Déli Hírlap, 1980. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-21 / 247. szám

Együtt olcsóbb kis ház, nagy ötlet Saját házban lakni, nyaral­ni, a világot kerítésen, ka­pun túl rekeszteni­ vágyunk és örömünk. Megépíteni vi­szont minden, csak nem öröm — bosszúság, infark­­tust tartó idegesség velejá­rója. A méreg a küzdelmes építkezés eredményét vizs­gálva sem száll el, többnyi­re otromba, a táj szépségét örökre tönkretevő ház-kerí­­tés-bodega rongyszőnyeg te­rül el ott, ahol az első ala­pot megásták. Építtetőknek, s minden eljövendő üdülőtu­lajdonosnak tanulságos, ho­gyan próbálják ezt Tapolcán megelőzni, egy európaibb környezet érdekében. Röviden a tényekről: ta­valy óta érvényes az új ta­polcai részletes rendezési terv. Előírja, hogy a keleti és a nyugati oldalon társas­üdülőövezet legyen. Mit je­lent ez téglára, házra, egyéni érdekre lebontva? Pénz, pénz és pénz... Elsősorban: a legkisebb rá­fordítást. A területek ugyanis — mint általában a legtöbb városkörnyéki hely — köz­­művesítetlenek. A társas jel­legű beépítéssel legolcsóbb a közmű és út megépítése — rövidülnek a beépítendő hosszak. Egy szép, korszerű ház többnyire drágább, mint ka­­lákában összerótt, a legkü­lönfélébb anyagok meghatá­rozta külsejű társa. De víz, villany, járda, csatorna mind­kettőhöz kell —, s minél ha­marabb ! Amit anyagban, igénytelen külsőben megta­kartunk, az majd elmegy a méregdrága, elhúzódó köz­művesítésre ... S még valami, amit — ed­dig — a legkevésbé sem vet­tünk figyelembe. A gátlás­talan építkezés — nem kutat­va most az ehhez fűződő ér­dekek bonyolult, szétágazó gyökereit — épp azt öli meg, amiért befektettük a pén­zünket : az üdülésre, pihe­nésre alkalmas környezetet. Akit pedig gazdasági megfon­tolások vezetnek csak, annak sem lényegtelen, hogy a ro­hamosan pusztulás útjára lé­pő vidék, táj a gazdasági hasznot kérdőjelezi majd meg — emlékezzünk csak a Balaton körüli idei esemé­nyekre. Kényszerű szomszédság A társasház: mumus. Kö­zös ló, nekem fütyül vagy neki fütyül fülemüle- és va­lódi perek, veszekedések so­kasága. Szerte Európában igaz, már régóta elfogadott forma a társas építkezés, a sor-, lánc-, szőnyegházas te­lepek. Nálunk a körülmények rovására írják a nehézsége­ket: jogszabályok és hivata­lok, rossz hagyományok. Mennyit lehet ezen segíteni? Aki a társas építkezést vá­lasztja, annak a jövőben se­gítséget nyújtanak az ügy­védi munkaközösségek, az építésügyi hatóságok, a za­vartalan lebonyolítás érdeké­ben — ígérik. S ami a leg­fontosabb: kidolgozott, kivi­telezésre kész tervdokumen­táció áll ingyen és bérment­ve rendelkezésre. A tervek százezrekbe kerültek — nem fe­­edménytelenül. Olyan rendszert sikerült kidolgozni, ahol a választás lehetősége rendkívül nagy. Akár szobánként, négyzetmé­terenként is össze lehet válo­gatni az épületet —­ ami ugyan több társával egy tömbben épül, mégis jól el­különült, nem kell kénytelen­kelletlen közösködni. Azonos homlokzat mögött többféle belső, s azonos bel­sőhöz többféle homlokzat is tartozhat. A házak függvé­nyében változhat a külső kert, zöldfelület kialakítása is. Ami kötöttség: a külső megjelenés, a beépítés terv szerinti egységessége. iNem kötelező! Ajánlott — áll a tervdoku­­mentáció borítóján, s ez szó szerint veentto. Nem kötele­­ző, de így a xegKouUiyeoo ele­get tenni a rendezési terv elolvasainak. A sunny eQusa­­get szolgalja az is, hogy egyé­nenként lenet epneni — nem kell megvárni, míg összegyű­lik egy tömbre való vál­at­­kozó, a többi epu.ez majd a telepuesi tervhez megfelelően csatlakozik, amikor megépül. Kényszeríteni nem kell, de nem is célravezető, hiszen a terhes rendeletek mellett gombamód elszaporodnak a kiskapuk. Itt csak meggyőz­ni, beláttatni lehet, hogy ez a beépítési mód hosszú távon ugyanúgy szolgálja az egyén s a közösség érdekét. A meggyőzés persze csak akkor eredményes, ha az ajánlott út valóban a rövi­­debb, jobb, olcsóbb. S ehhez nemcsak terv, ajánlás, ható­sági jóindulat kell, hanem megfelelő és megfizethető építőanyag-választék . .. KISS LÁSZLÓ Egyszerű konstrukcióval a legnagyobb lakóteret nyerni — ez volt a tervezők célja. S ha ehhez esztétikus külső párosul, mint a fenti épületeknél is, akkor igazán hasznosnak bizo­nyul minden építtető számára a terv­gyűjtemény Társadalmi munka Bánkúton Összekötve a kellemest a hasznossal, vasárnap bükki kirándulásra indult a szikszói gimnázium 100 diákja. A bán­­főúti síparadicsomban társa­dalmi munkában javították a sípályákat. Sok diák most járt itt először, s máris el­határozta, hogy télen vissza­tér­ ide síifla is. Fórum a miskolci rádióban Áruk, árak — minőség A Magyar Rádió Miskolc­­körzeti Stúdiója október 27- én, hétfőn este 17 óra 5 perctől Fórum-műsort sugá­roz Áruk, árak — minőség címmel. Az adásban egyebek mel­lett szó lesz a kereskede­lemben és vendéglátóiparban meghonosodott vásárlási gya­korlatról, a garanciáról, az áruk minőségéről a fix- és szabadáras termékekről, a vendéglői árakról, és szó­lunk néhány hiánycikkről is. Ugyanakkor meghallgatjuk az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség és a ?Jépi Ellenőr­zés véleményét, ill. tapaszta­latait az áruellátással, az árakkal és a súlycsonkítással kapcsolatban. Éppen ezért meghívott vendégeink között ott lesznek a Borsod megyei Tanács képviselői, az Álla­mi Kereskedelmi Felügyelő­ség és a Népi Ellenőrzési Bizottság megbízottai, csak­úgy, mint a megye kereske­delmi egységeinek és vál­lalatainak vezetői. Hallgatóink kérdéseiket a korábbi gyakorlatnak meg­felelően, címünkre küldhetik el (3529 Miskolc, Korvin O. utca 1. szám). Kérjük, a le­veleken a Fórum jeligét fel­tüntetni. A hozzánk címzett kérdéseket levélben október 24-ig fogadjuk, ugyanakkor az adás ideje alatt a 35-510- es telefonon tartunk ügye­letet. Kérdezzen! Az illeté­kesek válaszolnak. A Magyar Rádió Miskolc­ körzeti Stúdiója Borsodi sapka Kedves meglepetést keltett a borsodi küldöttek csoportja a HVDSZ országos kongresszusán. Nők és férfiak nagyon szép, bordó színű sapkában jelentek meg. (Készítője Horto­bágyi János, a MERUSZ mezőkövesdi kalapüzemének veze­tője.) Az egyensapka nagy sikert aratott, s nemcsak a kül­döttek, hanem a kongresszus vendégei körében is. A kongresszus után a borsodi delegáció fogadást adott a központi vezetőség tiszteletére, s a házigazdák egyensapkával várták a vendégeket is. Az eredmény azután az lett, hogy hamarosan ,,borsodi sapka” díszelgett Jakab Sándor SZOT- főtitkár-helyettes, Baranyai Tibor, az MSZMP­ KB osztály­vezetője, Juhász Ottó, HVDSZ-főtitkár, s a titkárok, osztály­vezetők fején is. Amikor pedig a sapka mellé dr. Csépányi József, a Miskolci Kertészeti Vállalat igazgatója még egy­­egy csokor gyönyörű szegfűt is ..mellékelt", teljes lett a siker. „Most már teljesen borsodiasítva leszünk”... — jegyezte meg tréfásan Somoskői Gáborné titkár. Arra célozva: amel­lett, hogy a HVDSZ elnöke, főtitkára és egyik osztályvezetője borsodi, a titkárság és az apparátus még borsodi sapkát is kapott... (ny. s.) Díszbokor a divat Cserjék­ és csemeték Izzik a galagonya, versenyt piroslik vele a hamvas sze­­möree, s a hegyi juhar méz­­sárgája sem utolsó látvány a vörös tölgy mélybíbora mel­lett. A késő őszi bágyadt­­arany napsütés különben is újrafesti a színeket, vetélked­ve az erdőszélek, ligetek öb­leiben meghúzódó páraköd­­rongyokkal... E látvány még a gyakorlatias elméket is né­mi költői eszmefuttatásra bírja, de aki a Miskolci Ker­tészeti Vállalat faiskolájá­ban sétál, mégis inkább azt nézi, melyik a szép, ágas, erős cserje, a robusztus, szép koronát emelő fa. Van miből válogatni. Ilyenkor ősszel a faiskola önmaga színes pros­pektusa.­ ­ • Most fogy belőlük a leg­több, hiszen október, no­vember a fák és cserjék ül­tetésének legfőbb ideje, főleg az örökzöldeké. A lassant lombjukat vesztő, színeződő levelű lombhullatókkal még várni kell egy kicsit: október végéig, amikor már csupa­­szak az ágak. Díszbokrot, díszfát ültetni divat. Megirigyelve a nyugat­európai kertek télen-nyáron zöldellő, különleges for­má­kat, könnyed eleganciát su­gárzó örökzöldjeit, a legnép­szerűbbek, a legkeresetteb­bek közé sorolta őket a ve­vők egyre szélesedő köre. Pedig nem olcsó mulatság: egy derékig érő oregoni ha­misciprus tűvé hegyesedés karcsú bokráért, vagy egy ugyanakkora, elterjedő for­mát mutató törpefenyőért két-háromszáz forintot kell áldozni, centiméteréért kettő­­ötvenet. De ha a telekszám­+: Először kiválasztani, aztán óvatosan körülárkolni, majd kiemelni anélkül, hogy meg­sérülne, s elvinni gyorsan, hogy ki ne száradjon: ennyi egy túlkoros fa rövid haszná­lati utasítása a felhasználás­hoz. Ha a kü­ld­etés után megkíméljük, nem volt hiá­ba a sok munka... széd a napbarnítottból szép sárgává válik az irigységtől, s a kert kezd hasonlítani azokhoz, amelyeket a ..La­káskultúra” címlapjain szok­tak közölni, akkor megéri... Legalább ilyen szépek a cserjék is. A tűntövis na­rancssárga bogyói, méreg­zöld levélkéi mellett a szé­les levelű fagyal tömött, har­­sogóan zöld bokrai s­ a ma­­hónia rozsdásodó, szúrósra csipkézett levelei vetekednek a fákkal. S ráadásul ezt egy nem elhanyagolható különb­séggel — a harminc-har­mincöt forintos árral — te­szik. De nemcsak divatról van itt szó. A faiskolából kikerü­lő növények zöme a város utcáit, tereit, a lakótelepek talpalatnyi zöldjeit teszi szebbé, lakályosabbá. Annál jobb, minél hamarabb képe­sek ezt teljesíteni: kár, hogy a fák ugyanolyan lassan nő­nek, mint évszázadokkal ez­előtt, renegát módon nem követve az egyre gyorsabban növekvő házfalakat. Túlkorosan, viszonylag fej­lett koronával és gyökérzet­tel kiültetni — valamelyes segítség a növényeknek az egyenlőtlen versenyben. A faiskolában ilyenkor készítik­ elő kiemelésre a földlabdás, két-három méter magas fia­tal fákat. Nem kis munka körül árkolni, kiemelni, el­szállítani, ezért az ára is jó­val borsosabb, mint a többi faiskolai árué. Mégsem tud­juk, mennyit ér egy éveken át nevelt fa, kevés ehhez az árát ismerni — mondják az ott dolgozók —, látni kell, mennyi gondoskodásba ke­rül, amíg fejünk fölé maga­sodik egy-egy juharcsemete. Könnyedén törjük ketté a törzsét, miután kiültették: sok éves munka vész el ve­le. Fát ültetni, nevelni, és kertet saját kedvünkre fo­málni öröm, művészete, h­gyományai, majd egyidős­ az emberi kultúrával. A fai kólát járva ősszel még az kedvet kaphat hozzá, aki s ha nem igazgatott föld gyönge gyökerek mellé, ne leste, hogy fejlődik évi­ évre a majdan árnyékot, gy­mölcsöt, felüdülést nyúj­ta, az ő fája ... K. L. ác A pirosból lassan Izordába forduló lombú lombokrot kiemelik társai közül, sokadmagá­val majd az Avas-délen ültetik el. Teljesíthetetlen vágy, de mégis jó lenne: az egész fa­iskolát, sombokrostól, fástól, füvestől odavinni...

Next