Csongrád Megyei Hírlap, 1986. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-08 / 159. szám
Szovjet szaktanárok részvételével Orosz nyelvi kurzus Szentesen immár harmadik esztendeje ad helyet . Szentes az általános iskolai orosz nyelvi tanárok továbbképző tanfolyamának. A kéthetes kurzust az Országos Pedagógiai Intézet szervezi a Csongrád megyei illetékes fórumokkal együtt, mégpedig 20 szovjetunióbeli tanár és 45 magyarországi kollégájuk részvételével. A Szovjetunió köztársaságaiból, és főleg Moszkvából jöttek a tanárok. Délelőtt és délután tartanak közös foglalkozásokat és előadásokat nyelvészeti, irodalmi, földrajzi stb. témákból és módszertani tudnivalókból, az orosz nyelv minél sikeresebb magyarországi oktatása érdekében. A Csongrád megyei orosz nyelvi általános iskolai tanárokon kívül jöttek pedagógusok Tolna, Hajdú, Békés stb. megyékből ,és Budapestről is. Csütörtökön Szentes Város Tanácsának elnöke fogadja a szovjet pedagógusokat, majd a tanfolyam ünnepélyes zárására ennek a hétnek a végén kerül sor. A tanfolyam hallgatóinak elhelyezéséről és ellátásáról a szentesi Március 21 kollégiumban gondoskodnak. Külön is említést érdemel a Szentesi Termál Tsz. a Baromfi-feldolgozó Vállalat és a Móricz Zsigmond Művelődési Központ támogatása a változatos programok megszervezésében, illetve, úgy is kifejezhetnénk, hogy a magyar és a szovjet nép közötti barátság közvetlen ápolásában és elmélyítésében. Nyolcvan éve született Bálint György „Bent a forgatagban.. A modern magyar publicisztikának egészen kimagasló teljesítményei vannak. Elég talán felidézni Ady Endre és Kosztolányi Dezső ez irányú tevékenységét, ők azonban elsősorban szépírói munkásságukkal lettek klasszikusok. Bálint György azonban nagyon hamar feladta az ifjúkori versírást, s publicistaként vált a magyar kultúra egyik legjelentősebbjévé. Ez a műfaj az utókor, a klasszicitás szempontjából mostohagyereknek számít, hiszen az író a napilapok mindenkori lehetőségeinek megfelelően dolgozik, s éltetője az aktualitás. A nagy tehetségek azonban minden műfajban jelentőset tudnak alkotni. Bálint György is a napi aktualitásokhoz kötődött, de mivel mindig igazmondásra és őszinteségre törekedett, mivel a tárgyilagos ítélőképesség sohasem hagyta el őt, írásainak nemcsak történeti értéke van. Bár az sem megvetendő, hiszen nem akármilyen korban írta műveit, az 1927 és 1940 közötti időszak az európai és ezen belül a magyar társadalomnak is rendkívül fontos része. Bálint György művei ma is megcsapnak frissességükkel, érvényességükkel. Tudjuk,hogy tévedhetetlen ember nincs, mégis az ő műveit olvasva szinte alig találkozunk tévedéssel. Mindez nyilván nemcsak tárgyilagos igazmondásra törekvésének köszönhető, hanem széles körű műveltségének, marxista vértezettségének is. Az 1906. július 9-én budapesti értelmiségi családban született Bálint György a tájékozódás és tanulás kezdeti évei után hamar kialakította a maga világszemléletét, s ehhez élete végéig ragaszkodott. Közösségi szemléletű publicista volt, aki a társadalmi elkötelezettséget alapkövetelménynek tekintette. Olyan korban, amikor a visszahúzódás a magánélet köreibe még a legjobbak közül is sokakat megérintett, amikor a szelíd társadalombírálat is könnyen megkapta a kommunistagyanús minősítést, nem is volt olyan magától értetődő Bálint György írói bátorsága. S ráadásul az elkötelezettséget ő nem valamiféle általános, csak elvi szinten érvényesítendő tartásnak gondolta, hanem a napi munkában jelentkező követelménynek. A lényeget tekintve volt tántoríthatatlanul elkötelezett, a dolgozó néptömegek valódi érdekeinek képviseletében. Ez a magatartás segítette őt abban, hogy elsők között váljon nálunk a népfront politikai harcos képviselőjévé, s ezzel összefüggésben, következetes antifasisztává. S antifasizmusában is mentes maradt az egyoldalúságtól, az elfogultságtól. Közismert, hogy a magyar népfrontmozgalom kibontakozását mennyire gátolta a progresszió megosztottsága. Ennek egyik kiélezett jele volt az úgynevezett népi-urbánus ellentét. Bálint György mindkét táborban látta az értéket, s látta a tévedéseket. Világos ítélőképessége a harmincas évek egyik legjobb szemű kritikusává tette. Bár a Nyugat nagyjait is értékelte, elsősorban saját nemzedéke érdekelte, s felfedezésekre is itt volt leginkább módja. Érdemes kiemelni azt, ahogyan József Attilával foglalkozott. Ismeretes, hogy József Attila fogadtatása általában elutasító volt. Vonatkozik ez például az 1932-es Külvárosi éj című kötetre, amely pedig a naggyá vált költő jelentkezése. Bálint György mindössze egy gépelt oldalnyi kritikája minden mondatában fontos és figyelemre méltó állításokat tartalmaz az általa már ekkor nagyra értékelt költőről. Cikkét azzal a felismeréssel zárja, hogy: „Ezek azok a versek, amelyeket sokszor olvas el az ember, és végül azon veszi észre magát, hogy kívülről tudja az egyes strófákat ” Később is kritikával követi József Attila megjelenő könyveit. 1939-ben már így írt: „Az hiszem, ő volt a háború utáni nemzedék legnagyobb magyar költője.” Ma már közhelyesek ezek az állítások, de éppen ez bizonyítja Bálint György félelmetesen jó irodalmi ízlését. S József Attila mellett hivatkozhatnék Radnóti Miklósra, másik kedves költőjére, aztán Nagy Lajosról, Illyés Gyuláról, Veres Péterről írt cikkeire is. Egy alkalommal Tolsztojt olvasva fogalmazta meg talán legszebben írói-emberi hitvallását: „Ott maradni a helyszínen, részt venni, mélyen bent dolgozni a mindennapi élet közepén, napi problémákkal szemben érvényesíteni az eszmét, a részleteken keresztül törni az utat a cél felé — nem pedig félrehúzódni és a távolból tanítani. A lemondás hamis szerénység: aki a világról lemond, az lemond a küzdelemről is. Elvonultan könynyű hűnek maradni az elvhez — bent a forgatagban kell hűnek maradni hozzá, az a nehéz, és az az igazi.” (Szergej atya példázata, 1935). Bálint György a felvállalt eszmét érvényesítve élt mindvégig. A fasizmus terjeszkedése kiütötte a kezéből a tollat. Szervezkedés vádjával letartóztatták, majd munkaszolgálatra hurcolták. 1943. január 21-én halt meg Ukrajnában. Műve és a belőle sugárzó magatartás azonban ma is él és hat. VASY GÉZA Bálint György portréja. (Fotó: MTI—KS-reprodukció) 4 Jazztábor Csaknem száz hallgatója lesz a július 28., augusztus 9-e között a Tatabányán megrendezendő negyedik jazztábornak. A szocialista országok közül Csehszlovákiából és az NDK-ból érkeznek a legtöbben, de lesz osztrák, ausztrál és NSZK- beli résztvevő is, Finnországból pedig egy zenekar jön. Méghozzá harminchárom. De valamennyi egyetlen dologra figyelmeztet: a pedagógia válságára, vele együtt a pedagógusi magatartásra. A kolozsvári Méhes György tévéjátéka, amelyet Radó Gyula rendezett, és operatőre Kazinczky László volt, nem újkeletű témát tűzött tollhegyre, vagy inkább „képernyőre". A téma hazai változatát Raffai Sarolta írta meg többek között, majd őt követően mások is. A hatvanas évek elején vált igazán időszerűvé a kérdés, és sajnos, azóta is időszerű. Az ok nyilvánvaló: veszélyben van a pedagógusok tekintélye, alapjában véve veszélyben van az egész pedagógusi pálya. Nem anyagi jellegű kérdésekről van szó — bár, ha belegondolunk, arról is, és nem is utolsósorban. Hát akkor miről? Nemmásról, mint a magatartást meghatározó etikai, morális értékítéletről. A tanügy és a kilences osztályzat emlegetése ne tévesszen meg senkit. Teljesen indiferens, hogy miképpen nevezzük a pedagógusokat irányító szervet, és azt is, hogy a legjobb osztályzatot milyen számmal jelöljük. A lényeg a filmben is hangoztatott emberi becsület szerepe a közéletben, illetve annak torzulásai, a torzulásokkal járó következmények. A szerelmi motívumokkal fűszerezett, enyhén didaktikus tévéjáték legalábbis erre helyezte a fő hangsúlyt Tanító szándékából azonban a pedagógust érintő problémák, és az oktatás egész folyamatát befolyásoló tényezők kerültek az érdeklődés középpontjába. Radó Gyula filmjén keresztül átfogó képet kaphattunk egyfajta sajátos pedagógiai „ténykedésről”, de az is kiderült, hogy azok is nevelésre szorulnak, akik hivatalból oktatók-nevelők. Mi az, amit meg kell tanulniuk? A tények és a realitások tiszteletét és a munkához kapcsolódó, abból adódó becsület és igazság tényének képviseletét. A tévéjáték, ha nem is zárul ünneplő happy enddel, azt nagyon is az eszünkbe vési, hogy a becsület, az igazság előbb vagy utóbb „kiforogja” magát. Az ügyeskedők, a körmönfontak ideiglenes sikereit nem támaszthatják alá sem hivatalon, sem névtelen levelek. Csak a tudással szerzett nyílt kiállás vezethet eredményhez. Jó lenne, ha ehhez a nyíltsághoz, pedagógiai nyitottsághoz, politikai érettséghez ez a tévéjáték is hozzájárulna, mivelhogy a probléma ma is aktuális. A színészi gárdából Bács Ferenc, Sunyovszky Szilvia és Borbáth Ottilia játéka tetszett elsősorban, és a drámaira hangszerelt operatőri munka. (r. -n.) Névtelen levelek Freud. Az utóbbi néhány évben szép számmal szaporodtak a magyarul megjelent Freudkötetek. A róla szóló irodalom is lassacskán duzzad. Freud és a pszichoanalízis évtizedek óta szakadatlanul izgatja a közvéleményt éppúgy, mint az alkotókat. (Lásd József Attila versét 1936-ból, amelyet F. 80. születésnapjára írt, vagy Hubay Miklós F.-ről szóló drámáját.) Nem csoda, hogy fokozott kíváncsisággal hallgattuk a múlt héten kedden késő este a rádiót. Freud születésének 130. évfordulóján készült el a műsor, amely a pszichoanalízis történetére koncentrált. Freudot, persze, nem lehet megkerülni, de érezhetően azt sem szerették volna a műsor készítői, ha túlteng az osztrák idegorvos. Őszintén szólva, mi örültünk volna ennek. A fél órába sűrített történeti vázlat ugyanis elnagyoltan érintette Freud munkásságát, de a hatására kialakult pszichoanalítikai irányzatokat is. A beszélgetés, amely Zeley László szerkesztő-műsorvezető és Rádiófigyelő Buda Béla pszichológus között folyt, megmaradt Freud személyiségének agyonmodellált változatánál. Nevezetesen újra szóba került az, hogy F. szerint létezik ösztönén és felettesén. Miként működnek ezek a rétegek? Mit jelent a pszichoanalízis, mint módszer? Hol a helye manapság a freudi álomtannak? Az ösztönélet és a libidó milyen kapcsolatban állnak egymással? A kérdések száma a végtelenségig szaporítható lenne. Sajnos, válasz és szellemi izgalom alig csurrant-cseppent a műsorban Ehelyett szóba kerültek a magyar pszichoanalitikus iskola képviselői, illetve az hogy milyen ellenhatások jöttek létre a Freud-i tanításokkal szemben. Adler, Jung alakja villant fel egy pillanatra. Úgy éreztük, a műsor készítői több szék között a pad alá estek. Ugyanis nem vállalták el Freud munkásságának, fogadtatásának elemzését, a mester követőinek, ellenfeleinek tendenciózus bemutatását. De arra sem tértek ki elemzően, hogy miért vált mostohává Freud nálunk egészen a 60-as évek közepéig, és miért csak most jelentek meg újra magyarul a könyvei? Szegény Freudnak úgy látszik, még várnia kell valamelyik jubileumi születésnapjára. Csak az a nagy talány, hogy a százötvenedikre, vagy a kétszázaikra. . . B. E. m a megismerhetetlen? Jelek és tájak 1. Véghseő Klára „A falakon függő művek ■sorával tudatosan törekszik a finomságba, a női szemlélet tükrözésére. Első benyomásunk az uralkodó színvilág láttán alakul ki. A fanyar kékek, zöldek, fáradt lilák összecsengéséből adódóan a teremben a hűvös romantika szele árad, csak, itt-ott avatkozik közbe egyegy melegebb tónus finom okkerekkel tört bíborokkal, de az alaphangot ez még nem módosítja.” Nagy Károly méltatta ezekkel a szavakkal Véghseő Klára festőművész alkotásait a Paletta Galéria megnyitóján. Valójában milyenek is a művész képei? Modernek és kontrasztosan érzékenyek. Vagyis absztrahált világuk mögött a korszerűség szimbolikája és a mondanivaló mélysége feszül. Témáiban szívesen keresi a különlegest, a perifériális jellegűt, hogy még jobban kidomborítsa a műben rejlő mondandó feszültségét. Jelrendszerének két alapvető eleme van: a kosztümös figurák ábrázolása és a geometriai vonatstruktúra.Képein megjelennek a posztimpresszionista gyermekfigurák is, s néhol karikaturisztikus elemekkel is találkozunk. A konstruktivitás jelrendszerének másik fontos tényezője. Ez elsősorban a tömörítést szolgálja, de művészi fölkészültségéről, kompozíciós törekvéseiről is tanúskodik. Véghseő Klára nonfiguratív ars poeticája dekorativitással párosul. Az így ötvözött képet jó hatású és tartalmú művekkel bizonyítja, hogy alkotójuk korrekt és érett művész. 2. Dér Dér István Szegeden élő festőművész régi és új képeiből a szegedi ifjúsági házban láthatunk egy csokorra valót. Az összeállításban helyet kapott a művész néhány rajza is. Régebbi képei közül a portrék kerülteka főhelyre, míg az újabbak Dér táj festészetének reprezentatív alkotásai. Az utóbbi esztendőkben Dér világos vonalvezetésű, drámai töltésű tájképfestészetével hívta föl magára a figyelmet. Egyre-másra készültek szebbnél szebb művek amelyek új színt hoztak a szegedi piktúrába. Horizontális megoldásai az Alföld absztrahált feldolgozása István monumentalitásában teljesedik ki a maga szépségében. Színvilága is újszerű. Míg a régebbi művek elsősorban a fehér és annak árnyalataival szimbolizálta belső lelki feszültségeit, addig mostani legjobb munkáin a színek tobzódása figyelhető meg. Ez egyfelől kiegyensúlyozott, gazdag lelkiséget takar, másfelől művészi beérkezését, beérését példázza megfelelő módon. Az új képek láttán kíváncsian várjuk Dér új műveit, gyűjteményes alkotásokkal való bemutatkozását, hogy még többet megtudhassunk kiteljesedett művészetéről, művészi törekvéseiről. (polner) A megújult híd A megújult és technikatörtérletileg is nagy értékű Szabadság hidat a Balmy Tibor miniszteri biztos irányításával dolgozó szakemberek óraműpontossággal átadták a forgalomnak. Június 28-án tartották a terhelési próbát, és másnap kilenc hónapos kényszerszünet után, minden ceremónia nélkül ismét megnyílt a Szabadság híd a forgalom előtt. A Szabadság híd, ez a kecses, háromnyílású, 78—175— 78 m-es nyílásokkal, konzoltartós, rácsos vasszerkezetű műszaki alkotás, egyike a millenniumra készült kiváló műveknek. (A nemzetközi szakirodalom is a világ legszebb konzolos hídjai közé sorolja). Hossza miatt (331 méter) a főváros legrövidebb Duna-hídja. Hídpályája kocsi- és kétoldalt gyalogúttal rendelkezik. Tömege több mint 6000 tonna, a hídfőkben elhelyezett ellentömegekkel együtt. Kétpilléres, és pilléres párkányzattal díszítettek, az előlőkön jégtörő fejekkel. A vasszerkezetet a pilléreken hatalmas acélsaruk tartják. Mindegyik főtartó, három részből áll. Kapuzatai mívesen díszítettek, a vas anyagszerűségét hangsúlyozva. Kapuzati oszlopainak felső része piramisszerűek, és külön keresztrácsozottak. A piramisok gömbvégződésein kiterjesztett szárnyú turulmadarak láthatók. Ezek, illetve a kapuzatok Nagy Virgil professzor tervei szerint készültek. A hídkorlátok, a rácsozatok, a kereszttartók egyenként is, de inkább összességében mesterművek. Az egyemeletes vámházak falán a híd építésének és építőinek, valamint újjáépítésének emléktáblái láthatók. (A budai oldalon volt vámházakat a második világháború után lebontották.) A mai Szabadság híd (korábban Ferenc Józsefről elnevezve) építését 1893-ban törvénycikk rendelte el, az Erzsébet híddal együtt. A két pályázatra együtt 74 pályaterv — külföldről is — érkezett be, a Ferenc József hídra 21. Ezek közül Feketeházy János kiváló mérnökünk terve valósult meg. (Ő tervezte az ún. százlábú fahíd helyére Szeged első állandó közúti hídját is — és számos más alkotást, amely 1883-ra épült fel, a városrekonstrukció során.) 4 A Ferenc József híd építését 1894-ben kezdték, a Gärtner és Zsigmondy-cég, az Államvasutak Gépgyára, mint fővállalkozók közreműködésével. Megnyitása a millenniumi ünnepségek során, 1983. október 4-én történt — tehát éppen 90 éves —, az uralkodó jelenlétében, akiről a hidat elnevezték. Villamos- 1898. autóbuszjárat 1928 óta közlekedik rajta. A hatalmas műszaki alkotást a Gellért Szállóban állomásozott németek 1945. január 16-án felrobbantották, azonban a parti hídnyílások és az áthidaló konzoltartók sérült állapotban ugyan, de állva maradtak. A főváros felszabadulása után pontonhíddal kiegészítve 1946. januárjáig, míg el nem vitte a jég a kiegészítést, szolgálta a forgalmat. Újjáépítése 1946 áprilisában kezdődött, kevés változtatással az eredeti Feketeházy János-féle terveknek megfelelően. Haviar Győző és Sáros Károly tervei szerint. (Ők készítették a szegedi híd újjáépítési terveit is.) Az újjáépítési munka hihetetlen szorgalommal, nagy akaraterővel, a megújulás minden hitével folyt, és az újravarázsolt hidat 1946. augusztus 20-án adták át a forgalomnak. Ekkor kapta a Szabadság híd nevet. Azóta négyszer, alegutóbbival együtt ötször újították fel, kisebb-nagyobb munkálatokkal ezt a pompás, háromnyílású hidat A Szabadság híd után, most az 1849-re felépült, Széchenyi Lánchídja következik a Duna-hidak megújulási folyamatában. BÁTYÁS JENŐ KEDD, 1986, JÚLIUS 8.