Délmagyarország, 1912. szeptember (1. évfolyam, 17-41. szám)
1912-09-14 / 28. szám
1912. szeptember 14. operett személyzet játszik élén Déri Rózsival, aki a kis dobos címszerepében pompás szerephez jutott. Kitűnő szerepe van még Heltai Jenőnek, aki egy öreg profán mulatságos szerepében egész este kacagtat. Hálás szerepekhez jutottak még Antal E., Miklósi Margit, Heltai Olga és Oláh Gyula. Nagy hatásra számíthat a II. felvonásbeli medve tánc, egy komikusgroteszk tánc, melyet Antal Erzsi és Heltai Jenő adnak elő. * Legjobb színházi cukorkák Lindenfeld Bertalan Első szegedi cukorkagyárában, Kárász utca 8. szám alatt kaphatók. Nogi tábornok megölte magát a japán császár temetésén. (Saját tudósítónktól.) Tokióból szenzációs hírt hoz ma éjszaka a táviró. Nogi tábornok, a japánok ünnepelt nemzeti hőse, aki 1905. január harmadikán bevette Port-Arthurt, ma a japán császár temetésén, feleségével együtt, agyonlőtte magát. A világraszóló öngyilkosság részletei eddig ismeretlenek, mert a táviró késő éjszakán hozta a shírt. Ma volt a temetés, amelyről a következő távirat érkezett: Mucsuhitót, a hónapokkal ezelőtt elhunyt japán császárt csak ima temették el. A temetési szertartás reggel kezdődött, de már éjfélikor az ország minden részéből óriási embertömegek gyülekeztek az utcán, hogy részt vegyenek a nagy császár végtisztességén. Az új császár trónralépése alkalmából általános amnesztiát hirdetett és utasította a hatóságokat, hogy a rendeletet azonnal hajtsák végrre. Egyúttal egymillió yent ajándékozott jótékony célokra. E távirat után repült aztán világgá a szomorú és megdöbbentő hír, hogy a nagy japán nemzeti hős, a világtörténelem kiváló alakja, Nogi tábornok, az összes japán előkelőségek szeme előtt, gyászoló embertömegek közvetlen közelében megölte magát. Hősies lelkületű hitvesét is magával vitte a halálba. Csak a fantasztikus Kelet csodákkal teljes világában történhetett ez a megdöbbentően szép tragédia. Az uj Japánország nagy gyásza még zokogóbb lett. A császár koporsója után nemzeti hőst kísér temető, de a japán nép, Nogi tábornokot. Ő és a császár teremtették meg első sorban az uj idők Fölkelő Nap Országát, melynek nemzete és történelme ilyen áldott az élőkben és a holtakban. Cuvaj egy lap vádjaira. A Pesti Hírlap több cikkében éles kritikával illette Cuvaj Ede horvát királyi biztos politikai és gazdasági tényeit. Többek közt a visszaélések és közönséges büntettek egész sorával vádolta meg a népszerű bánt, aki a támadásokra azzal felelt, hogy elkoboztatta a Pesti Hirlapot. Most a horvát országos kormány nevében hosszabb kőnyomatos írásban válaszol. Vegyük sorba: 1. Az uj zágrábi bank alapításáról, ahol a P. H. szerint vagyoni érdekeltsége volt, csak akikor értesült, amikor a bródi vagyonközösség a bank megalapításában való részvételét határozattal kimondotta. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Vagyis: nem a bán szólította föl közreműködésre a bródiakat. 2. Cuvaj bán fivére, Cuvaj Antal tanfelügyelő tízezer koronát a közoktatási osztálytól egy nagyon elterjedt iskolai könyvéért kapott a szerzőjog megváltása fejében. Ez az összeg nem a költségvetést, hanem az iskolakönyvkiadót terheli. 3. A károlyvárosi közjegyzőségre ketten pályáztak: az egyik egy hivatalától megfosztott közjegyző volt, aki mint ügyvéd most is fegyelmi alatt áll. Nem igaz tehát, hogy ötvenezer koronát adott a kinevezett közjegyző a bánnak választási célokra. Fölszólítja a bán a Pesti Hírlapot, hogy publikálja az idevágó okmányokat. 4. Egy szerémi pénzintézetnél valóban elhelyezett nagyobb betétet, de kötelessége volt a kormánynak, hogy a készpénzállományt biztos alapon nyugvó intézeteknél négy százalék mellett elhelyezze. 5. A magyarok teljes egyenjogúságot élveznek és teljes jogvédelemben részesülnek. 6. A horvát népszámlálás állítólagos meghamisítása idején Cuvaj nem is volt bán. Végül kijelenti Cuvaj bán, hogy támadások nem térítik le az egyenes útról és a jövőben egyáltalán nem felel a gyanúsításokra. Pavlik: A felejthetetlen, forró júniusi napok egy történelmi nevet dobtak felszínre, Pavlik Ferenc rendőrfelügyelő nevét. Amióta a rendőrség bevonult a Ház üléstermébe, azóta a Pavlik név politikai fogalom. Mert, hogy ősszel a politikai élet ismét megkezdődik, természetesen Pavlik neve is fölelevenedik. Már nyilatkozik is Pavlik. — Az én föladatom — mondja — kétségkívül nehéz volt, legfőképen azért, mert nálunk egészen precedens nélkül való volt és a külföldön is alig volt rá példa. Amikor már a megbízatást megkaptam, föltettem magamban, hogy nehéz feladatomnak úgy felelek meg legjobban, ha respektálva a hangulatokat, úgy az egyik oldalról, mint másfelől az ellenzék érzéseit, mert hiszen az ő felfogásuk szerint, nekik volt igazuk, mondom, ha mindezt respektálva, előzékenységgel, udvariassággal, tapintattal és türelemmel töltöm be nehéz szerepem. Ha nem csalódom, ez sikerült is. Eljárásommal minden oldalon meg voltak elégedve és a sajtó, amely pedig leginkább van hivatva, mint közvetlenül nem érdekelt, kritikát mondani, egyetlen elítélő szót sem mondott rólam. Hálás is vagyok érte, hogy felfogták szereplésem nehézségeit és azt méltányolták. Ami a bekövetkezhető eseményeket illeti, arról sem szolgálhatok felvilágosítással. Eddig még semmiféle rendelkezést nem kaptam. Nem volna okom eltitkolni, hiszen úgyis köztudomású lenne, sőt az újságíró urak előbb tudnák talán, mint én. Talán nem is lesz rám szükség?Talán mást rendelnek a helyemre. Nem tudom. (A Délmagyarország fővárosi tudósítójától.) Tíz év óta borzasztó áldozatokat hoztak Magyarországon a férfiak a választójogért. Tenger vér folyt már, börtönök teltek meg, bilincsekben sínylődtek a mártírok. Isten ments, hogy a nőket erre a térre invitáljuk. De egy kis bájos hajbakapás nem árt. Sőt, a mindenkép kívánatos eszmének szüksége van erre az ártatlan kis imartiromságra. Audiator ergo Bédy-Schwimmer Róza, a „Nő és Társadalom“ szerkesztője, a nők választójogi mozgalmának agilis vezére, ő majd válaszol kapuvári Vargyas Endrénének, ki pálcát tört a nők szavazati joga ellen és kibontotta a Magyar Nők Parlamentjének zászlaját.* Tévedés az a hit, — mondja Bédy- Schwimmer — hogy a nők választójának ellenzéke speciális magyar jelenség. A nők szavazatjogos akciójával párhuzamosan világszerte megszerveződött az ellenakció. Egészen furcsa dolog azonban minálunk a tradíciókra hivatkozni, mert ez a hivatkozás tökéletesen magyartalan. Hiszen köztudomású, hogy Kossuth Lajos első ízben mint egy asszonynak követe került a pozsonyi diétára és már 1608-beli okmányok mint egy régi jogról beszélnek a magyar nők követküldési jogáról. Azt is tudjuk, hogy az anyáknak régen seregeket kellett kiállítani fiaik helyett, szóval úgy a jogok, mint a kötelességek terén, egyenjogúak voltak a férfiakkal. Megható naivitás, hogy a nők parlamentjének előharcosa mindezekről nem vett tudomást, mikor magyar tradíciókra hivatkozik. Mert ha sehol másutt a tradíciók nem indokolnák a nők politikai egyenjogúsítását, nálunk ezt az argumentumot a történelem kinálja. Ami a külön asszonyparlamentet illeti, ideának szép, de a gyakorlati kivihetőség szempontjából még bájosabb naivitás. Igen, ha a nők úgy vármegyénként külön közületeket alkotnának, külön társadalomban élnének, akkor valóban lehetne arról beszélni, hogy külön parlamentjük legyen a férfiaknak és külön parlamentjük a nőknek. De mivel az életben férfiak, nők és gyermekek között a legteljesebb közösség van, lehetetlen mosoly nélkül gondolni a külön női parlamentre. A mi akciónkat különben a Magyar Úrinők Egyesületének mozgalma nem érinti. Óriási tömegekben gyülekeznek a magyar nők — minden rendnek, rangnak és felekezetnek — a nők választójogának lobogója ellen. Az ellenakció csak erősítheti a mi mozgalmunkat. Lelkesen beszél a magyar szaffrazset■telk vezére és szavából olyan széles és szabatos intelligencia árad, hogy akármelyik diplomata megirigyelheti. Mindenesetre örvendetes, hogy itt is, ott is imponáló egyéniségeik harcolnak az első sorokban. A választójogos nők hétfőn, szeptember tizenhatodikán nagy demonstrációt rendeznek a Vigadóban, ahol a nők ezrei, adnak találkát. Ez a demonstráció le akarja szögezni Lukács László ígéretét, hogy a férfiaknak ugyan nem ad választójogot, vagy csak nagyon mérsékelten, de a nőknek ... parancsoljanak! ő excellenciája egy köztudomású udvarias, aki kétszázezer női szavazóval akar lehengerelni többmillió jogtalan férfit. K. L. Kontra az asszonyparlamentnek. — Bédy-Schwimmer válaszol Vargyasnénak. —