Délamerikai Magyarság, 1937. október-december (9. évfolyam, 1189-1225. szám)
1937-10-02 / 1189. szám
RÖVID HÍREK AZ ÓHAZÁBÓL Budapest, szeptember 24 — Repülőpostával érkezett tudósítás — Beke Mártont, az ismert erdélyi archeológust, akit a románok állandóan támadtak, a debreceni egyetem előadóul hívta meg. * Október második hetében tartja Budapesten alakuló gyűlését a világ fürdőinek gazdasági szervezete- A szervezet megalakítását magyar, körökből kezdeményezték. A gyűlésre 350 kiküldött érkezik külföldről.* A Magyar Atlétikai Szövetség 40 éves jubileumi versenyén több kiváló külföldi atléta is szerepel.* Budapesten a Rákoskeresztúri temetőben a székesfőváros emlékművet emelt az ott nyugvó német hősök tiszteletére. Az emlékművet a budapesti német követ jelenlétében bensőséges ünnepély keretében leplezték le. HIRDESSEN a “MAGYARSÁG”-ban csapatai ellen Aragón északi vidékén, miután azok heves offenzíváját többnapos, küzdelem után megállították. A távirati jelentések szerint Sabiago mellett, úgyszintén Fuentes de Ebro körül borzalmas harc dúl már három nap óta Solchaga és Dávila halerői északon, a Selle folyón átkeltek és most már Gijón megerősített védelmi vonalai előtt vették fel a harcot a körömszakadtáig védekező asturiasi bányászkülönítményekkel. Józsi látogatóba megy Írta: Majthényi György .Józsi fiatal henteslegény volt, még a szüleinél lakott, igy volt néhány megtakarított pengője s amikor úgy fordult egyszer, hogy három ünnep sorakozott egymás mellé, felült a filléresre és elindult rokonlátogatásra a hatodik vármegyébe. Persze, hosszas családi megbeszélések előzték meg ezt az elindulást, mert hiszen Józsi kisgyerekkora óta nem látta ezeket a rokonokat: Tamás bácsit az egyik faluban, a nagymamát meg a másikban. Az anyja biztatta leginkább. — Csak menj, fiam, menj és mondd meg az én drága jó anyámnak, hogyan és mint élünk, mondd meg neki, hogy a Bözsi már menyasszony, hogy a vőlegénye rendes ember, szerelő a gyárban, ősszel meg is lesz az esküvő... tovább már nem engedem halogatni, ha akkor is még szól valamit az a csirkefogó Lantos, hát csámpásra pofozom, csámpásra- Mert ez a nyámnyila Bözsi 13 olyan buta hogy minden hazugságnak beugrik... de ősszel meg lesz az esküvő, akkor esztán feljöjjön ő is, hadd lássam még egyszer az én drága, jó anyámat. S mondd meg kell, hogy apád is napestig dolgozik, de olcsó most a munka, alig fizetnek valamit a cipőkért, újat mindenki készen vesz a boltban, jóformán mindig csak talpalás, sarkalás, foldás járja, — még ebből is megélnénk, ha annak az apádnak nem mindig a lányokon járna , az esze de fúrt az ajtóban áll, hol ezzel dumál, hol azzal, amig a sámfákat szét nem verem a hátán. S hogy a Manci húgod könyvkötőműhelybe jár, persze, még keveset fizetnek neki, de majd keres ő többet is, csak akkor osztán itt ne hagyjon, mint ez a buta Bözsi, mert így van ez, minek neveli föl a szegény ember a gyerekit, semmi segítsége nincs belőle öreg korára. Józsi borotválkozott, ismerte már ezt a nótát, nemigen figyelt már oda s amikor ütött az ideje, felült a vonatra és elindult-Déltájban érkezett a filléres abba a városba, honnan alig félóra járásra esett Tamás bácsi faluja. Józsi szaporán lépett ki és egy kis Útmutatással be is kocogott Tamás bácsiék házába — már ebéd után voltak. Tamás bácsi a tornácon pipázott. Józsi tréfás fiú volt, beköszönt és azt mondta: — Varrógépeket, traktorokat, motorokat ajánlok. — Nem kell — mndta Tamás bácsi. — Jóvavalósi az úr? — Pestre. — Pestre? Régen jártam ott Pedig van ott egy jó komám, rokonleányt vett el feleségül. — Ki az? Hátha ismerem. — Nagy város az, nem lehet ott mindenkit ismerni! "— Hátha mégis. — Hát, bizonyos Andráska Károly- Ugye, nem ismeri? — Andráska? — kérdezte most Józsi vissza- — Nem suszter az és az Angyal földön lakik, sántít az egyik lábára... — No ne! Hát persze, hogy azt ismeri? Hát ez csuda! Két leánya van, meg egy nagyobbacska csirkefogó fia, igaz ? — Igaz hát. Az a csirkefogó én vagyok — mondta Józsi. Ezután már nem kellett semmi a nyakbaboruláshoz. Az asszony is előkerült, ételt is tett az asztalra, kevéske bort is szoptak hozzá és egyértelműen állapították meg férj és feleség, hogy Jóska tökéletesen kiérdemelte a csirkefogó nevet. Aztán sorra vették a család, majd a nagyvilág dolgait és egy kalap alatt elintézték. Alkonyodott, mikor Józsi fölkerekedett, hogy a nagyanyjához induljon. Jó háromórai itt volt Testben és lélekben fölfrissülve vágott neki s úgy tizenegy óra tájt ért a faluba. Arról fogalma se volt, hol lakik a nagymama, hát addig járt, amig a sok sötét ház között egy világos ablakra nem bukkant. Bekocogott. — Zörögnek, hallod? — mondta odabent az asszony. — Hol a botom? — kérdezte vissza a gazda. — No, itt jó lesz vigyázni — gondolta Józsi. — Bottal kezdődik. Aztán hangosan beszólt: — Nem akarok én semmi rosszat, csak azt mondják meg, merre lakik özvegy Sarudiné, a vejével ? Erre kilépett a gazda az ajtón és jóindulatúan megmagyarázta, hogy arra hátul — vaksötét volt — a harmadik uccaközben, ha stráfolja a Szekeresék portáját, onnan a hatodik ház s bent a harmadik pitvariban.. Józsi megköszönte a szives utbaigaz szitást, bár halvány gőze se volt arról, hogyan stráfolja a Szekeresék portáját, s mi az a pitvar. De addig botladozott a sötétben, amig megint előtalált egy világos ablakot, de ez már ott hátul, a harmadik ucca közben lehetett. Ide is bekocogott. — Zörögnek, hallod? — mondta itt is az asszony. — Hol a botom? — felelt itt is a gazda. No, azért Józsi innen is épen jutott tovább s nem kellett soká keresgélni, — meglelte a a pitvart, hol a komoly szándékkal kocoghatott be— Isvány, Isvány, zörögnek! — hallotta itt a nagymama hangját. — Hol a botom? — kérdezte nyomban Isvány. Józsi most már tisztában volt az itteni szokásokkal, nyugodtan várt. Odabent most kigyult a lámpa, aztán egyszerre kinyílt az ajtó és megjelent Isvány a bottal. — Aggyon Isten! — köszönt Józsi és minden további magyarázat nélkül belépett. — Aggyon Isten! — felelte Isvány és beengedte. Odabenn mégegyszer köszönt Józsi a miután fogadták, körülnézett. Megnézte a hálóhelyeket, látta a nagymamát, a mint ül az ágyban s kérdően nézi őt, —■ látta Isvány feleségét, Mariskát, az is csak bámult az ágyból, Isvány meg jött utána és nézte merően. Az ablak előtt karosláda állt, rá volt hányva a fölös ágynemű Józsi odament s minden további magyarázat nélkül — vetkőződni kezdett. — A házbeliek csak “Délamerikai Magyarság’5 1937. október 2 ISMERD MEG DÉLAMERIKÁT Séta a kráter körül Délamerika nyugati és keleti határát két hegylánc alkotja: az Andok és a Brazíliai hegyvidék. A földrész többi területe két folyamrendszer, az Amazonas és a La Plata völgye. Tízezer évvel ezelőtt e két óriás völgy helyén a tenger vize hömpölygött. A délamerikai síkföldet a hegyekből lezuhanó hordalék töltötte fel s e dús térségek, ugyanúgy a hegyek és a tengerfenék ajándékai, mint Egyiptom, a Pó alsó folyása és a Nagyalföld. Ez a magyarázata annak, hogy a délmerikai régészeti kutatás őskori kultúrák fontos nyomait a nyugati partvidéken, az Andok háborította csúcsain találta, úgy látszik, mintha az európai kultúra ősi termőhelyei — az afrikai partvidék és az ázsiai medencék — legalább a lényegi pontokra vonatkozólag, már feltárták volna végső titkaikat és az érdeklődés új reménnyel az inkák s az inkák őseinek birodalma felé fordult, Peru hegyei közé. Az eredmény meglepő és tanulságos: a kínai kultúra és az ó görög világ monumentális maradványaira emlékeztető leletek kerültek napvilágra, leletek, amelyek a történelemelőtti idők itteni nagy fejlettségéről tanúskodnak. Amfiteátrumok, kerekkősáncokkal és őrtornyokkal megszakított “kínai falak” beszélnek itt egy letűnt világról, amelyet most két óceán választ el egymástól, de amelyet egyszer talán az elsüllyedt Atlantisz kötött össze. Bármint is áll a dolog, Délamerika sok joggal beállt Kréta, Egyiptom, Assur, India, Kína sorába azok közé, akik a kultúra dajkaságának hangjáért versenyeznek. Azoknak, akik az alkotó természetes , az alakuló élet formai s lényegi összefüggéseit megtapasztalták, feltünhetik, hogy a délamerikai őskultúra színhelye, a perui óriáshegyek zord, fenséges birodalma, vulkánikus alakulat Az őslakók hosszú korszakon át tanúi voltak a vulkánikus erők működésének, amely a kráterek mély, fortyogó öblét lassan feltöltötte s végül körkörös, lépcsőzetes épitményt alkotott. Egész Európát bomlasztja a trianoni szerződés mérge Budapest, szeptember 24 — Repülőpostával érkezett tudósítás — Kenéz Béla, a budapesti egyetem ezidei rektora, székfoglaló beszédében igen figyelemre méltó kijelentéseket tett a revízió kérdéséről. Hangoztatta, hogy a külföld mellénk állását csak akkor lehet biztosítani, ha meggyőzzük, hogy a magyar sérelmek egyúttal általános európai érdekű sérelmek. — Fel kell tárni — mondotta a külföld előtt a magyarság történelmi hivatását az európai egyensúly biztosítása körül és rá kell mutatni, hogy Nagy Magyarország valósította meg legtökéletesebben a természeti és gazdasági egységet. Ezt az egységet Trianonban kontár kezekkel megbontották és ezzel a bomlás méreganyagát vitték be a Duna völgyének, sőt egész Európának gazdasági szervezetébe. — A békeszerződések — folytatta — igazságtalanságon épültek fel és nem teremtettek békét és nyugalmat Az emberiség nevében óvást kell emelni a békeszerződések ellen és a trianoni nagy pár újrafelvételét kell követelni, magának Európának érdekében. — A revíziót — fejezte be nagyhatású beszédét — akár a népszövetségi alapokmány 19. cikkelye alapján, akár pedig egy új, elfogulatlan béketárgyalás útján kell végrehajtani, amely az igazságosság elvét emeli érvényre- Hit ér a pasé? 1937. OKT. liki SZABADFORGALMI ÁRAK: 100.— pengő ......................... 64.40 1000.— lei ...................... 1950 1000.— cseh korona ............... 117 40 1000.—dinár ......................... 69 — 100— dollár ............. 33530 1.—• angol font ........... 16-60. Mindig atléta A nehézsúlyú birkózóbajnok beteg. — Milyen magas a lázam, doktor úr? — 41 fok. — S mennyi a világrekord?