Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1912-01-02 / 1. szám
2 viselünk. Mi az ország második városát s a város haladásának ügyét képviseljük s e minőségünkben erőbénitó lethargiába esnünk nem szabad. Dolgoznunk kell tovább is a város előrehaladásán szorgalommal, odaadással, lelkesedéssel azon reményben, melyet a jelenségek jogosultnak jeleznek, hogy azon kéz, mely városunkon e sebet hogy azon kéz, mely városunkon e sebet ejtette, azt megfelelő kárpótlás utján gyógyítani is fogja annál inkább, mert igényünk jogossága az illetékes államhatalmi tényezők által illetékes helyen és alakban formaszerüleg elismertetett. Görgei Artur, midőn 1849 augusztus elején Arad városában Kossuth Lajostól az ország polgári kormányzatát is átvette, mint diktátor egy kiáltványt bocsátott ki a nemzethez, melyet igy végzett: „Polgárok! Mit a sors véghetetlen csapása reánk mért, tűrjük azt férfias elszántsággal; tűrjük azt azon tudatban, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet.“ Hát kövessük e kiáltvány szavait. Tűrjünk mi is, de ne tegyük le a fegyvert. Dolgozzunk! Uraim! Újból köszönöm kedves megjelenésüket. Kívánok én is önöknek is, szeretett családjaiknak is legboldogabb újesztendőt, kérem önöket, tartsanak meg továbbra is bizalmukban, szíves barátságukban. DÉLMAGYARORSZÁG 1912 január 2 A magyar politika uj éve. — Khuen-Héderváry a helyzetről. — »1l nemzet nyugalmat és munkát akar.« — (Fővárosi tudósítónktól.) Féltizenkettő felé egymásután robogtak föl ma a fogatok a budai Várba. A kormánypárti képviselők gyülekeztek a miniszterelnöki palota nagytermében, hogy üdvözöljék vezérüket, Khuen- Héderváry Károly gróf miniszterelnököt. Együtt volt a pártnak nagyobb része, egy sereg nyugalmazott miniszter, meg a kormány tagjai. — Boldog ujesztendőt! — hallatszik mindenfelől. Míg a miniszterelnök megjelenik a teremben, az ünnepi díszbe öltözött képviselők nagy érdeklődéssel szemlélik Khuen- Hédervárynak az egyik teremben felállított karácsonyfáját. Igen, a miniszterelnök egész a menyezetig érő hatalmas karácsonyfát kapott, sok-sok arany almával, cukorral, meg cifrasággal. És még valamit. A nagyteremben üveg alatt el van helyezve egy tengeri hajónak a modellje, rajta ez a fölirás: Gróf Khuen-Héderváry. Az udvarias hajóstársaság a miniszterelnök nevére keresztelte egyik most vizre bocsátott hajóját. De féltizenkettő és jön a miniszterelnök. A képviselők félkörbe helyezkednek el, harsány éljenzés hangzik és amikor elcsendesedik az ováció, Plósz Sándor üdvözölte a miniszterelnököt a párt nevében: — Amidőn ma, új esztendő küszöbén előtted megjelentünk — mondotta, nem adhatunk neked ajándékot, mert amit mi adhatnánk, a bizalmat, a ragaszkodást és szeretetet, az már régen a birtokodban van. De új biztosítékát adjuk annak, hogy veled szemben a mi bizalmunk és érzelmünk továbbra is változatlan marad. Erre bizton számíthatsz. (Úgy van.) Bízunk benned, mert ismerjük áldozatkészségedet, hazaszereteted, bizünk vezéri képességeidben, politikai belátásodban, energiádban és kitartásodban. Mi veled együtt minden félreértés minden homály nélkül hatvanhetes alapon állunk. Ez legjobban biztosítja hazánk létérdekét és fejlődését. Hangsúlyozom ezt abból az alkalomból, hogy most van tárgyalás alatt a véderőjavaslat. A mi álláspontunk ezzel szemben magától érthető: mi megszavazzuk a véderő fejlesztését, mert úgy tudjuk, hogy így legjobban biztosíthatjuk hazánk védelmét. A mi pártunk a munka jegyében született és elmondhatjuk, a közönségnek is az az óhaja, hogy a parlament munkaképessége helyreállíttassék. Hiszem, hogy a képviselőház tárgyalásainál jövőben a házszabályok intenciói fognak érvényesülni. A parlament munkaképesége nem pártérdek, hanem közérdek. Meg lehetsz győződve, hogy a parlament munkaképességének helyreállítására irányuló akciódnál mindenkor számíthatsz a mi támogatásunkra. Mi nem riadunk vissza erősebb küzdelemtől se. (Úgy van!) Nem riadunk vissza, mert a véderőjavaslat után több fontos javaslatot, a választójog és közigazgatás reformjának kérdését is el kell intéznünk. Boldog újesztendőt kívánunk neked és minisztertársaidnak és erőt a nagy munkához. (Percekig tartó éljenzés és taps.) A nagy tetszéssel fogadott beszédre Khuen- Héderváry Károly így válaszolt: — Kedves barátaim! Az a viszony, amely közöttünk fejlődött, a közélet terén való együttműködés azonosságán alapul És nem a mesterkedés hozott bennünket össze, hanem a szíveinkben gyökerező egyetértés. Meg vagyok győződve, hogy csak azon az alapon fejlődhet és virulhat hazánk, amelyet a hatvanhetes bölcs államférfiak raktak le. A parlament munkaképességéről tettél említést tisztelt barátom. Nekünk, akik a munka jegyében születtünk, elsőrendű kötelességünk a parlament munkaképességét biztosítani. Köszönöm a jövőre is kilátásba helyezett támogatást. A múltban, ha meddő is volt az utolsó félév, működésünket nem mondhatjuk hiábavalónak. Ellenkezőleg, én úgy érzem, hogy két irányban is nyereséget biztosítottunk. Elsősorban nyertünk abban, hogy magatartásunkkal megszereztük a nemzet szimpátiáját. Megnyilatkozott ez a törvényhatóságok magatartásában. A vár- A vármegyék nemcsak elítélték az ellenzék magatartását, hanem bátorítottak arra, hogy ezen az úton haladjunk tovább. Erőt adtak nekünk arra, hogy a kitűzött cél felé haladjunk. Én azt hiszem, hogy egyesített erővel mi célt is fogunk érni, különben megrendülne bennem a hit a parlamentarizmus folytonosságáról. Én politikai működésemben mindig a küzdelem központjában állottam és nem riadtam vissza a harctól se, ha azzal hazám érdekeit szolgáltam. Kész vagyok minden áldozatra e téren de az ország érdekében nem zárkózom el a békétől sem. Egy cél felé törekszünk mindannyian, de mindig törvényes eszközökkel. Ma, az év első napján mit kívánhatnánk a nemzetnek mást, mint békét és nyugalmat. Hiszen az ország is ezt akar és a munkát. Mi ennek a várakozásnak meg is fogunk felelni. Dolgozni akarunk. Legyünk mindig egyszerűek és igazak és akkor meg fogunk értetni. A magam részéről mindanyiátoknak sikert kívánok a munkához és egyébkirit és összesen üdvözöllek titeket az újév alkalmából. Harsány éljenzés és taps fogadta a miniszterelnök beszédét. A képviselők ezután a Házba mentek, ahol Návay Lajos elnököt üdvözölték. Ujesztendő a városházán. — fl főjegyző a közigazgatás bajairól. — (Saját tudósitónktól.) Régi szokás Szegeden, hogy ujesztendő napján a város tisztviselői testületileg keresik föl a polgármestert, akit a hivatalnokok nevében a főjegyző üdvözöl. Ez az üdvözlés nem hasonló a sablonos ujesztendei köszöntésekkel, mert ezen üdvözlő beszédnek súlya, jelentősége és nagy értéke van. A beszéd, amellyel a polgármestert köszöntik, rendesen azokat az óhajokat és kívánságokat tartalmazza, amelyeknek a megvalósulását várják a város tisztviselői. Ebben az esztendőben ez nem így volt. Az a beszéd, amelyet Taschler Endre főjegyző intézett a polgármesterhez, jajkiáltása volt a városi tisztviselőknek, akik a főjegyző szavai szerint átvették a napszámosoktól a „szegény ember“ jelzőt. Ostorozta a főjegyző beszédében azt a régi rendszert, amely nem engedi fejlődni a városokat, amely útjába vág minden haladásnak és amelynek megváltoztatása ma már égetően szükséges. A polgármester tartalmas válaszában röviden megemlékezett az elmúlt esztendőről, azután körvonalazta azt a nagy munkát, amely 1912-ben elintézésre vár. Programot adott a polgármester és ebből a programból meggyőződhetünk arról, hogy Szeged fejlődése a ma megkezdett esztendőben rohamosan fog fejlődni, anélkül azonban, hogy a polgárság terhei emelkednének. Délelőtt tíz órakor jelentek meg a város tisztviselői teljes számban a tanácsteremben. Itt a tisztvevők nevében Taschler Endre főjegyző a következő beszédet intézte Lázár György dr polgármesterhez: Nagyságos polgármester úr! Azokat az eszméket, melyek az uj társadalmi rendet megalapítják, az idők sora megérleli. A társadalmi kialakulás legfontosabb elvei, a katonai szolgálat könnyítése, az adók fokozottsága, a munkásvédelem, a választójog kiterjesztése, vagy megvalósultak, vagy a megvalósuláshoz olyan közel állanak, hogy elemi erővel söpörnék el azt, aki megkísértené elibüki állam. Azért említem általánosságban, hogy kiemeljem a legnagyobb csalódást, amely az elmúlt évben bennünket ért, hogy a városok rendezéséről szóló törvény csak ígéret marad. Megváltozik körülöttünk a világ, megújhodik minden, de a városok fejlődését megvalósító folyamat épen úgy tervezet ma is, mint volt ezelőtt három évtizeddel. Pedig a népszámlálási adatok mutatják, hogy a magyarság szaporodása erősebb a városi, mint a vidéki népesség között. A városi lakosság nagyobb közterheket hordoz, mint a falusi. A városok életében egyre jobban kidomborodik ezek magyar nemzeti jellege, ezek egyre jobban képesebbek lesznek a magyar nemzeti kultúra fejlesztésére, a városok polgárságában a nemzeti kultúrának