Déli Hírlap, 1973. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-04 / 155. szám

Üdülőfejlesztés társadalmi munkával Évek óta telt ház van a miskolci Mezőgazdasági Géngyártó és Szolgáltató Vállalat bogácsi üdülőtele­pén. Népszerűségét nemcsak a bogácsi víz közismert gyógyhatásának köszönheti, hanem kitűnő felszereltségé­nek is. Ez nagyrészt a vál­lalat dolgozóinak érdeme, akik minden évben jelentős értékű társadalmi munkával járulnak hozzá pihenőhelyük bővítéséhez, szépítéséhez. Az idén például fedett tekepá­lyát építettek, s a telepre bevezették a villanyt. Nép­szerű az üdülő új társalgója, s az új röplabdapálya is. a négy- és kétszemélyes lakó­épületekben pedig meleg víz is van már. Az üdülési szezon túlnyo­mó részében a vállalat dol­gozói veszik igénybe a bo­gácsi üdülőtelepet, de min­den évben gyerekek is nya­ralnak itt. Az idén például 57 fiú és leány — vala­mennyien a vállalat dolgo­zóinak gyermekei — tölt el 10—12 napot Bogácson mind­össze száz forint térítési díj ellenében. Diósgyőrben jártunk //­ Szecskavágó a tizediken Folytatjuk a diósgyőri vá­rosközpont gondjairól írott riportsorozatunkat. Elöljáró­ban is elnézést kell kérnünk a várakozóktól, akik a fel­vonógondokra várnak ma vá­laszt. Kismamák szobafogság­ban? Válaszolunk, de lássuk előbb a diósgyőri új lakóte­lep egyéb problémáit. Árpád utca 22. Szatmári Mihályné házfelügyelő mesé­li: — Éppen ebédeltünk. Ki­esett a kezemből a kánál. A másik soron velünk szemben levő épület tetején megjelent két felnőtt és egy gyerek. Közvetlenül a tető peremén. A két felnőtt beszélgetett. A gyerek, nem volt hatévesnél nagyobb, tőlük távolabb né­zelődött. A tízemeletes ház tetejének a szélén. Egyetlen rossz mozdulat és... Ugyanott. Egy lakó: — Este félek kimozdulni a lakásból. A lépcsőház tele van huligánokkal, akik ide­húzódnak. Ismét a házfelügyelő: — Én tavaly július 27-én költöztem ide. A lakók több­sége augusztus végén. A ga­ranciális idő karácsonykor lejárt, mert műszakilag már korábban átadták az épüle­tet. Nos, még mindig van néhány üres lakás. A garan­cia lejárt. Képzelje el azo­kat, akik majd ezekbe a la­kásokba költöznek. A tető: olyan zár van rajta, amit az nyit ki, aki akar. Nem egy üres lakást is felnyitottak. Hogy miért, azt ne kérdez­ze... Két lépcsőház minden emeletén állandóan nem le­hetek ott. Mennyi tízezer ember? Egy kicsi város. Ebben a kicsi városban nehéz olyan lakót találni, akinek valamilyen panasza ne lenne. A meleg víz, akár a mesé­ben. Hol van, hol nincs, de inkább nincs ... — Télen 400 forintos vil­lanyszámlákat fizettem, mert nem volt elég a fűtés. Egy­szer aztán kijöttek és meg­állapították, hogy valamit valahol rosszul kötöttek be. De az ablakok is olyanok, hogy befúj rajtuk a szél... — Jöjjön be. Nézze meg a parkettámat. Félcentis rés két darab között. — Olyan boldogan jöttünk, de itt megkeseredik az em­berben az öröm. Értse meg: a lakás nagyon szép, de a bosszantó apró hibák ... Panaszok és közérzet. A lakók egy része szanált la­kásokból költözött ide. Lé­nyegesen rosszabb körülmé­nyek közül. A Vörösmarty utcában két lebontott égre­­nyíló szoba-konyhás lakás után mennyország lehetne a bérház két és fél szobája. Miért nem az? — Ott udvar volt... — A gyereket nem merem leengedni. Hol játsszon? A két házsor között égettük a sze­metet, mert csak néhány he­te kaptunk kukákat. — Azt ígérik, hogy lesz majd szolgáltatóház, ABC- áruház. És addig? Egy órát kell sorban állni a boltban. Szatmári Mihályné házfel­ügyelő mondja: — Arról írjon, hogy lakni is tudni kell. Ide sok ember úgy jött, mintha tulajdonos lenne, mintha nem tartozna senkihez és semmiképpen, pedig a bérház közösség is. A gumipadlóra dobott csik­kek, a játékból elrontott lift, és még nagyon sok minden, amit panaszolnak, magukon a lakókon múlik. Egy riasztó példa: a szomszéd lépcsőház­ban van olyan lakás, ahol szecskavágót tartanak­. A szénát a házmester nem en­gedte felvinni. Az a szecska­­i vágós házaspár ma is gyer­tyával világít. Nem akarja beköttetni a villanyt. No, képzelje el azt a fürdőszo­bát. Mások hosszú várakozás után itt jutottak lakáshoz. A panasz is halkabbra fogot­­tabb itt. Feketésházy László a MIK dolgozója. Mesterségéből adó­dóan ért a lakásokhoz. — Nem azt mondom én, hogy az építők nem követtek el hibákat. A lépcsőházakba például befolyik a víz és megáll, mert nem kifelé lejz a beton. Egy réteget kell majd húzni rá és levágni az ajtóból. Egy ilyen nagy épü­let mozog. A csövek mellett hull a vakolat, de aki lakást kapott, az ilyesmit megcsi­nálhatja magának. ■ ■ E riport folytatásaként a jogos panaszokra válaszo­lunk. BARTHA GÁBOR 4c .4 nem diósgyőri városközpontra okkal büszke a város. Sajnos — erről i­all a második képünk — az új lakótelep élete még rendeződött. A házak környéke buckás, szemetes, még mindig látható az építők otthagyta hulladék.­­ (Vadas Zsuzsa felvétele) REFLEKTOR Ma Budapesten ,az Egész­ségügyi Felvilágosító Köz­pontban az alkoholizmus el­leni küzdelemmel foglalkozó kisfilmeket mutatnak be. 4c Békéscsabára nyugatnémet mezőgazdasági szakemberek­ből álló 56 fős delegáció ér­kezik tapasztalatcserére, 4c Egerben befejeződik az orszá­gos történész vándorgyűlés. 4c Győrött „125 éves a ma­gyar vasút” címmel kiállítás nyílik. + Nyíregyházán a Mezőgazdasági Főiskolán dip­lomakiosztó ünnepséget ren­deznek. 4c Szegeden meg­nyitják a ,,Családiház ház­gyári elemekből” című kiál­lítást. Az első verseny vasárnap lesz Halat a hálóba! Nem mindennapi vetélke­dőt rendeznek a vízi embe­rek vasárnap délelőtt Tisza­­lúcon. A Tisza holt ágán, a kőgátnál tartják az első eme­lőhálós halászversenyt. Csak amatőrök vehetnek benne részt, s csupán a halfogás egyik legősibb eszközével, az emelőhálóval. Hogy mi ebben a sport? — kérdezhetnek vissza a horgászok, akik többnyire csak botos, zsinóros, horgos szerelést tartják a zsákmány­­szerzés egyetlen sportszerű módjának. Jól tudták ezt a hálópártiak, mikor tavaly, mintegy ötven taggal meg­alakult a Herman Ottó nevét viselő egyesület. A kis társa­ságnak nemcsak a minden­kori kezdet nehézségeit, ha­nem az előítéleteket is le kellett küzdeni. Sokan még mindig profiknak tartják őket, akik szenvedélymente­sen, csak anyagi megfonto­lásból ülnek a vízparton. A hazánkban egyetlen há­lós sport-halászegyesület alapszabálya kimondja, hogy csak azt veszik fel, akinek megélhetést biztosító foglal­kozása van. Ez a, nem a rab­lóhalászatra ösztönző passzus a jogaiért küzdő egyesület tagjainak igazát támasztja alá. Egy érvvel több, hogy a hálóskészség, a halfogás leg­ősibb eszköze, s ha úgy tet­szik ez a hagyományos, és sokkal inkább mesterkélt üvegbotos, doborlós, nylon- és szifonzsinóros technika. A sporthorgász vásárolja a fel­szerelést, A sporthalász — általában a háló kivételével — maga készíti az emelő­­rudat és a hálótartó keretet Az mondta, aki próbálta már: az egyszeri hálóemelés hatvan-nyolcvan kilogramm súly mozdításához szükséges erőt igényel. S ezt a műve­letet két-három percenként el kell végezni. Az első hazai emelőhálós halászversenyt vasárnap ren­dezik. A megyei halászati felügyelő szerint legalább két tucat nevezés, és min­denképpen látványos viadal várható. (brackó) 4c Ez a korabeli rajz, amely a vízügyi igazgatóság sáros­pataki szakaszmérnökségének alkalmi múzeumában látható, arról tanúskodik, hogy a Bodrogközben nagy múltja van a hálós halászatnak. Megszámolták a búzaszemeket Jó termés ígérkezik Bár Péter-Pál már elmúlt, az igazi aratás Borsodban még nem kezdődött el. A gépek, emberek még csak „kóstolgatják” a gabonatáb­lákat, s míg korábban a szá­razság, most a sok eső mi­att felhős a mezőgazdasági szakemberek homloka. Ettől függetlenül jónak ígérkezik az idei esztendő, s ha nem is gyűlik majd annyi gabona a raktárakba, mint a tavalyi rekordtermés után, lesz bő­ven kenyérnek és kalácsnak való. Búzából 25 mázsa A legkorábban érő, s itt­­ott már aratott őszi árpából 2100 hektárt vetettek a bor­sodi termelőszövetkezetek, s a tavalyi, 26 mázsás átlag­terméssel szemben az idén 25 mázsa várható. A 58.5 ezer hektáron termelt tava­szi árpa is gyengébben fi­zet, mint egy évvel ezelőtt, hektáronként 20.5 mázsa ígérkezik. Búzából 25.3 má­zsát remélnek a termésbecs­­lők, de természetesen ez az átlag nagy szóródást takar. Az egyes termelőszövetkeze­tek talajadottságai és időjá­rási viszonyai annyira elté­rőek, hogy míg például a mezőkövesdi járásban hektá­ronként csaknem 30 mázsás búzatermés várható, addig az ózdi járásban alig haladja meg a 20-at, az edelényiben pedig 17,5 körül lesz. A ta­valyihoz képest csaknem 2- szeres termőterületen a rozs, a prognózis szerint, 15,3 má­zsát hoz. Mint már utaltunk rá, az idei gabonatermés valamivel alatta marad a tavalyiak, de 1972-ben az utóbbi tíz esz­tendő leggazdagabb aratása volt. Az időjárás is menet­rendszerűen alakult, akkor sütött és esett, amikor kel­lett, nem dőlt meg a gabona. A kaszásokra is szükség lesz Bár a májusi eső jókor, éppen a kalászás idején jött, a nedves tarlók azonban már a hozamot veszélyeztetik. Sok táblán elfeküdtek a ka­lászok, s ezekhez nem tud hozzáférni a kombájn. Ezért szükség lesz azokra a kaszá­sokra — általában három­négy embert állítanak egy­­egy gép mellé —, akik a sar­kokból vagy az esőverte ré­szekről hagyományos módon takarítják be a termést. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályán tegnap ös­­­szesítették a termésbecslések adatait, s — amint arról Csi­kós József tájékoztatta la­punkat — az előkészületek rendben megtörténtek. Az AGROKER, valamint az ÁFOR állandó ügyeletet tart, hogy ha kell, segítségére le­gyen a gazdaságoknak. Sen­ki sem szeretné, ha megis­métlődne az ékszíjszakadás, üzemanyaghiány miatti gya­kori gépállás. A Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat a tavalyi re­kordév után, (Borsodból még soha annyi szemestermény nem került a központi kész­letekbe) is szívesen venné, ha a mezőgazdasági üzemek most is vállalnának bértáro­lást, hogy a terményszállítá­sok ideje ne csupán a beta­karítási csúcsidőszakra kor­látozódjon. Bár a fuvarpia­con — legalábbis a szállítta­tók számára — kedvezőbb a helyzet, mint korábban, a gabonafelvásárló vállalat ko­csiparkját hat darab hat ton­nás billenős teherautó erősí­ti, hogy a felvásárlótelepek­ről a feldolgozó üzemekbe folyamatosan érkezzen a ga­bona. Kiváló termésbecslők A borsodi terméskilátáso­kat tartalmazó összesítések egy-két napon belül a Me­zőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztériumba kerül­nek, s azt a többi megye be­csült adataival összevetve döntenek majd arról, hogy az idei gabonából mennyi fedezi majd a hazai szük­ségletet, s jut-e belőle ex­portra. Éppen ezért felelősségtel­jes munka a prognóziskészí­tés, s nagyon körültekintő­nek kell lennie a termés­­becslőnek, amikor az általá­nosan elfogadott módszerek alapján búzaszemeket szá­mol, méricskél, azaz megbe­csüli a termést. A borsodi termésbecslők dicséretére le­gyen mondva, hogy tavaly 95 százalékos pontossággal ta­lálták el, hogyan fizet a ga­bona. Dicséretet is kaptak érte, s a minisztériumból a napokban érkezett meg a „Kiváló termésbecslő” okle­vél négy szakembernek: Kri­­zsán Béla (miskolci Új Élet Tsz), Béres András (vissi Aranykalász Tsz), Soltész Zsolt (mezőkövesdi Búzaka­lász Tsz) és Bártfai Pál (her­­nádszentandrási Búzakalász Tsz) főmezőgazdásza. B. I. Hidegjáratás a folyamatos acélöntőm­űben Az ózdi folyamatos acél­öntőmű 376 millió forintos beruházás. Évi kapacitása 325 ezer tonna kis- és közép­buga féltermék lesz, mely alapanyagát képezi majd az ugyancsak épülőfélben levő rúd-dróthengerműnek. Ez utóbbi évi termelési elő­irányzata 300 000 tonna 5—40 mm átmérőjű köracél, rész­ben tekercsben, részben rúd­­áruban vagy szükség szerint periodikus kivitelben. A kilenc kivitelező, vala­mint a többi, a kooperáció­ban együttműködő vállalat jó munkájának eredménye­ként a szerelési, építési mun­kálatok határidőre elkészül­tek. Jelenleg az üzem tech­nológiai berendezéseinek úgynevezett hidegjáratása folyik. A szakemberek meg­kezdték az átadás-átvételi munkálatokat.

Next