Déli Hírlap, 1979. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-26 / 148. szám

♦ Két lövéssel a divat előtt. Ez jellemzi az Avas Ruházati Szövetkezet külföldi bérmun­kában gyártott modelljeit. Képeink mottója: varáció egy­­ kabátra. Az okkersárga mik­­rokord bársonyból készült kapucnis átmeneti kabát fölött egy ballonból készült mellény­két visel manekenü­nk Egy ruha, ha hazajön... Külföldön igen, itthon nem Tegnap egy kicsit besz­a­­badulhattam a paradicsom­ba. De sajnos, a tiltott gyü­mölcs esete forog fenn, azaz mindent a szemnek... Ven­dégségben jártunk az Avas Ruházati Szövetkezetnél. Akinek a Deák tér előtt visz el az útja, láthatja, hogy nap mint nap külföl­di cégjelzésű kamionok par­kolnak a szövetkezet előtt. Rendszeres látogatók a vá­mosok is, akik itt helyben ellenőrzik a szállítmányt, s plombálják le a kocsikat. Szinte családtagnak számíta­nak azok a nyugati techni­kusok akik tanácsaikkal­ lát­ják el a szövetkezetieket. A minőségellenőrzés is az ő feladatuk, s így menet köz­ben kiküszöbölhető minden probléma. Éppen ottjártunkkor top­pant be az irodába Heinz Niehus, a hamburgi Britta Oldendorf cég képviselője. A szikszói üzemből érkezett, ahol villámlátogatást tett, a kabátok minőségét ellenőri­zendő. Megtudtuk tőle, hogy igen elégedett az itt gyár­tott holmikkal, s kitűnő partnerekre talált az Avas Ruházati Szövetkezet dolgo­zóiban. Azt is elárulta, hogy tapasztalatcserére vinné né­­hányukat az NSZK-ba. Más hazai szövetkezetekkel is van kapcsolatuk, onnan már el­látogattak néhányan Ham­burgba. S mi lett az ered­mény? Alig telt el néhány hónap, és csaknem 50 száza­lékkal nőtt az üzem teljesít­ménye. Vajon miért? Két lépéssel a divat előtt —! Munkaidő van — kell dolgozni — mondja tört ma­gyarsággal, bár ahhoz ké­pest kitűnően beszéli nyel­vünket, hogy alig másfél éve jár ide. A szalagrendszerben futni kell az anyagnak, csak a pihenőidőben kávézhatnak, cigarettázhatnak a dolgozók. Tulajdonképpen igen kis szériában, úgynevezett bu­tikárut rendelnek az Avas Ruházati Szövetkezettől a külföldi partnerek. S mond­hatjuk, két lépéssel járnak a divat előtt. Kovács Erzsé­bet termelésvezető mutatja be a nem mindennapi kol­lekciót. Csodálatos muszlino­kat, bársonyokat és pamut­­jersey-t dolgoznak fel eszmé­nyi szabásminták alapján. Dominálnak a vagián- és a japán-ujjak, rakásokkal, hú­zásokkal, ráncokkal díszítik a ruhákat. A legutolsó divat­jegyek alapján készült az az átmeneti kabát, amelynek tetején még egy kis külön mellény is található. Való­színűleg kamaszaink kedven­ce lenne az a marrha félka­bát, amely egy pilótadzse­­kure emlékeztet A mintakészítő üzem Kor­­nidesz Gabon­­é és Erdélyi Györgyné kicsi birodalma. Nem akarunk kulisszatitkot elárulni, s ők is azt szeret­nék, ha meglepetés marad­na, de itt sorjáznak azok a modellek, amelyeket majd a miskolci ipari kiállításon a nagyközönségnek bemutat­nak. Alighanem sok hölgy szívét dobogtatják meg; ki ne szeretné ezeket a kis köl­teményeket a maga ruhatá­rában tudni? A m­­iskolci n­ők nevében a seregszemle közben me­sélte el a termelésvezető a következő anekdotát. Egy közeli ismerőse kivette a szekrényből megmutatni, mi­lyen csodálatos kabátot vett egyik külföldi útján. Ő egy pillanatig szóhoz sem jutott, majd azt mondta: ezt mi csináltuk. Nem hittek neki, de amikor felsorolta a cím­kén található „paramétere­ket”, vége lett a kétkedés­nek. A szövetkezet vezetői is tudják: előfordulhat, hogy hazajön egy-két modell. Kmeczkó Istvánnal, a szö­vetkezet elnökével, Csillám Ferencné személyzeti veze­tővel és Kozma Lászlóné fő­könyvelővel beszélgetünk. A miskolci nők nevében tol­mácsolom: mi is szívesen látnánk a kirakatokban eze­ket a szépségeket... A válasz tulajdonképpen meglepő: elismerik, hogy amit exportra meg tudnak csinálni, el tudnák készíteni belföldre is, de itthon eze­ket a darabokat még nem igényli a kereskedelem. A két évvel ezelőtt gyártott kendő­ruhát senki sem vette észre a kiállításon, most sok-sok nő szívesen viselné. Kicsit tréfásan így fogalmaznak: senki sem lehet próféta a sa­ját hazájában. Nehéz egyez­ségre jutni az itteni keres­kedőkkel az árkérdésben — bár én személy szerint két­lem, hogy drágábban kerül­nének a boltokba, mint pél­dául bármilyen butikáru. Vastagabb-e a sz­eméb­en,? E beszélgetés alkalmával sikerült még egy tévhitet el­oszlatni. A laikus ugyanis azt gondolja, hogy a külföldiek sokkal vastagabb szemüve­gen át nézi a minőséget, mint a hazai átvevők, itt más a helyzet. A külföldiek a fazont nézik, a külcsínt, egy-egy módosítás után — ha azt az ésszerűség diktál­ta — nem ágálnak. Itthon, a meósok legfontosabb munka­eszköze a centiméter, s ha tévednek, már leosztályoz­zák a portékát, kötbéreznek, minőségi kifogást emelnek. Két éve múlt, hogy a Női Szabó Szövetkezet és a Mis­kolci Textilkonfekció Szövet­kezet Avas Ruházati Szövet­kezet néven fuzionált. Nem a legvilágosabb körülmények között kezdték, s az eltelt idő alatt három és fél milli­ót fordítottak a munkakö­rülmények jobbítására. A szervezés magasiskoláját kell járniuk, hogy a tíz helyen működő egységekben flottul menjen a munka. Ebben a fél évben már 100 ezer kü­lönféle ruházati cikkük hagy­ta el az országhatárt. Nem kell különösebben bizonygat­ni, mit jelent ez devizában a népgazdaságnak . .. Egy­éves teljesítményük, ha ter­melési értékben számoljuk, megközelíti a százmillió fo­rintot. Kilépve ebből a kis­ruhá­zati paradicsomból, újfent csak­­annak az óhajtásunk­nak adhatunk hangot: jó lenne, ha Miskolc lányainak és asszonyainak, de az erő­sebb nem képviselőinek sem lenne tiltott gyümölcs mind­az, ami hazai pályán készül... OLÁH ERZSI # A miskolci ipari kiállítá­son találkozhatunk ezzel a modellel is (Kerényi László felvételei) Miskolc 19111—1995. I­ll Szerviz és barkácsmírheís a lakótelepen Évente átlagosan !­ százalékkal kívánják fejleszteni a szol. Ráhatásokat Miskolcon. Tizenöt év alatt ez 130—140 száza­lékos növekedést jelent. Ezen belül néhány szakma (teher­szállítás, gépjárműjavítás, építőipar stb.) az átlagosnál jóval gyorsabb ütemben fejlődik majd — az igények parancsára. Másfél évtized alatt ugyan­is jelentősen emelkedik élet­­színvonalunk, ezzel együtt változik az életmódunk. A háztartások zöme el lesz lát­va automata mosógéppel és más eszközökkel, több tíz­ezerrel nő a gépkocsik száma,­ és egyeduralkodóvá válik a szirtes televízió. Nyilvánvaló, hogy növelni kell az említett tartós fogyasztási cikkek ja­vítását, karbantartását végző szervizek számát, kapacitását, s javítani a műszaki ellátott­ságát is. • • Önkiszolgáló Patyolat-szalonok A színes televíziók, auto­mata mosógépek javításához, karbantartásához bizony fel kell nőni az e munkát végző szervizeknek, azaz meg kell teremteni a műszaki-techno­lógiai feltételeket. A helyszí­ni javításokat pedig szerviz­­kocsik segítségével végzik majd- Tervidőszakonként leg­alább két-két lakótelepi szer­vizt kívánnak létesíteni. A textiltisztítás árbevétele a számítások szerint meghá­romszorozódik 15 év alatt. Új szolgáltatási formák beveze­tését is tervezik: önkiszolgáló szalonok, szekrényes­ átvétel, bérágynemű-szolgáltatás, ház­nál történő szőnyegtisztítás. Gépjárműjavítás A közlekedés távlataival foglalkozó cikkben már utal­tunk rá, hogy a koncepció szerzői szerint 15 év alatt a jelenlegi 20 ezerről 72 ezerre nő a személygépkocsik szá­ma. Ha nem is következik be az állomány ilyen mértékű nö­vekedése, a gyarapodás tízez­rekben lesz mérhető. A szak­emberek úgy látszik azzal is számolnak, hogy egyre töké­letesebb gépkocsikat vásárol­hatunk majd, mert szerintük a javítási idő az évi 26 órá­ról 23 órára fog csökkenni. De mindent összevetve, a ja­vító-karbantartó kapacitás je­lenlegi szintjének tartásához is tetemes beruházásra lesz szükség. A lakótelepekre ter­vezett több szintes garázsok­ban is lesz majd kisebb javí­tóműhely, sőt lehetővé teszik a tulajdonosok számára, hogy a közös szerszámokkal ma­guk „bütyköljék” autójukat. Bizonyosra vehető, hogy fo­kozódik az igény a kereske­delmi szolgáltatások, így pél­dául az áru házhoz szállítása iránt. Mini-bázisok és komplex brigádok A kisebb karbantartási munkákat már­ a közeli évek­ben a lakótelepeken szerve­zett mini-javítóbázisok, illet­ve a házkezelőségekhez ren­delt komplex brigádok vég­zik majd el Emellett a „Csi­náld magad!” mozgalom to­vábbi térhódítására számíta­nak a tervezők. Máris több barkácsbolt és barkácsműhely található a városban. Ezek­nek a számát tovább növelik, és lehetővé teszik, hogy egyre többfajta gépet, háztartási eszközt kölcsönözzön a lakos­ság. (Folytatjuk) (bekes) Június 29—július 1., Leninváros: Megyei ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok A KISZ Borsod megyei és Leninvárosi Bizottsága, a Szakszervezetek Borsod me­gyei Tanácsa és a Borsod megyei Tanács az idén Le­­ninvárosban rendezi az V. Borsod megyei ifjúmunkás és szakmunkástanuló napo­kat. A június 29-én kezdődő eseménysorozatra a megyé­ből mintegy félezer fiatalt várnak. A résztvevők júni­us 29-én az ünnepi megnyi­tó után­­—­ amelyet este 7 órakor a Derkovits Műve­lődési Központban tartanak — a KISZ Központi Mű­vészegyüttes Folk­pódiumá­­nak műsorát tekintik meg, majd baráti találkozón is­merkednek egymással az LMTSC-sporttelepen. A ta­lálkozó másnapján két elő­adást hallgatnak meg a résztvevők. Előbb az V. öt­éves népgazdasági terv idő­arányos végrehajtásáról, az 1979-es tervből adódó fel­adatokról lesz szó, majd a KISZ feladatairól a gazdasá­gi építőm­unkában. A dél­utánt a sport jegyében az LMTK-sporttelepen töltik a fiatalok. Edzett ifjúságért sportdélutánt szerveztek a rendezők. Este 7 órától olimpiai élménybeszámoló lesz a program, majd film­vetítés­ zárja a szombati na­pot. A találkozó zárónapjá­nak délelőttjén Üzemi és szakmunkásképző intézeti KISZ-szervek és -szerveze­tek kapcsolata címmel hang­zik el előadás, majd Lenin­város, Borsod megye vegy­ipari központja címmel filmvetítés szerepel a prog­ramban. Ezt követően Fó­rum-szerű műsorban időszerű kü­­- és belpolitikai tájékoz­tatást kapnak az ifjúmunká­sok és szakmunkástanulók, s vasárnap déli 1 órakor zá­róünnepséggel fejeződik be a háromnapos program. # Libikóka (Kerényi felv.) Életmentő kútba esett négyéves kis­fiú életét mentette meg a Tolna megyei Bonyhádvaras­­don Pál András nyugdíjas Az idén, március 19-én fel­ügyelet nélkül játszottak gye­rekek a kút mellett, s annak elzáró betonlapját kinyitot­ták. A­­ szerencsétlenül járt gyermek egy játékbaba után kapva zuhant a tíz méternél mélyebb kútba. Szerencsére, egy cső is volt a mélyben, s ebben sikerült egy ideig kitüntetése fenntartania magát. A segít­ségére siető emberek közül, egyedül Pál Andrásnak volt bátorsága kötélen leeresz­kedni a kútba, s a már ere­­je fogytán levő kisfiút az utolsó percben felvitte a fel­­színre. Pál Andrásnak a Minisz­tertanács Életmentő ■ emlék­­érmét adományozott. A ki­tüntetést tegnap Szekszárdon Szabópál Antal, a Tolna me­gyei Tanács elnöke adta át

Next