Csongrád Megyei Hírlap, 1979. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

SOROKBAN A Kubai Köztársaság nem­zetgyűlése január elsején Ha­vannában rendkívüli, ünnepi ülésszakon emlékezett meg a kubai forradalom győzelmé­nek huszadik évfordulójáról. Az ünnepi ülésen a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Fidel Castro Ruz állam- és kormányfő mondott beszédet.­­ Az enyhülési politika szem­pontjából jó esztendőnek mi­nősítette 1978-at a nyugatné­met kormány újévi külpoli­tikai mérlegében. A Bonnban kedden nyilvánosságra ho­zott jelentés megállapítja: az elmúlt évben tovább fejlőd­tek az NSZK és a kelet-euró­pai országok kapcsolatai, új jelei mutatkoztak az együtt­működési készségnek. * James Carter, az Egyesült Államok elnöke és Hua Kuo­­feng, a KKP KB és a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának elnöke vasárnap üze­netet vallott Washington és Peking teljes jogú diplomá­ciai kapcsolatainak felvétele alkalmából. A Portugália és a Guinea­ Köztársaság kedden megálla­podott abban, hogy a két or­szág diplomáciai kapcsolato­kat létesít. Conakry volt ed­dig az egyetlen afrikai fővá­ros, amely nem rendezte kap­csolatait Lisszabonnal a por­tugál gyarmatbirodalom 1974 -75-ben történt felbomlása óta. * Lemondott a török belügy­miniszter, Irfan Özaydiili. A belügyminisztert a parla­mentben a konzervatív és az ellenzéki pártok erősen bírál­ták amiatt, hogy nem sike­rült elejét vennie a politikai zavargások fokozódásának és a véres összecsapásoknak. Ankarában kedden hivatalo­san közölték, hogy Orhan Eyyboglu miniszterelnök-he­lyettest­ nevezték ki ügyveze­tő­ízelügymin­iszterré. .. . ... A kambodzsai forradalmi hadsereg a lakosság segítsé­gével felszabadította a Phnom Penh­től 160 kilométerre fek­vő Kratie tartományi székhe­lyet — jelentette a Kambod­zsai Nemzeti Egységfront hír­­­­ügynöksége. A kambodzsai hadsereg katonái közül so­kan átálltak a felkelőkhöz. - Soha nem akartam ennek az ismeretlen országnak a dzsungeljében élni — mond­ta a 18 éves Brenda Park, az egyik életben maradott. Szüleim azonban meg vol­tak győződve arról, hogy ez a Jim Jones „egy jobb vi­lágot épít fel”, ahol nincs szegénység, veszély, diszkri­­­­mináció, életveszély és álla­mi felügyelet, ahol az em­berek testvérek lehetnek, és ahol a háború lehetetlen. Apám mindig arra taní­tott minket, hogy „egy jobb, emberibb társadalom felépí­tésében” kell közreműköd­nünk. Először Kaliforniában, azután 1978 elejétől Guaya­­naban, e pokoli­ hely éden­­szertjében. Most, amikor megszabadultam a borzal­maktól és fáradtan, össze­törten egy georgetown-i kis hotelban rendőri felügyelet alatt állok, számomra még mindig megfoghatatlan az, '''’amit saját magam és ezer más hivőtestvérem nap mint nap végigcsinált. '­­ AKI FELISMERTE­­ A VESZÉLYT... Már 3 nappal Guayanába történő érkezésünk után apám felismerte a veszélyt. „ El is panaszolta­ Jonesnak, hogy az ültetvényeken folyó napi 12 órai munka, s ehhez még a 35—40 Celsius-fok árnyékban, s több mint 90 százalékos páratartalom na­gyon veszélyes lenne ann pám­ra nézve. Soha életemben nem fe­lejtem el, ami ezután tör­tént. Jones, akit minden gyerek „Papinak” szólított, hívta a tábori rendőrséget és megparancsolta apámnak,­­ hogy üljön fordítva egy .. konyhaszélsel» A testőrök megfogták a kezét és a lá­bát, s egy 60 éves vak v­é­­gernő addig verte apám ar­cát és fejét a botjával, amíg el nem ájult. Ez egy gondosan kitervelt megaláztatás volt. Egy öreg vak négernő üt egy erős fehér embert, aki semmi mást nem tett, csak felesé­ge érdekében szólt. A vak nő ütéseit Jones irányította, kiabálva neki­. „Nagyobbat, erősebbet, menj egy kicsit vissza, inkább balra!” KÖNYÖRTELENSÉG A FEKETE ASSZONYOKKAL Robert Paulnak, aki szin­tén túlélője a tömeges ön­gyilkosságnak, de felesége, kilenc-, nyolc- és egyéves fia azonban életét vesztette a jonestown-i tragédiában. Az ő története így szól: Jim Jones felszólította Robert Pault, hogy engedje át feleségét, Janicet a har­mincéves Lawrence Schacht - nak, a tábor­­ orvosának, s az legyen a doktor szeretője. Az ilyen eset gyakran elő­fordult, mindenekelőtt azért, mert Jones fehér testőrei­­könyörtelenek voltak a fe­kete lányokkal. Tudom, hogy a hét hónap alatt, amíg én a dzsungelben vol­tam 40 félvér gyerek szüle­tett, s a legtöbb nő meg­őrült azért, hogy Jonessal háljon. Paul azonban vonakodott attól, hogy feleségét szere­tőként feláldozza. Ezért a vonakodásáért az összegyűlt hívők előtt kellett felelnie. Jones felállíttatta, őt egy emelvényre, és féktelenül gyalázni kezdte a fiai előtt az apát: „Nézzétek őt! Ezt szedtem én fel a nyomor­negyedben, ezt a szemetet, akit akkor­ pusztítok el, ami­kor csak akarok. Ezzel szemben Schacht doktor utánam, az »Apátok« után közösségünk legértékesebb tagja.” Janice Paulnak, Robert feleségének, Jones parancsa szerint három gyereke elle­nére sem maradhatott állan­dóan férje mellett, hanem alá kellett vetnie magát dr. Schacht akaratának. Jones magán kívül volt. Egyik testőre előrántotta re­volverét, csövét Paul halán­tékára szegezte és mondta: „Testvér, véged van!” Ja­nice zokogva esett össze, a két idősebb fiú pedig sírt. A tömeg azonban, s ezt saj­nos meg kell említenem, ordította és követelte a férj halálát, aki megszegte Jones törvényeit. Kattant a revolver, mi­után a testőr harsogó neve­tésben tört ki. A revolver ugyanis nem volt megtölt­ve. FET WENTÉS MENTETTE MEG ÉLETÉT Ahogy Robert Paul ké­sőbb elmesélte, hogy mi mentette meg később az életét. Amikor Jones parancsot adott a tömeges öngyilkos­ságra, s amikor az első hal­doklók már a földön feküd­tek, s a testőrök fegyverek­kel, revolverekkel és mérge­zett nyilakkal a menekülők után lőttek. Paul megpró­bált elmenekülni, de egy fegyver csövével találta ma­gát szemben. Éppen az az ember állt előtte, aki an­nak idején revolvert szege­zett a halántékára. Paul csak nehezen mondta ki: „Én most meglépek”, tudva jól, hogy ez a mondat az életébe kerülhet. A testőr azonban félreértette őt, ki­nyújtotta a kezét, és ezt vá­laszolta: „Jó, akkor viszlát, egy másik világban.” Ezzel megfordult és elment. Ekkor Paul fogta magát és elrohant, bevetette magát a dzsungelba, s ott élte túl a szekta tagjainak lemé­szárlását. További példák a borzal­makra. Axel Thorer­­ feljegyezte például azt is, hogy olyan partikat rendeztek, amelye­ken a testőrök arra kény­szerítették a 70—80 éves nőket, hogy teljes kimerülé­sig Boogie-Woogie-t táncol­janak, egészen addig, míg össze nem estek. Jones egyik éjszakába nyúló szónoklatában a kö­vetkezőket mondta: „Én, mint újjászületett Is­ten, feladatom abban áll, hogy még akkor is űzzem fel tagjaink testéből a ronsa maradékait, ha ők ezt nem akarják. Ha tehát én egy gyereket megütök, az isteni cselekedet.” Ezért fordulhatott elő az, hogy maguk a véresre vert emberek mosolyogva emel­kedtek fel a kínpadról és súgták Jonesnak: „Köszö­nöm Apám!” Idővel az emberek telje­sen érzéketlenné váltak mindennel szemben. Túl ke­vés étel, a hőség, a moszki­­tók,­­a testőröktől való féle­lem, s a drill miatt. A csa­ládokat rendszerint elszakí­tották egymástól. A gyere­kek nem lakhattak a szü­leikkel együtt, és a testvé­rek sem egy fedél alatt. Jones szétrombolta mindazt, ami számára veszélyes le­hetett. Hat órakor reggel testőrök dörömböltek az ajtóikon. Hét órakor már a földeken voltunk, és úgy dolgoztunk, mint a béresek. Este 6 óra­kor tértünk vissza. Este 7 órakor kaptuk a rizst, s es­te nyolc órától gyakran egé­szen hajnali négy óráig kel­lett a farönkökön ülni, és hallgatni Jones „Papa” szó­noklatait, aki egy kényelmes széken ülve prédikált ne­künk. Mégis a legnagyobb féle­lem akkor volt, amikor Jones „Papa” a hírhedt éj­szakán váratlanul összehív­ta a hívőket... Amerika­ szorong, nem ok nélkül — az ilyen és ehhez hasonló esetekre alig több mint harminc év távlatából még emlékeznek az európai történelemből. t­ab) Látták a gyötrelmeket és a fájdalmakat TÚLÉLŐK A GUAYANAI JONES-SZEKTA TÖMEGES ÖNGYILKOSSÁGÁRÓL AMERIKA SZORONG 2 Az öt évben: Fokozódik a világ biztonsága Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára új­évi üzenetében rámutatott, hogy az el­múlt esztendőben a nagy világproblémák megoldására tett erőfeszítéseket gyakran a bizonytalanság és a sikertelenség jel­lemezte, de kifejezésre juttatta azt a re­ményét, hogy az új évben fokozódik a világ biztonsága, az egyes országok érzé­kenysége egymás problémái iránt, és újabb lépések történnek olyan egységes civilizáció, megteremtése érdekében, amely a realitásokra támaszkodva, figyelembe veszi minden nép és egyén szükségleteit, igényeit. Waldheim hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben erősödött a békéért folytatott küz­delem, nagy erőfeszítések történtek a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárí­tására, az emberi jogok biztosítására, a közel-keleti konfliktus rendezésére és a dél-afrikai fajüldözés korlátozására. * II. János Pál pápa a római Szent Pé­ter téren összegyűlt több tízezer hívő előtt mondott újévi köszöntőjében szintén fo­kozottabb megértésre szólította fel az em­beriséget és a béke megőrzésének pa­rancsoló szükségéről beszélt. * Az állam- és kormányfők többsége or­szága kedvező társadalmi és gazdasági fejlődése, a nemzetközi problémák ked­vező megoldása iránti reményének és bi­zakodásának adott hangot az év első nap­ján szokásos üdvözletében. (AFP, ADN, TASZSZ, MTI) Iráni belpolitikai válság TEHERÁN Sapur Baktiar ellenzéki politikus hétfői rádió- és te­levíziós beszédben felszólítot­ta Irán népét, hogy támo­gassa az általa megalakítan­dó kormányt. Kijelentette, kormánya „szociáldemokrá­ciát” szeretne megvalósítani. Ígérte, szabadon engedik a politikai okokból bebörtön­­zötteket, helyreállítják a pol­gári szabadságjogokat és a sajtószabadságot. Hosszas hetek óta először hétfőn a külföldi újságírók előtt néhány percre, megje­lent Reza Pahlavi iráni sah. Az uralkodó kijelentette, hogy ,szeretne ,,téli szabad­ságra” utazni, de erre csal: akkor kerülhet sor, ha „az ügyek lehetővé teszik”. A Reuter diplomatákat idézve úgy véli, hogy az utazás Bak­tiar kormányának e hétre vert beiktatása után válik esedékessé. Az iráni parlament két há­za a hét végén dönt az ellen­zéki nemzeti frontból kizárt Baktiar kormányának be­iktatásáról. Sapur Baktiar kijelölt mi­niszterelnök kedden is foly­tatta erőfeszítéseit polgári kormány létrehozására, mi­közben Irán több városában újabb sahellenes tüntetések voltak, a katonák és a tünte­tők között megint véres ösz­­szetűzések zajlottak le. Hétfőn megjelent a spa­nyol hivatalos lapban és kedden életbe lépett az a királyi rendelet, amely a parlament feloszlatásáról és március 1-re új választások kiírásáról intézkedik. Kommentár: A legfrissebb jelentések szerint Pamplonában és Baszkföld más városaiban folytatódnak a tüntetők és a rendőrök közötti összetűzé­sek, a­helyek általában töme­ges letartóztatásokkal páro­sulnak. Az ok nyilvánvaló: már m­ost bizonyosra vehe­tő, hogy néhány tartományi önkormányzat realizálása, gyakorlati bevezetése a mi­niszterelnök döntése, a par­lament feloszlatása miatt ha­lasztást szenved. A baszk főtanács ugyan ra­tifikálta az alkotmány által A madridi dö­ntés megígért autontómiaterveze­­tet, de az életbe léptetéshez a parlament jóváhagyása szükséges. Márpedig minden jel arra mutat, hogy — sok más fontos javaslat mellett — ezt a tervezetet is majd csak az újonnan összeülő nemzetgyűlés fogadhatja el. Az új parlamenti választá­sokra március 3-án, a köz­ségtanácsi választásokra pe­dig pontosan egy­­ hónappal később, április 3-án kerül sor. Megfigyelők szerint annak, hogy az általános választások megelőzik a községtanácsia­­kat, fontos politikai-lélektani oka van. Suarez miniszter­­elnök ugyanis nyilvánvalóan attól tart, hogy ha — amint ez várható — a helyi válasz­tásokon előretör a baloldal, „pszichológiai hatást” gyako­rolhatna a nemzetgyűlési vá­lasztásokra, így viszont a ha­tás adott esetben fordított le­het ... Adolfo Suarez döntése nem meglepő. A kormányfő párt­ja eredménytelenül keresett koalíciós partnert, a kérést a szocialista munkáspárt is meg­­tagadta. A miniszterelnök így attól tartott, hogy a számta­lan összetorlódott probléma megoldására képtelen lenne az ingatag hátterű kabinet, az elhúzódó döntésképtelenség pedig károsan befolyásolhat­ná a jobboldal és a centrum esélyeit. A kormányfő tehát azt tet­te, ami várható volt: „előre menekült”. Abban a remény­ben, hogy az új választások kikristályosítják a jelenleg meglehetősen kusza fronto­­kért)* HARMAT ENDRE FLN-kongresszus előkészítése ALGÍR Hétfőn Algírban Rabah Bitat ideiglenes államfő el­nökletével összeült a Forra­dalmi Tanács és úgy döntött, hogy ,,az alkotmányban rög­zített határidőn belül” össze­hívják az FLN pártkongresz­­szusát. Az algériai vezetés országos bizottságot hozott létre a kongresszus előkészí­tésének feladatával. A kongresszus hivatott ar­ra, hogy jelöltet állítson az elhunyt Bumedien elnök he­lyére az államfői tisztre. Fel­tehetőleg két kongresszust tartanak február 8-ig. külpolitikai FI­G­Y­E­L­Ő Világpolitikai realitások és kilátások HOGYAN TOVÁBB? — tesszük fel a kérdést ma­gunknak ilyenkor, az új esz­tendő kezdetekor saját éle­tünkre vonatkozóan csakúgy, mint a közösség, a nemzet holnapjára és a világpoliti­ka várható alakulására gon­dolva. A tárgyilagos helyzet­­felmérés kiindulópontja ter­mészetesen a mögöttünk ha­gyott esztendő eredménysora. S ha ezekből vonunk le kö­vetkeztetéseket a várható fejlemények alakulását ille­tően, úgy az esetek többségé­ben bizakodással tekinthe­tünk az elkövetkező hetek és hónapok elé. A tárgyilagos összegezés „egyenlege” nem hagy két­séget afelől, hogy 1978. ered­ményes­­esztendő volt. A nemzetközi politikai életben — igaz ugyan, hogy csak az év utolsó negyedében — ked­vezőbbé vált a szovjet­—ame­rikai viszony, ami minden esetben az enyhültebb légkör legfontosabb mutatója, s el­érhető közelségbe került a két ország között a SALT-2. megállapodás, a legkorsze­rűbb fegyverrendszerek mennyiségét, elhelyezését és kölcsönös ellenőrzését elő­irányzó egyezmény aláírásá­nak lehetősége. Minderre az­után került sor, hogy az év első részében még kihívóan rögtönző, és sorozatosan szov­jetellenes lépéseivel provo­káló magatartást tanúsító Carter-kormányzat kudarcot vallott az egyiptomi—izraeli különbéke megteremtését cél­zó erőfeszítéseiben. Ez vi­szont kritikussá tette az Egyesült Államok és az arab országok kapcsolatainál­ to­vábbi alakulását, és döntő módon járult hozzá ahhoz, hogy Iránban egyre inkább tarthatatlanná váljék az Egyesült Államok befolyása és jelenléte. Abban, hogy 1978 végén kiegyensúlyozott politikai helyzetről beszélhetünk, nyil­vánvalóan a meghatározó sze­repet játszik a Szovjetunió és az európai szocialista or­szágok összehangolt politi­kája is. A Varsói Szerződés országai amellett, hogy nyu­godt és megfontolt magatar­tással hatástalanították Wa­shington „kiborító” lépéseit, következetesen indítványoz­ták a kölcsönös érdekeken nyugvó megállapodásokhoz vezető tárgyalások folytatá­sát. Ez volt a lényege a szo­cialista országok pártvezetői­nek 1978 nyarán, a Krímben sorra került találkozóin és a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete novem­ber végi, Moszkvában meg­tartott tanácskozásain szüle­tett állásfoglalásoknál­, illet­ve határozatainak­ is. EZ A POLITIKA a ma­gyarázata annak is, hogy a szocialista országok „együt­tese” megőrizte befolyását, alakító szerepét a világpoli­tikában. Ebből következik az is, hogy 1978-ban Európa változatlanul a békés fejlő­désre példát mutató konti­­nens, s hogy Ázsiában és Afrikában még inkább a ha­ladó álláspontokat képviselő országok helyzete szilárdult meg. Washington amellett, hogy a világpolitika legfontosabb kérdésében, a szovjet—ame­rikai viszony vonatkozásai­ban visszakanyarodott az ésszerűség diktálta realitá­sokhoz, erőfeszítéseket tesz világpolitikai helyzetének megjavítására. Azt reméli, hogy miután ez év január el­sejével normalizálta diplo­máciai kapcsolatait a Kínai Népköztársasággal, megállít­hatja a számára egyre ked­vezőtlenebb világpolitikai tendenciák folytatását, első­sorban Ázsiában. Valójában azonban ez nem több, mint egy régóta időszerű lépés. S­­72,­ hogy az eddigi összekötő irodák helyett a továbbiak­ban nagykövetségek tevé­kenykednek Washingtonban és Pekingben, semmit­ sem változtat a politikai realitá­sokon, és szenzációkért tör­tént tálalása valójában az Egyesült Államok külpoliti­kai kudarcairól igyekszik el­terelni a figyelmet. Peking sem rejti ■ véka alá, hogy a Washingtonnal kialakított új kapcsolataitól gazdasági hely­zetének javulására számítv­a arra, hogy a Carter-kormány majd támogatja világpoliti­kai ambícióit. Kína kaotikus belső helyzete, s Carter fo­kozódó belpolitikai nehézsé­gei azonban egészen más irányt szabhatnak az esemé­nyek alakulásának. Ami bennünket illet, kilá­tásaink kedvezőek. Egyre sokoldalúbb együttműködé­sünk a szocialista országok­kal új gazdasági és külpoli­tikai távlatokat nyitnak meg előttünk. Erősíti helyzetün­ket, hogy — Kádár János lá­togatásainak eredményeként — rendezettek kapcsolataink Ausztriával, Olaszországgal, az NSZK-val és Franciaor­szággal, és az is, hogy " az Egyesült Államok és hazánk között — az 1978 áprilisában megkötött szerződésben biz­tosított legnagyobb kedvez­mény alapján — az eddigiek­nél lényegesen szélesebb kö­rű gazdasági együttműködés alakulhat ki. TÉNY, hogy az­ idei­ év világgazdasági kilátásaiban az évtized talán legkritiku­sabb esztendejének ígérkezik, s az eddigieknél lényegesen nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség a meglevő és az újabb világpolitikai nehézsé­gek leküzdésére. Az elérhető közelségbe került SALTO 2. megkötésének kilátásai, és az európai szocialista országok egyre inkább meghatározó szerepe a világpolitika alakí­tásában, a bizakodók remé­nyeit látszanak erősíteni. PERÉNYI ISTVÁN SZERDA, issuk JANUÁR­ék

Next