Csongrád Megyei Hírlap, 1979. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
SOROKBAN A Kubai Köztársaság nemzetgyűlése január elsején Havannában rendkívüli, ünnepi ülésszakon emlékezett meg a kubai forradalom győzelmének huszadik évfordulójáról. Az ünnepi ülésen a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Fidel Castro Ruz állam- és kormányfő mondott beszédet. Az enyhülési politika szempontjából jó esztendőnek minősítette 1978-at a nyugatnémet kormány újévi külpolitikai mérlegében. A Bonnban kedden nyilvánosságra hozott jelentés megállapítja: az elmúlt évben tovább fejlődtek az NSZK és a kelet-európai országok kapcsolatai, új jelei mutatkoztak az együttműködési készségnek. * James Carter, az Egyesült Államok elnöke és Hua Kuofeng, a KKP KB és a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke vasárnap üzenetet vallott Washington és Peking teljes jogú diplomáciai kapcsolatainak felvétele alkalmából. A Portugália és a Guinea Köztársaság kedden megállapodott abban, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatokat létesít. Conakry volt eddig az egyetlen afrikai főváros, amely nem rendezte kapcsolatait Lisszabonnal a portugál gyarmatbirodalom 1974 -75-ben történt felbomlása óta. * Lemondott a török belügyminiszter, Irfan Özaydiili. A belügyminisztert a parlamentben a konzervatív és az ellenzéki pártok erősen bírálták amiatt, hogy nem sikerült elejét vennie a politikai zavargások fokozódásának és a véres összecsapásoknak. Ankarában kedden hivatalosan közölték, hogy Orhan Eyyboglu miniszterelnök-helyettest nevezték ki ügyvezetőízelügyminiszterré. .. . ... A kambodzsai forradalmi hadsereg a lakosság segítségével felszabadította a Phnom Penhtől 160 kilométerre fekvő Kratie tartományi székhelyet — jelentette a Kambodzsai Nemzeti Egységfront hírügynöksége. A kambodzsai hadsereg katonái közül sokan átálltak a felkelőkhöz. - Soha nem akartam ennek az ismeretlen országnak a dzsungeljében élni — mondta a 18 éves Brenda Park, az egyik életben maradott. Szüleim azonban meg voltak győződve arról, hogy ez a Jim Jones „egy jobb világot épít fel”, ahol nincs szegénység, veszély, diszkrimináció, életveszély és állami felügyelet, ahol az emberek testvérek lehetnek, és ahol a háború lehetetlen. Apám mindig arra tanított minket, hogy „egy jobb, emberibb társadalom felépítésében” kell közreműködnünk. Először Kaliforniában, azután 1978 elejétől Guayanaban, e pokoli hely édenszertjében. Most, amikor megszabadultam a borzalmaktól és fáradtan, összetörten egy georgetown-i kis hotelban rendőri felügyelet alatt állok, számomra még mindig megfoghatatlan az, '''’amit saját magam és ezer más hivőtestvérem nap mint nap végigcsinált. ' AKI FELISMERTE A VESZÉLYT... Már 3 nappal Guayanába történő érkezésünk után apám felismerte a veszélyt. „ El is panaszolta Jonesnak, hogy az ültetvényeken folyó napi 12 órai munka, s ehhez még a 35—40 Celsius-fok árnyékban, s több mint 90 százalékos páratartalom nagyon veszélyes lenne ann pámra nézve. Soha életemben nem felejtem el, ami ezután történt. Jones, akit minden gyerek „Papinak” szólított, hívta a tábori rendőrséget és megparancsolta apámnak, hogy üljön fordítva egy .. konyhaszélsel» A testőrök megfogták a kezét és a lábát, s egy 60 éves vak végernő addig verte apám arcát és fejét a botjával, amíg el nem ájult. Ez egy gondosan kitervelt megaláztatás volt. Egy öreg vak négernő üt egy erős fehér embert, aki semmi mást nem tett, csak felesége érdekében szólt. A vak nő ütéseit Jones irányította, kiabálva neki. „Nagyobbat, erősebbet, menj egy kicsit vissza, inkább balra!” KÖNYÖRTELENSÉG A FEKETE ASSZONYOKKAL Robert Paulnak, aki szintén túlélője a tömeges öngyilkosságnak, de felesége, kilenc-, nyolc- és egyéves fia azonban életét vesztette a jonestown-i tragédiában. Az ő története így szól: Jim Jones felszólította Robert Pault, hogy engedje át feleségét, Janicet a harmincéves Lawrence Schacht - nak, a tábor orvosának, s az legyen a doktor szeretője. Az ilyen eset gyakran előfordult, mindenekelőtt azért, mert Jones fehér testőreikönyörtelenek voltak a fekete lányokkal. Tudom, hogy a hét hónap alatt, amíg én a dzsungelben voltam 40 félvér gyerek született, s a legtöbb nő megőrült azért, hogy Jonessal háljon. Paul azonban vonakodott attól, hogy feleségét szeretőként feláldozza. Ezért a vonakodásáért az összegyűlt hívők előtt kellett felelnie. Jones felállíttatta, őt egy emelvényre, és féktelenül gyalázni kezdte a fiai előtt az apát: „Nézzétek őt! Ezt szedtem én fel a nyomornegyedben, ezt a szemetet, akit akkor pusztítok el, amikor csak akarok. Ezzel szemben Schacht doktor utánam, az »Apátok« után közösségünk legértékesebb tagja.” Janice Paulnak, Robert feleségének, Jones parancsa szerint három gyereke ellenére sem maradhatott állandóan férje mellett, hanem alá kellett vetnie magát dr. Schacht akaratának. Jones magán kívül volt. Egyik testőre előrántotta revolverét, csövét Paul halántékára szegezte és mondta: „Testvér, véged van!” Janice zokogva esett össze, a két idősebb fiú pedig sírt. A tömeg azonban, s ezt sajnos meg kell említenem, ordította és követelte a férj halálát, aki megszegte Jones törvényeit. Kattant a revolver, miután a testőr harsogó nevetésben tört ki. A revolver ugyanis nem volt megtöltve. FET WENTÉS MENTETTE MEG ÉLETÉT Ahogy Robert Paul később elmesélte, hogy mi mentette meg később az életét. Amikor Jones parancsot adott a tömeges öngyilkosságra, s amikor az első haldoklók már a földön feküdtek, s a testőrök fegyverekkel, revolverekkel és mérgezett nyilakkal a menekülők után lőttek. Paul megpróbált elmenekülni, de egy fegyver csövével találta magát szemben. Éppen az az ember állt előtte, aki annak idején revolvert szegezett a halántékára. Paul csak nehezen mondta ki: „Én most meglépek”, tudva jól, hogy ez a mondat az életébe kerülhet. A testőr azonban félreértette őt, kinyújtotta a kezét, és ezt válaszolta: „Jó, akkor viszlát, egy másik világban.” Ezzel megfordult és elment. Ekkor Paul fogta magát és elrohant, bevetette magát a dzsungelba, s ott élte túl a szekta tagjainak lemészárlását. További példák a borzalmakra. Axel Thorer feljegyezte például azt is, hogy olyan partikat rendeztek, amelyeken a testőrök arra kényszerítették a 70—80 éves nőket, hogy teljes kimerülésig Boogie-Woogie-t táncoljanak, egészen addig, míg össze nem estek. Jones egyik éjszakába nyúló szónoklatában a következőket mondta: „Én, mint újjászületett Isten, feladatom abban áll, hogy még akkor is űzzem fel tagjaink testéből a ronsa maradékait, ha ők ezt nem akarják. Ha tehát én egy gyereket megütök, az isteni cselekedet.” Ezért fordulhatott elő az, hogy maguk a véresre vert emberek mosolyogva emelkedtek fel a kínpadról és súgták Jonesnak: „Köszönöm Apám!” Idővel az emberek teljesen érzéketlenné váltak mindennel szemben. Túl kevés étel, a hőség, a moszkitók,a testőröktől való félelem, s a drill miatt. A családokat rendszerint elszakították egymástól. A gyerekek nem lakhattak a szüleikkel együtt, és a testvérek sem egy fedél alatt. Jones szétrombolta mindazt, ami számára veszélyes lehetett. Hat órakor reggel testőrök dörömböltek az ajtóikon. Hét órakor már a földeken voltunk, és úgy dolgoztunk, mint a béresek. Este 6 órakor tértünk vissza. Este 7 órakor kaptuk a rizst, s este nyolc órától gyakran egészen hajnali négy óráig kellett a farönkökön ülni, és hallgatni Jones „Papa” szónoklatait, aki egy kényelmes széken ülve prédikált nekünk. Mégis a legnagyobb félelem akkor volt, amikor Jones „Papa” a hírhedt éjszakán váratlanul összehívta a hívőket... Amerika szorong, nem ok nélkül — az ilyen és ehhez hasonló esetekre alig több mint harminc év távlatából még emlékeznek az európai történelemből. tab) Látták a gyötrelmeket és a fájdalmakat TÚLÉLŐK A GUAYANAI JONES-SZEKTA TÖMEGES ÖNGYILKOSSÁGÁRÓL AMERIKA SZORONG 2 Az öt évben: Fokozódik a világ biztonsága Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára újévi üzenetében rámutatott, hogy az elmúlt esztendőben a nagy világproblémák megoldására tett erőfeszítéseket gyakran a bizonytalanság és a sikertelenség jellemezte, de kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy az új évben fokozódik a világ biztonsága, az egyes országok érzékenysége egymás problémái iránt, és újabb lépések történnek olyan egységes civilizáció, megteremtése érdekében, amely a realitásokra támaszkodva, figyelembe veszi minden nép és egyén szükségleteit, igényeit. Waldheim hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben erősödött a békéért folytatott küzdelem, nagy erőfeszítések történtek a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítására, az emberi jogok biztosítására, a közel-keleti konfliktus rendezésére és a dél-afrikai fajüldözés korlátozására. * II. János Pál pápa a római Szent Péter téren összegyűlt több tízezer hívő előtt mondott újévi köszöntőjében szintén fokozottabb megértésre szólította fel az emberiséget és a béke megőrzésének parancsoló szükségéről beszélt. * Az állam- és kormányfők többsége országa kedvező társadalmi és gazdasági fejlődése, a nemzetközi problémák kedvező megoldása iránti reményének és bizakodásának adott hangot az év első napján szokásos üdvözletében. (AFP, ADN, TASZSZ, MTI) Iráni belpolitikai válság TEHERÁN Sapur Baktiar ellenzéki politikus hétfői rádió- és televíziós beszédben felszólította Irán népét, hogy támogassa az általa megalakítandó kormányt. Kijelentette, kormánya „szociáldemokráciát” szeretne megvalósítani. Ígérte, szabadon engedik a politikai okokból bebörtönzötteket, helyreállítják a polgári szabadságjogokat és a sajtószabadságot. Hosszas hetek óta először hétfőn a külföldi újságírók előtt néhány percre, megjelent Reza Pahlavi iráni sah. Az uralkodó kijelentette, hogy ,szeretne ,,téli szabadságra” utazni, de erre csal: akkor kerülhet sor, ha „az ügyek lehetővé teszik”. A Reuter diplomatákat idézve úgy véli, hogy az utazás Baktiar kormányának e hétre vert beiktatása után válik esedékessé. Az iráni parlament két háza a hét végén dönt az ellenzéki nemzeti frontból kizárt Baktiar kormányának beiktatásáról. Sapur Baktiar kijelölt miniszterelnök kedden is folytatta erőfeszítéseit polgári kormány létrehozására, miközben Irán több városában újabb sahellenes tüntetések voltak, a katonák és a tüntetők között megint véres öszszetűzések zajlottak le. Hétfőn megjelent a spanyol hivatalos lapban és kedden életbe lépett az a királyi rendelet, amely a parlament feloszlatásáról és március 1-re új választások kiírásáról intézkedik. Kommentár: A legfrissebb jelentések szerint Pamplonában és Baszkföld más városaiban folytatódnak a tüntetők és a rendőrök közötti összetűzések, ahelyek általában tömeges letartóztatásokkal párosulnak. Az ok nyilvánvaló: már most bizonyosra vehető, hogy néhány tartományi önkormányzat realizálása, gyakorlati bevezetése a miniszterelnök döntése, a parlament feloszlatása miatt halasztást szenved. A baszk főtanács ugyan ratifikálta az alkotmány által A madridi döntés megígért autontómiatervezetet, de az életbe léptetéshez a parlament jóváhagyása szükséges. Márpedig minden jel arra mutat, hogy — sok más fontos javaslat mellett — ezt a tervezetet is majd csak az újonnan összeülő nemzetgyűlés fogadhatja el. Az új parlamenti választásokra március 3-án, a községtanácsi választásokra pedig pontosan egy hónappal később, április 3-án kerül sor. Megfigyelők szerint annak, hogy az általános választások megelőzik a községtanácsiakat, fontos politikai-lélektani oka van. Suarez miniszterelnök ugyanis nyilvánvalóan attól tart, hogy ha — amint ez várható — a helyi választásokon előretör a baloldal, „pszichológiai hatást” gyakorolhatna a nemzetgyűlési választásokra, így viszont a hatás adott esetben fordított lehet ... Adolfo Suarez döntése nem meglepő. A kormányfő pártja eredménytelenül keresett koalíciós partnert, a kérést a szocialista munkáspárt is megtagadta. A miniszterelnök így attól tartott, hogy a számtalan összetorlódott probléma megoldására képtelen lenne az ingatag hátterű kabinet, az elhúzódó döntésképtelenség pedig károsan befolyásolhatná a jobboldal és a centrum esélyeit. A kormányfő tehát azt tette, ami várható volt: „előre menekült”. Abban a reményben, hogy az új választások kikristályosítják a jelenleg meglehetősen kusza frontokért)* HARMAT ENDRE FLN-kongresszus előkészítése ALGÍR Hétfőn Algírban Rabah Bitat ideiglenes államfő elnökletével összeült a Forradalmi Tanács és úgy döntött, hogy ,,az alkotmányban rögzített határidőn belül” összehívják az FLN pártkongreszszusát. Az algériai vezetés országos bizottságot hozott létre a kongresszus előkészítésének feladatával. A kongresszus hivatott arra, hogy jelöltet állítson az elhunyt Bumedien elnök helyére az államfői tisztre. Feltehetőleg két kongresszust tartanak február 8-ig. külpolitikai FIGYELŐ Világpolitikai realitások és kilátások HOGYAN TOVÁBB? — tesszük fel a kérdést magunknak ilyenkor, az új esztendő kezdetekor saját életünkre vonatkozóan csakúgy, mint a közösség, a nemzet holnapjára és a világpolitika várható alakulására gondolva. A tárgyilagos helyzetfelmérés kiindulópontja természetesen a mögöttünk hagyott esztendő eredménysora. S ha ezekből vonunk le következtetéseket a várható fejlemények alakulását illetően, úgy az esetek többségében bizakodással tekinthetünk az elkövetkező hetek és hónapok elé. A tárgyilagos összegezés „egyenlege” nem hagy kétséget afelől, hogy 1978. eredményesesztendő volt. A nemzetközi politikai életben — igaz ugyan, hogy csak az év utolsó negyedében — kedvezőbbé vált a szovjet—amerikai viszony, ami minden esetben az enyhültebb légkör legfontosabb mutatója, s elérhető közelségbe került a két ország között a SALT-2. megállapodás, a legkorszerűbb fegyverrendszerek mennyiségét, elhelyezését és kölcsönös ellenőrzését előirányzó egyezmény aláírásának lehetősége. Minderre azután került sor, hogy az év első részében még kihívóan rögtönző, és sorozatosan szovjetellenes lépéseivel provokáló magatartást tanúsító Carter-kormányzat kudarcot vallott az egyiptomi—izraeli különbéke megteremtését célzó erőfeszítéseiben. Ez viszont kritikussá tette az Egyesült Államok és az arab országok kapcsolatainál további alakulását, és döntő módon járult hozzá ahhoz, hogy Iránban egyre inkább tarthatatlanná váljék az Egyesült Államok befolyása és jelenléte. Abban, hogy 1978 végén kiegyensúlyozott politikai helyzetről beszélhetünk, nyilvánvalóan a meghatározó szerepet játszik a Szovjetunió és az európai szocialista országok összehangolt politikája is. A Varsói Szerződés országai amellett, hogy nyugodt és megfontolt magatartással hatástalanították Washington „kiborító” lépéseit, következetesen indítványozták a kölcsönös érdekeken nyugvó megállapodásokhoz vezető tárgyalások folytatását. Ez volt a lényege a szocialista országok pártvezetőinek 1978 nyarán, a Krímben sorra került találkozóin és a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete november végi, Moszkvában megtartott tanácskozásain született állásfoglalásoknál, illetve határozatainak is. EZ A POLITIKA a magyarázata annak is, hogy a szocialista országok „együttese” megőrizte befolyását, alakító szerepét a világpolitikában. Ebből következik az is, hogy 1978-ban Európa változatlanul a békés fejlődésre példát mutató kontinens, s hogy Ázsiában és Afrikában még inkább a haladó álláspontokat képviselő országok helyzete szilárdult meg. Washington amellett, hogy a világpolitika legfontosabb kérdésében, a szovjet—amerikai viszony vonatkozásaiban visszakanyarodott az ésszerűség diktálta realitásokhoz, erőfeszítéseket tesz világpolitikai helyzetének megjavítására. Azt reméli, hogy miután ez év január elsejével normalizálta diplomáciai kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal, megállíthatja a számára egyre kedvezőtlenebb világpolitikai tendenciák folytatását, elsősorban Ázsiában. Valójában azonban ez nem több, mint egy régóta időszerű lépés. S72, hogy az eddigi összekötő irodák helyett a továbbiakban nagykövetségek tevékenykednek Washingtonban és Pekingben, semmit sem változtat a politikai realitásokon, és szenzációkért történt tálalása valójában az Egyesült Államok külpolitikai kudarcairól igyekszik elterelni a figyelmet. Peking sem rejti ■ véka alá, hogy a Washingtonnal kialakított új kapcsolataitól gazdasági helyzetének javulására számítva arra, hogy a Carter-kormány majd támogatja világpolitikai ambícióit. Kína kaotikus belső helyzete, s Carter fokozódó belpolitikai nehézségei azonban egészen más irányt szabhatnak az események alakulásának. Ami bennünket illet, kilátásaink kedvezőek. Egyre sokoldalúbb együttműködésünk a szocialista országokkal új gazdasági és külpolitikai távlatokat nyitnak meg előttünk. Erősíti helyzetünket, hogy — Kádár János látogatásainak eredményeként — rendezettek kapcsolataink Ausztriával, Olaszországgal, az NSZK-val és Franciaországgal, és az is, hogy " az Egyesült Államok és hazánk között — az 1978 áprilisában megkötött szerződésben biztosított legnagyobb kedvezmény alapján — az eddigieknél lényegesen szélesebb körű gazdasági együttműködés alakulhat ki. TÉNY, hogy az idei év világgazdasági kilátásaiban az évtized talán legkritikusabb esztendejének ígérkezik, s az eddigieknél lényegesen nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség a meglevő és az újabb világpolitikai nehézségek leküzdésére. Az elérhető közelségbe került SALTO 2. megkötésének kilátásai, és az európai szocialista országok egyre inkább meghatározó szerepe a világpolitika alakításában, a bizakodók reményeit látszanak erősíteni. PERÉNYI ISTVÁN SZERDA, issuk JANUÁRék