét, maga dolgozza ki a követendő stratégiát és taktikát, válassza meg a harc különböző szakaszaiban lehetséges szövetségeseit. A berlini konferencia óta eltelt időszakban még fokozottabban tapasztaljuk, hogy az osztályellenség rágalmazó támadásainak tüzét épp a létező szocializmus országaira, mindenekelőtt a Szovjetunióra összpontosítja. Az ilyen ismétlődő támadásokkal a kommunista és munkáspártok berlini dokumentumának szellemében kell szembeszegülni; e kérdésben a kommunisták nem tehetnek engedményt. Már csak azért sem, mert az antikommunizmust nemcsak a kommunista pártok ellen irányítja a burzsoázia, a reakció, hanem valamennyi haladó erő ellen felhasználja. Éppen ezért közös érdek — a párbeszéd és együttműködés sikere függ tőle —, hogy e mozgalmak soraiban elszigeteljék és leküzdjék az antikommunizmust. Ma is mélységesen időszerű ez a figyelmeztetés: nem volt, nincs és nem is lehet szovjetellenes, vagy olyan kommunizmus, amely a létező szocializmus, a szocialista országok közössége ellen irányul. VÁRNAI FERENC I Hódmezővásárhelykertvárosiak. Az Autóközlekedési Tanintézet gépjármű-vezetői tanfolyamot indít a Kertvárosi Általános Iskolában. Jelentkezni lehet az ATI kirendeltségén, Oldalkosár u. 11, kedden és pénteken 17—19 óra között. KEDD, 1977. FEBRUÁR 1.