Déli Hírlap, 1980. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
Kályha nélkül élmény a vendég... Akinek nem kempingje, ne vegye macára 0 Konfucius szerint az időjárás valójában önmagunkban keresendő. A bölcs mondást alighanem duruzsoló kályha mellett ötölhette ki a nagy gondolkodó, netán igazi tavaszi napsütésben ... Bölcsesség ide, bölcsesség oda, a hollóstetői kempingből a nagy kínai bölcs is szedte volna most a sátorfáját. Ugyanígy cselekedtek azok a turisták is, akik az idei — minden kellemetlen rekordot megdöntő — tavaszban bízva, eljöttek az ország e legmagasabban fekvő kempingjébe. Az utolsó turisták is hazamentek, vasárnap délre már nyoma sem maradt az ünnepi csúcsforgalomnak, ismét üresen álltak a faházak. Pedig sokan nem így tervezték: szép időben maradtak volna még pár napot, hiszen Hollóstetőről könnyen elérhetők a Bükk legszebb kirándulóhelyei. Hogy a hollóstetői kemping milyen vonzerővel rendelkezik — persze nem ilyen időben —, mi sem bizonyítja jobban, mint a nyilvántartókönyv: az ország legtávolabbi sarkából is sokan ellátogatnak ide évről évre. A vérbeli természetjárók, akik élesen elhatárolják magukat a„vasárnapi kocaturistáktól”, azt állítják: minden évszaknak ,és mindenféle időjárásnak megvan a maga varázsa. Az erdő esőben is szép, és micsoda levegő van olyankor... Abban viszont egyetértenek a vérbeli és nem vérbeli turisták, hogy nyirkos paplan alatt, jéghideg fanárban aludni igencsak prózai dolog, eredménye egy rossz emlék, ráadásul kiadós^ megfázás. Hollóstetőn a nyári reggelek is csípősen hűvösek, nem ártott volna legalább a faházak egy részében kéményt, s hozzá kályhát építeni, biztos jó néhányan kitartanának ilyenkor is, kiböjtölve a jó időt... A kempingszezon hivatalosan megnyittatott május elsején. Bízunk a jobb folytatásban. (kiss) Az utolsó vendégek is hazaindulnak a télbe illő tavasz elöl. . . Rock Park Az április 30-i sikeres megnyitó után — ha az időjárás megengedi — most már rendszeresen fognak koncerteket tartani a hejőcsabai Gárdonyi Művelődési Ház ’ Rock Parkjában. Ma este 7 órától például a Tandem és a Korál együttesek lépnek fel. takarékos gépgyáriak A Diósgyőri Gépgyár kollektívája is jól érti az anyag- és energiatakarékosság fontosságát. Ezért a vállalat idei tervfeladatainak végrehajtásakor különösen nagy figyelmet kívánnak fordítani az ésszerű takarékossságra. Vállalásuk szerint nem kevesebb, mint 57 millió forint értékű anyagot és energiát törekszenek megtakarítani. A vállalás eddigi teljesítésében a szocialista brigádok élen járnak. Megjelent a História A Magyar Történelmi Társulat folyóirata, a História ismét gazdag tartalommal, érdekes tanulmányokkal és elemző írásokkal lepi meg a történelem iránt érdeklődő, egyre szélesedő olvasótábort. A népszerűvé vált állandó rovatai mellett megemlítünk néhány különösen érdekes írást a legfrissebb számból: Szenzációk történelmi gyilkosság történt, vagy természetes halállal halt-e meg István főherceg, József nádor elsőszülött fia. Magyarország utolsó nádora? Szőts István Az utolsó levél című írásából fény derül a rejtélyre, és a szakértő orvos „távdiagnózisával” is megismerkedhet az olvasó. .4 radikális párt delegációja Rákosi Mátyásnál címmel egy izgalmas találkozóról olvashatunk a Szemtanú című rovatban. Az újsághírek 1945 tavaszán című írás az Egy amerikai kém Pesten 1946—47-ben, László Gyula rajzai a honfoglalásról, valamint Hahn István cikke is számíthat az olvasó érdeklődésére. Miért irigylik ezt az embert? Egy Kamaz gazdája A siker fokmérője — idézte egy bölcs öreg barátját Vitray Tamás a Siker című sorozatban —, kinek mennyi irigye van. Akkor egy kórházigazgató főorvos volt a szenvedő alany, aki szemmel láthatóan elszomorodott egy hamis kézjeggyel íródott vádaskodó levél hallatán. Mindig akadnak hangyaszorgalmú igyekvők, akik keserű ürmöt csöpögtetnek mások örömébe. De mi céllal ,,fúrják” egy teherautó vezetőjének ülését? • • — Adalékok a pilóta portréjához — mondta az üzemvezető. — Már háromszor kaptunk ellene névtelen levelet. Az egyikben azt írták: azért csinálják meg soron kívül az autóját, mert sörös, s hordja a műhelybe. A másikban azért jelentették fel, mert a lakása előtt parkol. (Teheti, mert engedélye van.) A harmadik levélben azt állították, lopja a benzint, azért megy neki ennyire a csacsi. Rátarti és büszke fickó, átkérte magát olajos autóra. Azóta egy pótkocsis Kamazzal jár. Többet keres vele, mint az előzőekkel .... Miért is irigylik ezt az embert? A volános pilóták ezres seregében sok olyan , van, mint ő. Munkakönyvében csak egyetlen bejegyzés áll, hűséges már 13 éve. Soha nem okozott balesetet, úgy félti az autóját, mintha sajátja lenne. Pontos kis irodát vezet, menetlevelei precízek. Noha munkájáért még semmiféle medaliont nem kapott, egy valamiben mégis kitűnik. A rendszeres műszaki szemlén az ő gépe mindig a legszebb, a legápoltabb. Ha lehet egy autóra azt mondani, hogy olyan, mint a patyolat, akkor az övé mindig olyan. Ez hát az ő babérja. Kamazban még sosem láttam padlószőnyeget. A Zsigához hasonló műszerfala csaknem olyan, hogy fésülködni lehetne benne. Rádió szól a hosszabb utakon, külön kis étkezőgarnitúrájával megterít, ha megéhezik. Mutasd meg a kezed, és megmondom, ki vagy! Ezt a játékot most elveszteném. Arra tippelnék, hogy valami íróasztal melletti elfoglaltsága van, olyan apóit. — Vannak jó mosószerek — mondja mosolyogva. — De nem mindig ilyen ez. Néha olyan olajos, a ruhámmal egyetemben, hogy a feleségem berzenkedik. — Az autó, mindig az autó! — morgolódik. — Más sofőrök meg mindig nyakkendősek! Hiába, olyan a fülem, mint egy sztetoszkóp. Ha meghallok egy apró zörejt, máris szerelek. Persze, mondják, hogy soron kívül bejutok a műhelybe. De ott is tudják, hogy ok nélkül nem megyek. Tudják rólam, hogy nem vagyok kocsigyilkos. Ott vagyok mellette, ha kell, éjszaka is. A régi két autómra is úgy nézek még mindig, mintha élnének. Legszívesebben megsimogatnám őket, mint a hűséges jószágokat. • • Kosár Gyula — nehezen írom le, éppen az előítéletek miatt, de mégis ki kell mondani — cigány. — Vállalom a nemzetségem, mert közöttünk , is van ilyen is, meg olyan is. Én , ilyen vagyok, a mániámmal együtti Kovács Tibor mellett segédvezetősködtem. Tőle tanultam, lestem el mindezt. Persze, nem is kellett fesni, annyit magyarázott. Emlékszem, egy télen csonttá fagyott rajtam a kék köpeny. — Gyuszikám, le kell drótkefézni arról a kerékről a sarat, mert különben nem fekszik rá! Azóta már az én fülkémből is kikerült egykét segédpilóta. S örülök, mert ők is így csinálják. — Az élcelődéseket — mit tehetek mást, elviselem. Mondják: gyere haver, huhakkolhatod az enyémet is! Ezért érdemes lenne alábbadni? Nem hiszem. Meghálálja nekem ezt ez a gép. Remélem, soha nem hagy az útszélen . .. OLÁH f.rzsi Betonba zárt magány Ismerd meg szomszédodat! Egy eset a kirívók közük Pedagógus mesélte, aki járta a házakat, a családokat népszámláláskor: — Nem hittem volna, hogy a fürdőszobát mennyi mindenre lehet használni — hangjában érezni lehetett a döbbenetét. — Láttam olyat, hogy csirkét, nyulat tenyésztettek ott. De nem ez a jellemző... Egy-két szám: Miskolc lakossága az elmúlt tíz év alatt 184 900-ról 217 ezerre nőtt. Ez idő alatt majd 27 ezer lakás épült, s ha a szanálásokat is figyelembe vesszük, akkor a városnak 70 ezer lakása van. Tehát minden harmadik miskolci (a csecsemőket is ideértve) lakással rendelkezik. Többségük bérházi, paneles otthonban él. A Hazafias Népfront városi elnöksége a közelmúltban foglalkozott a lakótelepek közösségének helyzetével. MAGUNKKAL TÖRŐDÜNK Miskolc — mint minden magyar város — sajátos, csak rá jellemző jelleggel bír. Elég csupán a kohászatra, a nehézgépiparra, a bányászatra utalnunk. Arra, hogy 30—40 ezer ember ingázik; arra, hogy a város igen elmaradott infrastruktúrát örökölt a felszabadulás előtti időszakból; arra, hogy hosszú ideje erőltetett ütemben épülnek a lakások.S itt meg kell állnunk! Bármennyire megváltozott is Miskolc az elmúlt évtizedben, bármennyire szépnek tetszik is a város az ide érkező idegeneknek, bármennyire örülnek is a roskadozó épületekből kiköltözők az új otthonnak, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a változás a maga szépsége, jóérzést kiváltó hatása mellett az itt élőknek belső feszültséget, terhelést is jelent. A betonba zárt magány érzését. Ám ez mindenhol, minden város minden lakótelepen megtalálható — mondhatnánk. Csakhogy ott és sok helyen tettek, tesznek a magány feloldásáért, mi még csak beszélünk róla — bár itt-ott már születtek kezdeményezések, ötletek. A népfrontjelentés így fogalmaz: „az új lakásokba, az új lakótelepülésekre költözők (hiába javulnak gyökeresen a lakáskörülmények), közömbösek, egymás iránt bizalmatlanok, közösségi magatartásuk elfogadhatatlan.” Magyarán: bérházi magányunkban csak magunkkal, s senki mással nem törődünk. A GYORSÍTÓ szerepe Aki új lakásba költözik, az a régi helyen hagyja szomszédait, barátait. Az új, baráti közösség kialakítása pedig hosszú, ugyan hosszú időbe telik. Azért, mert nem tudjuk ezt az időt lerövidíteni, akárhogy is akarjuk. Azért, mert munkából hazaérve, becsukjuk magunk mögött a bejárati ajtót, s csak a kémlelőnyíláson át szemléljük a külvilágot. Marad odabent a lakásban a tévé, a rádió, a könyv, az asszony vágy' a férj zsörtölődése. Pedig — bizonyára — jó lenne lemenni a betontömbökkel körülvett betonudvarra (még oda is!), focizni, pingpongozni, vagy csak elbeszélgetni egy üveg sör mellett a lakótársakkal. De nincs aki az első szerepét magára vállalná. „A helyzet természetszerűleg egyik napról a másikra nem változtatható meg, azonban véleményünk szerint egy adott lakótelep, lakóközösség beérésének, beállásának, új társas kapcsolatok teremtésének folyamata bizonyos mértékben meggyorsítható” — írják a népfrontosok. A gyorsító szerepét a népfront városi bizottsága magára vállalta: akciót kezdeményeztek a lakótelepi közösség kialakítására. Ezt az akciót — egyelőre — a Tanácsköztársaság városrészre terjesztették ki. A KÖSZÖNÉSEN TOL "’cé A kezdeményezés dicséretes. Hogy megvalósuljon, s nemcsak itt, az kizárólag rajtunk, lakókon múlik. Akik általános, vagy középiskolába járnak, azok ismerik egymást, azok összejönnek a suli után is. A felnőttek is ugyanezt akarják: többre vágynak, mint a hideg köszönés. Az Arany János utca 17. szám alatt (s gondolom, a városrész többi épületében is hasonló a kép) már megkezdődött valami. A lakók névsorának kifüggesztésekor feltüntették a foglalkozásokat is (igaz, ezt vegyes érzelmekkel fogadták), pingpongoznak, söröznek, beszélgetnek a ház előtti kis téren. Máshol szervezik az „ismerd meg szomszédodat” mozgalmat, megint máshol • társadalmi munkára ösztönzik a lakókat, így is, úgy is közelebb kerülnek egymáshoz. A közeledés, a közösségek kialakításának forrása , kiapadhatatlan. A HNF terveiben a következőik szerepelnek : barkácsműhely, pinceklub kialakítása, gyesen levők részére különböző tanfolyamok (szabó-varró, -szőny’egszövő) szervezése, lakótelepi sportegyesületek létrehozása (működnek már ilyenek a városban), az iskolák tornatermeinek megnyitása az ott élők számára. S még nagyon sok minden, amivel közelebb kerülhetünk egymáshoz. I. S. : Aki új lakásba költözik, az a régi helyen hagyja szomszédait..,