Déli Hírlap, 1985. szeptember (17. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

Közterület-felügyelők tapasztalata Balek a tisztasággal Roncsautók, elszállítás előtt Nem tétlenkedtek a nyár utolsó, legmelegebb hónap­jában sem a közterület-fel­ügyelők. Augusztusi munká­jukról mondja Garad István, a felügyelet vezetője: — Ebben a hónapban 457 általános és 90 névre szóló figyelmeztetést alkalmaztak felügyelőink. 124 esetben szabtak ki helyszíni bírsá­got, 24 ezer forint értékben. A vállalatoknál tapasztalt hiányosságok megszüntetése érdekében 24 írásbeli figyel­meztetést postáztunk. Az el­sőfokú hatósághoz 16 felje­lentést tettünk. A legtöbb gondot a köztisztasággal kap­csolatban tapasztaltuk. So­kan használják még mindig engedély nélkül Miskolc köz­területeit. Számos meddőku­pac ékteleníti az utcákat. Természetesen megértjük azoknak a gondját, akik a szemükben nagyobb mennyi­ségű használhatatlan anya­got találtak, de ők sem szeg­hetik meg az érvényben le­vő tanácsrendeletet, nem tá­rolhatják ezt közterületeken, így csak azt tudnám taná­csolni mindenkinek, aki érintett a meddőügyben, próbálja meg kupacát kerí­tésen belül raktározni vis­­­szaszállításig. Az előző hó­naphoz képest augusztusban nőtt a parkrongálások szá­ma is. Örökzöld nyári gond a vad kempingezés. Emiatt 27 helyszíni bírságot szab­tunk ki. Túlnyomórészt kül­földiek voltak a szenvedő alanyok. Júliusban az ál-felügyelők személyében ön­kéntes „segítőtársaink” akadtak. Augusztusban vi­szont már nem bukkantak fel. — Hogyan összegezné a nyáron szerzett tapasztala­taikat? — A legtöbb gondunk a köztisztasági szabálysértések miatt adódott. Ez alatt nem­csak a szemetelést értem, hanem a kukaügyet is. El­lenőrzéseink során még min­dig sok szabálytalanságot ta­pasztaltunk e téren. Igaz ugyan, hogy nem mindig a kuka használói a ludasok. Nemrégiben például a Kis- Avast ellenőriztük, és azt ta­pasztaltuk, hogy a Közterü­let-fenntartó Vállalat időn­ként kihagy egy-két szeme­tesjáratot. Ilyenkor persze nem lehet csodálkozni raj­ta, ha a kukában felgyü­lemlett szemét szétszóródik a környéken. Nem megnyug­tató a helyzet a parkrongá­lások terén sem. A vadkem­pingezőkkel szemben meg­próbáltunk humánusan el­járni, hiszen — mint már említettem — legtöbbjük kül­földi volt, de sok esetben mégis bírságolnunk kellett. — Milyen ellenőrzéseket terveznek ősszel? — Folytatjuk a roncsautók keresését Miskolcon. Eddig huszonötnek tudjuk a pon­tos helyét, s várjuk a kö­zeljövőben esedékes elszállí­tásukat. Továbbra is folya­matosan végezzük a köztisz­tasággal kapcsolatos ellenőr­zéseket Nemcsak a kukák szabály szerinti tárolását fi­gyeljük, de vizsgáljuk az edények tisztaságát *. A rendeletek értelmében szep­tember 15-től havonta leg­alább egy alkalommal fer­tőtleníteni kell ugyanis eze­ket K. A. Bankhitellel többszörözik a termelést Tartós ellátás a féltartós tejből A minőségét hét napig megőrző féltartós tej gyár­tásának fokozására hitel­szerződést írtak alá a Ma­gyar Nemzeti Bank és öt tejipari vállalat képviselői. A tervek szerint a félta­r­­tós tej gyártását a jelenlegi évi 20 millió literről 95 mil­lió literre növelik, s a most kapott hitelből Szegeden, Debrecenben, Jászberény­ben, Csornán és Kaposváron állítanak be új gyártósoro­kat A beruházás révén tovább bővül a korszerű tejipari termékek aránya, javul a la­kosság ellátása, s a program megvalósítása egyúttal gaz­daságilag is kifizetődő. Je­lenleg ugyanis a hagyomá­nyos zacskós, egy napig el­tartható tej jelentős hánya­da — részben a zárás tech­nikai hiányosságai, részben a hűtőlánc fogyatékosságai miatt — vagy elfolyik, vagy megromlik, ami évente hét­ezer tehén tejtermelésének megfelelő veszteséget, okoz. Ebben az épületszárnyban 36 lakásnak kell elkészülni az idén. 1 Lakások az idén Az Avason több, a belvárosban kevesebb Az építőknek az idén vá­rosunkban összesen 978 la­kást kell tető alá hozni. Az ütemterv szerint most szep­tember elején 490 otthont már át is kell adniuk az üzemeltetőknek. A nemrég összeállított városi tanácsi jelentés szerint a kivitelezők kisebb eltérésekkel, de telje­sítették az ütemtervben elő­írtakat. Érdekes helyzet alakult ki azonban a városban, ugyanis az avas-déli lakótelepen a tervezettnél gyorsabban ha­ladnak az építők, a Korvin Ottó utcánál pedig lassab­ban. Az avas-déli lakótelep III­ as ütemében 363 helyett eddig több mint 400 lakást adtak át műszakilag. A Kor­vin Ottó—Szemere utca sar­kán felépülő „Lottó-tömb”­­ben több mint hatvan la­kásnak kellett volna elké­szülnie eddig az előzetes el­képzelések szerint. Itt azon­ban nehezebben haladnak a kivitelezők, igaz, a feladat is munkaigényesebb: lapos tető helyett palával fedett, nye­regtetőt kell építeni. Ennek ellenére a városi tanács il­letékeseivel megtartott tár­gyalásokon a kivitelezők ígérték, hogy még behozzák a lemaradást, s év végéig átadják a lakásokat. Kétség­telen tény azonban, hogy ehhez nagyon erősen kell hajrázni a hátralevő hetek­ben, hónapokban. Szolgálatunkra néhány milliomos Mostanság előfordulhat, hogy egy milliomos szolgál­ja ki az embert. Elegendő lángost, vagy lacipecsenyét vásárolni, esetleg betérni valamelyik butikba. Gondol­koztak már rajta, mily­en furcsa helyzet ez? Én leg­utóbb az idei nyáron, a Ba­­laton-parti üdülőhelyen tű­nődtem el napjaink fonák­ságán, amikor sorban állván egy adag palacsintáért, aka­ratlan fültanúja voltam a tu­lajdonos és egyik beosztott­ja beszélgetésének. A lé­nyeg: szeptember derekán indul az egyébként kitűnő palacsintát sütő és nyáron át sokat dolgozó maszek nyugat-európai körútra, melynek legvonzóbb állomá­sa a spanyol tengerpart lesz. „Úgy gondoljuk, elidőzünk ott, vagy két-három hetet” — így a palacsintás, miköz­ben bőkezűen szórta a má­kot, a diót, kakaóport a tésztákra. Jómagam roppant boldog voltam, hogy sikerült egy kéthetes üdülőjegyet szerez­nem és még arra is futot­ta, hogy úri passzióként megegyek egy-egy adag sült keszeget, palacsintát, vagy fél liter termelés erejéig kirúgjak a hámból, az ugyan­csak magánkézben levő bo­rozóban. És mert az idő is tűrhető volt, kedvem nem rontotta el sem az idézett párbeszéd, sem az a tény, hogy jól tudom, miközben megvallott passzióimnak hó­doltam, tovább növeltem a tulajdonosok egyébként is tetemes vagyonát. Ha jó a palacsinta, nem keresztelik meg vízzel a bort, netán egy halvány mosolyt is odacsem­pész a vállalkozó az áru mellé, nem ébred szívemben sóvár irigység, még kevés­bé gyűlölet. És arra bizta­tok mindenkit, hogy fogja fel hasonlóan a dolgokat, azaz rágódjon csak a lán­goson, és ne azon, mekkora lehet a bankbetétje a sis­tergő olajostepsik mellett tüsténkedőnek. Elgondolkozni persze el­gondolkozhat az ember, de jusson helyes végkövetkez­tetésre. Az a tény, hogy a magánvállalkozók jól meg­élnek és gyarapodnak, min­dennél ékesebben bizonyít­ja: tevékenységükre szükség van. Törődjünk bele, hogy léteznek, pompás kocsikon közlekednek és munkájuk fáradalmát a spanyol ten­gerparton, esetleg a Baha­mákon pihenik ki. Törőd­jünk bele továbbá abba is, hogy a bérből és fizetésből élő emberek — ha csak nem újítók, lottónyertesek, vagy nem örökölnek nagyobb summát — sohasem lesz­nek tulajdonosai sok száz­ezer forintot érő gépkocsi­nak, emeletes víkendháznak, aranyékszereknek. Ezeknek az árát ugyanis — könnyű kiszámítani — akkor sem tudnánk megspórolni, ha zsíroskenyéren élnénk évti­zedekig. Józanul tudomásul kell vésnünk, mi az ami elérhe­tő, megtakarítható, és mi nem. Akinek a vágyai túl­élnek reális lehetőségein és mégis ragaszkodik hozzájuk, az bizony könnyen összeüt­közésbe kerülhet törvénye­inkkel. Számos szomorú pél­dával szolgálnak a jelenleg is zajló miskolci rendőrségi és bírósági eljárások. Évti­zedek alatt — sok évi tanu­lással, helytállással — fel­épített egzisztenciák mennek füstbe a szemünk látára ... És miért? Mondjuk egy ví­­kendházért, melynek felépí­téséhez hiányzott 3—4 száz­ezer forint. Ki ne akarna magának egy ilyen házat? Természetesen mindannyian szeretnénk, ha lenne. De akinek nem futja, az elé­gedjen meg a SZOT-üdülő­­vel. Inkább elégedjen meg, semmint hogy egy jóval ki­sebb „pihenőhelyre” szorul­jon hosszabb vagy rövidebb időre. Ne irigykedjünk tehát. Fogjuk fel a dolgot a de­rűsebb oldaláról, és mond­juk magunknak, milyen nagy emberek vagyunk mi, hiszen milliomosok szolgál­nak ki bennünket. Teszem azt, a SZOT-üdülő szomszéd­ságában, a Balaton-parton. A fő, hogy jóízű legyen a palacsinta, legyen hozzá ét­vágyunk és éjszaka legfel­jebb azért forgolódjunk nyugtalanul az ágyunkban, mert megfekszi gyomrunkat a mákos, diós, kakaós. Növekszik az önállósás mű igazgatóságok az ISZ-nál A legfőbb átszervezést meglehetősen megalapozott gyanúval szemléljük, külö­nösen ha az új intézmény, igazgatóság, irányító szerv születését eredményezi. Az IBUSZ-nál ez év január el­sejétől hat területi igazga­tóságot hoztak létre az or­szágban. Országrészünkben a Bükk—Mátra vidéki terü­leti igazgatóságait szervezték meg; ide tartozik most már Borsodon kívül Nógrád, He­ves és Szabolcs. Vajon mi ebből a hasznunk nekünk, az u­tánni vágyóknak? A kérdést N­agy Lászlónak, a területi igazgatóság vezetőjé­nek továbbítottuk; • HA KÖZVETLEN A KAPCSOLAT — Kétlépcsős­ átsz­erveztfs­­•A­z au sssóc tavaly az­ IBUSZ központját, idén az irodákat rendezték át. Az indokok meglehetősen egy­szerűek : a megnövekedett önállóságú területi szerveze­tek rugalmasabbak, nagyobb esélyük van az üzlet fellen­dítésére, javíthatnak kissé az egyoldalú, Balaton-centri­­kus idegenforgalmi propa­gandánkon. Csak egy közeli példát említve: itt, Észak- Magyarországon közel a ha­társzél, s ezt a lehetőséget az eddiginél jobban ki tud­juk használni. Például Nóg­rád megyéből a Tátra szom­szédsága okán a sísportok idegenforgalmi centrumát le­hetne kialakítani. Az az igaz­ság, hogy az önálló üzletkö­tés joga ott hasznosul, hogy mi közvetlen kapcsolatot ala­kítunk ki külföldi partnere­inkkel, s a személyes kon­taktus szerepe a nyereségen közvetlenül mérhető. • JÖNNEK-E A NYUGATIAK? — Sokszor panaszkodunk, hogy azért nem fejlődik or­szágrészünk idegenforgalma, mert ide kevés nyugati tu­rista jut el, szomszédaink lá­togatására pedig nem a mi­nőségi, hanem a bevásárló turizmus a jellemző. Lehet-e ezen változtatni? — Alapvető célunk, hogy a minőségi turizmust fej­lesszük. Egyébként így is vi­szonylag tisztes számú nyu­gati turista jut el vidékünk­re, csak éppen szervezetle­nül, önállóan, anélkül, hogy ebből az idegenforgalmi szerveknek bármiféle haszna lenne. Egyelőre három or­szágra — Jugoszlávia, Olasz­ország és Ausztria — kaptuk meg az önálló tárgyalás le­hetőségét a szocialista orszá­gokon túl. De elképzelhető, hogy a jövőben bővülnek le­hetőségeink. Van itt bőven vonzerő, hiszen amit aján­lunk — például egy Tisza­­parti kocsikázás, hintón — élmény lehet bármelyik igényes külföldi vendégnek. Kétségtelen, hogy nem ár­tana több jó szálloda, külö­nösen Miskolcon. • BIZTATÓ JELEK — Származik-e közvetlen, hasznunk nekünk, az IBUSZ üzletfeleinek abból, ha az önállóbbá tett irodák több vendéget csalogatnak ország­részünkbe? — Szocialista országok esetében szinte korlátlanok lehetőségeink. Ami a nyuga­ti utakat illeti, a beutazta­tásokkal megtermelt valuta egy része visszaáramolhat hozzánk. De szó van arról is, hogy jövőre talán a si­keres üzletkötés arányában szabadabb kezet kapunk a valuta felhasználásában. Ez azt jelenti, hogy több utat szervezhetünk, egyéni kíná­latot kialakítva. — Tehát eddig úgy tűnik, sikeres volt az átszervezés? — Ez az év a kísérletezé­sé, az igazi haszon három­négy éven belül mérhető le. Biztató jelek vannak, saját szervezésünkben nyugatné­met és olasz turisták jártak már nálunk. A gazdasági eredményeink is jók, annak ellenére, hogy az év eleji, zord időjárás a mi üzlet­águnkat is megviselte. (Kiss) is. A hátizsákkal bandukoló turista­­ lehet fontos idegenforgalmi tényező. A szakembe­rek szerint az a lényeg, hogy a hozzánk érkezőket jól szervezett, vonzó programok vár­ják. i

Next