Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)

1983-08-19 / 197. szám

Szrtk áldozatos munkájával Kész a vad Ünnepélyes átadás:holnap délelőtt 11 órakor Március 30-án olvashattak el­ső ízben lapunkban arról, hogy vadaspark épül Miskolcon, s lelkesen dicsértük a régen dé­delgetett szép terv megvalósí­tása felé tett első lépéseket, de némi fenntartással emle­gettük az augusztus 20-ára ki­tűzött átadási határidőt. Nem ok nélkül. Akkoriban ugyanis még ki sem volt tűzve a park helye, csak annyit lehetett tud­ni, hogy a Csanyik szomszéd­ságában, a festői szépségű Kö­­püsvölgyben kívánják felépíte­ni. Május 4-én­ jelent meg a következő híradás és jó okunk volt rá, hogy a cikkben meg­fogalmazzuk : sürget az idő, segítsen, aki tud! Pedig köz­ben történt egy, s más, min­denekelőtt az, hogy — a vá­rosi pártbizottság és a tanács felkérésére — megalakult a társadalmi munkát szervező operatív bizottság. Csupa ki­próbált harcosból verbuválódott ez a gárda: azokból, akik szer­­vezői, lendítői voltak annak idején a műjégpálya építésé­nek is. Ettől kezdve hihetetle­nül felgyorsultak az esemé­nyek. Ám az, hogy felgyor­sultak, nem csupán a lelkes hozzáértő szervező gárdának köszönhető. A hívó szóra az elsők kö­zött áltak csatasorba a mis­kolci helyőrség katonái. Vál­lalták, hogy elkészítik a va­daspark 1800 méter hosszú kerítését, és megépítik a ka­ro mrendszert, melyet 2500 mé­ter hosszú kerítés övez. Szer­számot ragadtak a Lenin Ko­hászati Művek KISZ-fiataljai, brigádjai, a December 4. Drótművek Hálózathegesztő szocialista brigádja pedig tár­sadalmi munkában elkészí­tette a kerítés elemeit. A Borsodi Erdő- és Fafeldolgo­zó gazdaság kollektívája er­dőt irtott, irányította a ren­dezést, előteremtette az épí­téshez szükséges faanyagot, megácsolta a karámok etetőit — hogy csak a legfontosab­bakat említsük. Az utak épí­tése — részben az ÉMÁSZ gépeivel — a Miskolci Mély­építő Vállalat társadalmi munkásaira hárult. Az áram­­szolgáltatók hozták a vil­lanyt, a három vízműválla­lat (a megyei, a miskolci és az ÉRV) vezetéket, tárolót­­ építet­t és elkészítette az ira­tok csapjait, a kutakat. Az építési anyagokat az ÉPFU miskolci üzemegységének dol­gozói szállították a helyszín­re, s ugyanők vitték el a te­temes mennyiségű irtási anya­got. Gyakran találkozhattak a szervezők a Köpüsvölgyben a Diósgyőri Gépgyár szocialis­ta brigádjaival. A kisállatok bemutatására szolgáló nagy­méretű ketrecek felállítása pedig a Borsodi Szénbányák ácsait, kisiparosainkat, vala­mint a Diósgyőri Lakáskar­bantartó és Szolgáltató Társu­lás dolgozóit dicsérik. A pom­pás székely kapu az Hjúsági Ház fafaragó szakkörének munkája. A fogadóépületet az Észak-magyarországi TÜZÉP bocsájtotta a vadaspark ren­delkezésére, a helyszíni ös­­­szeszerelés viszont a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat és a Miskolci Beru­házási Vállalat emberei vé­gezték. Hat héten át, egyhe­tes turnusokban, hat miskol­ci iskola diákjai tevékeny­kedtek, s egyik látogatásunk alkalmával szorgos munká­ban találtuk a völgyben a KISZ ifjúgárdistáit. Meg kell említeni az Észak­­magyarországi Tervező Vál­lalat társadalmi hozzájárulá­sát — fiatal építészeik készí­tették a színvonalas­ tervet —­ s a következő vállalatokat. ha csak a nevüket idézzük is: Postaigazgatóság, Geodé­ziai és Térképészeti Vállalat 25. osztály. Cement- és Mész­művek Hejőcsabai Gyára, Miskolci Közúti Építő Válla­lat, Miskolci Építőipari Válla­lat, Miskolci Kertészeti Válla­lat, Borsod megyei Távhőszol­­gáltató Vállalat, Közlekedési és Metróépítő Vállalat, Város­gondnokság, Tiszántúli Gáz­szolgáltató és Szerelő Válla­lat Miskolci Üzemigazgató­sága, 3. sz. Volán Vállalat, Tejipari Vállalat, Miskolci Sü­tőipari Vállalat, Magyar Hű­tőipar Miskolci Gyára, Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat, Miskolci Közle­kedési Vállalat, MÁV Jármű­javító Üzem, Üvegipari Mű­vek Miskolci Gyára. Nekik köszönhető, hogy a tanács néhány millióját sike­rült megsokszorozni és hol­nap ünnepélyesen átadhatják a város lakosságának a va­dasparkot. B. D. Az utolsó simítások a kapu pillérén Farkas Pál kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa eredményes munkája elismeréseként, nyu­galomba vonulása alkalmából Farkas Pálnak, a putnoki Egyesült Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet elnökének a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést tegnap dr. Ladányi József, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Ta­nács elnöke adta át a megyei tanács székházában. A kitün­tetési ünnepségen jelen volt Kopasz Béla, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi osztályának vezetője és Hartman Bálint, a Borsod me­gyei Termelőszövetkezetek Szövetségének titkára. Mit ér a föld? Borsodban 1985-re kell vé­gezni a termőföldek értéke­lésével. A szakemberek az új termőhelyi értékszámokat a domborzati, éghajlati és a talajtani tényezők alapján ál­lapítják meg. A természeti tényezőkön túl, a közgazda­­sági jellemzőket is elemzik majd: jelenleg megyénkben 8 mezőgazdasági nagyüzemében végzik az előmunkálatokat a közgazdasági értékszámok kialakítása érdekében. így készül az igazi — Reggel hét órakor kezd­tem kovászolni. Jó órát ha­gyom állni a kovászt, majd következik a dagasztás... A harsányi Kocsis Ágos­tonná tizenöt év után újból elővette a dagasztóteknőt. Megmutatni nekünk, megmu­tatni az unokáknak, hogyan készül az igazi házi kenyér. — Hajdanában nem reggel kezdtünk a kenyérkészítéshez — mondja. — Jókor hajnal­ban, hogy mikor reggel fel­ébred a család, ott legyen az asztalon a meleg kenyér a hi­­deg tejjel. • • A mostani recept valahogy így lesz: Végy 9 kilogramm lisztet, 7 forintár* élesztőt, sót és vizet. És leszen négy da­­rab kenyered, lángosod, va­lamint egy kis cipód. Kocsis­­né keményen dolgozik a tek­­nőnél. Dagasztja a tésztát: — Akk­or lesz jó, na elvá­­lik a kéztől, a teknő oldalá­tól ... Fél óráig is gyű­rközik a tésztával, majd mikor látja, s hogy tovább nem kell da­gasztani, pihenni hagy­ja ki­csit, s előveszi a szakajtókat. Kenyérrunat terít rájuk. — Ezeket én szőttem, hí­meztem — mondja. — Telen­te, mikor a házba voltunk szo­rulva. És a tésztát négy egyforma részre osztja, szakajtóba sza­kítja. A maradékból lángost formál és kis cipót. — Na most, amíg kel a kenyér, addig befűtök a ke­mencébe. Gallyal, mert a fa nagyon feltüzesíti a falaza­tot. Régen szalmával meg ku­­koricakóróval is fűtöttek. A kemence a nyitott kam­rában áll, régi építmény­, vá­lyogból vetették, aljzata és keménye tégla. Papírt dob be rá a gallyat. A tűz hamar fel­­lobban. — Amikor majd jól felfu­tód­ik a kemence akkor ki­­söpröm­ a parazsat, s bera­kom a kenyeret. A fűtéshez nagyon érteni kell, ez a lelke az egésznek. Tizenhat éves voltam, amikor az első ke­nyeremet csináltam, de a fű­téssel akkor még nem boldo­gultam. Először a lángos kerül a ,.hőkatlanba”. Ha szép lesz és jó lesz, akkor jöhetnek a kenyerek. Negyedórába sem telik, s a párolgó lángos már az asztalon kelleti magát.­­Ketté töri, s kínéi: — Kósolja meg...! Most már következhet a kenyér. A szakajtóból a lapátra bo­rítja a kenyeret, megtapo­gatja, formázza, s egymás után tolja be a kemencébe. Legutoljára a kicsiny, alig kéttenyérnyi cipó kerül be. Az sül meg a leghamarabb. — Másfél óra, vagy tán több is, míg piros lesz a hé­ja. Addig a háziasszony a ház körüli teendőket végzi... • • Mi türelmetlenül ülünk. Egy óra­ elteltével kész a ci­pó, illata messze száll. A szom­szédok érdeklődnek: — Csak nem kenyeret süt. ..? — Meg­törik a cipót — csodálatos a bélzete, s az íze. Igazi házi. Még 40 perc, s készek a ke­nyerek. Megszegi: — Teasék! Itt az új ke­nyér ... ILLÉST SÁNDOR Az öreg dagasztóteknő mellett Fejlődésünk jelenlegi szakaszában a párt vezető szerepé­nek érvényesülését nagyban előre lendíti helyes szövetségi politikája. Ez a szövetségi politika — mely szélesebb éne­iévb­­en a kommunisták és a pártonkívüliek szövetsége - az alapját jelentette az elmúlt években is annak, hogy cél­jainkat sikerrel­ tudjuk elérni. A szövetségi politika érvé­­nyesítésének és fejlesztésének feltétele a párt és a munkás­osztály kapcsolatának szüntelen erősítése. Ez vezetett társa­dalmunk politikai egységéh­ez, amely nagy történelmi vív­mányunk, és legfontosabb tényezője az eredményes építő­­munkának éppúgy mint hazánk kedvező nemzetközi meg­­ítélésének­. E szövetségi politika folytatását erősítette meg a Köz­ponti Bizottság az áprilisi ülésén. Olyan szövetségi politi­káét, amelyben a munkásosztályé a vezető szerep, amelynek a munkásosztályé a vezető szerep, amelynek politikai alapja a munkás-paraszt szövetség, és amely kiterjed társadalmunk valamennyi rétegére. A politikai szövetség további erősí­tése mindenekelőtt meggyőzéssel, eszmei vitákkal valósul meg, méghozzá úgy, hogy szövetségeseink közeledését is elősegítjük a politikai eszméinkhez, meggyőzéssel, vitákkal. Nem változott az a korábbi álláspontunk, hogy ez a szö­vetség a párt és a nép közötti kölcsönös bizalomra épül, s ahogy a múltban, úgy jelenleg is a teljes nyíltság jegyében folytatjuk. Az elmúlt esztendőkben — a XII. kongresszus határozatai­nak végrehajtásával — társadalmunk építésének egy sor ellentmondása, nehézsége megoldódott. Ugyanakkor a régi ellentmondások helyére újabbak léptek, és a megoldásra váró kérdések száma sem lett kevesebb. Ezek azonban gya­korta már nem azonosak a régiekkel, hanem minőségileg mások, a fejlődésnek magasabb szintjén keletkeztek. Ezzel egyidőben, amilyen mértékben változtak a szocializmus épí­tésének külső és belső körülményei, olyan mértékben nö­vekszik a pártnak, mint kormányzó pártnak a politikai fele­lőssége. Ma, amikor a nemzetközi reakció a szocializmus elleni támadásnak rendkívül változatos formáit alkalmazza, amikor a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerősítéséért, a nemzetközi enyhülésért folyik a harc, minden kommunista és munkáspártra, így pártunkra is nagy felelősség hárul. Egyre­­ nyilvánvalóbb a párt felelős­ségének növekedése abban is, hogy miként tudja az elénk tűzött célokat realizálni, a belső helyzetünkből eredő gon­dokat, problémákat megoldani. Olyan ütemben vagyunk ugyanis képesek megvalósítani hazánkban a szocialista tár­sadalom építésének legfőbb tennivalóit. Politikánk változatlan célja, hogy az osztályok és a réte­gek tovább közeledjenek egymáshoz. A kongresszusi hatá­rozatok jegyében feladatunk erősíteni a népi hatalom és szövetségi politikánk osztálybázisát, a munkás-paraszt szö­vetséget. Nagyobb figyelmet kell fordítani politikánk ismer­tetésére, elfogadtatására, a felmerülő kételyek, fenntartások eloszlatására. Történelmi tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy munkánk során soha nem feledkezhetünk meg róla: a párt vezető sze­repe nem automatikusan valósul meg. Szüntelenül hozzá kell igazítani a nagyobb, bonyolultabb politikai, gazdasági, kulturális feladatokhoz, céltudatosan mindenkor alkalmassá kell tenni a növekvő követelmények ellátására. A tömeg­kapcsolatok erősítésében fontos szerepet játszik a párttagok példamutató magatartása és munkája is. Nagyobb támoga­tást kell ezért kapniuk azoknak, akik következetesen har­colnak a határozatok végrehajtásáért, s határozottabb fellé­pés kívánatos azokkal szemben, akik akadályozzák ezt, akár passzivitásukkal is. A kialakult munkaformák többségükben jól szolgálják a határozatok megismerését és egységes értemezését. Az igé­nyesebb, eredményesebb munka azonban még így is követel­mény. Ha a párt megfelelő válaszokat­ tud adni minden szinten a társadalmi fejlődés új kérdéseire, akkor ezzel erő­södik a szövetség, melynek változatlan tartalma: a szocia­lizmus építése, a béke védelme, népünk boldogulása. Elismerés a társadalmi munkáért ma Ünnepség a népfrontnál A Hazafias Népfront Orszá­gos Elnöksége a Népfront Munkáért kitüntető jelvényt adományozta a mozgalomban kiemelkedő munkát végzett 147 aktívának, tisztségviselő­nek. A borsodi, miskolci ki­tüntetetteknek tegnap a HNF megyei székházában rendez­tek ünnepséget. Alkotmányunk 34. évfor­dulójáról Amriskó Gusztáv, a HNF Borsod megyei Bizott­ságának titkára emlékez­ett meg, majd a Képfront Mun­káért kitüntetést adta át Gá­­csi Lajosnak, a Volán 3. sz. Vállalat dolgozójának, a HNF Miskolc városi II­I. kör­zeti bizottsága elnökének; Ka­tona Lászlónak, a HNF ede­­lényi községi bizottsági titká­rának; Primász Ferencnek, a a Kazincbarcikai Könnyűbe­­tongyár igazgatójának, a HNF megyei elnöksége tagjának, a HNF kazincbarcikai vá­rosi bizottsága alelnökének; Subert Andrásné általá­nos iskolai igazgatónak, a HNF Szalaszend Községi Bi­zottsága titkárának; Tóth Ró­zsa általános iskolai igazga­tónak, a HNF Bogács községi bizottsági titkárának. Dr. Szabó Károly, az ózdi tanács vb-titkára, a HNF ózdi váro­si-járási bizottságának alel­­nöke a fővárosban rendezett ünnepségen vett át kitünte­tést. Husz­onketten kapták meg a Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést, illetve a HNF megyei bizottságának elismerő oklevelét, jutalmát. A kitüntetetteket a megyei pártbizottság nevében Gaál Albert köszöntötte, majd a kitüntetettek nevében Pri­mász Ferenc mondott köszö­netet az elismerésért. Bevált a mozgó átvevőhely Új gyűjtési formaként ve­zették be a MÉH Vállalat szakemberei a mozgó átvevő­helyeket. A sűrűn lakott la­kótelepeken, városnegyedek­ben utcáról utcára járó te­herautó, metjó átvevőhely­ gyűjti össze a slasznoartbetű másodnyersanyagokat hulla­dékokat. Eddig Miskolcon, Egerben és Balassagyarma­ton működnek mozgó átve­vőhelyek, s tavaly 1 226 000 forint értékben vettek át pa­pírt, lamgyot, fémet.

Next