Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-01 / 78. szám

A DB fe’axahadután? pályázata Tapolca első szovjet fürdővendégei A kékesszürke párás esei előttön viszonylag csendes volt a Hejő völgye. Délről és keletről csitult az ágyúd ürgéé, csak vonuló harci járművek csörömpölése terjedt az enyhe köd hullámhosszain, időnként cifrázva szórványos puskalövések, géppisztolysorozatok korhű muzsikájával. Az utakon, az ősi táj között egy teremtett lélek sem mutatkozott. Az üdülők, a menekülők néhány hete Miskolc irányába távoztak, a lakosság a kőbánya és a Hejő bel partját szegélyező hegyoldal pincéibe mentette bőrét, kacatjait, féltve őrzött ennivalóit, várva sorsának jobbra fordulását. Kis idő múltán nyugat felől egy német JU—52-es ereszkedett a völgy felé fülsértő ierregéssel, senkitől sem zavartatva, majd elhúzott Csr"» irányába. 1044. november 16-a wt ?mm nyelvjárással Az akkori Defier panzió felett rejtőző nagy közös óvóhely ajtaja előtt őrséget álló férfi egy felfelé törtető alak körvonalait fedezte fel az ösvény bokrai között. Kis idő múltán egy meghatározatlan korú ruhagombolyag, egy bányászasszony libegte, fújta az ajtó előtt: — Adjanak egy csupor viccet! Itt vannak az oroszok! Van-e itt valaki, aki beszél oroszul V Előkerült néhány asszony és gyermek, majd a „tiszta levegő” hírére néhány férfi is, köztük Maros István, a községi elöljáróság itthon maradt, képviselője és apám. Maros Istvánt — akiben Maros elvtárs néven a Miskolc I. kerületi Tanács titkárát ismeri és tiszteli a kerület lakossága ! javaközben férfi, apám hatvan felé közeledő deres fejű asztalos volt a fürdőben. — Én beszélek —— summázta apám. — De tényleg itt vannak az oroszok? És hol? — Tényleg! Érti őket? —így a kérdések. — Beszélek és értek —mondja az öreg —, méghozzá penzai nyelvjárással. — Itt vannak a fürdőnél — sorolja az asszony —, de nem áldunk velük beszélni. Jöjjenek már, az isten áldja meg, mert nagyon sokat magyaráznak, mutogatnak, de abból csak a fránya puska, meg a nyemci szót lehet érteni. Ijedtség és fellélegzés moraja sustorgott az óvóhely lakói között. Kérdések, imafoszlányok, elnyomott káromkodások keveredtek. Volt, aki fehér zászló kitűzését ajánlotta, másoknak sürgős csomagolnivalója akadt. Végül a vezetésben jártas Maros István döntött. — Lemegyünk eléjük egy küldöttséggel, köszöntjük őket és majd meglátjuk, mi lesz. Addig itt tegyenek rendet, s ha van valakinél fegyver, az dobja el. Az elhatározást tett követte, és az asszonnyal együtt négyesben óvakodtunk le a hegyoldalon. Jelbeszéd és mahorka A termál előtt néhány asszony és gyerek között egy pufajkás fiatal szovjet katona állt. Cigarettázott. Gránátjai az övén lógtak, géppisztoly a vállára vetve, lövésre készen. Vászonszárú csizmáján több sár és avar, mint csizma. Közlekedésünket fürkészve szemlélte, majd nemzetközi jelzéssel” magához intett bennünket. —draszt’ tovaris’ — köszöntötte anám. — Nii kak gyeta? — bevezetés után a legfontosabb témára térve, lágy oroszsággal melegen érdeklődött a harcos dohánykészlete iránt. A katona megvakarta szabad kezével a fülét, majd a zsebéből újságpapírba csomagolta madorka került elő, és miután apám ügyes kézzel szivatnyi füstölnivalót gyűrt és tüzet kapott, két-három slukk erejéig szó nélkül füstölgött a fiatal és az öreg. — Nu gye nyemecki szóidat, sztori? — tért a témára az előőrs. — Azután számunkra ismeretlen párbeszéd, mutogatás indult a „diplomáciai” tárgyaláson. Apám „bemutatta” Maros elvtársat, szorgalmasan tolmácsolta üdvözlő szavait, s a továbbiakat. A felfegyverzett „turisták ismét kérdések a katona részéről, majd válaszolt, melyben apám közölte, hogy németeket tegnap láttunk utoljára, de körülmutatva az erdőkön és hegyeket, óvta a katonát, miszerint nem lehet tudni, végleg eltakarodott volna az ellenség, vagy csak bujkál. És ekkor jött a meglepetés. Nyílt a fürdő ajtaja, és az egytagú járőr három főre szaporodott. Két kipirult, párolgó, mosolygó szovjet harcos jelent meg, és sűrűn hangzó „Vét havasó” megjegyzésük is elárulta, alapos fürdéssel tüntették el magukról a kilométerek fáradtságát. Nem nézhettük sokáig elismerő és csodálkozó szemmel az első szovjet „fürdővendégeket”, az állig felfegyverzett, vidám „turistákat”, mert néhány szó után társuk is eltűnt a fürdő ajtaja mögött, és mire az új beszélgetés égére értünk, az „első” katona is mosolyogva, gőzölögve tért vissza. Ezután röviden utasították a hallgatóságot, hogy vonuljanak vissza óvóhelyükre, majd a „Pingyom” irányában elnyelte őket az erdőség. Éppen idejében! Rövid óra elteltével motorkerékpáros és páncélos német egységek érkeztek, s mi már a biztos óvóhelyen tapasztalhattuk, hogy elkezdődött a haláltánc. Visszatér a bajtos Négy nap és három éjjel dübörögtek a fegyverek Tapolca és a kőbánya birtokáért. A második napon apró lovak, apró ágyúk százait vontatták a Hejő jobb partján fekvő Verebesre. Emberek ezrei ástak, futottak, lőttek és elestek. November 20-án este csendesült a zaj. Felszabadult a Hejő jobb partja és Tapolca község, fürge telefonisták göngyölítették végtelen zsinórjaikat a hegytető irányába, és a hegyi ösvényeken megjelentek a fújtató, apró lovak, a kis ágyúk és a katonák sokasága. Sárosan, véresen, zajosan törtet előre Miskolc felé. Mi temettük a halottakat, németeket és oroszokat. Apám szelercével ácsolta a fejfákat. A termál főhadiszállás és elsősegélyhely lett. Egy vasárnap reggel meglódult a völgy népe, gépserege. Az úton, a hegyen, kit merre küldött a parancs. A sokaságból egy fiatal harcos lépett az óvóhely bejáratához. Kezében egy marék madorka, újságpapírban. — Na hol a sztori és a sztaroszta? — Maros elvtárs és az öreg előkerültek. Apám átvette a ,,kincset” az „első fürdővendég”-től. — Mond meg öreg az embereknek, mehetnek haza! Miskolc szabad! 1944. december 3-a volt. Tálas Barna Miskolc, Körösi Csoma Sándor u. 5. 4c Pirotechnikusok, robbantómesterek — a honvédség, a karhatalom, a rendőrség, a munkásőrség és a polgári védelmi parancsnokság legjobb szakemberei már berendezkedtek az avasi kilátóban. Szombat reggeltő tart a készülődés a december 3-i nagy tűzijátékra. A színes — rózsaszín, piros, sárga és zöld — rakéták röppentyű-telepeit szerelik csaknem nyolcvanon. A kivetőcsövek már „beépültek”, holnap élesre töltik őket. A nagyszabású tűzijáték — hírek szerint — vetekedik majd a fővárosban, augusztus 20-án endezettekkel. 20 percig tart, lesz benne ‘alma, vízesés, ezer tűzvirág. A kivötőcsövek 50 méter magasságba röpítik a rakétákat, s a lehulló virágszárba a mozsarak 40—50 méter magasságban kevernek új színeket. Azünnepség befejeztéig őrség vigyázza a röpventyfí-telepet (rodnányi—inniha) Szerencsét hoznak — ha jönnek Gazdátlan kémények . . hónapot, is fizetnek és színét sem látjuk a kéményseprőnek ... füstöl a kályha és nincs neki kitisztítsa” — záporoztak a lakók panaszai az egyik I. kerületi tanácstagi fogadóórán. A levelek, bejelentések, telefonok azt jelzik, hogy valami nincs rendben a ,,füstfaragók” háza táján ... Kikérték a munkakönyvét A város 92 ezer háztartási és 1157 ipari kéményét 3S szakmunkás tisztítja. Egy dolgozóját 3690—3800 kémény jut havonta, egy kéményre pedig nem egészen 4 (!) percnyi munkaidő. Ugyanez a gárda végzi az új épületek műszaki vizsgálatát, a nyomáspróbákat, a gáz- és olajtüzelésből adódó speciális feladatokat. Az egyre szaporodó munkák elvégzéséhez legalább 60 szakemberre lenne szükség, így aztán elég egy megbetegedés ahhoz, hogy több ezer kémény maradjon gazdátlanul. Márciusban például — amikor 116 munkanap esett ki betegség miatt — jobb megoldás híján 16 ezer forint értékű túlórával próbálták — úgy-ahogy megoldani a kéménytisztítást. A miskolci kéményseprők átlagkeresete lillo forint. Az idén 47 új dolgozót vett fel a vállalat és 89-en kérték a munkakönyvüket Létrákon, tetőkön Naponta 8—10 órán át cipelik az acélhuzalból készült keféket, égetővödröket, tarisznyájukban csekkeket, jegyzőkönyveket, elszámolásokat hordanak. Egy műszak alatt 50 emeletet is megmásznak, létrákon, tetőkön járnak, s mivel buszra, villamosra nem szállhatnak fel, sok kilométert kerékpároznak, rosszabb esetben gyalogolnak. A nagy munkák idején, télen az egész napot szabadban töltik, a „szerencsét hozók” maguknak leginkább reumát szereznek. Hamsonöt év után A vállalat súlyos munkaerőgondokkal küzd. Kéményseprő tanulónak csak 16. évüket betöltött fiatalokat vehetnek fel, így aztán érthető, ha nincs nagy választék az amúgy is divatjamúltnak számító szakmára jelentkezők között. A kéményeket azonban tisztítani kell valakinek. Országos értekezletet hívtak össze a napokban Budapesten, s itt terítékre került a szakma összes gondja-baja. Végre kidolgoztak egy rendelettervet, amely szabályozza a vállalatok működését. A bérek emelésére, az utánpótlás biztosítására, a műszaki és szociális fejlesztésre tett javaslatok remélhetőleg hamarosan megvalósulnak, hiszen egy kormos kéménytől is kigyulladhat a házi PUSZTAI ÉVA Megjelent a Napjaink decemberi száma Gazdag tartalom jellemzi a Napjaink decemberi számát. A lapban közölt írások Miskolc felszabadulása 25. évfordulójának jegyében születtek. Az első oldalra Nógrádi Sándor írt cikket „Miskolc a felszabadulás után” címmel. Oravec János írása, az „Egy tábornok emlékeiből” I. V. Konyev nyugalmazott tábornokról, a Szovjetunió hőséről szól, aki Mezőkövesd vendégeként töltött körünkben néhány napot és ellátogatott azokra a helyekre, ahol egysége, a harmadik gárda légideszant-hadosztály, 25 esztendővel ezelőtt harcolt. A szerkesztőség címére küldött kazahsztáni újságból, az Ognyi Mangislaka-ból kapta a szerkesztőség, az „Ez történt Miskolc alatt” című írást, amelyben V. Mironov tartalékos kapitány beszéli el megsebesülése, egyben a városért vívott harc történetét, röviden, katonás szűkszavúsággal. Szekrényesi Lajos riportja, „A halál oka: elvérzés, golyó által” szintén ehhez a témakörhöz kapcsolódik. „Az utolsó felvonás” Tóth Pál tollából Miskolc városának a felszabadulást közvetlenül megelőző napjairól számol be. F. Csillag Olga „Példa, emberségből” címmel ír a második világháború utolsó éveinek borzalmas egyéni és társadalmi katasztrófáiról, a zsidóüldözésről. Gyarmati Béla cikke, a Bíborszínház ismerteti, hogyan vészelte át a Miskolci Nemzeti Színház a háborút, Párkány László írása, a Liliom, a Miskolci Nemzeti Színház Molnár-bemutatóját elemzi. Gulyás Mihály arról ír „Megyaszó — »medveszó«” címmel, hogy az eltelt 25 év alatt milyen fejlődésen ment keresztül a magyar falu. A Napjaink decemberi számát a szokásos és színvonalas könyvrecenziók és versek teszik változatossá. in. m. Házi kiadvány az »«sültére! A jövő évben új, nagy kapacitású indukciós kemencét helyeznek üzembe Diógyőri Gépgyár öntödéjében. Az új kemence az eddiginél korszerűbb és gazdaságosabb technológiát igényel. Szama:: László technológiai futammérnök ..Tájékoztató öntödénk profiljáról” címmel érdekes és hasznos házi kiadványt szerkesztett. Az összeállítás több mint 200 darab precíziós öntési alkatrész fényképével, súly-, méret- és áradataival ajánlja az érdekeltek figyelmébe a legkorszerűbb technológiai eljárásokat. 20 autót nyert a megye Sok ezren keresték izgatottan a napokban lezajlott sorsolás után autónyereménybetétkönyveik számát a nyereménylistán. Néhány év alatt az egyik legnépszerűbb takarékossági forma lett az autónyeremény-betét, megyénkben jelenleg 39 347 a száma. Közülük húszan nyertek most, 11 Renault, 3 Fiat, 4 Wartburg, egy Zastava és egy Trabant talált boldog gazdára Borsodban. yfő A napokban a vízügyi igazgatóság szakaszmérnökségének dolgozói megkezdték a Szinva medrének lefedését. Egyelőre a Szabadság tér teljes szélességében, mintegy 28 méteres szakaszon végzik el a munkát, amelynek folytatására jövő év elején kerül sor a Tanácsház téri „foghíjas” telek mentén. Pedagógusokat jutalmaznak meg Miskolc pedagógus-társadalmának legjobban városunk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére jutalomban és rendkívüli feljebb sorolásban részesíti a városi tanács művelődésügyi osztálya. Az iskolavezetőket és a népművelésben kitűnt pedagógusokat ma délután 11: 5-kor hatalmazza meg a közpolleánykollégiumban. A tíz felé eredményt a mi.odó pedagógus élőkét, az iskol köszöntik, s a jutalmat is munkahelyükön kapják meg. A városi tanács végrehajtó bizottsága, mert teljes megbecsüléssel tekint pedagógusaink fáradozásaira háromszáznegyvenezer forintot biztosított jutalmakra, s ez alkalommal 34 ezer forint kerül azokhoz a pedagógusokhoz, akik rendkívüli feljebbsorolásban ré«,wi» a pedarge • < mostani feljebbso tanítóinak. tf egy 21 százalék,.