Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)
1961-07-20 / 4044. szám
6. oldal Vámmentesen küldhet " ' MAGYARORSZÁGRA IKKA-csomagot, vagy dollár-utalványt. BIZTOS, GYORS, MEGBÍZHATÓ IKKA főmegbízott: BÁLINT BÉLÁNÉ KISS ANIKÓ Belgrano 456 p. 1? -T. E. 33-1841 - 33-87P6. Orvosságok, valamint ruhacsomagok küldését vállalom Európa bármely országába KRENMAYER FERENC biztosítási szakértő 30 éves gyakorlattal. Iroda: CORRIENTES 441 - T. E. 49-4031 Lakás : SAN MARTIN 945 — 3. emelet T. E. 31—8839 Dr. ORBÁN LÁSZLÓ Licenciado en Economía Contador Público Nacional Adóügyek Könyvvitel. Mérleghitelesítések. Vállalat gazdasági szaktanácsadó. Hites fordítói iroda: ARROYO 1093 — Tel.: 41—1829 Dr. SZILY IMRE ügyvéd Fogadó-órák 16.30 és 19 között T. E. 49-9162 - 5736 - 4767 — 40-2129 és 40-1502 CANGALLO 1479, 3-ik emelet Magyarországra vámmentesen küldhet: IKEA-csomagot, dollárutalványt, gyógyszert légipostával.-Új és használt ruhacsomagokat Európa bármely országába. Magyar művészek festményeinek reprodukciói és eredeti magyar Longplay lemezek. Fordításokat, hitelesítéseket vállalok. HORVÁTH JÁNOS Lavalle 361. E. P. 5. Bs. Aires T. E. 32-891? Lakás: 740-4103. Fogadó órák: hétköznap 11—19-ig, szombat kivételével. Dr. IMRÉDY TAMÁS ügyvéd Fogad: 17 és 19 óra között hétfőtől péntekig FLORIDA 336 — Cf. 211 T. E. 45—6037 FAKUTYA ■öt világrész magyar vicclapja Megjelenik havonta kétszer Szerkeszti: Vajda Albert Szerkesztség és főkiadóhivatal: 146, Bridge Arch, Sutton Walk, Waterloo, London, S.E. Megrendelhető az argentínai főbizományosnál: Dr. Girsik Géza Lavalle 361. — T. E. 31—2819 FINOM PAPLANOK | Függönyök ■ Kárpitok BENNO DE LEVIE e Hijo* 1 Echeverría 2242 T. E. 76 - 4155 (a Cabildotól 2 cuaderra)________ ”DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” 1961. július hó 20. Hi&ot fyeteHc aau&má&a Most 150 éve született Liszt Ferencz a mai Burgenland Raiding nevű kis falujában, amelyet a magyar világban Doborjának hívtak. A cikk 1839 szeptember 2-án jelent meg a párisi Gazette Musicaleban. A levél címzettje: Lambert Massart,. A fordítás Tollas Tibor lapja, a Nemzetőr munkája. HONVAGY Különös sors! Idestova tizenöt esztendeje hagyta el békés hajlékát apám, hogy velem a nagyvilág forgatagába vesse magát, a falusi élet névtelen szabadságát a művészélet dicsőséges szabadságával cserélje fel, itt Franciaországban telepedett meg, mint legalkalmasabb központban, ahol zenei adottságaimat, melyeket naiv büszkeségével “zsenim”-nek nevezett, fejlessze.Azóta megszoktam, hogy Franciaországot terkintsem hazámnak s nem gondoltam arra, hogy másik hazám is van. Tudod, milyenek a koraifjuság napjai, az ember életének tizenötödik és huszonötödik éve közt lefolyó korszaka: ekkor él az ember leginkább kívül önmagán — emberek, dolgok, helyek ekkor tesznek rá legmélyebb benyomást. Szívéből árad a fény, olyan végzetszerű szükség kényszeríti szeretetre, hogy mindenkinek, aki csak közeledik hozzá, odaad magából egy részecskét. A fiatal ember ebben a korban saját gondolatainak viharzásától kábultan, nem is él, csak vágyik élni. Minden: kívánság, vágy, nyugtalan ihlet, ellentétes akarások árapálya hullámzik benne. A kivezető út nélküli féktelen szenvedélyek labirintusában kimerül. Mindent szánakozó mosollyal fogad, ami egyszerű, könnyű, természetes. Minden célon túllő, minden akadály ingerli; lenézi a jót is, amit tehetne, az érzéseket is, amelyek boldoggá tehetnék. Kérlelhetetlenül kínozza, hajtja az ifjúság ambiciója. Az égő láznak, hasztalan pazarolt erőnek, hatalmas és bolondos élniakarásnak ezt a korszakát francia földön töltöttem... Franciaország földje fogadta be apám hamvait is, első bánatom szent menedékhelyét! Hogy is ne hittem volna magam e föld gyermekének, ahol annyit szenvedtem s annyit szerettem?! Hogy is juthatott volna eszembe, hogy van egy másik föld is, az, ahol születtem s hogy a vér, mely ereimben folyik, más emberfaj vére és hogy az enyéimek máshol vannak?! Véletlen körülmény ébresztette fel hirtelen bennem azt az érzést, amelyről azt hittem kialudt, pedig csak szunnyadott. Egy reggelen Velencében, egy német újságban olvastam a pesti árvízszerencsétlenség részletes leírását. Ez a szívemig érintett. Szokatlan részvétet éreztem és ellenállhatatlan szükségét, hogy ennyi szerencsétlen emberen segítsek. Mit is tehetek értük? — merült fel bennem a kérdés. Milyen segítséget viheteknekik? semmim sincs, ami az embert hatalmassá teszi az emberek közt. Nincsen befolyásom, amit a gazdagság ad, sem hatalmam, amit a nagyság hoz. Mindegy, — azért csak előre érzem, hogy Szivemnek nem lesz nyugta, álom nem száll addig szememre, míg el nem vittem filléreim oda, ahol végtelen most a nyomorúság. Különben, ki tudja, nem áldja-e meg az ég szegényes adományom? A kéz, mely a sivatagban megsokszorozta a kenyeret, máig sem fáradt el. Talán több áldást zárt Isten a művész fillérébe, mint a milliomos aranyaiba. Ezek az izgalmak, ezek a fellángolások fedezték fel számomra a “haza” fogalmát. Nagyszerű táj merült fel lelki szemeim előtt: a jólismert erdő, amely visszhangzik a vadászok kurjongatásától, — a Duna, mely sziklákon rohan át, a hatalmas rétek, ahol szabadon legelnek békés nyájak. Magyarország volt mindez, az erős és bőkezű föld, amely olyan nemes fiúkat hordoz hátán, — egyszóval: az én hazám volt. . . Mert, — így kiáltok fel honfiúi rohamomban, melyen bizonyára mosolyogsz, — én is ehhez az ősi fajhoz tartozom, én is ennek az őseredeti, megszelídítetten nemzetnek vagyok fia, amelyet, úgy tűnik, még jobb napokra tartogat a Gondviselés! Minidig hősi és büszke volt ez a faj. A nagy érzések mindig helyükön voltak e széles keblekben. E büszke homlokok nem tudatlanságra vagy rabszolgaságra születtek. Boldogabbak, mint mások, mert eszüket nem vakították el csalóka fények; lábuk nem tévedt hamis ösvényekre, fülük nem hallgatott hazug prófétákra. Nem mondották nekik: “Krisztus itt van, amott van...” Szunnyadnak a magyarok... de ha egy hatalmas hang egyszer majd felébreszti őket, de milyen erővel keríti majd hatalmába szellemük az igazságot! Milyen felemelkedő menedéket nyújt majd keblük, izmos karok hogy védik majd meg ezt az igazságot! Dicsőséges jövő vár rájuk, mert jók és eőrsek s mert semmi se rontotta még el akaratukat, nem fárasztotta ki hiába bizodalmukat. Ó, én vad és távoli hazám! Ismeretlen barátaim! óriás családom! fájdalmad kiáltása visszahívott hozzád; — egész bensőmet felkavarta a részvét s én lehajtottam fejem — szégyenemben hogy ily sokáig megfeledkeztem rólad. . . De miért is állíta meg a szigorú végzet? — Másik fájdalomkiáltás, halkuló, de számomra mindig erős szó remegtetett meg. Az a hang, mely nékem kedves, az egyetlen, mely sohasem hívott hiába... Eltávolodék hát ismét tőled, szegény hazám, de most már nem a gyermek gondtalan örömével, ki siet az újdonság csábító és csalfa tündére elé, hanem dúlt szívvel, meghomályosodó szemmel, tudván már, mennyi jó szándék, nemes elhatározás tompul el az önző és léha társadalommal való súrlódásban, mennyi szent eszmét söpör el messzire a szétszóródás szele.. . Most már csak arra vágyom, hogy életemet a Te szűzi magányodban tölthessem, felfrissítsem és megedzzem a falusi erkölcsök egyszerűségében, megtisztítsam a tömeg feledésében, hogy valamivel kevesebb bűn bánatával szálljak sírba, mint amit a tapasztalás gyűjt az ember fejére. Hetedikén indultam Bécsbe. Az volt a szándékom, hogy előbb két hangversenyt adok ott: az elsőt honfitársaim javára, a másikat, hogy útiköltségeimet fizethessem, utána pedig egyedül, gyalogszerrel, útizsákkal a hátamon, hatolok be Magyarország legelhagyottabb vidékeire. A NAGY MÉRKŐZÉS (Folytatás az 1. oldalról) mint az oroszok. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az orosz hatóságok felismerték az űrhajózásnak és a műbolygók fellövésének kihatását a világ közvéleményére és ezért mindent erre koncentráltak, nem törődve a lakosság szükségleteivel. Ennek meg is lett az eredménye és soha nem képzelt propaganda sikert arattak. * Azonban a szovjet siker nem csak csodálatot és meglepetést váltottki a nyugati és főleg az északemerikai szakemberek és államférfiak körében, hanem közös irányításra és gyors cselekedetre is késztette őket. Az erre a célra előirányzott költségek többszörösét szavazták és ajánlották meg és ezzel, mint az eredményből látjuk, behozták a Szovjet kezdeti előnyét. Ha pedig az amerikaiak jövendő űrkutatási menetrendjét nézzük —■ az oroszokét senki sem ismeri előzetesen — és figyelmbe veszszük az USA ipari kapacitását, nem tarthatjuk fantasztikusnak és lehetetlennek, hogy 1966-67-ben az első amerikai a Holdba érkezzen. A KOLHOZ (Folytatás a 4. oldalról) jól lesték égő szemmel, hogy mi lesz Marok bácsival. —• Pucolj haza disznó kulák, ha jót akarsz! Marok bácsi hallotta a fenyegetést és rohanni akart, nem tudott felkelni. Úgy érezte ,hogy két nehéz zsákot tettek a derekára. — Vegyétek le — mondta, de csak értelmetlen hörgés jött ki a szálán. Felesége, meg a Jóska fia vitték aztán haza Pap Márkot. A szél söpörte hátukba a havat, éjszaka volt. Másnap elrobogott a teherautós különítmény. A járási tanácsnak pedig jelentették, hogy a kövércsei parasztok “példaadó lelkesedéssel” alakították meg a termelőszövetkezetet. Egy emberként írták alá a belépési nyilatkozatot. A Hanyi Hírlapban pedig véletlenül ugyanabban a számban jelent meg a Kövércsét magasztaló híradás a kolhoza-lakításról, meg Pap Márk tragikus haláláról, aki “leesett a szénapadlásról”. * így alakult meg a kolhoz Kővércsén az Úr 1960. esztendejében. (Nemzetőr)