Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

4 eabbak a miniszterelnöki állásra. Elnökjelöltek Poincarré, Monis és Dupun. A külügyi tárcára Ribot a legkomolyabb jelölt, de Ribot környe­zete azt mondja, hogy még csak bizalmas kér­dést sem intéztek hozzá, vajjon hajlandó-e a külügyi tárcát elvállalni. Alig lehet elképzelni, hogy Ribot külügyminiszter legyen olyan kabi­netben, amelyben Delcassé intézi a tengerészeti ügyeket. Arról a tanácskozásról, amelyet Briand tegnap Falliéressel folytatott, ezt jelentik. Mind a ketten alaposan vizsgálták ama poli­tikusok neveit, akik az új kabinet megalakítá­sára alkalmasak volnának. S megegyeztek abban, hogy leghelyesebb volna egy szenátort megbízni a kabinetalakítással. Briand ragaszkodik ahhoz, hogy kabinetjének reformprogramja érintetlen maradjon, mert a kamara és a szenátus republi­kánus többsége minden alkalommal helyeselte. Briand lemondásával kapcsolatosan még egy másik politikai esemény következett be. A Matin értesülése szerint ugyanis Jonnard algé­riai főkormányzó táviratban benyújtotta lemon­­dását. Jonnard politikai okokat sorol föl, amelyekkel lemondását megokolja. Jonnardot Waldeck-Rouseau 1900. októberben nevezte ki algériai főkormányzóvá. DÉLMAGYARORSZÁG Farsang utálja. Az igazi eleven mulatozás akkor kezdődik, mikor a bohó Carneval herceg bemondja az ul­­timót. Igaz, hogy ezt a kártya figurát őher­­cegségéék nem ultimónak hívják, de követke­zetesen minden esztendőben, ha nem is mond­ják be, de fényes eredmén­nyel megcsinálják. Carneval herceg jó kártyás az összes ütőkár­tyáit a parti végére tartogatja és rendszerint az övé is a győzelem. A legszebb mulatságok, a legizgalmasabb báléjszakák, a legzajosabb ut­cai dévajkodások és a legsikeresebben megkötött házasságok mind az ő védő­szárnyai alatt zaj­lanak le. Sőt, hogy a farsangi randez-vonz­ok se maradjanak ki a tisztából, azt is Carneval őfenségére cedálom, de ebben a kényes ügyben megfelelő tapintattal, semmi esetre sem akasz­tok őfensége karjára kosarat, mert igen fur­csán hangzana — a kosaras herceg. De, hogy valami mégis van a dologban, azt onnan sej­tem, hogy a kicsapongó Carnevál mindjárt maga után küldi a bűnbánó hamvazó szerdát. Pedig, minek a bűnbánás, ha őfensége puritán módon játszaná le kisded játékait. Carneval herceg már a végét járja, de még mindig ő dominál, az ő birodalma még minden nyilvános mulató hely, sőt az utcát is birtokába vette a jókedvű herceg. Az ő kedvéért hideg őszi estéken olyan szépen kitavaszodnak az emberek, mintha enyhe tavaszi szellő fujdo­­gálna az utcákon. Könnyű, lenge szövésű ru­hákba bújnak és ámbár fogaik vacognak a metsző hidegben, kitűnően érzik magukat, mert ők most maskarák. Kacagnak, dévajkodnak és sokkal többet megengednek maguknak, mint amennyit egyébkor, de viszont velük sem kell az udvariasság szabályait szigorúan betartani. Szóval szabad a csók. De mennyire szabad. Nem ritka azonban az az eset sem, hogy csók helyett női kacsa csattanása hangzik el. Erre is kaca­gás a felelet. Ki haragszik ezért ? Hisz ott van egy másik fess nőcske, lehet ott kárpótlást szerezni. Az ismerkedés könnyen megy. — Hová hová szép kisasszony ? Felelet he­lyett egy bájos mosoly biztatja az ifjút. Csatla­kozik hozzá és siet elégtételt szerezni az előbbi kudarcáért. De itt még rosszabbul jár. Erős karok ragadják meg a gallérját és mély basszus hang súgja a fülébe. — Nem ismersz, János ? Egyik farsangi hecc a másikat éri. Cigány­leányok kártyát vetnek, indiai mágusok jöven­dőt jósolnak, csörgő sapkás bohócok, bekormo­zott arcú álarcos alakok hol külön-külön, hol meg csoportba verődve fitogtatják művésze­tüket. Nem sokáig zajong az utca, hideg szél nem igen tréfás a maskarákkal, még az aranypapír koronával megkoronázott koronás fejedelemnőt sem respektálja. Annál hangosabbak lesznek a zenés, meg a mozis kávéházak. Se vége, se hossza a vig mulatozásnak. A mozis kávéháza­­kat előnyben részesítik a maszkok, hisz ez olyan természetes, ott sötét is szokott lenni. A farsang kedvéért a mozis kávéházakba egy remek újítást hoztak be. Ugyanis a mozikép végén nem gyulladnak ki azonnal a lámpák, hanem várnak egy keveset és a gépmester hangosan kiáltja: — Vigyázz, világosság! És csak öt percre rá lesz világosság. Hány nőnemű maszkából lesz ezalatt l­ímnemű csoda? A paróka elveszett, az álarc lehullott, csak szoknyába bujtatott bajuszos valaki kacsingat igen ravaszul a mellette ülő férfiúra, ki a jó­tékony sötétben szerelmi vallomásokkal ostro­molta. De van az éremnek másik oldala is. Ez azonban már diszkrétebb ügy. Úgy hajnal felé csendesek lesznek a kávéházak is, egy-egy elbusult pasas huzatja meg a szomorú magyar nótákat. Ez biztosan sokat nyert a kártyán, szóval szerencséje volt a játékban. Kár foly­tatni ezt a közmondást, mert egy özvegy mas­­kára csak akad, aki megvigasztalja a mulató embert. A víg mulatság utolsó akkordjaként, a kapuk csengői is elcsendesednek és csak egy-egy részeg ember rikolt bele a szürkülő hajnalba. A bálák­ból is pihenni térnek a táncoló párok és készül­nek a bűnbánásra. Itt a hamvazó szerda. Szabó Mihály. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Március 1, szerda: Sárga liliom. (Páros­­ 1,-os bérlet) 2, csütörtök: A tiszt urak a zárdában, operett. (Páratlan 2/s bérlet.) 3, péntek: Karenin Anna, dráma. (Páros VI-os bérlet.) Kesztler Ede és Kápolnai Juliska vendégföllép­­tével. 4, szombat: A sasfiók, dráma. (Páratlan ’/s-os bérlet.) A Kesztler-párral. 5, vasárnap d. u.: A halhatatlan lump, este: A bor, falusi történet. (Pá­ros */j bérlet). A Kesztler-párral. 5, „ 1911 március 1 Apróságok Bródy Sándorról. Szombaton este mutatták be a szegedi szín­házban Bródy Sándor új színdarabját, A me­­dikus-t, amelyet nagy tetszéssel fogadott a közönség. A fővárosi Vígszínházban Bródy da­rabjait most fölváltva játszák, egyszer A tanítónő van műsoron, másszor A medikus. A jegyeket estig már szétkapkodja a közönség, úgy, hogy alig marad meg valami belőlük, azok is leg­inkább a legdrágább helyekre szólnak. A múlt vasárnap megint nagy öröme volt Bródy Sán­dornak. A Vígszínházban aznap két darabját is adták. Délután A tanítónő ment, este pedig A medikus. Mind a két előadásra még nappal el­kapkodták a jegyeket. A Tanitónő-re csak épen egy-két földszinti jegy maradt még, amikor egy bekötött fejű falusi anyóka állt a nappali pénztár elé és egy kétkoronás jegyet kért. — Sajnálom — felelte Varga pénztáros — olyan már nincs. Mindössze egy-két ötkoronás jeg­gyel szolgálhatok, a földszintre. — Ötöt ko­ro­nás!? — rémüldözött a néni. — Hiszen nekem összesen egy forintom van! — Sajnálom. — Pedig bele szerettem volna ezt a híres da­rabot látni! És ma este már hazautazom . . . Azzal nagy busán indult kifelé. Épen akkor érkezett oda Bródy Sándor, hogy a „kasszastand“ iránt érdeklődjék. A pénztáros elreferálta az esetet. Sándor bá’ a zsebébe nyúlt, kivett három koronát, a távozó asszony után futott és a kezébe nyomta a pénzt : — Tegye a forintjához néni és vegye meg azt a fránya ötkoronás jegyet.­ Így történt, hogy a Vígszínház földszintjének első sorában előkelő fővárosi hölgyek és urak között egy paraszti asszony nézte végig „A ta­nítónőt“ — a szerző pénzén. Ez a másik kis történet, melynek Bródy Sándor és Lengyel Menyhért a főszereplői, va­sárnap délelőtt a Vígszínház igazgatói irodájá­ban játszódott le. Faludi Miklós elnöklete alatt folyt a társal­gás, amelynek során Lengyel Menyhért, „A próféta“ szerzője és Bródy Sándor, „A medikus“ írója egymással évődtek: ki az értékesebb író, ki hoz több pénzt a színháznak. Bródy Sándor a fő­orvot vágja ki: — Ma az én napom van. Délután a „A ta­­nítónő“-t, este „A medikusát adják. Mind a kettőt táblás ház előtt. Lengyel Menyhért harciasan válaszol: — Azért ez mégis az én napom. Ma kezdték meg „A próféta“ jegyeinek az árusítását. Az elsőségért való vetélkedést megakasztja Faludi Sándor, aki berobog az ajtón. — Rémes tolongás van a pénztárnál. Az ab­lakot is betörték. Faludi Miklós erre felújítja a két szerző vetél­kedését. — Na, ki fizeti meg kettőtök közül az ab­lakot? — Én! — kiáltotta egyszerre mind a két szerző. — Én vagyok az oka! Én vagyok az oka! . . . * A szinészegi ren­ület közgyűlése. Az Or­szágos Szinészegyesület március huszonegyedikén és a következő két napon tartja évi rend­i közgyűlését. Az ülés megalakulása és a válasz­tások után a különböző bizottságok jelentésére kerül a sor. Végül az indítványokat tárgyalják. * A Csiky-jubileum. Minél közelebb érünk Csiky László színészi jubileumának napjához, annál nagyobb arányokban tűnik elénk az a melegség, az az őszinte hódolat, mel­lyel a szegedi publikum a Csiky-jubileum ünnepsé­gein méltó babért fog vinni a méltó játékosnak. A jubileumot rendező bizottság mindent meg­tett, hogy a jubileum minél nagyobb szabásúvá és minél sikeresebbé váljék. A szegedi ifjúság, mely Zombory Gyula vezetésével szintén ha­sonló irányú tevékenységet fejt ki, elhatározta, hogy Csiky László tiszteletére intim jellegű bankettet fog rendezni. Ezen a banketten a szegedi szinházjáré publikum nevében dísz­­levelet fognak átnyújtani az ünnepeltnek. Az ünneplő írást Lázár György dr. polgármestertől kezdve a szegedi közélet illusztris tagjai mind aláírták, bizonyítékául annak az elismerésnek és szeretetnek, amelyet Csiky László talen­tuma iránt a szegediek éreznek. * Aprés mól. Parisból jelentik: Tegnap este újabb és az eddigieknél sokkal viharosabb bot­rányok voltak Bernstein darabjának, az Aprés mo-nak előadásán. A színházban és a színház előtt nagy néptömeg tüntetett Bernstein és a színház igazgatósága ellen. A botrányok éjfélig tartottak, a rendőrség számos tüntetőt letar­tóztatott. A színház igazgatója az egyik színész állítólagos megbetegedése miatt levette a dara­bot a műsorról. * A Testőr jubileuma. Magyar színdarab még nem ért el oly ragyogó sikert, mint amint a Testőrnek, Molnár Ferenc szenzációs vigjá­­tékának jutott osztályrészül. Negyedév telt el a bemutató óta és máris a szezon legnagyobb vigjátéksikere nemcsak nálunk, de Ausztriában­ és Németországban is, ahol jóformán minden nagyobb színház már megszerezte az előadás­ jogát. Londonban is nagy előkészületeket tesz' i ) i t i

Next