Déli Hírlap, 1980. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-06 / 104. szám

Kályha nélkül élmény a vendég... Akinek nem kempingje, ne vegye macára 0 Konfucius szerint az idő­járás valójában önmagunk­ban keresendő. A bölcs mondást alighanem duru­zsoló kályha mellett ötölhet­te ki a nagy gondolkodó, ne­tán igazi tavaszi napsütés­ben ... Bölcsesség ide, bölcsesség oda, a hollóstetői kemping­ből a nagy kínai bölcs is szedte volna most a sátorfá­ját. Ugyanígy cselekedtek azok a turisták is, akik az idei — minden kellemetlen rekordot megdöntő — tavasz­ban bízva, eljöttek az ország e legmagasabban fekvő kem­pingjébe. Az utolsó turisták is ha­zamentek, vasárnap délre már nyoma sem maradt az ünnepi csúcsforgalomnak, is­mét üresen álltak a faházak. Pedig sokan nem így tervez­ték: szép­­ időben maradtak volna még pár napot, hiszen Hollóstetőről könnyen elérhe­tők a Bükk legszebb kirán­dulóhelyei. Hogy a hollóstetői kemping milyen vonzerővel rendelke­zik — persze nem ilyen idő­ben —, mi sem bizonyítja jobban, mint a nyilvántartó­könyv: az ország legtávolab­bi sarkából is sokan elláto­gatnak ide évről évre. A vérbeli természetjárók, akik élesen elhatárolják ma­gukat a­­­„vasárnapi kocatu­ristáktól”, azt állítják: min­den évszaknak ,és mindenféle időjárásnak megvan a maga varázsa. Az erdő esőben is szép, és micsoda levegő van olyankor... Abban viszont egyetértenek a vérbeli és nem vérbeli turisták, hogy nyirkos paplan alatt, jéghi­deg fa­nárban aludni igencsak prózai dolog, eredménye egy rossz emlék, ráadásul kiadós^ megfázás. Hollóstetőn a nyári regge­lek is csípősen hűvösek, nem ártott volna legalább a fahá­zak egy részében kéményt, s hozzá kályhát építeni, biztos jó néhányan kitartanának ilyenkor is, kiböjtölve a jó időt... A kempingszezon hivatalo­san megnyittatott május el­sején. Bízunk a jobb folyta­tásban. (kiss) Az utolsó vendégek is hazaindulnak a télbe illő tavasz elöl. . . Rock Park Az április 30-i sikeres meg­nyitó után —­ ha az időjárás megengedi — most már rend­szeresen fognak koncerteket tartani a hejőcsabai Gárdo­nyi Művelődési Ház ’ Rock Parkjában. Ma este 7 órától például a Tandem és a Ko­rál együttesek lépnek­ fel. takarékos gépgyáriak A Diósgyőri Gépgyár kol­lektívája is jól érti az anyag- és energiatakarékos­ság fontosságát. Ezért a vál­lalat idei tervfeladatainak végrehajtásakor különösen nagy figyelmet kívánnak fordíta­ni az ésszerű takaré­­kossságra. Vállalásuk szerint nem kevesebb, mint 57 mil­lió forint értékű anyagot és energiát törekszenek megta­karítani. A vállalás eddigi teljesítésében a szocialista brigádok élen járnak. Megjelent a História A Magyar Történelmi Tár­sulat folyóirata, a História ismét gazdag tartalommal, érdekes tanulmányokkal és elemző írásokkal lepi meg a történelem iránt érdeklődő, egyre szélesedő olvasótábort. A népszerűvé vált állandó rovatai­ mellett megemlítünk néhány különösen érdekes írást a legfrissebb számból: Szenzációk történelmi gyil­kosság történt, vagy termé­szetes halállal halt-e meg István főherceg, József ná­dor elsőszülött fia. Magyar­­ország utolsó nádora? Szőts István Az utolsó levél című írásából fény derül a rejtély­re, és a szakértő orvos „táv­­diagnózisával” is megismer­kedhet az olvasó. .4 radikális párt delegációja Rákosi Má­tyásnál címmel egy izgalmas találkozóról olvashatunk a Szemtanú című rovatban. Az újsághírek 1945 tavaszán cí­mű írás­ az Egy amerikai kém Pesten 1946—­47-ben, László Gyula rajzai a hon­foglalásról, valamint Hahn István cikke is számíthat az olvasó érdeklődésére. Miért irigylik ezt az embert? Egy Kamaz gazdája A siker fokmérője — idéz­te egy bölcs öreg barátját Vitray Tamás a Siker című sorozatban —, kinek mennyi irigye van. Akkor egy kór­házigazgató főorvos volt a szenvedő alany, aki szemmel láthatóan elszomorodott egy hamis kézjeggyel íródott vá­daskodó levél hallatán. Min­dig akadnak hangyaszorgal­mú igyekvők, akik keserű ürmöt csöpögtetnek mások örömébe. De mi céllal ,,fúr­ják” egy teherautó vezető­jének ülését? • • — Adalékok a pilóta port­réjához — mondta az üzem­vezető. — Már háromszor kaptunk ellene névtelen le­velet. Az egyikben azt írták: azért csinálják meg soron kívül az autóját, mert sörös, s hordja a műhelybe. A má­sikban azért jelentették fel, mert a lakása előtt parkol. (Teheti, mert engedélye v­an.) A harmadik levélben azt ál­lították, lopja a benzint, azért megy neki ennyire a csacsi. Rátarti és büszke fic­kó, átkérte magát olajos autóra. Azóta egy pótkocsis Kamazzal jár. Többet keres vele, mint az előzőekkel .... Miért is irigylik ezt a­­z em­­bert? A volános pilóták ez­res seregében sok olyan , van, mint ő. Munkakönyvében csak egyetlen bejegyzés áll, hűséges már 13 éve. Soha nem okozott balesetet, úgy félti az autóját, mintha sa­játja lenne. Pontos kis­­ iro­dát vezet, menetl­evelei pre­cízek. Noha munkájáért még semmiféle medaliont nem kapott, egy valamiben mégis kitűnik. A rendszeres mű­szaki szemlén az ő gépe mindig a legszebb, a leg­ápol­tabb. Ha lehet egy autóra azt mondani, hogy olyan, mint a patyolat, akkor az övé mindig olyan. Ez hát az ő babérja. Kamazban még so­sem láttam padlószőnyeget. A Zsigához hasonló műszer­fala csaknem olyan, hogy fésülködni lehetne benne. Rádió szól a hosszabb uta­kon, külön kis étkezőgarni­túrájával megterít, ha meg­éhezik. Mutasd meg a kezed, és megmondom, ki vagy! Ezt a játékot most elveszteném. Arra tippelnék, hogy valami íróasztal melletti elfoglalt­sága van, olyan apóit. — Vannak jó mosószerek — mondja mosolyogva. — De nem mindig ilyen ez. Néha olyan olajos, a ruhám­mal egyetemben, hogy a fe­leségem berzenkedik. — Az autó, mindig az autó! — morgolódik. — Más sofőrök meg mindig nyakkendősek! Hiába, olyan a fülem, mint egy sztetoszkóp. Ha meghal­lok egy apró zörejt, máris szerelek. Persze, mondják, hogy soron kívül bejutok a műhelybe. De ott is tudják, hogy ok nélkül nem megyek. Tudják rólam, hogy nem va­gyok kocsigyilkos. Ott va­gyok mellette, ha kell, éj­szaka is. A régi két autóm­ra is úgy nézek még min­dig, mintha élnének. Legszí­vesebben megsimogatnám őket, mint a hűséges­ jószá­gokat. • • Kosár Gyula — nehezen írom le, éppen az előítéletek miatt, de mégis ki kell mon­dani — cigány. — Vállalom a nemzetsé­gem, mert közöttünk , is van ilyen is, meg olyan is. Én , ilyen vagyok, a mániámmal együtti Kovács Tibor mellett segédvezetősködtem. Tőle ta­nultam, lestem el mindezt. Persze, nem is kellett fesni, annyit magyarázott. Emlék­­­szem, egy télen csonttá fa­gyott rajtam a kék köpeny. — Gyuszikám, le kell drót­­kefézni arról a kerékről a sarat, mert különben nem­­ fekszik rá! Azóta már az én fülkémből is kiker­ült egy­két­ segédpilóta. S örülök, mert ők is így csinálják. — Az élcelődéseket — mit tehetek mást,­­ elviselem. Mondják: gyere haver, hu­­hakkol­hatod az enyémet is! Ezért érdemes lenne alább­­adni? Nem hiszem. Meghá­lálja nekem ezt ez a gép. Remélem, soha nem hagy az útszélen . .. OLÁH f.rzsi Betonba zárt magány Ismerd meg szomszédodat! Egy eset a kirívók közük Pedagógus mesélte, aki járta a házakat, a családo­kat népszámláláskor: — Nem hittem volna, hogy a fürdő­szobát mennyi mindenre le­het használni — hangjában érezni lehetett a döbbenetét. — Láttam olyat, hogy csir­két, nyulat tenyésztettek ott. De nem ez a jellemző... Egy-két szám: Miskolc la­kossága az elmúlt­­ tíz év alatt 184 900-ról­ 217 ezerre nőtt. Ez idő alatt majd 27 ezer lakás épült, s ha a sza­nálásokat is figyelembe ves­­­szük, akkor a városnak 70 ezer lakása van. Tehát min­den harmadik miskolci (a csecsemőket is ideértve) la­kással rendelkezik. Többsé­gük bérházi, paneles otthon­ban él. A Hazafias Népfront vá­rosi elnöksége a közelmúlt­ban foglalkozott a lakótele­pek közösségének helyzetével. MAGUNKKAL TÖRŐDÜNK Miskolc — mint minden magyar város — sajátos, csak rá jellemző jelleggel bír. Elég csupán a kohászat­ra, a nehézgépiparra, a bá­nyászatra utalnunk. Arra, hogy 30—40 ezer ember in­gázik; arra, hogy a város igen elmaradott infrastruk­túrát örökölt a felszabadulás előtti időszakból; arra, hogy hosszú ideje erőltetett ütem­ben épülnek a lakások.­S itt meg kell állnunk! Bármennyire megváltozott is Miskolc az­ elmúlt évtized­ben, bármennyire szépnek tetszik is a város az­ ide ér­kező idegeneknek, bármen­­nyire örülnek is a roskado­zó épületekből kiköltözők az új otthonnak, nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a vál­tozás a maga szép­sége, jó­érzést kiváltó hatása mel­lett az itt élőknek belső­ fe­szültséget, terhelést is je­lent. A betonba zárt magány érzését. Ám ez mindenhol, minden város minden­­ lakótelepen megtalálható — mondhat­nánk. Csakhogy ott és sok helyen tettek, tesznek a ma­gány feloldásáért, mi még csak beszélünk róla — bár itt-ott már születtek kezde­ményezések,­ ötletek. A népfrontjelentés így fo­galmaz: „az új lakásokba, az új lakótelepülésekre költözők (hiába javulnak gyökeresen a lakáskörülmények), közöm­bösek, egymás iránt bizal­matlanok, közösségi maga­tartásuk elfogadhatatlan.” Magyarán: bérházi magá­nyunkban csak magunkkal, s senki mással nem törő­dünk. A GYORSÍTÓ szerepe Aki új lakásba költözik, az a régi helyen hagyja szomszédait, barátait. Az új, baráti közösség kialakítása pedig hosszú, u­gyan hosszú időbe telik. Azért, mert nem tudjuk ezt az időt lerövidí­­teni, akárhog­y is akarjuk. Azért, mert munkából ha­zaérve, becsukjuk magunk mögött a bejárati ajtót, s csak a kémlelőnyíláson át szemléljük a külvilágot. Ma­rad odabent a lakásban a tévé, a rádió, a könyv, az asszony vágy' a férj zsörtö­lődése. Pedig — bizonyára — jó lenne lemenni a beton­tömbökkel körülvett beton­udvarra (még oda is!), fo­cizni, pingpongozni, vagy csak elbeszélgetni egy üveg sör mellett a lakótársakkal. De nincs aki az első sze­repét magára vállalná. „A helyzet természetszerű­leg egyik napról a másikra nem változtatható meg, azon­ban véleményünk szerint egy adott lakótelep, lakókö­zösség beérésének, beállásá­nak, új társas kapcsolatok teremtésének folyamata bi­zonyos mértékben meggyor­sítható” — írják a népfron­­tosok. A gyorsító szerepét a nép­front városi bizottsága ma­gára vállalta: akciót kezde­ményeztek a lakótelepi kö­zösség kialakítására. Ezt az­­ akciót — egyelőre — a Ta­nácsköztársaság városrészre terjesztették ki. A KÖSZÖNÉSEN TOL "’cé A kezdemény­ezés dicsére­tes. Hogy megvalósuljon, s nemcsak itt, az kizárólag rajtunk, lakókon múlik. Akik általános, vagy kö­zépiskolába járnak, azok is­merik egymást, azok össze­jönnek a suli után is. A fel­nőttek is ugyanezt akarják: többre vágynak, mint a hi­deg köszönés. Az Arany János­­ utca 17. szám­ alatt (s gondolom, a városrész többi épületében is has­onló a kép) már megkez­dődött valami. A lakók név­sorának kifüggesztésekor fel­tüntették a­­ foglalkozásokat is (igaz, ezt vegyes érzelmek­kel fogadták), pingpongoz­nak, söröznek, beszélgetnek a ház előtti kis téren. Máshol szervezik az „is­merd­­ meg szomszédodat” mozgalmat, megint máshol • társadalmi munkára ösztön­zik a lakókat, így is, úgy is közelebb kerülnek egymás­hoz. A közeledés, a közösségek kialakításának forrása , ki­apadhatatlan. A HNF tervei­ben a következőik szerepel­nek : barkácsműhely­, pince­klub kialakítása, gyes­en le­­­vők részére különböző tan­folyamok (szabó-varró, -sző­­ny’egszövő) szervezése, lakó­telepi sportegyesületek létre­hozása (működnek már ilye­n­ek a városban), az iskolák tornatermeinek megnyitása az ott élők számára. S még nagyon sok minden, amivel közelebb kerülhetünk egy­máshoz. I. S. : Aki új lakásba költözik, az a régi helyen hagyja szomszédait..,

Next