Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1911-03-01 / 49. szám
4 eabbak a miniszterelnöki állásra. Elnökjelöltek Poincarré, Monis és Dupun. A külügyi tárcára Ribot a legkomolyabb jelölt, de Ribot környezete azt mondja, hogy még csak bizalmas kérdést sem intéztek hozzá, vajjon hajlandó-e a külügyi tárcát elvállalni. Alig lehet elképzelni, hogy Ribot külügyminiszter legyen olyan kabinetben, amelyben Delcassé intézi a tengerészeti ügyeket. Arról a tanácskozásról, amelyet Briand tegnap Falliéressel folytatott, ezt jelentik. Mind a ketten alaposan vizsgálták ama politikusok neveit, akik az új kabinet megalakítására alkalmasak volnának. S megegyeztek abban, hogy leghelyesebb volna egy szenátort megbízni a kabinetalakítással. Briand ragaszkodik ahhoz, hogy kabinetjének reformprogramja érintetlen maradjon, mert a kamara és a szenátus republikánus többsége minden alkalommal helyeselte. Briand lemondásával kapcsolatosan még egy másik politikai esemény következett be. A Matin értesülése szerint ugyanis Jonnard algériai főkormányzó táviratban benyújtotta lemondását. Jonnard politikai okokat sorol föl, amelyekkel lemondását megokolja. Jonnardot Waldeck-Rouseau 1900. októberben nevezte ki algériai főkormányzóvá. DÉLMAGYARORSZÁG Farsang utálja. Az igazi eleven mulatozás akkor kezdődik, mikor a bohó Carneval herceg bemondja az ultimót. Igaz, hogy ezt a kártya figurát őhercegségéék nem ultimónak hívják, de következetesen minden esztendőben, ha nem is mondják be, de fényes eredménnyel megcsinálják. Carneval herceg jó kártyás az összes ütőkártyáit a parti végére tartogatja és rendszerint az övé is a győzelem. A legszebb mulatságok, a legizgalmasabb báléjszakák, a legzajosabb utcai dévajkodások és a legsikeresebben megkötött házasságok mind az ő védőszárnyai alatt zajlanak le. Sőt, hogy a farsangi randez-vonzok se maradjanak ki a tisztából, azt is Carneval őfenségére cedálom, de ebben a kényes ügyben megfelelő tapintattal, semmi esetre sem akasztok őfensége karjára kosarat, mert igen furcsán hangzana — a kosaras herceg. De, hogy valami mégis van a dologban, azt onnan sejtem, hogy a kicsapongó Carnevál mindjárt maga után küldi a bűnbánó hamvazó szerdát. Pedig, minek a bűnbánás, ha őfensége puritán módon játszaná le kisded játékait. Carneval herceg már a végét járja, de még mindig ő dominál, az ő birodalma még minden nyilvános mulató hely, sőt az utcát is birtokába vette a jókedvű herceg. Az ő kedvéért hideg őszi estéken olyan szépen kitavaszodnak az emberek, mintha enyhe tavaszi szellő fujdogálna az utcákon. Könnyű, lenge szövésű ruhákba bújnak és ámbár fogaik vacognak a metsző hidegben, kitűnően érzik magukat, mert ők most maskarák. Kacagnak, dévajkodnak és sokkal többet megengednek maguknak, mint amennyit egyébkor, de viszont velük sem kell az udvariasság szabályait szigorúan betartani. Szóval szabad a csók. De mennyire szabad. Nem ritka azonban az az eset sem, hogy csók helyett női kacsa csattanása hangzik el. Erre is kacagás a felelet. Ki haragszik ezért ? Hisz ott van egy másik fess nőcske, lehet ott kárpótlást szerezni. Az ismerkedés könnyen megy. — Hová hová szép kisasszony ? Felelet helyett egy bájos mosoly biztatja az ifjút. Csatlakozik hozzá és siet elégtételt szerezni az előbbi kudarcáért. De itt még rosszabbul jár. Erős karok ragadják meg a gallérját és mély basszus hang súgja a fülébe. — Nem ismersz, János ? Egyik farsangi hecc a másikat éri. Cigányleányok kártyát vetnek, indiai mágusok jövendőt jósolnak, csörgő sapkás bohócok, bekormozott arcú álarcos alakok hol külön-külön, hol meg csoportba verődve fitogtatják művészetüket. Nem sokáig zajong az utca, hideg szél nem igen tréfás a maskarákkal, még az aranypapír koronával megkoronázott koronás fejedelemnőt sem respektálja. Annál hangosabbak lesznek a zenés, meg a mozis kávéházak. Se vége, se hossza a vig mulatozásnak. A mozis kávéházakat előnyben részesítik a maszkok, hisz ez olyan természetes, ott sötét is szokott lenni. A farsang kedvéért a mozis kávéházakba egy remek újítást hoztak be. Ugyanis a mozikép végén nem gyulladnak ki azonnal a lámpák, hanem várnak egy keveset és a gépmester hangosan kiáltja: — Vigyázz, világosság! És csak öt percre rá lesz világosság. Hány nőnemű maszkából lesz ezalatt límnemű csoda? A paróka elveszett, az álarc lehullott, csak szoknyába bujtatott bajuszos valaki kacsingat igen ravaszul a mellette ülő férfiúra, ki a jótékony sötétben szerelmi vallomásokkal ostromolta. De van az éremnek másik oldala is. Ez azonban már diszkrétebb ügy. Úgy hajnal felé csendesek lesznek a kávéházak is, egy-egy elbusult pasas huzatja meg a szomorú magyar nótákat. Ez biztosan sokat nyert a kártyán, szóval szerencséje volt a játékban. Kár folytatni ezt a közmondást, mert egy özvegy maskára csak akad, aki megvigasztalja a mulató embert. A víg mulatság utolsó akkordjaként, a kapuk csengői is elcsendesednek és csak egy-egy részeg ember rikolt bele a szürkülő hajnalba. A bálákból is pihenni térnek a táncoló párok és készülnek a bűnbánásra. Itt a hamvazó szerda. Szabó Mihály. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Március 1, szerda: Sárga liliom. (Páros 1,-os bérlet) 2, csütörtök: A tiszt urak a zárdában, operett. (Páratlan 2/s bérlet.) 3, péntek: Karenin Anna, dráma. (Páros VI-os bérlet.) Kesztler Ede és Kápolnai Juliska vendégfölléptével. 4, szombat: A sasfiók, dráma. (Páratlan ’/s-os bérlet.) A Kesztler-párral. 5, vasárnap d. u.: A halhatatlan lump, este: A bor, falusi történet. (Páros */j bérlet). A Kesztler-párral. 5, „ 1911 március 1 Apróságok Bródy Sándorról. Szombaton este mutatták be a szegedi színházban Bródy Sándor új színdarabját, A medikus-t, amelyet nagy tetszéssel fogadott a közönség. A fővárosi Vígszínházban Bródy darabjait most fölváltva játszák, egyszer A tanítónő van műsoron, másszor A medikus. A jegyeket estig már szétkapkodja a közönség, úgy, hogy alig marad meg valami belőlük, azok is leginkább a legdrágább helyekre szólnak. A múlt vasárnap megint nagy öröme volt Bródy Sándornak. A Vígszínházban aznap két darabját is adták. Délután A tanítónő ment, este pedig A medikus. Mind a két előadásra még nappal elkapkodták a jegyeket. A Tanitónő-re csak épen egy-két földszinti jegy maradt még, amikor egy bekötött fejű falusi anyóka állt a nappali pénztár elé és egy kétkoronás jegyet kért. — Sajnálom — felelte Varga pénztáros — olyan már nincs. Mindössze egy-két ötkoronás jeggyel szolgálhatok, a földszintre. — Ötöt koronás!? — rémüldözött a néni. — Hiszen nekem összesen egy forintom van! — Sajnálom. — Pedig bele szerettem volna ezt a híres darabot látni! És ma este már hazautazom . . . Azzal nagy busán indult kifelé. Épen akkor érkezett oda Bródy Sándor, hogy a „kasszastand“ iránt érdeklődjék. A pénztáros elreferálta az esetet. Sándor bá’ a zsebébe nyúlt, kivett három koronát, a távozó asszony után futott és a kezébe nyomta a pénzt : — Tegye a forintjához néni és vegye meg azt a fránya ötkoronás jegyet. Így történt, hogy a Vígszínház földszintjének első sorában előkelő fővárosi hölgyek és urak között egy paraszti asszony nézte végig „A tanítónőt“ — a szerző pénzén. Ez a másik kis történet, melynek Bródy Sándor és Lengyel Menyhért a főszereplői, vasárnap délelőtt a Vígszínház igazgatói irodájában játszódott le. Faludi Miklós elnöklete alatt folyt a társalgás, amelynek során Lengyel Menyhért, „A próféta“ szerzője és Bródy Sándor, „A medikus“ írója egymással évődtek: ki az értékesebb író, ki hoz több pénzt a színháznak. Bródy Sándor a főorvot vágja ki: — Ma az én napom van. Délután a „A tanítónő“-t, este „A medikusát adják. Mind a kettőt táblás ház előtt. Lengyel Menyhért harciasan válaszol: — Azért ez mégis az én napom. Ma kezdték meg „A próféta“ jegyeinek az árusítását. Az elsőségért való vetélkedést megakasztja Faludi Sándor, aki berobog az ajtón. — Rémes tolongás van a pénztárnál. Az ablakot is betörték. Faludi Miklós erre felújítja a két szerző vetélkedését. — Na, ki fizeti meg kettőtök közül az ablakot? — Én! — kiáltotta egyszerre mind a két szerző. — Én vagyok az oka! Én vagyok az oka! . . . * A szinészegi renület közgyűlése. Az Országos Szinészegyesület március huszonegyedikén és a következő két napon tartja évi rendi közgyűlését. Az ülés megalakulása és a választások után a különböző bizottságok jelentésére kerül a sor. Végül az indítványokat tárgyalják. * A Csiky-jubileum. Minél közelebb érünk Csiky László színészi jubileumának napjához, annál nagyobb arányokban tűnik elénk az a melegség, az az őszinte hódolat, mellyel a szegedi publikum a Csiky-jubileum ünnepségein méltó babért fog vinni a méltó játékosnak. A jubileumot rendező bizottság mindent megtett, hogy a jubileum minél nagyobb szabásúvá és minél sikeresebbé váljék. A szegedi ifjúság, mely Zombory Gyula vezetésével szintén hasonló irányú tevékenységet fejt ki, elhatározta, hogy Csiky László tiszteletére intim jellegű bankettet fog rendezni. Ezen a banketten a szegedi szinházjáré publikum nevében díszlevelet fognak átnyújtani az ünnepeltnek. Az ünneplő írást Lázár György dr. polgármestertől kezdve a szegedi közélet illusztris tagjai mind aláírták, bizonyítékául annak az elismerésnek és szeretetnek, amelyet Csiky László talentuma iránt a szegediek éreznek. * Aprés mól. Parisból jelentik: Tegnap este újabb és az eddigieknél sokkal viharosabb botrányok voltak Bernstein darabjának, az Aprés mo-nak előadásán. A színházban és a színház előtt nagy néptömeg tüntetett Bernstein és a színház igazgatósága ellen. A botrányok éjfélig tartottak, a rendőrség számos tüntetőt letartóztatott. A színház igazgatója az egyik színész állítólagos megbetegedése miatt levette a darabot a műsorról. * A Testőr jubileuma. Magyar színdarab még nem ért el oly ragyogó sikert, mint amint a Testőrnek, Molnár Ferenc szenzációs vigjátékának jutott osztályrészül. Negyedév telt el a bemutató óta és máris a szezon legnagyobb vigjátéksikere nemcsak nálunk, de Ausztriában és Németországban is, ahol jóformán minden nagyobb színház már megszerezte az előadás jogát. Londonban is nagy előkészületeket tesz' i ) i t i