Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)
1915-11-02 / 264. szám
•ffkes st6» ég Xár&OMstea 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN 1 ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadó hI tatal Kárácz-«tea f Tsás&sjaaá.ra: 3@S. egész évre. K 2*-—félévre . . K 12-— egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— Telefonsáéra s 81. . Egyes agőa* tea 19 SSSár,______ negyedévre K B-— egy hónapra K 2-— || negyedévre K 7-— egy hónapra K 2 40 Egy« szára ára 18 Bitér. "* Szeged, 1915. IV. évfolyam 264. szám. Kedd, november 2. — !■■■ ............................. ■■■ ML.ir«« ■ ■.«■■■in.. . ............. ......■".... ...........- 1 ......... Kragujevácot elfoglaltuk. Budapest, november 1. Közli a minisztereilincki sajtóosztály. A nagy Moravától nyugatra fekvő területen a szövetséges haderők helyenkint heves utóvédharcok árán elérték a Manováctól és Kragujeváctól délre és délkeletre emelkedő magaslatokat. Ma reggel 7—8 óra között a kragujeváci arzenálra és kaszárnyára kitűztük az osztrákmagyar és német lobogót. A Morava és a Resava közötti szögletben német csapatok heves harc után elfoglalták a Resava vidéket uraló Fricunovo Brdo magaslatot. A bolgár haderők a Páráéi felé vivő utón Planinicától nyugatra és a Nisava völgyében Bela-Palánkától nyugatra elérték a magaslatokat. Kövess tábornok német és osztrákmagyar csapatainak eddigi összes zsákmánya: 20 tiszt, körülbelül 6600 főnyi legénység, 32 ágyú, 9 géppuska, több mint 30 lőszerkocsi, egy fényszóró, sok fegyver, sok tüzérségi lőszer és nagyon sok gyalogsági lőszer. Ezenkívül 45 régi vagy szétrobbantott ágyúcsövet zsákmányoltunk. fiefer altábornagy, Berlin,november 1. A nagy főhadiszállás jeleníti: A balkáni hadszíntéren folytattuk támadásunkat és elfoglaltuk a Grn-Milanováctól délre emelkedő magaslatokat. Kragujevác irányában az ellenséget Petrovackáron és a Lepemica-szakaszon túl vetettük vissza. Kragujevác a németek kezén van.A Muravétól keletre a szerbek szívós ellentállása dacára elfoglaltuk a Tricunovo-hegyet. Néhány száz foglyot ejtettünk. Bojadjieff tábornok hadserege október 30-án utóvédharcok között az ellenséget általában a Planinica magaslatok (Zajecártól délnyugatra), Sletina (Knyazeváctól északnyugatra), Svrljigtól keletre (Bela-Palánkától nyugatra) és Vlasotincétől keletre húzódó vonalig követte. Legfőbb hadvezetőség. Lankadni kezd a harmadik olasz offenzíva. A két hetes Isonzo csata fegyvereink győzelmével végződött. ( Az ellenség legalább 150.000 embert vesztett. Budapest, november 1. Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olaszoknak tenger melletti arcvonalunk ellen október 18-án megindított és október 28-án friss csapatokkal megújított harmadik támadása már lankadni kezd. Tegnap az ellenség a doberdói fensiek északi széle ellen nagyobb, több más helyen pedig gyengébb erőkkel még előretört, támadása azonban már nem általános. Az újból fellobbanó harc után az olaszok hadvezetősége által nagyhangon előre bejelentett, a fő arcvonalon legalább 25 gyaloghadosztállyal újra megkísérelt offenzíva a győzelem biztos tudatában harcoló csapataink rendíthetetlen falán megtörött. A két hetes Isonzó-csata fegyvereink győzelmével végződött. Csatavonalunk általában változatlan, hasonlóképen szilárdan kezükben tartják Tirol és Karinthia védői a háború kitörése óta hősiesen tartott állásokat. Ezen sikerekkel fegyveres erőink újból bebizonyította, milyen hiú és tarthatatlan volt az egykori szövetségeseknek a délnyugati határszéli területekkel szemben támasztott minden követelése, amely területeket, azt hitték, alattomos hátbatámadással könnyen megszerezhetik. Az október hó második felében lezajlott harcokban az ellenség legalább 150 ezer embert veszített. Hofer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Olaszországot szorongatják szövetségesei. ~ Lugano, október 30. Az antantnak Salánárához intézett az a ’felszólítása, hogy Olaszország vegyen részt a Balkán-expedícióban, mind követelődzőbbé, sőt fenyegetőbbé váltak. 'Hasztalan mutat rá a Giornale 'd'Itália az olasz offenzíva ,"ellenállhatatlan' előnyomulásának nagyszerű sikereire", amelyekről a semleges sajtó (ezalatt persze a Journal de Geneve-t és a Gazette de Cousanne-t érti) a föltétlen dicséret hangján emlékezik meg, az antant vezető körei ezzel nem érik be, hanem miind nagyobb energiával izgatnak az olasz kabinet ellen, hogy végül is végérvényesen magukkal ragadják azt. így ma a Popolo d‘Italia „a népek nevében“ — ezalatt persze csak az antant értendő —Salandrához kategorikus felhívást intéz, hogy küldjön 50 ezer olaszt Szalonikiba, hogy azok is segédkezet nyújtsanak a „barbár Németország“ Közép-tengerhez való lelenyomulásának a megakadályozásához. „Nem Trieszt vagy Trient kedvéért, — Írja tovább — láttuk szükségét ennek a háborúnak, hanem hogy szétzúzzuk a német barbarizmust és a nemzeteket távoltartsuk a Közép-tengertől. Ma, amikor Görögország megnyerte Romániát Németország számára, azt követeljük a kormánytól, hogy rögtön lépjen fel a szövetségesek oldalán. Ezt akarja a nép, Salandra úr és ez majd keresztül tudja vinni a maga akaratát“. Azonban az lángol szövetségnek ez az orgánuma egy másik sürgős intelmet intéz Salandrához, azt, hogy tapossa szét Giolittinek és az egész országban szétszórt híveinek kígyói fejét. Ez a „banda“ már annyira vitte,hogy Piemontban és más tartományokban erős háborúellenes forrongás észlelhető, mert a háborút, mint minden nyomorulá és szociális baj okát állítják oda. És ezért kalandra vesse végét, akár megnemitéssel is ezen áruló banda üzelmeinek és a nép is mögötte fog állan, mint májusban. A Velence ellen Intézett repülőtámadásért a lapok azt követelik, hogy az állam konfiskálja a Palazzo Veneziát (vatikáni követségi palota), a Villa Estét, valamint az összes olaszországi osztrák villákat és minden Olaszországban található osztrák-magyar magánvagyont. Románia nem áll ellenségeink mellé. Csernovic, október 31. Egy előkelő román, akit a határtforgalom szabályozásának megbeszélésére i Burdujenibe küldtek, a román politikai helyzetről így nyilatkozott: — A Bukarestben vasárnap történtek Filipescu kivernék teljesen, balul kiütött kudarca. Célja a Bratianu-kormány megbuktatása volt. Filipescu azonban most kijátszotta magát. A Filipescu-párt erőszakoskodása csak azt mutatja, hogy milyen nagy veszélyt jelentene kormányra jutásuk. A kormány rendíthetetlenül kitart az általa ismertetett irányzat mellett. Az antant javára való elhajlás kizárt dolog. Stockholm, november 1. A Novoje V romja „Románia a válaszúton“ címen cikket közöl, amelyben a többek között ezeket írja: Egy álló esztendeje nap-nap mellett arról iparkodtak bennünket meggyőzni, hogy Románia velünk tökéletes egyetértésben van. A döntő pillanatban, most kiderült, hogy ez csak ámítás volt. Vajjon nem várhatnák-e el, hogy a legfelelőségteljesebb állásokban, amelyektől az orosz nép legfontosabb érdekei függnek, igazán kiváló férfiak üljenek? Avagy várjunk addig az időpontig, amíg a román és görög kormányok a szófiai kormány példáját követik?