Délamerikai Magyarság, 1936. július-szeptember (8. évfolyam, 1000-1037. szám)
1936-07-04 / 1000. szám
2 egyetlen járható irányt, amelyen haladnunk kellett és csak úgy juthattunk el ehez a mértföldkőhöz, hogy az ő bátorító biztatásuk, ragaszkodó szeretetük az első perctől kezdve az ezredik számig mindig fentartás és maradék nélkül velünk volt. íme: ezer újságszám szerény, de mégis nagyszerű példája mutatja, hogy mit jelent az, ha sajtó és olvasótábor egy lélekből lelkedzett testvér.* Egy nagy államférfi ,mondotta hogy minden közületnek olyan a sajtója, amilyet megérdemel. A “Délamerikai Magyarság” tábora büszke lehet reá, hogy olyan sajtót érdemelt, amelyet ma két ország államfője tüntetett ki. A legmagasabb elismerést így mélységes tisztelettel továbbítjuk azokhoz, akiket elsősorban illet: — a délamerikai magyar társadalomnak és mi szerényen maradunk az, ami ezer számon át voltunk: bátor, becsületes és magyar újság! * A “Délamerikai Magyarság” első száma 1929. június 29-én jelent meg: mint hetilap 120 héten keresztül — 1931 október 4 éig — olyan naggyá fejlődött, hogy indokoltnak látszott a napilappá való átalakítása. Több, mint egy esztendőn át — 1932. október 8-áig — minden nap beköszöntött a magyar házakba a ’’Délamerikai Magyarság” és napi megjelenésével párhuzamosan heti, összesített kiadást is rendezett a nagyon távoli előfizetők és a szomszéd állambeliek részére. A napilaphoz fűzött reménységek azonban, a bevándorlás beszüntetése miatt és a válság következtében, nem váltak be és 1932- október 8-án kénytelenek voltunk azt beszüntetni. Azóta — a 413- ik szám óta — hetenként háromszor ad- „Délamerikai Magyarság” 1936. július hó 4. ISMERD MEG DÉLAMERIKÁT A TITICACA-TÓTITKAI Egy tudományos expedíció, mely 1937- ben fogja elhagyni Angliát és Délamerikába utazni, azt a célt tűzte ki, hogy a föld egyik legszegényebb vidékéből az egyik leggazdagabb vidéket csinálja Az expedíció a föld legmagasabban fekvő és egyik legnagyobb tavát, a Titlescatavat fogja fölkeresni. A Titicaca-tó Délamerika legnagyobb hegyi tava, 3854 méterrel a tenger felszíne felett fekszik s vízfelülete1900 négyzetkilométer. Legnagyobb mélysége 272 méter és számos szigetének egyikén mégma is meg vannak egy esperui palotának és egy Naptemplomnak a romjai. — Hat tudóst fogok kiválasztani — jelentette ki Gardiner professzor, az expedíció szervezője három zoológust, egy kémikust, egy botanikust és egy geológust. Magam nagyon is öreg vagyok rá, hogy velük tartsak: fiatalemberek dolga ez, akiknek egész sor testi munkát kell majd végezniök. S azonfelül a tó csaknem 4000 méter tengerfölötti magasságban fekszik s a ritka levegő ebben a magasságban nagy követelményeket támaszt a szívvel szemben. A tó legmélyebb részei Peruban vannak, a sekélyebbek Bolíviában. Egy legenda szerint az inkák kincsét 50 millió font sterling értékben a tóba sülyesztették, hogy megmentsék a spajuk ki a “Magyarság”-ot, amely megjelenési időpontjainak kényszerű változtatása közben is mindvégig megmaradt az argentínai és szomszédállamok magyar társadalmának lapja. I nvoloktól. De bár valamennyi benszülött rendíthetetlenül hisz a kincs létezésében — még soha senki se kutatott utána . Most ez a kutatás is egyik feladata lesz az expedíciónak. A tó vidékén azonfelül nagymennyiségű réz, ezüst és ólom van. Ezenfelül a tó vizének természetét egész a legmélyebb részekig kikutatják a angolok, valamint a tó faunáját. Ezek a kutatások fogják megvilágítani, hogy A délamerikai Brit-Guyana arany mezőin épített új utak hozzáférhetővé fogják tenni a világ legnagyobb vízesését, a Kaletur-zuhatagot, melynek esésmagassága 822 láb. (A Niagara esése 3011 láb, a Victoria vízesésé 343 láb.) “Kaletur” benszülött nyelven azt se lehetséges-e a tóban halakat tenyészteni, hogy a vidéknek egészen uj tápanyagot adjanak. Mert a Titicaca-tóban csak két halfajta van s azok is élvezhetetlenek. A Titicaca-tó kikutatása nagyfontosságú munka lesz s a brit expedició eredményeit más vidékeken is hasznosíthatják.lenti, hogy “öreg emberek zuhataga”. A környékbeli benszülöttek ugyanis az önmagukkal tehetetlen öregeket a Pontaro-folyón, közvetlenül a zuhatag felett csónakba ültették és a csónakot ellökték. A zuhatag gondoskodott a ‘fájdalommentes meghalás”-ról. „Öreg emberek zuhataga“ Elbocsájtották Erdély egyetlen magyar közjegyzőjét Marosvásárhely, június hé. Kovácsy Albert dr. közjegyzőt néhány héttel ezelőtt a bukaresti igazságügyminiszter a román nyelv nemtudása címén elbocsájtotta állásából. Kovácsy Albert 1910 óta megszakítás nélkül töltötte be a közjegyzői tisztet és az impériumváltozás után 18 esztendeig nem merült fel kifogás nyelvtudásával szemben. Kovácsy a marosvásárhelyi Ítélőtábla közigazgatási bíróságához felebbezett az elbocsájtó végzés ellen, de a tábla ítéletében elutasította a felebbezést-Erdélyben most már egyetlen magyar közjegyző sincsen ünkEI Perelünk Írta: Nyirő József Akárki bármit mondjon, a per nekünk székelyeknek olyan, mint a jó pálinka. Az ablakon hányja ki a sok pénzt érte az ember, utána szeretné a falba verni a fejét miatta és szégyenkezve sóhajtozik, hogy “Hol volt a szép eszed, te kötözni való bolond”, — de amíg benne van a perben, kiadhatja a virtust magából, legalább megmutatja, hogy nem akárki s az igazát nem hagyja. Nincs is addig becsülete az embernek a faluban, amíg valami kemény peren által nem ment. Igaz, hogy a törvénynek sok ágajoga van, de arra való az ügyvéd, hogy tudja. Viszont az ügyvédnek az a baja van, hogy sok pénzt eszik s — szakadjon a körme — drágán meg kell fizetni, ha pár sort vakarint s ingyen nem adja a szót, de arra való az ember esze, hogy túl járjon az ügyvéd eszén és ha nem tud túljárni rajta, hát megérdemli, hogy fizessen. Úgy kell csinálni, mint Simó Laji, ki az unokatestvérivel, Bali Danival egy kétvékás osztozó pityókaföld miatt keményen összement. — Törvényre megyek! — rázta a kajakjét Dani. — Jaj, most mi lesz velünk ! — sápitozott a Laji felesége, de Laji keményen rászólt: — Fogd be, mert kévérém! — Tiszta bizonyos, hogy az a koszos birtoka reámegy. — Bizakodtak a Babák. — Vitos Pali úr elhúzza a nótáját. — Jó, hogy tudom, ki az ügyvéd — gondolta Laji. Ettől a perctől kezdve azonban befogta a száját. Nem árulta el, hogy mit akar, mert a per olyan, mint a háború Ha az ember zöldágra akar vergődni vele, különösen egy olyan nagyszerű, — minden hájjal megkent ügyvéddel szemben, mint Vitos Pali úr. — Hát te melyik ügyvédet fogadod meg? — kérdezték kiváncsian az emberek Lajitól, mikor látták, hogy nem is mozdít semmit az ügyben— Nekem nem kell ügyvéd — mondotta egyizerűen. — Olyan legénnyel, mint Vitos ügyvéd úr, magam is elbánok. .. A faluban már sokan csodálták a barátságát s egykedvűségét. Laji megvárta, mig az ellenfél törvényesen is megadja a megbízást az ügyvédnek és akkor azt mondja a feleségének: — Pakolj fel két szép csürkét, Rózák, mert bemegyek Udvarherré. Az asszony kérdezősködni sem mert, csak összekötötte két kendermagos csirkének a lábát s betette egy kerek kosárkába. — Estére itthon leszek — indult Laji — és ha valaki kérdezni találja, hogy hol vagyok, mond azt, hogy hátra mertem a havasba... Reggel kilenc órakor már ott volt Vitos ügyvéd urnak — Adjon Isten szerencsés jóreggelt, tekintetes ügyvéd ur! Hát felkelhetek? — barátságoskodott s a két csürkét hunyorítva letette az Íróasztalra. — Küldje ki a konyhára azt a két kakaskát, ügyvéd ur. Mert amilyen okos két csürke ez, hát még eltanulja a mesterségit, — tréfálkozott. — Foglaljon helyet bátyám — kínálta, mig a gépirókisasszony kivitte a csirkéket a konyhába s az üres kosarat viszszahozta. — Nem is ismerjük egymást, lelkem kisasszony — tréfált vele is — s ebbehejbe kosarat ad nekem? Mindhárman kacagtak. Hogy az istencsudájába ne, mikor ilyen jót mondott. — Csináljon szivarat, bátyám — adta oda a saját dohánytárcáját az Ügyvéd — s mondja, hogy mi járatban van? Laji egy kicsit nézte meg a szivart s azt mondta bátortalanul: — Nem is tudom, hogy hol kezdjem el. — Csak az elején — bátorította Vitos ügyvéd úr. — Hát hogy az elejin kezdjem — komolykodott el Laji — meg kell mondanom először, hogy én a Bara Dani édesbátyja vőnök... — Igen, igen — élénkült meg az ügyvéd. — A Bara kontra Simó-per. — Heljös — vidult fel a székely is. Akkor jó helyen járok__ De nem tudom, beszélhetek-e tiszta őszintén... — Legyen csak teljes bizalommal hozzám. — Hiszen éppen azért jöttem a tekintetes ügyvéd úrhoz s ezért is küldtem ide az öcsémet... “Senkihez máshoz ne menj, csak tekintetes Vitos Pál ügyvéd úrhoz.” — Köszönöm a bizalmát — mosolygott az ügyvéd. Most a székely bizalmasan előrehajolt s úgy suttogta: — De ne... Nem akarnám, hogy Dani megtudja, hogy itt jártam. Ha ide talál jönni, ne szóljon neki a tekintetes ügyvéd úr. — Kérem szépen — egyezett bele az ügyvéd. — Azért kérem erre, mert néhány igen bizalmas kérdésem volna— Tessék — hallgatta az ügyvéd— Azt szeretném tudni — aggódott a székely — vájjon Dani kifizette-e a tekintetes urnak az előzetes kötségeket? — Hogyne, — készségeskedett az ügyvéd s a kisasszonytól mindjárt el is kérte a Bara kontra Simó-per aktáit. — Itt van.. .Bélyegre adott ötszáz lejt... — Hála Istennek — könnyebbült meg a székely, ki belátta, hogy valami magyarázatot kell adnia. — Azért mondom, mert az én ecsém tikányos embert addig hatökörrel sem lehet kihúzatni a kocsmából, mig pénzt érez magánál. Már attól féltünk... Restellettem volna, hogy szégyenbe maradjak a doktor úr előtt, mikor én küldtem ide. — Kérem, ebben a tekintetben nincs semmi baj — nyugtatta meg az ügyvéd. — Minden rendben van. — Ezért nem szeretném, hogy az én öcsém megtudja, hogy itt jártam — vágott közbe a székely. — Nem akarok haragot, tudja ? ... De — ugye, belássa a doktor úr is, hogy ilyen nagy ügyet, mint ez a per, nem hagyhatunk teljesen rá a szerencsétlen természet miatt... Mikor most bentjárt az ügyvéd urnál szeredán... nem... mégis kedden volt, ismét úgy leitta magát, hogy azt sem tudta megmondani, hogy mit kell a perben mozdítanunk... Mondotta is a két kisebbik ecsém — mert négyen vagyunk testvérek — hogy legjobb lesz, ha kied megy be, Álózi bátyája az ügyvéd úrhoz , személyesen tájékozódik, hogy ebben a perben egyszer lássunk