Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

A szülők feladatai az új tanévben Ma délelőtt 3 órakor kez­dődött meg az SZMT-szék­­házban a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács művelődésügyi osztá­lya rendezésében az általá­nos és középiskolák, vala­mint a MüM-intézete­k szü­lői munkaközösségi elnökei számára az 1970—71-es tan­év feladatait taglaló előkészí­tő értekezlet. Szuchy Róbert megnyitója után A szülői munkaközösségek és az is­kola kapcsolatai címmel Marcziniák Sándorné, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának vezetője tartott előadást. Ezután a szülői munkaközösségek tartalmi és módszertani munkájának időszerű kérdéseiről Gál Er­zsébet, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főmun­katársa beszélt. Az előadáso­kat vita követte. Ingyen járhat színházba A fenti címen néhány pil­lanatig csodálkozunk. Való­ban ingyen járhatunk szín­házba? Persze csak azok ül­hetnek be jegy nélkül a né­zőtérre, akik válaszolnak a Miskolci Nemzeti Színház kérdéseire. De hol és hogyan kérdez a színház? Kérdez könyvesbol­tokban,­ könyvtárakban, isko­lákban, s talán még az IBUSZ- nál is. A szervezési osztály tízezer kérdőíve bizonyára sok helyre eljut. De mire kell válaszolni? Először is ki kell találni, hogy a kérdőíven lát­ható fénykép — jelmezes, maszkos színész néz ránk fordul — kit ábrázol, melyik darabban melyik szerepben, ki a mű szerzője és melyik évadban volt a miskolci be­mutató. Bevalljuk, ez nem könnyű kérdés. Bizonyos bú­várkodásra van megfejtésé­hez szükség. De hát éppen ezt akarja színházunk, hogy minél többet foglalkozzanak a nézők az itteni műsorral, szereposztással, s egy-egy mű­vel. A többi kérdésre már szubjektív válasz is adható. Mi a véleménye az idei évad műsoráról? Mi a javaslata a következő évadra? Akik a kérdőívet december 31-ig he­lyesen kitöltve eljuttatják a színház szervezési osztályára, azok az egész évadra kétsze­mélyes tiszteletjegyet kapnak. Ez azonban a dolognak csak az egyik haszna. A másik? Akik időt fordítanak a kér­dőívre, azokból nyilván ki­alakul majd a színház baráti köre. Mert nagyon fontos, hogy a nyolcezer bérlettulaj­donoson s a többi színházba járón kívül néhány százan, mint közeli ismerősök, jó ba­rátok is kapcsolódjanak szín­házunkhoz. A Televízió e heti műsorából A ma esti Kék fény egy V. kerületi építő kis­ szél­hámosságáról, mintegy két­millió forintos csalásáról szól. Ezúttal is közölnek ada­tokat ismeretlen tettesekről, amikor is a lakosság segítsé­gét kérik; végül rövid ripor­tokat látunk olyan fiatalok­ról, akik most találkoztak először a bűnnel. Az Integrál szerda esti adása a tudomány új nem­zetközi kapcsolatairól kíván friss képet nyújtani. Jánossy Lajos akadémikus a műsor világhírű vendégével, Pjotr Leonyidovics Kapica, szovjet fizikussal beszélget. Profes­­­szor Koller Károllyal a rák­kutatásról hallunk interjút, Kulcsár Kálmán pedig a szeptemberi várnai szocioló­giai világkongresszusról be­szél. Új arcok rivaldafényben a címe a televízió új műsor­sorozatának, melyben az operakedvelő közönség azok­kal a fiatal művészekkel is­merkedik, akik most kezdik pályafutásukat az Operaház színpadán. A csütörtök esti félórás műsort Abody Béla vezeti. Gyárfás Miklós regé­nyének címe a Volt egyszer egy színház hangzásában emlékeztet az írónak egy másik művére a Volt egy­szer egy háború­ ra. Talán nem is véletlenül. Ez a szín­ház a hadifoglyok színháza, közülük kerül ki szerző és színtársulat. A péntek esti Nyitott könyv-ben ilyen al­kalmi közösséggel ismerke­dünk (kiváló színészek tol­mácsolják az író bőséges humorát, líráját), de vallo­mást tesz a műsorban a pá­lyatárs, ■ az egykori hadi­­fogolytárs — és megszólal a szerző is. A szovjet kultúra napjai televíziós rendezvénye a szombat esti Találkozások című riportfilm. A huszon­két nyelven beszélő Alek­­szander Rőt szovjet profes­­­szor, Suara Róbert nyelvész professzor és Major Tamás színművész az elmúlt ne­gyedszázad nyelvészeti és színházi eredményeiről, a nyelvoktatás és a színház kölcsönös feladatairól beszél­get. Viktor Konyeckij Az ajtó című novelláját Szántó Erika alkalmazta televízióra. A lí­rai hangvételű történet a leningrádi blokád idején ját­szódik. Kis epizódok sorából bontakozik ki a korszak, válnak érthetővé a szörnyű­ségek, kerülnek hozzánk kö­zel az egyszerű emberek. A vasárnap bemutatásra ke­rülő tévéjáték főszerepét Venczel Vera alakítja. KÖNYVESPOLC Szántó György: Stradivari A regények sorsa olykor maga is regény. Ahogy a Stradivarié. A vak író képze­letének legsikeresebb alkotá­sa 24 kiadást ért meg a fel­­szabadulás előtt, s egyet a felszabadulás után. Valahogy — érthetetlen — csend tá­madt körötte. A mostani ki­adás — a Gondolat gondozá­sában — ezt a csendet osz­latja, 50 800 példánnyal. Jó könyv a Stradivári? Furcsa könyv. Azt kísérli meg, ami lehetetlennek tűnik: átívelni 300 esztendőt. A kivétel erő­síti a szabályt: Szántó Györgynek sikerült a lehe­tetlen. A világhírű hegedű­­készítő, s alkotásai csak egyi­ke a tételeknek. A négy té­telre oszló kötet a harmincas évek Berlinjének képét épp­úgy felvillantja, mint letűnt királyi udvarok pompájának fényét. Embereket, valódi és képzelt alakokat, világhírűe­ket és szürke névteleneket. Események kavargása, ala­kok gyors váltakozása rejti a mű sikerének titkát. A szer­ző pillanatig sem hagyja lan­kadni az olvasó érdeklődését, hisz a cselekmény varázsá­ban, a jelemformálás vonz­erejében. S ráadásul mind­ezt — holott a regény 1933- ban került papírra! — mo­dern szerkesztési elvek érvé­nyesítésével valósítja meg. A Stradivari — formájában — egy képzeletbeli hegedűver­seny tételeit követi. Mondan­dója azonban nem képzelet­beli, hanem mélyen emberi, s igaz. Az alkotás, az emberi teremtőerő dicsérete csendül kd e hegedűversenyből. Máig szólóan. ­agyezsda Mihailova Olyan asszony, akit nálunk kicsik és nagyok már­ az el­ső találkozáskor tanító né­ninek szólítanak. Nagyezsda Mihajlova Parfjorovna is­merős hát. Egyszer­, talán évtizedekkel ezelőtt, vagy csak nem is olyan régen ta­nított bennünket. De nem­csak a leckét kérdezte ki, a kabátunkat is feladta, figyel­meztetett, hogy csúszós a jár­da, még el is kísért bennün­ket hazafelé menet egy dara­bon, és megkérdezte, hogy érzi magát édesanyánk. A gyerekek a selyemréti általános iskolában aligha hallottak az Vcsityelszkaja Gazeta című pedagógiai szak­lapról, melynek főszerkesztő­jét tegnap városunkban üd­vözölhettük. Nyilván csak ké­sőbb tudták meg, hogy az a kedves, őszhajú néni, aki minden osztályba úgy lépett be, mintha tudná, hogy a harmadik padban Németh Edit vagy Nagy Kati ül, egy nagyon tekintélyes közéleti személyiség, a Lenin-rend birtokosa, a Szovjet Nőszö­vetség elnökségének s a pe­dagógus szakszervezet kollé­giumának tagja. Nagyezsda Mihajlova­­ vi­szont jól tudja, hogy a tizen­három éves Edit vagy Kati és a hasonló korú Kátya vagy Ljuba között tulajdon­képpen nincs lényeges kü­lönbség, s hogy egy magyar iskolában éppen olyan kön­­­nyű szót érteni a gyermekek­kel mint Moszkvában, vagy bárhol a világon. A műhelytermekben szá­mos apró epizódot jegyezhet­tünk fel. A VIII. d. osztály leányai elektromos szerelés­sel foglalkoznak. A táblán a centrifuga meg a mosógép szerkezeti rajza. A kislányok huzalokkal, kapcsolókkal baj­lódnak. Egy pillantás a táblára, egy az osztályra, mi még fel sem ocsúdunk az új környe­zetben, de Nagyezsda Mihaj­lova már a pályaválasztásról beszélget a gyerekekkel. Lépcsőkön fél, lépcsőkön le. Ez már sok egy nagyma­mának. De hát vendégünk még otthon sem engedelmes­kedik a családnak, az uno­káknak. Néhány héttel ez­előtt Varsóba repült, hogy a szocialista országok pedagó­giai szaklapjainak vezetőivel értekezzen. Mikor hazaért, egy levél várta. Moszkvától kétezer kilométerre valami nagyon izgalmas dolgot mű­velnek egy iskolában. Ezt személyesen kell megtekinte­ni! És persze most látni kell Budapestet, mely­­ az elmúlt huszonkét év alatt bizonyá­ra sokat változott — 1948- ban járt nálunk Nagyezsda Mihajlova —, s ha már Pes­ten van, miért ne nézne meg egy-két magyar várost és is­kolát ... Szerjózsa, a kilencéves unoka elkísérte. Persze­ csak a térképen. Ennél a lénynél érdemes megállni. Már gyermekkor­ban kell közelednünk egy­máshoz — mondja a szovjet pedagógus. Kétszázezer szov­jet iskolában működnek nem­zetközi klubok. Nagyon fon­tos, hogy tudjunk a másik­ról, így érthetjük, becsülhet­jük. Nagyezsda Mihajlova két dologra tette fel az életét. Hogy az asszonyok szerte a világon közös nyelven be­széljenek, s hogy a szovjet iskolákban, meg a baráti or­szág tanintézeteiben korsze­rű, internacionalista­­ nevelést kapjanak a gyerekek. Ezt persze nem ő fogal­mazza így. Semmi sem ide­genebb tőle, mint a prog­ramszerű kinyilatkoztatás. Ő csak egykori tanítványairól beszél, akikből könnyebben vagy nehezebben sikerült embert faragni, magyar as­­­szonyokat emleget, akikkel két évtized után most nagyon jó volt találkozni. De tulajdonképpen magá­ról csa­k akkor szól, ha fag­gatjuk. Inkább kérdez! A vendéglátók alig győznek vá­laszolni. Ebédnél Tok Miklós, a vá­rosi tanács elnökhelyettese átnyújtja a kedves, rangos vendégnek városunk bronz­­plakettjét, de mi tudjuk, hogy Nagyezsda Mihajlova ennél jóval többet visz ma­gával Miskolcról... GYARMATI BÉLA A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI alkalmából kiemelkedő filmek a mozik műsorán: A KOSSUTH MOZIBAN; október 29-től november 4-ig: Szerelmi álmok i­ll. — Liszt — Színes, kétrészes, szélesvásznú, magyar—szovjet koprodukció. Szereplők: Sinkovits Imre, Ariadna Sengelaja, Igor Dmitriev, Klara Lucsko Közreműködik: Cziffra György, Sz. Richter Rendező: Keleti Márton A BÉKE MOZIBAN: október 29-től november 4-ig: Bűn és bűnhődés i­ll. Dosztojevszkij regényének kétrészes, szélesvásznú, szinkronizált szovjet filmváltozata. JÁRVÁNY Súlyos agyhártyagyulla­dás-járvány pusztí­tott hét afrikai országban: Csádban, Dahomeyben, Maliban, a Ni­ger Köztársaságban, Nigé­riában, Szenegálban és Fel­ső-Voltában. A járvány kö­vetkeztében 41 505 ember betegedett meg, közülük 3401 személy meghalt. FÖLDCSUSZAMLÁS Hokkaido északi részén nagy esőzés volt, 700 házat elöntött a víz, 20 helyen le­állt a vasúti forgalom, két helyről földcsuszamlást­­ je­lentettek." KISIKLOTT Kentuckyban kisiklott egy 40 vagonból álló teherv­oat és lángokba borult egy va­gon, amely 25 000 gallon ola­jat szállított. HÓVIHAR TOMBOL Hóvihar tombol Zakopané­ban és környékén. Az üdülő­helyen 25 centiméter vastag a hótakaró. A VALLATÁS GYENGÍTETTE LE Joaquim Camara Ferreira ismert szélsőbaloldali ellen­álló, akit két nappal ezelőtt elfogtak, az éjjel cellájában „szívroham” következtében elhunyt. Feltételezések sze­rint Ferreirát előzőleg a val­latás gyengítette le. A brazil rendőrség nem volt kíméle­tes. Az 57 éves ellenálló neve Burke Elbrick amerikai nagykövet elrablásával kap­csolatban vált közismertté. ORKÁN PUSZTÍTOTT Gyilkos erejű orkán pusz­tított Kelet-Pakisztán több körzetében. Az orkán követ­keztében 24 személy meg­halt. GYALOG ÉS AUTÓSTOPPAL A csehszlovák Sakura-ex­­pedíció, amely gyalog, autó­stoppal és hajón tette meg a Csehszlovákia és Japán közti utat, a Habarovszk ne­vű szovjet hajó fedélzetén útnak indultak hazafelé. Egy fényképész, kémikus, orvos, matematikus indult az útnak február 8-án, Prágából. A 280 000 kilométeres utat majdnem hét hónap alatt tették meg. ÖRJÖNGŐ ÜNNEPLÉS Az idei riói dalfesztivált egy argentin gitáros-énekes fiatalember, Piero nyerte „Pedro nádhé” című dalával. A győztesnek a jelenlevő ar­gentin „szurkolók” őrjöngő ünneplése közepette nyújtot­ták át az „Arany kakas” és a vele járó 4000 dollárt. PÁNIKSZERŰEN MENEKÜLTEK Könnygázbombát robban­tottak fiatalok az olasz fő­városban, az amerikai neve­lésügyi kiállítás helyiségei­ben, ahonnan ennek követ­keztében pánikszerűen me­nekültek ki a látogatók. Az ifjak szétromboltak néhány készüléket és bútordarabot, majd az épületet elhagyva Amerika-ellenes jelszavakat hangoztattak. ELISMERTÉK A svájci Luzern kanton férfi választói egy szavazá­son elismerték a nőknek azt a jogát, hogy választhassa­nak és választhatók legye­nek a kantonális önkor­mányzati szervben. éjféltől reggelig

Next