Debreceni Szemle, 2006 (14. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - KISEBBSÉGBEN - Péter Mihály: A marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzés előzményei, 60 éves működésének főbb eseményei és jelen gondjai
Péter Mihály A háború rövid idő múlva másodszor is beleszólt az erdélyi magyar egyetem sorsába. A II. világháború utolsó hónapjaiban Románia átállása a Hitler-ellenes szövetségesek oldalára (1944. aug. 23), új helyzetet teremtett a dél-kelet európai arcvonalon. A szovjet hadsereg előretörése bizonytalanná tette az egyetem helyzetét. Szeptember 2-án a budapesti katonai vezetéstől megérkezett a kiürítési parancs. A kolozsvári magyar értelmiségiek, egyházi vezetők, a szakszervezetek képviselői mind maradásra kérték Miskolczy Dezső rektort és a tanári kart. A szeptember 15-i tanácsülés elhatározta, hogy nem teljesítik a kiürítési parancsot, viszont aki úgy dönt, az távozhat. 1944. szeptember 17-én légiriadó miatt a központi épület óvóhelyén megtartották az évnyitót. Október 11-én Kolozsvárra bevonultak a szovjet, majd a román csapatok. Utóbbiak az egyetem azonnali átadását követelték. Ezt azonban a szovjet városparancsnok leállította, sőt számos sebesültjük miatt elrendelte az egyetem és klinikáinak változatlan, folyamatos működtetését. Majd a további incidensek miatt megparancsolta, hogy a román közigazgatás és a szebeni egyetem képviselői, valamint a csendőrség hagyja el a várost. A Kolozsvári Magyar Tudományegyetem Az egyetem, a vezetősége és a megritkult tanári kar ez alkalommal helyben maradt. Nevéből kiiktatta a „magyar királyi” jelzőt és a Ferenc József nevet. Ettől kezdve a Kolozsvári Magyar Tudományegyetem elnevezést használta. Nehéz hónapok következtek, végtelen politikai csatározások a megmaradásért. De nem ezek döntötték el a magyar egyetem sorsát. Erdély Romániához való csatolásának a feltétele az ország demokratizálódása volt, ami a kisebbségek egyenjogúságát is magába foglalta. Bizonyítani kellett a közelgő békeszerződés megkötése előtt, hogy mindez megvalósult. 1945. március 6-án megalakult dr. Petra Groza vezetésével a népi demokratikus kormány, majd az ennek megfelelő szervezetek és intézmények. A már 1944. december 1-jén létrejött Országos Demokratikus Arcvonal (ODA), Észak-Erdély Legfelsőbb Tanácsadó Testülete 1945. április 16-17-én tartott ülésén részletes határozatot hozott a két észak-erdélyi egyetem sorsát illetően, melyet törvényerőre emelés céljából a kormányhoz felterjesztett. Ezek után a Hivatalos Közlöny 1945. május 28-i számában megjelent a 406 és a 407/1945. számú királyi törvényrendelet. Az első kimondja, hogy június 1-jei hatállyal az I. Ferdinand Tudományegyetem és az észak-erdélyi iskolai intézmények visszatérnek előző épületeikbe, melyekkel rendelkeztek. A második elrendeli, hogy Kolozsvárt 1945. június 1-jei hatállyal magyar előadási nyelvű Állami Tudományegyetem létesüljön, amely a következő karokkal fog működni: irodalom és bölcsészet, jog- és közgazdaságtudomány, természettudomány, orvostudomány. Intézkedik az épületek használatba vételéről, az oktatószemélyzet számáról és kinevezésének módjáról, így létrejött a magyar nyelvű tudományegyetem, ami az 1947. február 10-én aláírt békeszerződés előkészítése során kézzelfogható bizonyíték volt a kisebbségek egyenjogúságának igazolására. Annak ellenére, hogy a 407/1945-ös törvényrendelet azt pontosan nem fogalmazza meg, szövegéből mégis kiderül, hogy az 1944 őszén Kolozsváron maradt magyar egyetemet 1945. június 1-jei hatállyal megszűntnek tekinti, és ugyanezzel az időponttal „új” magyar előadási nyelvű Állami Tudományegyetem „létesítését” rendeli el. Ebből logikusan következik, hogy a két magyar egyetem közti jogfolytonosságot a román állam nem ismerte el.