Délamerikai Magyarság, 1932. október-december (4. évfolyam, 425-467. szám)
1932-11-24 / 451. szám
1932. november hó 24 . Délamerikai "Magyarság 99 Wfl Hogy lett egy bánáti lovászból sokszoros milliomos Délafrikában Ferenczy Mihály különös pályafutása. — Akinek két „apja" volt. — A szerencse utjai kifürkészhetetlenek. — Torontáli lovászgyerekből 35 millió angol font ára Transvaalban. — Részvénytársasági alapon akarják a földhözragadt szegény rokonok megszerezni a vagyont Budapest, október 25. Mikor Botha tábornok 1902-ben az Orange szabadállam és a délafrikai köztársaság búrjait fegyverbe szállította, hogy megmentseket az angol elnyomatástól, a torontáli lótenyésztők örömmel kezdték a kezüket dörzsölni. S erre meg volt minden okuk, mert hire járt, hogy az angol kormány nagymennyiségű bánáti lovat fog összevásárolni a hadjárat céljaira. Az angol lóállomány nem bizonyult ugyanis elegendőnek , a londoni kormány meg volt győződve arról, hogy az angol ló után azonnal a bánáti következik szívósságban és gyorsaságban. A hír elterjedése után nemsokára meg is jelentek az angol lóvásárlók, akik óriási kontingensekben vették a lovakat és szállították el azokat Afrikába. Ekkor történt, hogy az egyik lószállítmány mellé kísérőt kerestek. Ennek a transzportnak Johannesburgba, Transvaalba kellett menni, kissé messze egy magyar, vagy sváb lóhoz értő embernek, még akkor is, ha az magyar, vagy sváb és tele volt kalandvággyal. Kerestek, kutattak egy olyan embert, míg végre megtalálták a Nagylakon lakó Ferenczy Mihálynak, egy tizenhét esztendős suhancnak személyében. Ferenczy Mihálynak nem volt valami rózsás élete odahaza. Egy Ferenczy Mária nevű leányasszony törvénytelen gyermeke volt, az anyakönyvben két posszibilis apja is szerepelt, két tót, az egyiket Kojiknak, a másikat Dupcsanak hívták. Egyik apja se akart róla tudni. A csinos és bátor fiú tehát elhatározta hogy elmegy az angolokkal szerencsét próbálni s nemsokára már be is hajóztak és vitték az óceánon át Délafrika felé. Persze a angolok által vásárolt lóállománnyal együtt. Hogy mi történt vele, amikor a lovakat Johannesburgban annak rendje és módja szerint átszolgáltatta, nem tudni. Egyet azonban tudunk: hogy a szerencse különös játéka következtében a jóképű magyar fiú dúsgazdag emberré lett. Egy transvaali gazdag farmer egyetlen leányát, aki beleszeretett, feleségül vette. A leány örökölte később apjának óriási vagyonát, amely rengeteg készpénzből, óriási kiterjedésű földekből és gyémántmezőkből állott. Az angol hatóságok ezt a vagyont, amelyet Ferenczy Mihály 1914-ben bekövetkezett halálakor hátrahagyott, 5 millió font sterlingre becsülték. S a dologban az a legnevezetesebb: Ferenczy gyermekek vagy bárminemű hozzátartozók nélkül hunyt el. A vagyont az angol állam vette kezelés alá, tekintettel azonban arra, hogy a világháború közbejött, az örökösök után való kutatás csak 1919-ben vette kezdetét. 1919-ben Makó városához Johannesburgból átirat érkezett, melyben az angol hatóságok Mr. Ferenczy előéletére vonatkozólag érdeklődtek s az iránt, hogy megtalálhatóak-e valahol olyan emberek, akik örökösei lehetnek. A dolog kiszivárgott s a Kojik és Dupcsa családok azonnal akcióba léptek, a matrikulából bebizonyították, hogy annak idején e két embert gyanúsították azzal, hogy a későbbi dúsgazdag Mr. Ferenczy apja. Annak idején úgy Kojik, mint Dupcsa vonakodtak attól, hogy az apaságot elismerjék. Most azonban a családtagok minden lehetőt elkövettek, hogy a rokonságot bizonyítsák. Ehhez azonban a kétségtelen adatokon kívül ötven font sterling is kellett volna, ennyit kellett kezelési díjra mellékelni a hivatalos papirosok mellé. Azonban mind a két tót család földhöz ragadt szegény volt, amely egész életében nem látott ennyi pénzt együtt. Kosik Mihály, egy Csanádi ember, szintén hallott a dologról s a kocsmában szomorúan lehorgasztott fejjel kezdte emlegetni, hogy ő milyen gazdag ember lehetne, ha —ha volna 50 fontja. Meghallotta a dolgot egy Krepil nevű tanító, akiben felgyulladt a gazdagság utáni vágy s fejében gondolat született meg. A história elég romantikus volt a tanító szemében, dehát mit lehessen tudni Miután Makón meggyőződött róla hogy Kojiknak épen annyi joga van a vagyon követeléséhez, mint Dupcsának, makói és temesvári kisgazdákból álló részvénytársaságot alakított az alkalom kiaknázására. A részvénytársaság finanszírozta a vagyon utáni hajszát ötven fonttal. Debrecenben mindenki doktor írta: Tóth Béla Csokonai Vitéz Mihály, a híres költő és Budai Ézsaiás, a nagy tudós között, egyszer barátságos beszélgetésben az a kérdés is szóba került, vájjon micsoda mesterember van Debrecenben legtöbb? — Alkalmasint csizmadia, tímár vagy csapó — vélekedett a tudós. Csokonai mosolygott: — Hát én tudom, hogy Debrecenben a legtöbb a doktor. — Ugyan, ne szóljon, édes öcsémuram — mondotta a tudós professzor. Hova gondol? Hiszen egész Debrecenben nincs több hat orvosdoktornál, meg tizenöt kirurgusnál. — Már pedig én csak azt vallom hogy Debrecenben legtöbb a doktor. Ha a nagytiszteletű ur nem átallja, hát fogadjunk tíz font jó verpeléti dohányba, hogy nekem van igazam. Budai nevetve tartotta oda a tenyerét: — Hát fogadjunk, öcsém uram, már csak azért is, mert egy kis dohány mindig elkél a magamfajta szegény embernek. — Holnap délben bebizonyítom a nagytiszteletü professzor úrnak, hogy nekem van igazam, — mondotta Csokonai és elbúcsúzott a jeles tudóstól. Másnap reggel Csokonai Vitéz Mihály bekötötte az orcáját fehér kendővel, mint akinek a foga fáj és elindult a piac felé. Alig tette ki a lábát a házból, szemközt megy vele nemes Bisothka uram, a gubásmester és az első szava, hogy: — A foga fáj a ténsurnak ? Meleg hamut rá, nem segit egyéb. Csokonai szépen megköszönte a jó tanácsot és Bisothka uram tanácsát nevével együtt beírta a könyvecskéjébe. Alig megy tizenöt lépést, találkozik egy öreg diákkal, ki messziről kiáltja: — Hideget rá, Miska, hideget! Tapasztalásból tudom, mert nekem is sok bajom volt a fogammal. Vitéz Mihály ezt is szépen megköszönte és ugyancsak beírta a könyvecskéjébe. Míg kiért a piacra, legalább is húsz minden rendű jó ember akadt, aki kérdés nélkül is legott ajánlott valamit a fogfájás ellen. De a piacon kezdődött csak igazán az ajánlgatás. A sol jó kofaasszony körülvette Csokonai Vitéz Mihályt és szapora nyelvük forgott, mint a kereplő. — Zsálya használ arrul, nemzetes uram. — De már csak jobb a kőrisbogár. — Szekfaolaj kell arra nemzetes uram. — De bizony fodormentaolaj. — Majoránnaolaj. — Hallgasson kend, Sári néni, a fogfájásnak csak egy orvossága van: fekete kutya szőre, égett borban főve. — No, én meg azt mondom, hogy gőzölés használ, így és még százféleképpen beszéltek a jó kofaasszonyok és Csokonai mindent feljegyzett, a tanácsadók nevével egyben. Mikor aztán a főbíró, a nótárius, meg még vagy ötven úriember is elmondotta hogy miképp szabadul meg az ember a fogfájástól, eszembe megy a költővel nagytiszteletü Budai professzor uram. Ráteszi a kezét Vitéz Mihály vállára. — A foga bomlik öcsém uram No, hát én csak annyit mondok, hogy az ellen csak egy jó orvosság van: a borbély hideg vasa. Csokonai ezt is följegyezte, aztán átadta a könyvecskét az érdemes tudósnak. — Nagytiszteletü urammal együtt éppen százhetvenkilenc doktorom akadt ma reggel és ha akarnám, lenne ezer is még. Mert Debrecenben mindenki doktor. Kérem hát azt a tíz font jó verpelétit. Azzal leoldozta képéről a kendőt. — Nagy lurkó vagy öcsém, de igazad van, — mondotta nevetve Budai, — csaklegyen elég börböncéd, küldöm a dohányt, és pedig húsz fontot, megéri tanulság, hogy milyen tudákos állat az ember.» Hogy a hatalmas vagyon után hajszának lesz-e valaha is eredménye, az a jövő kérdése. A helyzet egyelőre az hogy Dupcsáéknak is sikerült egy ilyen részvénytársaságot összehozni s a kettő később egyesült. Most egyesült erővel próbálják a hatalmas vagyont megszerezni, ötvenszázalékos részesedési alapon, ha az ügy akármelyik fél oldalára dől el. Kosikéknek és Dopcsáéknak valamivel jobban megy most a sora, mert az impresszáriók apróbb kölcsönöket előlegeznek nekik, annyira biztosra veszik, hogy a vagyont meg fogják szerezni. Mert lehet a nyomor nagy, lehetnek az emberek munka nélkül, éhezhetnek és fázhatnak, elveszhet minden ezen a világon, de egy nem vész el. A remény. Békéscsaba A szegedi személyvonat az egyik sorompó nélküli átjárónál elütött egy szekeret, amelyen Laczkó János és Uhrin István békéscsabai gazdálkodó ültek. A lovaknak még sikerült átfutniok a vonat előtt, a kocsit azonban elkapta a mozdony és darabokra törte. A rajta ülőket a kerekek szétroncsolták. Debrecen A Hortobágy pusztán végzett mély fúrás alkalmával földgáz forrásra bukkantak. A feltörő földgázát érdekes célra használják fel. A Hortobágyon többé éjszaka nem lehet eltévedni. Néhány nap óta húsz méter magas örökégő fáklya lobog a mátai pusztán. A világítóanyagot a mátai mélyfúrásból eredő földgáz szolgáltatja. A 44 ezer holdas puszta valamennyi pontjáról jól lehet látni a nagy világosságot. Kassa A Felvidéken egy napon két dinamit merénylet történt. Feledben eddig ismeretlen tettes a kerületi elöljáró lakásába dinamittöltényt dobott, melynek robbanása következtében a kerületi elöljáró könnyen megsebesült, a lakás berendezés erősen megrongálódott. A Ludabányán ismeretlen tettesek a Rimamurányi Vasmű Gulovány nevű előmunkásának ablaka alatt gyújtózsinórral ellátott dinamittöltényt helyeztek el. A gyújtózsinórt meggyújtották, amitől robbanás támadt. A szobaberendezés tönkrement. Az épület minden ablaka betört. Kecskemét Bodor Zsigmond Lajosmizse i gazda ittas állapotban betört Csikó Jánoshoz, hogy megölje. Csikó baltát ragadott és tizenhárom csapással agyonütötte Bedört. A csendőrség Csikót elfogta. Kolozsvár Romániában ezután újformájú útleveleket fognak kibocsájtani. A régi útlevelek addig a napig, amig ki voltak állítva, nem veszítik el érvényességüket. Az ezután kibocsájtandó útlevelek pergamen papírból készülnek. Színük világoskék és hasonlítanak az amerikai útlevelekhez. Az új útleveleket nehéz hamisítani. Az új útlevelek életbeléptetésével egyidejűleg a legszigorúbb intézkedéseket foganatosították, hogy ezután csak azok kaphassanak útlevelet, akik adójukat teljes egészében rendezték. Nagyvárad Kovács Gábor biharvajdai református lelkész Diószeg mellett a gyorsvonat elé vetette magát és szörnyethalt. Az öngyilkosság oka jellegzetes megszállott vidéki dráma: elmaradt államsegély, adóra elárverezett termés és családjával együtt a legnagyobb ínség, nélkülözés.