Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)
1980-11-01 / 257. szám
Az érvényeset és az igazat... Balogh Attila bemutatkozása a Kazinczy Klubban Néhány évvel ezelőtt érdekes színfoltja volt a város szellemi életének a Kossuth utcában rendezett Élő Napjaink-estek. Később a Molnár Béla Ifjúsági Ház és a Városi Könyvtár tartott folyóiratesteket az ifjú házban. A TIT irodalmi szakosztálya ezeket a hagyományokat kívánja feleleveníteni, amikor kéthavonként egy-egy, a Napjainkban publikáló költőt, fiatal írót mutat be. Elsőként — szerda délután —■ a Kelet Alkotókör egyik, már kötettel rendelkező tagját, Balogh Attilát mutatta be Nyilasy Balázs költő és kritikus. Anélkül, hogy ünneprontók lennénk, meg kell jegyeznünk: ebben a Magyar Írók Szövetsége megelőzte Miskolcot, hiszen kedd este a Bajza utcai színházban Utry Attila, a Kelet Alkotókör vezetője bemutatta a pesti kollégáknak Balogh Attilát. A résztvevők szerint igen nagy érdeklődés és siker volt. Nemo est profetha in patria pua? Úgy tűnik, hogy megtörik az a rossz hagyomány, amely szerint a miskolci alkotónak előbb a székesfővárosban kell bizonyítania, s csak akkor ismerjük el itthon is? A vers minőségét nem határozza meg, hogy hol írtak, a szerzőnek azonban korántsem mindegy, hogy milyen szellemi közegben dolgozik, milyen visszhangra találnak törekvései. Balogh Attila el is mondta ezt az est folyamán, tudniillik, hogy szeretetre, megértésre vágyik, azt, hogy itt, a szűkebb pátriájában és vérei „a Morgóban” is megértsek. Papp Lajos, a Napjaink főszerkesztője volt az est házigazdája; köszöntője után Egerszegi Judit és Körtvényessy Zsolt, a Miskolci Nemzeti Színház művészei olvastak fel Balogh Attila verseiből. A közönség szeretettel és megértéssel fogadta a fiatal költő verseit, a versekhez fűzött magyarázatait. Az ilyenkor szokásos vita során szó esett a fiatal írók helyzetéről, az irodalom szerepéről, összehasonlítva a 60-as és a 70-es évek irodalmát, az időközben megváltozott körülményeket. Balogh Attila egy eddig az irodalomban kevéssé ismert társadalmi réteg, csoport: a cigányság élményvilágát fogalmazza meg, számozott verseiben. A vita során méltatták ennek az új tartalomnak forrásértékét, ugyanakkor figyelmeztették is a szerzőt arra, hogy tovább kell lépnie, ezeket a megélt élményeket magas szinten kell irodalmi formába önteni. A költészet egyik forrása, mondhatnék alapeleme az indulat, de .......konzekvens életművek nem tudnak indulatra épülni” — figyelmeztetett Nyilassy Balázs, a kritikus. Többször szóba került József Attila neve” is mint példa, aki költészetében meg tudta oldani az indulat és a magas szintű intellektus, a filozófia egységét. Korunk költője előtt József Attila példájának kell lebegnie, nem azért, hogy másolja formai megoldásait, hanem hogy birtokba tudja venni a valóságot. Balogh Attila élményvilága, markáns tehetsége garancia lehet arra, hogy a kellő elmélyülés és egy nagy költői fegyelem párosításával ki tudja mondani az érvényeset és az igazat is. (horpácsi) A nyelv művészet csodája így nevezik a Kazanyi Egyetem ritka könyveinek tárában őrzött, „A bizánci föld története és műemlékei” című könyvet. Ez a Szovjetunióban 1894-ben kiadott könyv az egyik legértékesebbnek számít, kiadásának idején 120 ezer rubelt ért. A legjobb díszítéstervező művészek és nyomdászok három esztendeig dolgoztak rajta. A fóliánst nem nagy — 200—200 — példányban orosz, francia és német nyelven sokszorosították, majd európai múzeumoknak, könyvtáraknak és tudományos központoknak küldték el ajándékba. * A szovjet kultúra napjai rendezvénysorozatnak első eseményeként nyílt meg a Műcsarnokban A szovjet fotográfia 60 éve című kiállítás. A Szovjet Újságíró Szövetség által összeállított bemutatón 360 fotó eleveníti fel a szovjet nép ünnepeit, hétköznapjait 1920-tól napjainkig. Történelmi eseményekkel, az országépítő munkával, egy nép hősies helytállásával, a mindennapok józan és lírai pillanataival találkozhat a látogató. Képünk Zelma felvétele, a címe: Budapest, a háború órái. Spicces kivágás Kislányoknak sikkes A kislányok, akik már szeretnek egy kicsit felnőttesen öltözködni, szívesen veszik, ha anyukájuk ruhadarabjaihoz hasonló öltözéket vehetnek fel. A képen látható viselet csaknem valamennyi korosztálynak ajánlható. Még az idősebbeknek is, ha a szoknya anyagát szolidabb mintázattal választják meg. A kislány együttese kockás szövetből vagy flanellból készülhet. A mellényke anyaga kordbársony és a szoknya anyagával paszpórozták. A lélekmelegítő spicces kivágású, a derékvonalon rejtett övvel fogják össze a bőségét. Ingekkel és pulóverekkel egyaránt viselhető, de a mellényke nadrághoz is jó szolgálatot tehet. Áron László az egyetemen Örkény-hű est volt Áron László nevét ezen a tájon nem hiszem, hogy sokan ismerik. Fiatalember, színművész, a veszprémi Petőfi Színház tagja. Pár napja Miskolcon szerepelt, Örkény-estjét mutatta be az egyetem egyik klubjában. Körülbelül másfél százan voltak kíváncsiak rá, illetve ennyi fiatalt vonzott oda Örkény. Örkény, akit szeretni nem kunszt — bölcs, groteszk, kemény, tragikomikus humora egyedülálló —, olvasni élvezet, mondani nagyon nehéz lehet. Nehéz, mert a poénok csábíthatják az előadót a túljátszásra. Nem esett bele ebbe a hibába Áron László. Kellemes orgánumú, jó megjelenésű fiatalember, nem utolsósorban tehetséges. Fejtetőre állított mindennapjainkat mindenféle ,,fejtetőre állós trükk” nélkül, fegyelmezetten közvetítette Örkény és a közönség között. (Sötét öltöny, kigombolt gallérú fehér ing, mondott — és nem olvasott — szöveg, nem holmi laza összekötő csevely, csupán az egyes művek címei jelezték a változásokat.) Tapsok, nevetések, mosolyok, minden a helyén volt, mint ahogy Örkénynél is minden mondat a helyén van. Egypercesek és színdarabrészletek szólaltak meg — és valóban, mintha megszólaltak volna, nagyobb, kollektív örömöt nyújtva, mint olvasva, belső hallásunknak átengedve magunkat. (Igaz, minden előadóestnek ez lenne a célja, de ez a cél olykor-olykor igencsak nem valósul meg.) Néhány hónap múlva ismét az egyetemen szerepel Áron László, Ördögh Szilveszter, Dosztojevszkij, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes. Örkény és mások műveiből összeállított Az utolsó óra története című estjét mutatja be. (szabados) Szovjet könyvek A szovjet kultúra napjai alkalmából az Állami Könyvterjesztő Vállalat a fővárosi könyvesboltjaiban, üzemi könyvterjesztőhelyeken, könyvtárakban és iskolákban a szovjet irodalmat bemutató könyvkiállításokat, műsorokat, valamint könyvvásárokat rendez. A szovjet kultúra napjai rendezvénysorozat eseményeként november 5-én a Gorkij Könyvtárban kiállítás nyílik „Solohov a világ népeinek nyelvén” címmel. Négyszáz szovjet fiatal érkezett a héten barátságvonattal hazánkba. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 63. évfordulója alkalmából valamennyien az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda vendégei, ukrajnai ipari élmunkások. A programjuk szerint november 10-ig tartózkodnak hazánkban, megismerkednek Budapest, Debrecen, Kőszeg, Nyíregyháza és más városok nevezetességeivel; részt vesznek a november 7-i ünnepségeken, barátsági nagygyűléseken. Az Expressz ugyancsak november 7-e alkalmából több száz magyar fiatal részvételével indít barátságvonatot a Szovjetunióba. Utasai ellátogatnak Kijevbe, Leningrádba és Moszkvába, együtt ünnepelnek a szovjet fiatalokkal, városnézésen, kirándulásokon vesznek részt, színházi előadásokat, múzeumokat és képtárakat tekintenek meg. A maga nemében mindkét esti, éjszakai produkció különös, mondhatni meghökkentőő volt (a 2. műsorban). Előbb egy riport-dokumentumfilmet láthattunk hat idős emberről, akik, noha nem voltak testvérek, még rokonok sem, mégis azonos nevet viseltek. A magyarázat egyszerre romantikusan regényes, ugyanakkor szomorú is. 1902-ben egy Vécsei nevű gyermektelen házaspár alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy abból 20 árva kisgyereket neveljenek fel az irgalmasrendi nővérek. Az volt a kikötésük, hogy a csecsemőket éjfélkor, kosárban helyezzék el egy kijelölt kapu alatt. A történet idáig Walter Scott vagy Jókai regényeibe illene. A film azonban nem erről szólt. Jókai Lóránt (rendező) és stábja (szerkesztő: Árvai Jolán, operatőr: Mész András és Mikok Barna) azt az eseményt örökítette meg, amikor a hajdani 20 árvából a még élő házi ma már idős ember negyven év után ismét találkozott. Külön-külön is elmondták az életüket, sorsukat, amelyben csak az volt a közös, hogy szülők nélkül nőttek fel. Mások sorsát megismerni, más életekbe bepillantani mindig kathartikus élmény. Ezt a hat idős embert hallgatva meg különösen az volt. Tanulságos is — mondjuk egy családszociológusnak — az, hogy milyen nehezen tudtak családot alapítani, hogy például az egyik hölgy (Szatmári Ágnes) három házasságban sem találta meg az „igazit”, hogy Vincenciat (a keresztneveket az apácáktól kapták) negyvenvalahány éves korában kellett „felvilágosítani”, hogy egyáltalán mit is jelent a házasság, hogy igazán csak akkor érezte boldognak magát, amikor beteg és idős, magatehetetlen férjét ápolta. Házuk közül csak Novellina házassága sikerült jól L. Józseffel, aki viszont a kamerák előtt is elsírta magát, amikor eszébe jutott az öngyilkos apja és bátyja, tűzhalált halt kisöccse. Volt ebben a hat sorsban az alkati különbözőségük mellett is valami általánosítható, ami önkéntelenül is az állami gondozottakra terelte a figyelmünket, vagy nemcsak azokra? A házaséletre is fel kell készülni, azt is tanulni kell. Vendégek. Két jegygyűrű s akinek nem adatott meg, hogy harmonikus gyermekkorban a szüleitől lesse el azt, annak mindent drágábban ad az élet. Megható volt az a ragaszkodás, ahogyan egymásra figyeltek, miközben felidézték az intézeti emlékeket, ahogyan — ma már— nevettek az őket nevelő apácákon, de nevetésük, vidámságuk alján szomorúság bujkált. Új sorozatot jelentett be a késő éjszakai órában Színetár Miklós, a néhány éve alakult Fiatal Művészek Stúdiójáét. •Nehezen értjük ugyan, hogy a tévé miért várt két évig a csütörtök esti tévéfilm bemutatójával, de nem . ez. ..az egyetlen dolog, amit a Műsorszerkesztéssel kapcsolatban nem értünk. Felvidéki Judit valóban tehetséges rendező. Pap Károly novelláiból maga írta a forgatókönyvet is. A történet poétikus és gondolatébresztő, noha a mai nézőtől kissé távol esik ez a filmbeli bohém világ. Ami a mához is szól, az a két néni kapcsolata, a bújócska, a civódások és kibékülések, a megálmodott világ és a vaskos realitások ellentéte. Mindannyian — akár bevalljuk, akár nem — idillre vágyunk, legalábbis harmóniára, s oly ügyetlenek vagyunk hozzá, oly vakon elmegyünk mellette.. . Pap Károly költője (Maszlay István alakította tehetségesen, érdekesen) is csak a szerelemben hisz. Margitjában (Vörös Eszter hol szép volt és kedves, hol meg durcás boszorkány, a költői álom fordulatainak megfelelően) sokkal több volt a realitásérzék. A házasságok nem az égben köttetnek, s a jó házasság egyik elengedhetetlen alapfeltétele a ,,piszkos anyagiak”. A költők álmodhatnak szépeket Danae királylány szobrának ölében, ezek az álmok azonban reggelre eloszlanak, mint a hajnali köd. Kár pedig, mert szívesen időznénk tovább is a valóság fölött lebegő költői világban, ha nem kellene gondosan a lábunk alá nézni, mert az út tele van görönggyel, alattomos kövekkel és buktatókkal. (horpácsi) Turisták fotókiállítása Nyíregyházán, a városi művelődési központ galériatermében tegnap megnyitották a sorrendben ötödik, országos természetbarát és turista fotókiállítást. A Magyar Természetbarát Szövetség meghirdette pályázatra 187 természetet kedvelő és értő amatőr fotós küldte el több mint ezer alkotását.