Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 2. kötet
E - ELLENIZOM - ELLENJÁTÉK - ELLENJAVALL - ELLENJAVALLÁS - ELLENJAVASLÁS - ELLENJAVASLAT - ELLENJAVASOL - ELLENJEGY - ELLENJEGYEZ - ELLENJEGYZET - ELLENJEL - ELLENJELENSÉG - ELLENJELENTÉS - ELLENKARÓ - ELLENKĚDÉS - ELLENKĚDÉSI - ELLENKĚDIK - ELLENKÉP - ELLENKÉRDÉS - ELLENKERESET - ELLENKÉSZÜLET - ELLENKEZES - ELLENKĚZÉS - ELLENKĚZÉSI - ELLENKEZESSÉG - ELLENKĚZET - ELLENKĚZIK
183 ELLENIZOM—ELLENKEDIK ELLENKÉP—ELLENKEZIK 184 ELLENIZOM, (ellen-izom) ész. fn. Boncztanban, izom , mely a test ugyanazon tagjában egy másik izomnak felel meg. (Antagonisticus musculus). V. ö. ELLEN, (4) és IZOM. ELLENJÁTÉK, (ellen-játék) ősz. fn. Játék, mely egy másik ellen van irányozva, pl. midőn a tarokban a játszó pagat ultimót mond, s az ellenfél annak elfogását igéri. ELLENJAVALL, (ellen-javall) ösz. áth. 1. ELLENJAVASOL. ELLENJAVALLÁS, (ellen-javallás) ösz. fn. 1. ELLENJAVASLÁS. ELLENJAVASLÁS, (ellen-javaslás) ösz. fn. 1) Javaslás, mely egy másik ellenébe létetik. 2) Gyógytanban, a kóros állapotnak oly jelenségei, melyek az előbbivel ellenkező orvoslást kivánnak. (Contraindicatio). ELLENJAVASLAT, (ellen-javaslat) ösz. m. Ellenjavaslás, tárgyilagosan véve. ELLENJAVASOL, (ellen-javasol) ösz. áth. 1) Valamit javasol, mi egy másik , ugyanazon tárgyat illető javaslattal ellenkezik. 2) Gyógytanban , a kór-állapot úgy megváltozik, hogy ellenkező gyógymódot tesz szükségessé. V. ö. ELLEN, (2) és JAVASOL. ELLENJEGY, (ellenjegy) ösz. m. Jegy, melyet valaki más jegy helyett, vagy ellenében kap. (Contremarque). Ellenjegyeket kapnak némely áruczikkek, portékák. ELLENJEGYEZ, (ellen jegyez) ész. áth. 1) Már más által aláirt oklevelet, saját aláírásával is megerősít; különösen pedig az előtte levő aláírás valóságát elismeri (Contrasigniren). 2) Ellenjegygyel ellát, pl. árukat. ELLENJEGYZET, (ellen-jegyzet) ész. fn. 1. ELLENALÁIRÁS. ELLENJEL, (ellen-jel) ösz. fn. Jel, mely ellenkezőre mutat, mint más jel mutatni látszott, vagy, mint mutatnia kellene. ELLENJELENSÉG, (ellen-jelenség) 1. ELLENJAVASLÁS 2). ELLENJELENTÉS, (ellen-jelentés) ösz. fn. 1) Jelentés, mely bizonyos tárgyban egy másik jelentés ellenében létezik. 2) Gyógytanban, a kór állapotnak egészen más alakja általváltozása, máskép : ellenjavaslás. ELLENKARÓ, (ellen-karó) ész. fn. Karó, melyet egy másikkal szemközt, vagy duet gyanánt valaminek támasztékául vernek le. ELLENKÉDÉS, (ellen-kédés) ész. m. ellenkédés-t, tb. —ékt. 1) Valakivel bizonyos ügyben, véleményben meg nem egyezés. 2) Gyűlölködés, háborúskodás. 3) Kötődés, kötekedés, czivódás, ingerkedés. ELLENKÉDÉSI, (el-len-kéd-és-i) mn. tt. ellenkedési-t, tb. —ek. Ellenkedést mutató, ellenkedésre vonatkozó. Ellenkedési hajlam, ösztön, viszketeg. ELLENKÉDIK, (el-len-kéd-ik) k. m. ellenkedtem, — tél, —étt. 1) Valakivel bizonyos tárgyban, ügyben, véleményben, meg nem egyezik, egészen más irányt követ. 2) Valakivel tartós gyülölségben él. A rosz szomszédok ellenkednek egymással. 3) Kötekedik, czivódik, merő pajkosságból vagy tréfából ingerkedik. Különböztetésül v. ö. ELLENKEZIK. ELLENKÉP, (ellen kép) ész. m. 1) Kép, mely hasonlításul egy másiknak mintegy ellenébe állíttatik ; különösen műkiállitásokban ellenképeknek mondják, melyek egymásnak megfelelőt, vagy egymással ellenkezőt is ábrázolnak, s egyik a másikkal szemközt függesztetnek ki. Máskép : ellenmás. 2) Átv. ért. erkölcsi ábrázolat, életmód, cselekvés, mely egy másikkal öszvehasonlítva, attól egészen különböző. ELLENKÉRDÉS, (ellen-kérdés) ész. f. Kérdés valamely tárgy körül, különösen a jogtanban, midőn a tanúk elébe adandó vagy mondandó kérdések, kérdőpontok ellenében a kérdésre vonatkozó több más körülményekre nézve is újabb kérdések adatnak vagy tétetnek fel, vagy a másik perlekedő fél, ellenfél, vagy maga a bíró által. Hívják keresztkérdéseknek is. ELLENKERESET, (ellenkereset) ösz. f. Jogtanilag, viszonyos panasz vagy követelés az ellen, ki bennünket előbb bíróilag megperlett. (Reconventio). ELLENKÉSZÜLET, (ellen-készület) ösz. fn. Készület, mely egy másiknak gátlására, meghiúsítására történik, vagy mely az előbb tett készülettel ellentétben áll. ELLENKEZES, (ellen-kezes) ösz. fn. 1) Kezes, kit a másik fél állít biztosság viszonzásául. 2) Másodkezes, ki az első kezes mellett áll jól. V. ö. KEZES. ELLENKÉZÉS, (ellen kézés) m. tt. ellenkézést, tb. — ék. Igen rokon az ellenkedés szóval, azon különbséggel, hogy az nem jár szükségképen gyűlölséggel, vagy mást bántani, ingerelni akarással, pl. lehet bizonyos ügyben, véleményben két személy között ellenkezés , de azért nincs ellenkezés. V. ö. ELLENKEZIK és ELLENKEZIK. ELLENKEZÉSI, (el-len-kezés-i) mn. tt. ellenkezési-t, tb. n ek. Ellenkezést nyilvánitó , ellenkezésre vonatkozó. Ellenkezési vágy, ösztön, düh. ELLENKEZESSÉG, (ellen-kezesség) ész. fn. 1) Kezesség, melyet viszonyosság tekintetéből a másik fél nyújt. 2) Másodkezesség , mely az első kezes mellett adatik. V. ö. KEZES, KEZESSÉG. ELLENKÉZET, (ellen-kezet) fn. tt. ellenkezet ét. 1) Két öszvehasonlított tárgyaknak azon állapota, minél fogva egymástól egészen elütnek, különböznek. (Contrast). 2) Két személynek vagy testületnek oly állapota, viszonya , minél fogva egymás ellen törnek. ELLENKEZIK, (ellen-kezik) k. m. ellenkeztem , — tél, —ett. Értelme igen rokon az ellenkézik igéével, csakhogy ez inkább személyekre, s erkölcsi testületekre vonatkozik ; amaz pedig elvont tárgyakra is alkalmaztatik, midőn t. i. azt akarjuk róluk jelenteni , hogy egyiknek fogalma a másikét elrontja, kizárja, megsemmisíti, pl. a harag és szelídség, a mér-