Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-01 / 152. szám

4<4 Szeged, 1917. julius 1» ■ €­tvett élet az orosz front mögött —­­A SMtóhja diszáUife áfádéi vévdi.­­j. fíarcátlás, junius 22.­­Már hetek óta na­g­y csend uralja a kár­páti orosz frontot. Mintha a történelem em­lékére szánt feljegyzések rovását megelégel­ték volna a küzdő felek, mintha a pohár csordultig megtelt volna az örömök, fájdal­mak és nehéz megpróbáltatások jára­, három esztendő óta szakadatlanul ömlő cseppeivel. Hallgat, pihen, fáradtan, unalmasan a hatal­mas orosz front s a fürge, legyőzhetetlen magyar hadsereg. Hetek óta nem jelent erről a harctérről fontosabb harci tevékenységet sem Arz, sem Ludendorf, mégis állandó, éber figyelem, óva­tos körültekintés kell hogy áthassa vezérein­ket, nehogy kellemetlen meglepetések érhes­sék a frontot.­­És amikor a hivatalos semmi fontosat nem jelent, nem kell ám azt hinni, hogy ilyenkor pihen a front. Nem. Ilyenkor kettő­zött erővel, lázasan folyik a munka. Ilyenkor ezer meg ezer serény, dolgos kéz épit, javít, alakit. Ilyenkor ki kell használni az alkalo­mat az utak, állások rendbehozására, ilyen­kor legjobb az alkalom a gránátmentes fedezékek készítésére. Sokszor írtam már­ a katonák frontbeli helyzetéről, de nézzünk csak kissé széjjel a front mögött, a fronthoz vezető úton. Elhatároztam, hogy megfigyelem csak egy félórán­ keresztül a fronthoz vezető út nagyvásán forgalmát, — amint egy végte­len mozifilmből kiszakított darabot, perge­tem le az olvasó előtt hogy lássák, mi törté­nik itt, milyen az élet a front felé vezető úton. Megállók ... Az óra pont kilencet mu­tat. A nap pazar pompával ragyogja be a földet . . . Zaj, lárma körülöttem. Mindenki a maga dolgát végzi, mintha egy hatalmas gépezet hajtaná az egészet. De nézzük csak . . . Figyelek . . . Csapa­tok vonulnak el. Sisakos német katonák. Mind szép, erős, egésséges, pirosképű fiatal­ember. Nem is érzik a felszerelés nehéz ter­hét. Könnyedén, nevetgélve menetelnek. Hosszú sorban vonulnak el, de már látom a végét, mely után erős mecklenburgi lovak kerekes tábori konyhát húznak; amikor mel­lém ér, finom, párolgó ételszag csapja meg az orromat. A hegy lábánál apró hegyi lovak kanyarodnak felém. Nagy teherrel jönnek. Gyenge kis testü­kön öles fákat visznek. Minden erejüket megfeszítik, hogy leküzdjék a háború rájuk­ rótt szenvedéseit. A vezető hosszú gyeplőre engedi, hogy menjenek saját akaratuk­­ sze­rint. És a kötelességtudó kis jószág meg­adással teljesíti feladatát. Egy óriási teherautó pöfög el mellettem. Tele tüdővel köhögi ki a benzinszag a kékes füstöt. Színig m­eg van rakva szenes dróttal, azután t­ránk­ocsik vonulnak el. Élelmiszert visznek a front felé. Itt-ott a­ kocsi nyílásain kilátszik egy-egy nyers állapotban levő hús­­darab és a komiszkenyér szép, piros haja, mely most bizony nem nagyon mondható a komisznak. Most lovasok vágtatnak el előttem. Tü­zértiszt. „Megfigyelő.“ Elegáns, borotvált, gentleman. Úgy ül a lovon mint valami kö­zépkori lovag, feszesen büszkén. Mellette há­rom-négy tüzér legény. Nagy távcsövek, tér­képek, rajzok. Ezek is a front felé igyekez­nek. Azután gyalogos bakák kerülnek a film­re. Mintegy század. Ki vannak fáradva, pe­dig pihenőből jönnek, hogy egy más század mehessen pihenni a helyükre. Ezek is elvo­nulnak. Pillanatokig­ tartó csend, majd ismét apró IrakMar-lovak mennek. Azután fényes luxusautó gurul el mellettem. Nem ismerem fel a benne ülőt, de kísérete­s elegáns öltö­zéke, magas rangjára vall. A frontra igyek­szik, szemlét tart az állások és a legénység fölött. Most mtmieiós kocsi döcög el mellettem. Erős lovak vontatják a nagy terhet. Csupa tajték a ló a nagy meleg és nehéz teher következtében. Telefonista katonák vonalat építenek, dróttekercs van előttük. Az egyik igazgatja rudakra, fákra, a másik pedig göngyölíti a drótot. Azután nagy vör­ös­­k­­esztes kocsi jön. Valami baleset történt a fronton, mert erre a vésztjósló kocsira csak olyankor van szükség. Most egy nehéz ágyút vontatnak. Állást változtat, mert régi helyét megtalálta az el­lenséges tüzérség azután órénkocsi élelem­mel, konyha, párolgó, friss étellel, majd is­mét­ teherautó, sínvasakat visz a gránátmen­tes fedezékhez, utána, civil munkások szer­számmal a vállakon, — ezek a tartalék állá­sokat építik, nagy dr­énkocsi, egy gép­puskás osztag, municiós kocsi halad el mellettem, ismét apró lovak, gerendákat vonszolnak . . . .Nem irom tovább. Letelt a félórám és ki tudja, hol van a vége ennek a soha meg u<i»> sunhadó, eleven, mozgó képnek? Hiszen már három esztendő óta, ez folyton így van. Folyton ez a nagy forgalom uralja a front­hoz vezető utat. Ez csak egy félóra a mólóban levő há­rom esztendőből s ezalatt a félóra alatt is mennyi erő, anyag, felszerelés haladt ki ezen az uton a frontra, melyet a magyar nemzet szívesen, hallgatagon áldozott. De érzem — és minden jel arra enged következtetni, hogy nemsokára leperreg ez a film­­ is és egy új felvonás kezdődik a béke jegyével, hogy a háború szenvedéseit, szük­ségeit felváltsa egy jobb, nemesebb élet: a vérrel és pénzzel és sok áldozattal megterem­tett új élet, melynek termékeny gyümölcsét élvezzük mi is, akik megszenvedtünk érte s azok is, akik otthon gondok és nélkülözések között szenvedtek és szenvednek ma is. Reisinger József. >bBsaaasBaBaaa9aaaa0aaBBaBaaaaaBaBBBaaaa&aafiaaa&tt*f A CSEHEK STOCKHOLMI TANÁCSKO­ZÁSAI. Stockholm, június 30. Az unionis­ta cseh szocialisták, akik befejezték tárgya­lásaikat a holland-skandináv bizottsággal, nem sokat remélnek Branting irodájának működésétől, sőt a legnagyobb pesszimiz­mussal várják a fejleményeket. Azt mond­ják, hogy a stockholmi tárgyalások nem annyira a béke,­mint inkább a háború ügyé­nek kedveznek és Branting a szocializmust a nyugati államok kerekeihez kötötte. An­gol és francia tisztek még mindig szigorít ellenőrzésit gyakorolnak a külföldről haza­térni akaró orosz politikai menekültek fö­lött. Kétszázötven orosz emigráns, aki Né­metországon keresztül érkezett, még min­dig hiába vár az orosz határon az enge­délyre, hogy hazatérhessen. PÉTERVÁRI TÜNTETŐK KERENSZKY ELLEN, Berlin, június 30. Az ideiglenes kor­mánynak azt a proklamáció­ját, amelyben nyugalomra szólítja fel az orosz főváros lakosságát, a bolsevikiek eltávolították a falvakról. Kerenszki hadü­gyminszter auto­mobilon kiment a viborgi negyedbe és nyu­galomra intette a népet. Azt mondotta, hogy türelemmel kell lenni, eljön majd a békekötés ideje is, a nyugtalankodás nem ér semmit és veszedelmes következmények­kel járhat. Axelrod, aki szintén jelen volt, e szavakat kiáltotta a miniszter felé: — A forradalmat sem szavakkal csi­náltuk meg, hanem tettekkel, épp így a bé­két is csak úgy érjük el, ha erélyes csele­kedetektől nem riadunk vissza! Kerenszki indulatosan akart válaszolni, de a tömeg kőzáport zúdított feléje, úgy, hogy kénytelen volt gyorsan elhajtatni. BBSBBBBBBBBBBBBBB Á Délmagyar­ország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. BaBBi 3wi5iiiifii[5iw[j|[s][5im[iim ~i-------------------- »nnn ' ' ~ ----- ~'r >««>•««« A Belvárosi kávéházban Wim szórakozóhely. ~ ^ *» “»m». naponta hangversenyez.­ ­- ..*~'~mn ....'.. u

Next