Tanítóképezde, Csurgó, 1907
g) Március 15.-ét az Eötvös-önképzőkör kebelében ünnepeltük meg a következő műsorral: 1. Müller J.: Hunyadi induld. Játsza az ifj. zenekar. 2. Emlékezés. Irta és felolvassa: Pulay János IV. é. n. 3. Marseillaise. Énekli az ifj. énekkar. 4. Jakab Ö. Március 15. Szavalja: Prendesack János I. é. n. 5. Huber J: Régi magyar táncok. Játsza az ifj zenekar. 6. Petőfi S : Nemzeti dal. Szavalja: Kovács György III. é. n. 7. Káldy : Talpra magyar! Énekli az ifj. énekkar. 8. Petőfi S: 1848 március 15. Szavalja: Vastag György III. é. n. 9. Himnusz. Énekli az ifj. énekkar. g) A 48-as törvények szentesítésének évfordulóját, április 11.-ét az előírt módon megtartottuk. i) Az iskolai évet június 14-én az igazgató tornaversennyel kapcsolatban az iskolai évet ünnepélyesen bezárta. Ez alkalommal osztottak ki az odaítélt jutalmak és versenydíjak is. h) Az ezen iskolai évre megállapított kirándulások közül a következőket tartottuk meg. a) Szeptember 10-től 15-ig nagyobb tanulmányi kirándulást tettünk Mohar József igazgató, Dittert Ferencz és Németh Sándor tanárok vezetésével az Al-Dunára. Növendékeink közül 50-en vettek részt e kirándulásban. A rendkívül tanulságos és élvezetes utat Németh Sándor, egyik vezető tanár leírása szerint így folyt le: »Egy hegylánc,közepén keresztül törve tetejétől talapjáig négy mérföldnyi messzeségben, két oldalt hatszáz lábtól három ezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak közepett az ó-világórás folyama : az Ister, a Duna. A ránehezülő víztömeg törte-e magának a kaput, vagy a földalatti tűz repeszté kétfelé a hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt vagy Vulkán? Vagy ketten együtt? A mű Istené!« A költő e szavai elevenedtek föl lelkemben, mikor ez évi iskolai kirándulásunkat előkészítettem. Meglátni ezt a csodás vidéket, a természetnek ez isteni alkotását, melynek keletkezését a legragyogóbb költői képzelet sem tudja érthetővé tenni volt leghőbb vágyaink egyike. Végighajózni a Magyar-Aldunát kifejezhetetlen mértéke a gyönyörnek, megbecsülhetetlen kincse a tapasztalásnak. Mert szép a Magas-Tátra égbenyúló ormaival, elragadó a Balaton szelíden mosolygó nyugalmával, máskor haragos, sötét hullámaival, várromok koszorúzta komor bazaltkúpjaival, de a Magyar-Alduna mindannyinál fönségesebb. Szép Ma-