Csongrád Megyei Hírlap, 1978. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

Mapar­elíp kapcsolatok (Folytatás az 1. oldalról.) hódító mozgalmakat, vala­mint a függetlenségüket el­nyert államoknak az önálló­ságért, a szuverenitásért és a­­fejlődésért vívott harcát. A forradalom győzelme óta — imperialista ösztönzésre — számos külső és belső táma­dás érte az új rendszert. A Szomáliai agresszió visszave­résében a szocialista országok — köztük hazánk is — poli­tikai, diplomáciai és gazda­sági segítséget is nyújtottak. Magyarország 1959-től kö­veti, majd 1964-től nagykö­veti szinten létesített diplo­máciai kapcsolatot Etiópiá­val, az ország fővárosában, Addisz Abebában 1962-ben nyílt kereskedelmi kiren­deltségünk. 1974-től kapcso­latainkban minőségi változás következett be, és az együtt­működés számos területen ki­ugróan fejlődött. Az elmúlt években politikai, jószolgá­lati küldöttségek érkeztek Etiópiából, és a két ország vezetői között állandó, rend­szeres a tapasztalatcsere. Ta­valy Etiópia nemzeti ünne­pén az igazságügy-miniszte­rünk vezetésével járt kor­mányküldöttség Addisz Abe­bában. Az idén külügymi­niszterünk, majd — a Köz­ponti Bizottság titkárának ve­zetésével — magyar párt-és kormányküldöttség látogatott az északkelet-afrikai állam­ba. Az elmúlt hónapokban Magyarországon fogadták az etióp építésügyi államtitkárt, valamint a főváros polgár­­mesterét. Az elmúlt három évben megháromszorozódott a ke­reskedelmi forgalmunk, s a magyar kivitelben nőtt a gép­ipari termékek aránya. A két ország 1978-ra 50 Ikarus­autóbusz szállítására kötött szerződést, s exportunkban megtalálhatók a fonodai gé­pek, a gyógyszerek és a tex­tiláruk is. Tavaly két tábori kórházzal, orvosi műszerek­kel, gyógyszerekkel, vala­mint a szakszervezetek és a Magyar Vöröskereszt segély­­szállítmányaival igyekeztünk hozzájárulni a külső agresz­­sziókból és az ország gazda­sági fejletlenségéből adódó gondok enyhítéséhez. A mű­szaki-tudományos együttmű­ködés keretében 1978—79-ben 35 szakértőt küldünk Etiópiá­ba, s vállaltuk 60 szakember — köztük 50 szakmunkás — magyarországi képzését. Ta­valy 87 ösztöndíjas tanult a magyar felsőoktatási intéz­ményekben, számuk az idén tovább növekedett. (MTI) 2 Kitü­ntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a IX. magyar béke­kongresszus alkalmából, a békemozgalomban kifejtett tevékenységük elismeréseként­­ •Teney Jenőt, a Tudományos­­ Ismeretterjesztő Társulat fő­titkárhelyettesét, az Orszá­gos Béketanács tagját, Ka­­ráth Ferencet, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetőjét, az OBT elnökségének tagját, Lőrinc Tamást, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnökhe­lyettesét, az OBT alelnökét, Sándor Istvánt, az Országos­­ Béketanács titkárságának­­ osztályvezető-helyettesét, az OBT tagját, Pethő Tibort, a Magyar Nemzet főszerkesz­tőjét, az OBT elnökhelyette­sét, a Hazafias Népfront Orr­szágos Tanácsának alelnökét és Weisz Ferenc protonotá­­rius kanonokot, az OBT tag­ját, az OBT katolikus bizott­ságának főtitkárhelyettesét a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Tízen a Munka Érdemrend ezüst, négyen pedig a bronz foko­zatát kapták meg. A kitüntetéseket csütörtö­kön az Országház Munkácsy termében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. Az ün­nepségen jelen volt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára is. S népgazdasági tervről tanácskozik a Szvi­tu­nió Legfelsőbi Tanácsa MOSZKVA Kis Csaba, az MTI tudó­sítója jelenti: Moszkvában csütörtökön folytatta munkáját a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak új ülésszaka, mely szer­dán kezdődött A két ház — a szövetségi tanács és a nem­zetiségi tanács­­ délelőtt külön-külön ülésen foglalko­zott a jövő évi terv és költ­ségvetés tervezetével, ame­lyet Barbakov miniszterel­nök-helyettes, illetve Gorbu­zov pénzügyminiszter szer­dán terjesztett be a kormány megbízásából. A tervjavaslat a többi kö­zött előirányozza az ipari termelés 5,7, a mezőgazda­­sági termelés 5,8 százalékos növelését és meghatározza az egyes ágazatok feladatait. A terv szociális része a többi között előirányozza a nem termelőágazatokban 18 mil­lió dolgozó számára a fize­tések emelését. Tegnap egyhangúlag jóvá­hagyták az 1979. évi népgaz­dasági terv és költségvetés törvénytervezetét, amelyeket szerdán terjesztett a két ház együttes ülésen a képvise­lők elé Nyikolaj Bajbakov, miniszterelnök-helyettes és Vaszilij Gorbuzov pénzügy­­miniszter. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka csütörtökön a szövet­ségi tanács és a nemzetiségi tanács külön-külön üléseivel folytatódott. A szövetségi tanács ülésén Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke vezetésével részt vet­tek az SZKP és a szovjet állam vezetői. A szovjet parlament két házának vitájában több mint harmincan szólaltak fel. A Legfelsőbb Tanács állandó bizottságai által előterjesztett módosítások figyelembevéte­lével a jövő évi költségvetés bevételeit 269,2 milliárd, ki­adásait 268,9 milliárd rubel­ben határozták meg. A szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács tagjai ,ugyancsak egyhangúlag jó­váhagyták az 1978. évi nép­­gazdasági terv végrehajtásá­nak menetéről és az 1977. évi költségvetés végrehajtá­sáról előterjesztett beszámo­lókat és megfelelő határoza­tokat hoztak erről. A szovjet parlament két háza jóvá­hagyta a Legfelsőbb Tanács Elnöksége által a legutóbbi ülésszak óta eltelt időszak­ban hozott törvényerejű ren­­d­eleteket. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka ma, pénteken folytató­dik. Ülésezik a kínai pártvezetés PEKING Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti. Illetékes kínai forrás csütörtökön meg­erősítette, hogy november 10. óta folyik a Kínai Kommunista Párt Központi Bizott­sága által összehívott kibővített munkaér­tekezlet, amelyet néhány napon, esetleg egy héten belül követhet a Központi Bi­zottság plenáris ülésszaka. A kibővített munkaértekezleten Hua Kuo-feng, a Központi Bizottság elnöke tar­tott terjedelmes beszámolót az ország bel­politikai helyzetéről és a „négy moderni­zálás” ütemének meggyorsításáról. A be­számoló, amelyet az értekezlet résztvevői egyhangúlag elfogadtak, egyebek között hangsúlyozta annak szükségességét, hogy alapvető változásokat kell végrehajtani a kínai gazdaságirányítás rendszerében, külö­nösen ami az állam és a nagyvállalatok, illetve a központi kormány és a tartomá­nyok gazdasági jellegű kapcsolatait illeti. Hua Kuo-feng beszámolója szerint Kína társadalmi és politikai életében a most kö­vetkező időszakban a hangsúlyt a törvé­nyesség és a demokrácia helyreállítására, kibontakoztatására és megszilárdítására kell helyezni. A beszámoló részletesen foglalkozott a káderpolitika problémáival, mindenekelőtt az elmúlt két évtized során félreállított és meghurcolt vezetők rehabilitálásának sür­gető kérdésével. Várható, hogy rövidesen bejelentik a Liu Sao-csi volt államelnök köréhez tartozó hatvanegy vezető káder re-­ habilitálását. A rehabilitáltak között emlí­tik Peng Csent és Po Ji-pot.­­Mindkét po­litikus elmúlt már hetvenéves, de jó egész­ségnek örvend, és teljes mértékben alkal­mas a vezetői munkára. A kínai pártveze­tés ugyancsak jóváhagyta az 1958-ban le­váltott Peng Tö-huaj marsall, honvédelmi miniszter rehabilitálását. Peng Tö-huaj 1974-ben halt meg.) Egyelőre nincs napirenden Liu Sao-csi egykori államelnök rehabilitálásának kér­dése, amelyet „bonyolultnak” ítél a jelen­legi vezetés, nyilvánvalóan Mao Ce-tung újraértékelésének vajúdó problémája miatt A rehabilitálásokra vonatkozó döntésről magasabb szinten már tájékoztatták a párt­kádereket A pártvezetés véleménye szerint Mao Ce­­tungot nem lehet és nem szabad felelőssé tenni az 1976-os, Tienanmen téri tömeg­­tüntetések elnyomásáért mert akkor Mao Ce-tung már olyan súlyos beteg volt hogy „nem volt tudatában annak, ami körülöt­te történt”. A vezetés mindenképpen el akarja kerülni, hogy folytatódjék a Mao Ce-tung „bemocskolására” irányuló kam­pány. Ezért igyekszik korlátozott mederbe terelni a pekingi nagybetűs­ faliújság had­járatot. A jelek szerint nem várható lényeges változás a KKB legfelsőbb vezetésében. Legfeljebb talán annyi, hogy egy-két, a faliújságkampányban megtámadott Vezetőt „más munkakörbe” helyeznek. Ilyen kérdé­sekben azonban még semmiféle döntés nincs — mutatnak rá illetékes kínai for­rások. 1 nem­etti A­ntUz7a)|L'f?I közvélemény érthető figye­lIGBllimiMI­lemmel és megütközései fi­gyeli a guayanai tragédiát. A hatvanas évek vé­gén egy zavaros fejű tisztviselő, bizonyos Jim Jones, egyszercsak „tiszteletesnek” kezdte titulál­ni magát, és híveket toborzott az USA Kalifornia államában. Jones hamarosan lényeges és ameri­kai körülmények­ között egyáltalán nem olyan szokatlan megállapodást kötött J. Brown kali­forniai kormányzóval. Ennek lényege, Jones és gyarapodó szektája anyagilag, valamint szavaza­tokkal és propagandával támogatja a kormányzó és emberei újraválasztását, ennek fejében viszont a kaliforniai hatóságok elnézik a gyülekezet te­vékenységét. Pontosan ez történt. Annyira ez, hogy amikor 1977-ben Jones — állítólag nem utolsósorban az adóhivatal „kellemetlenségei” miatt­— elhatároz­ta, hogy szektáját a guayanai dzsungelekbe te­lepíti át, magas rangú amerikai személyiségektől kapott ajánlólevelet a guayanai korhiányhoz. (Az egyik aláíró például Rosalynn Carter asszony, az Egyesült Államok elnökének felesége volt!) így aztán hiába figyelmeztetett néhány lap ar­ra, hogy a híveitől amúgyis korlátlan engedel­mességet követelő Jones a guayanai őserdőben to­tális rabságban tartja majd a hozzászegődött sze­rencsétleneket. 1977-ben csaknem ezer ember — köztük számos kiskorú gyermek — hagyta el az Egyesült Államokat és alapított kolóniát a gua­yanai fővárostól kétszáznegyven kilométerre, a fülledt, áthatolhatatlan dzsungelben. A telepet Jonestownnak keresztelték el. A szektatagok a vezér testi-lelki rabszolgái let­tek. Mindent csak parancsra tehettek, a külvi­lággal akkor sem érintkezhettek, ha erre lett vol­na módjuk. Néhány, Amerikában maradt hozzá­tartozó igyekezett mozgósítani az illetékeseket, és egy Ryan nevű képviselő követelésére az Egye­sült Államok guayanai nagykövetsége is érdek­lődni kezdett. A nagykövet kénytelen volt jelen­teni azt az értesülését, hogy a jonestowni tele­pen „pokoli állapotok” uralkodnak. Ryan vezetésével vizsgálóbizottság utazott a helyszínre. A dzsungelrepülőtéren a látogatókat sortűzzel fogadták, és a vérengzésnek maga a képviselő is áldozatul esett A világ ekkor érte­sült arról, mi folyik az egykor büntetőtelepnek használt őserdei rejtekhelyen. Több mint kilenc­­száz ember — köztük mintegy kétszáz gyermek — esett áldozatul az amerikai hatóságok felelőt­lenségének. Az elkésett vizsgálat különös anyagi vonatkozásokra is fényt derített. Legalább tízmil­lió dollár készpénz, valószínűleg ennél is na­gyobb értékű ékszer, valamint egy önmagában is vagy húszmillió dollár értékű tengerjáró hajó különös hátteréről keringő kósza hírek járták be a világsajtót. A guayanai tragédia ráirányította a világ fi­gyelmét az amerikai társadalmi talajon gomba­­módra elszaporodott ön- és közveszélyes szek­­fákra. Közös vonásuk a szektatagok felett gya­korolt lelki és fizikai terror... Nem egy ilyen telep szolgált búvóhelyül náci háborús bűnösök­nek is. Ősszel a Varsói Szerződés tagállamainak hoovédelmi miniszteri bizottsága A Varsói Szerződés tagálla­mainak honvédelmi minisz­teri bizottsága december első felében tartja Berlinben so­ron következő ülését, ame­lyen a terv szerint megvitat­ják a Varsói Szerződés ka­tonai szervei tevékenységé­nek időszerű kérdéseit. (MTI) Lényeg helyett általánosság A TELEVÍZIÓ SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI FÓRUMÁRÓL RITKÁN TAPASZTALHATÓ érdeklődés nyilvánul meg ezekben a napokban a nemzetközi politikai élet eseményei iránt. Ez érthető is, hiszen — hogy csak a legfontosabb té­mákat említsük — a szovjet—amerikai viszony alakulása, ezen belül a SALT I II. szerződés tető alá hozása döntően befolyásolja a világ sorsának alakulását, mint ahogyan a Kínai Népköztársaságban zajló fejlemények is jelentős ha­tással lehetnek mindenekelőtt az ázsiai kontinens közeli és távoli jövőjére. Végül a Közel-Kelet térségében zajló ese­ményeket — az arab—izraeli viszony alakulásának kilátá­sait és az Iránban dúló „politikai földrengés” várható kö­vetkezményeit is — nagy figyelemmel kíséri a világköz­­vélemény. A televízió szerda esti Külpolitikai Fóruma jó alkalmat kínált a kérdésekre válaszoló ismert külpolitikai újságírók­­nak Chrudinák Alajosnak, Köves Tibornak, Avar Jánosnak, Pálfy Józsefnek, Ipper Pálnak, Hajdú Jánosnak és Réti­ Ervinnek —, hogy érthetővé tegyék az eseményeket és az összefüggéseket. Elsősorban tehát a szovjet—amerikai vi­szonyra, a távol-keleti fejleményekre és a közel-keleti hely­zetre vonatkozó kérdésekre kellett „koncentrálniuk”, de más témákról is szó esett. A FÓRUM vezető témája a szovjet—amerikai viszony alakulása volt. Avar János kifejtette, hogy a SALT—II. egyezmény aláírásának jók a kilátásai, és talán még ebben az esztendőben sor kerül rá. Jól érzékeltette, hogy az egyezmény létrejötte az Egyesült Államok számára is leg­alább olyan fontos, mint a Szovjetunió részére, és biztató­nak mondotta a két nagyhatalom viszonyának, kapcsolatai­nak alakulását Chrudinák Alajos azt hangsúlyozta válaszaiban, hogy bár minden bizonnyal sor kerül az egyiptomi—izraeli béke­­szerződés megkötésére, mégis a közel-keleti feszültség vál­tozatlanul fennmarad, hiszen egyetlen arab állam sem áll ki nyíltan a szerződés mellett, így az Egyesült Államok to­vábbra sem képes stabilizálni közel-keleti befolyását. Nagyon kevés szó esett Kínáról, és feltűnt, hogy a kí­nai hadsereg létszámával, felszereltségével, továbbá azzal összefüggésben, hogy ez a hadsereg mire lehet képes, a válaszokat adók szinte teljességgel adósak maradtak. Úgy éreztük, hogy e­­v szerda esti Külpolitikai Fórum­műsora adós maradt az események hátterét megvilágító vá­laszokkal, esetenként pedig bántóan sablonosak, frázissze­­rűek voltak ezek a válaszok. Mégis: Avar János rövid, szellemes és lényegretörő megállapításai, Ipper Fái nagy tá­jékozottságról tanúságot tevő fejtegetései, különösert pedig az amerikai sajtó színvonaltalanságát érzékeltető­­megjegy­zései, végül pedig Réti Ervin lényegekre utaló válaszai „rangot biztosítottak a fórumnak. Jav­ . A műsorvezető Sugár András nem állt feladata magas­latán, főként a kérdések feltevésében nem differenciált kel­lőképpen.­ ­ PERÉNYI ISTVÁN Szekták az Egyesült államokban Szekták mindenütt vannak, ahol lelkileg, idegi­leg gyenge vagy nagyon primitív, könnyen fana­tizálható emberek élnek. De — és ez statisztikai tény — sehol nincs annyi miszticizmusba menekü­lő, életét a félelemre és erőszakra építő csoport, mint az Egyesült Államokban. „Vajon — teszi fel a kérdést Guayana nyomán a Christian Science Monitor — nincs-e társadalmi, politikai, kultu­rális életünkben valami, ami elősegíti az ilyen csoportok felbukkanását?” A Washington Post válasza így hangzik: „Országunkban gyökeret vert a tanácstalanság és a céltalanság alapérzése.” „Számos amerikai — teszi hozzá a Baltimore Sun — társadalmon kí­vülinek érzi magát és ez természetesen kedvez a miszticizmusnak.” A modell érdekes: kiegyensúlyozatlan emberek valamilyen — nemegyszer sokféle — kiszolgálta­tottság miatt menekülnek hamis prófétákhoz, egy, a korábbinál is nagyobb kiszolgáltatottság béklyói közé. Ez volt a helyzet Jim Jones hívei­nél és ez a modell érvényesül annyi más­­ szekta esetében is. Lássunk közülük néhányat. A mennoniták szektáját a pennsylvaniai Eph­­rata-lap alapította Harold M. Zimmermann in­gatlanügynök. A tagdíjakból és a monstre beat­­koncertekből (!) hamarosan annyi pénz gyűlt ösz­­sze, hogy a pennsylvaniai Morganban Zimmer­mann megvett egy nagy farmot. Ezt hamarosan egy mánk nagy gazdaság követte a közeli Mount Unionban, majd számos más helyen. Ma a men­noniták Ameri­ka-szerte zárt közösséget alkotnak, komoly anyagi erőforrásokkal és (Zimmermann személyében) sokszoros milliomos szektavezérrel. A Fenséges Fény Missziója az Amerikában vi­rágzó, számtalan indiai ihletésű szekta egyike. Vezetője egy nagyon alacsony, nagyon kövér fia­talember, bizonyos Maharesh Ji. A körülötte se­rénykedő mahawmas-ok (főpapok) szerint Ji „maga az isteni tökéletesség”. A molett ifjú te­hát nem más, mint Bhagwam, vagyis — hindu kifejezéssel,— istenség. Ő tehát más istenségek­től eltérően a szó akusztikai értelmében is meg­hallgathatja — és természetesen meg is hallgatja — hívei hozzá idézett fohászait. Körülbelül eb­ből a nem túlságosan eredeti állításból áll a szekta egész „tanítása”. És Ji-hez — nemegyszer fantasztikus értékű adományaikkal, ajándékaik­kal együtt — tódulnak a hívek. A szekta ameri­kai létszáma megközelíti a százezret (!). „A feltámadás gyülekezete.” Központjuk maga New York. Hitük lényege: imádkozni kell az el­hunyt feltámadásáért. A jelek szerint nemegy­szer maguk segítik hozzá egymást ahhoz, hogy legyen miért imádkozni... A New York-i rend­őrség nemrég gyanús körülmények­­ között el­hunyt fiatalember holtteste körül furcsa csoport­ra bukkant. Azt mondták a kiérkezett csoport vezetőjének, egy hadnagynak: „Nézze meg az ar­cát. Három napja halt meg és imánk nyomán már sokkal jobban néz ki...” A kígyóméreg-szekta. Elsősorban Louisiana áll­­amban és az amerikai Dél más körzeteiben „te­vékenykednek”. Fanatizált híveik kígyóval ma­tatják meg magjukat szertartásaikon, azon az alapon, hogy „ha a hit elég erős, a méreg sem­ hat”. A Sátán Barátai. A koreai, majd vietnami há­ború idején az amerikai hadseregben terjedt a vérontásba belefáradt, az életet kiúttalannak lá­tó fiatalok között, akik tömegesen követtek el öngyilkosságot szolgálati fegyvereikkel. A Moon-szekta­ Alapítója egy most ötvennyolc éves dél-koreai kalandor, Moon Son Myung. Az Egyesült Államokban harmincezer híve van. Mi­vel harcot hirdet ,,a kommunizmus ellen”, tá­mogatja a CIA és dél-koreai partnere, a KCIA is. Az eljött messiásnak nevezi magát, Ameriká­ban és Európában számos kastélya van, szemé­lyes vagyona hetvenötmillió (!) dollár.­ Mintegy huszonöt helyen létesített kolóniát Amerikában. A szektatagok naphosszat keményen dolgoznak, hogy Moon bankszámláját gyarapítsák. Szülők ezrei indítottak már pert elcsábított gyermekeik kiszabadításáért. A Moon-kolóniákon napirenden van a korbácsolás, a testi-lelki kínzás. rm­ (!||3U!)R'll3n történt, Moon bármelyik f HI UUUICIK­­U’l telepén bármikor megtör­ténhet, ha ugyan már meg nem történt — vélte a minap a New York Times. HARMAT ENDRE PÉNTEK, 1978. DECEMBER L

Next