Cukoripar, 1984 (37. évfolyam, 1-4. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A CUKORIPAR ÉS A MAGYAR ÉLELMISZERIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK NEGYEDÉVI FOLYÓIRATA 1984. JANUÁR—MÁRCIUS A levélváltás hatása a cukorrépa termésére és cukortartalmára I. A geográfiai zónák és az agroökoszisztémában előforduló betegségek hatása DR. KISS ERNŐ—DR. HETZER TIBORNÉ— POÓS KÁROLYNÉ—DR. PCHIMAF A. FATTAH I. Bevezetés A répa hosszú napszakos növényfaj, ezért termesztésére az optimális klimatikus feltételek hazánktól északra és északnyugatra, elsősorban a maritim hűvös mérsékelt klíma övezetben találhatók. Alkalmazkodóképessége plasztikus, ezért sikerrel termeszthető a 30. és 62. szélességi fokok között. Optimális termőterületei az 50—57. fok körül találhatók, továbbá kiváló terméseket ad olyan magasabb, tengerszint feletti termőhelyeken, ahol 20 ° C körüli nyár és 800 mm körüli évi csapadék van (lásd Ausztria terméseit). A mérsékelt égövben 100—120 nap alatt kifejleszti primőr leveleit, és azokkal képes a tenyészidő végéig (a fagyok beálltáig) asszimilálni. Kifejlett leveleinek összes területe fajtától, termőhelytől, évjárattól stb. függően, lehet 2000—6000 cm2 is, melynek ingadozása 50—100 százalék közötti (Csitkovics 1953, 1954, 1955; Patyi 1982). A répa hasznos asszimilációja szempontjából nagy jelentősége van az először kifejlődött levélzet élettartamának. Betegségek, vízhiány (víz-stressz) vagy tápanyagok hiánya (tápanyagstressz) a répa leveleit élettanilag elöregíti vagy károsítja, a levelek elhalnak, melynek nyomán a répa új leveleket fejleszt. Ez a folyamat sok tartalék tápanyagot és energiát igényel, melyet a növény, a termés és béltartalom kárára tud pótolni. Ezeket az összefüggéseket számos kutató vizsgálta, és a termőhelyek, valamint kórokok következtében, részben azonos, részben eltérő összefüggéseket találtak (Vukovits 1963, Crane és Calpousos 1970, Snyder 1970, Takebe és Izumiyama 1974, Kiss et al. 1976, Sutcliffe 1979 stb.). Általában pozitív korreláció van az optimális levélterület és a termés között (Roster 1962), de az évjárati, termőhelyi és fajtahatások ezt módosíthatják. A poliploid fajták nagyobb levelűek, mint a diploid típusok (Magassy 1960, Hetzer 1971). Az optimális levéllterület évjáratok és termőhelyek szerint lehet kisebb vagy nagyobb, ezért kis és nagy levélzettel egyaránt lehetséges közepes vagy nagy termés, esetenként kiváló, közepes vagy gyenge cukortartalom (Csitkovics 1953—1955, Hetzer 1971, Patyi 1982). Elméleti megfontolások lehetővé teszik a kislevél-típusú répával nagy termés előállítását (Kralovic 1977), ilyen fajtatípusok a hűvösmérsékelt égöv alatt elterjedtek, de hazánkban a nagy levelű típusok is előnyösek, mert ezek korán árnyékolják talajukat, és ezzel a talaj evapotranspirációját mérséklik. Mivel nagy cukortermés és kiváló digestió kis levélfelülettel is elérhető, ilyen fajták előállítása hazánkban is célkitűzés (Magassy 1981). A cukortartalom kialakulása és annak felhalmozódási üteme elsősorban fajtatulajdonság, melyre igen nagy hatást gyakorol a termőhely. Geográfiai zónák szerint kimutathatók a főbb összefüggések, és ezen belül a lokális hatások (1. ábra). A répa cukortartalma a mediterrán zónákban (30—35° körül) alacsony, mégis egyéb gazdaságossági okokból, termesztése és feldolgozása rentábilis (hosszú feldolgozási kampányok, pl. Kalifornia egyes területein kétszer 140 napos gyártási üzem is van). 2. A levélelhalás okai A levélelhalást, illetve az általa indukált levélváltást számos tényező determinálja, ezt sokan vizsgálták és számos összefüggést megállapítottak. A kiváltó tényezők geográfiai zónán- Az 1. ábrában a szélességi fok ívhossza 111 km-nek olvasandó!