Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)
1916-07-01 / 151. szám
2 Aratnak. Leáldozott a nap Péter Pál napja után is. Erre az alkonyra következő hajnallal megkezdődött széles Magyarországon az aratás hetekig tartó, országra szóló ünnepe. Bizony nem munka ez az aratás számunkra, most a háborús időben, hanem ünnep. Ünnepeljük az erőnket, a hatalmunkat, a végső, döntő győzelmünket ebben a néhány hétben, amikor az éles kasza előtt rendekbe hajol a sárgafejű kalász. Nagy ünnep az aratás, mint ahogy az angoloknál nagy ünnep egy hadihajó vízrebocsátása. A mi ellenállási erőnk, a mi megdönthetetlen hatalmunk, a mi győzelmünk biztosítéka ez az aratás. És úgy látszik, hogy a háború második aratása még sokkal nagyobb ünnep lesz, mint amilyenek az eddigi diadalok voltak. Az antant élén Angliával a többi között arra sem számított, hogy mi élelmiszerrel, élelemmel és gazdasági erővel két esztendeig bírjuk. De az idei aratás végleg ledönti a négyes szövetség összes reményeit, halomra dönti az összes terveket, amelyeknek fő feltétele mindig az volt, hogy a központi hatalmak kifogynak az élelemből, éhezni kezdenek és akkor kénytelenek lesznek az antantot győztesnek elismerni. Az idei aratás fogja végleg bebizonyítani, hogy az antant erre nem számíthat. Eddig hiába volt jó termésünk, nem voltunk annyira sem szervezve, mint ahogy már az elmúlt aratási évben, de a most következőben a múltak összes tapasztalatait felhasználjuk és olyan gazdasái épületet emelünk a termés, mint alap fölé, amelyet az antant legerősebb rohama, legvadabb dühe sem tud rombadönteni. Magyarország régi, fontos és nehéz problémája volt a belterjes gazdaság. Földünket és földünk termékenységét nem tudtuk eléggé kihasználni és ezért az ország termékenysége, termelése mindig elmaradt, értékben és aránylagos mennyiségben, kevesebb termőfölddel bíró, szegényebb országok termelése mögött. Ennek a háború után nem szabad megmaradnia. A háború megtanított bennünket arra, hogy igen nagy fontossága van a termésnek, a termelés minőségének, a termés mennyiségének és a gazdálkodás belterjesebb voltának az ország fejlődésére, az ország tekintélyére és hatalmára. Ha Magyarországon ma már belterjesebb gazdálkodás volna és nem a föld kimuzsorázása volna az ország gazdasági iránya, akkor egész bizonyos, hogy még kenyérjegyekre sem volna szükségünk. Akkor valóban annyit termelne az ország, hogy nemcsak a magunk szükségletét tudnók teljességgel fedezni, hanem a legnagyobb könnyűséggel és a magunk nélkülözése nélkül is el tudnók látni szövetségeseinket is gabonával, sőt sok egyébbel is. Miután pedig a háború után sok magánérdekbe, sok magánügybe fog az állam úgyis beavatkozni, miután kiderült a háború folyamán, hogy mindenesetre jó, ha az állam az ország életének legnagyobb részét kezében tartja, vagy arra legalábbis lényeges befolyást gyakorol, kell, hogy az állam a belteres gazdálkodás behozatalára is megfelelő akciót indítson. Az államnak magának is érdeke a belterjes gazdálkodás nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is, az adók révén. Mert a belterjes gazdálkodás nemcsak a gazdasági élet megerősödését jelenti, hanem egyszersmind a jövedelem emelkedését is, és így az állami adójövedelem is nagyobb lehet. A legfontosabb közérdek tehát a belterjesebb gazdálkodás behozatala az országban, és reméljük, hogy az idei aratás és a háború eddigi tapasztalatai rá fogják bírni a kormányt és az államot arra is, hogy a belterjesebb gazdálkodást propagálják, meghonosítsák, megvalósítsák. “ BÉLMLAGYAKö ESZAG Szeged, 1916. julius I. Ha ez tényleg meglesz, akkor a háborúból nemcsak mint erkölcsileg elismertebb, komolyan méltányolt, értékesebb nemzet fogunk kikerülni, hanem mint hatalmas, megalapozott gazdasági élettel bíró, több jövedelemmel és nagyobb nemzeti vagyonnal rendelkező agrárország is. A németek előhaladása a 304-es magaslatnál. BERLIN, június 30. A nagy főhadiszállás jelenti: Csapataink úgy tegnap, mint az éj folyamán Richebourgnál azonnal ellentámadással több helyen visszaverték az angol és francia előretöréseket. Az ellenség eredmény nélkül folytatja gáztámadásait. Az erős tüzérségi tevékenység megszakításokkal tovább tartott. Tahimétól délkeletre és a Maison de Champagne majornál előrenyomuló francia osztagokat véresen visszavertük. A Maastól balra a 304-es magaslatnál előrehaladásokat értünk el. A folyótól jobbra nem volt gyalogsági tevékenység. A junius huszonharmadiki sikereinkkel és a nagy francia ellentámadások elhárításával a beszállított foglyok össz-száma 70 tiszt és 3200 főnyi legénység. Bocskó százados junius 27-ikének estéjén a Thiaumont majornál a 19-ik, Parschau hadnagy pedig Peronnestől északra junius 29-én az 5 ik ellenséges repülőgépet lelőtte. Boureuilles vidékén (Argonneok) védőtüzelésünkkel leszedtünk egy francia kétfedelűt. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az utolsó erőfeszítések Verdininél. — Olasz lapok a vár elestét jósolják. — Lugano, június 30. A Corriere della Sera párisi levelezője nagy feltűnést keltő cikkben ismerteti Verdun helyzetét. Azt írja, hogy a németek előrenyomulása az utóbbi napokban sokkal jelentékenyebb volt, mintsem az eddigi lassú előbbrejutás után gondolhatták volna. Épen ezért számolni kell a vár elestének lehetőségével. Abszolút véve, a németek újabb térnyerése nem is nagy, azonban azért nevezhető mégis jelentékenynek, mert egyre közelebb érnek Verdun városához. Szinte ugrásszerűen érkeztek Fleurynhez és a legutóbbi napokban két kilométeres utat hagytak hátra. Semmi kétség, hogy a németeknek az a szándéka, hogy beékeljék magukat a Souville-erőd és Froide Terre közé. A franciák e két hely között mindenesetre a leghevesebb ellenállást fogják kifejteni. Azt hitte volna az ember, hogy az ellenség támadása már nem fokozható és íme most azt látjuk, hogy a németek támadása hihetetlen mértékűvé növekedett. Mit remélhetünk még ezek után a titáni harcok után? Vajjon meddig tartanak még ezek az erőfeszítések? Bizonyos, hogy a németek meg vannak győződve arról, hogy elfoglalják Verdunt, nagy áldozatokat hoznak érte, holott tudhatnák, hogy Verdunnek nincs meg már a régebbi katonai értéke. A németek, úgy látszik, a vár elestéből morális tőkét akarnak kovácsolni. A francia katonai kritikusok mindent elkövetnek ugyan, hogy a népet a vár elestére elkészítsék, azonban ez mégis nagy csapásként fog lesújtani Franciaországra. A Secolo párisi levelezője szintén szkeptikusan ír a dologról. Azt mondja, hogy őrültség lenne a helyzet komolyságát tagadni. A német offenzíva néhány nap óta nagy lépésekkel halad előre. Mindenféle kaliberű ágyuk árasztják el tüzükkel a francia állásokat. Minden emberi képzeletet felülmúl az a pokol, amely a 321-es magaslat körül tombolt harminckilenc órán keresztül. Még nem ítélhetjük meg a németek eredményeit mert a harc még tovább folyik annyi azonban máris bizonyos, hogy igen megrövidült az a távolság, amely a németeket elválasztja Verduntől. A franciák nagy hősiességgel harcolnak, ami méltó a csodálatunkra, azonban, sajnos, állásaink gyöngék és nagyon nehéz a védelem olyan vonalon, amely mögött a folyó van. 8000 francia újonc. Bern, június 30. Párisi jelentés szerint a verduni harcok utolsó napjaiban példátlanul nagy veszteségei voltak a francia hadsereg legifjabb évjáratának. Francia katonatiszti körökben hangos a panasz, hogy a verduni parancsnokság nyolcezer újoncot loldozott föl az állásokban. Az antant általános offenzivája. — Támadásra készülnek az angolok is. — Genf, június 30. A francia lapok valamennyien kiemelik az angol tüzérség fokozottabb tevékenységét az észak-franciaországi fronton és ebben a nagy feszültséggel várt angol támadás kezdetét látják. Az a vélemény, hogy az angol hadsereg a tüzérségi előkészítést szokatlanul hatalmas eszközökkel indította meg. Az angolok tüzérségi tapogatódzása valószínűleg még napokig is eltart, ami után az angol generalisszimusz meg fogja indítani offenzíváját. Casement halálra ítélték. London, június 30. A Keiter-ügynökség jelenti: A Sir Robert Casement elleni pert befejezték. Sir Robert Casementet hazaárulásban bűnösnek nyilvánították és halálra ítélték. (M. T. I.) Rotterdam, június 30. A Casement elleni perben a lord főbíró a védőnek t arra, az érvelésére, hogy nem árulás az ha valaki külföldön fogja pártját a király ellenségeinek, azt válaszolta, hogy az igenis hazaárulás. Casement nyilatkozatot olvasott föl, amelyben rámutatott arra, hogy ész íreknek sohasem ajánlotta, hogy a németek vagy a törökök pártjára álljanak, hanem mindig arra buzdította őkeit, hogy Írországért harcoljanak. (Midőn