Délmagyarország, 1920. május (9. évfolyam, 100-123. szám)
1920-05-23 / 117. szám
taarka—<iÉf éa kiadóhivatal | SZEGE*. *OL*OQAMZOMY-MOAtUT 4. SZÁM á a»arkaan>laég 4a kladdhhraUl talafaaa: 9SS. Szeged, 1920 A«a 1 ItarAnl ELŐFIZETÉSI ÁRA: «;•>< évra 280.- K ■•ey***vrB 70.- K félévra . 140.— IC er? hónapra 14.— 8 ffui iha» »— IX. évfolyam 117. szám. Nyomda: SZEGE*, PETŐn SÁNDOR SUGÁRÚT 1. A nyomda talafonja: IHi Vasárnap, május 23. A magyar Ige hirdetői. Az első pünkösd napján a Szentlélek tüzes nyelvek alakjában leszállott a szegény, együgyü és tudatlan galileai halászokra és vámosokra és apostolokká, hitvallókká, vértanukká tette őket, akik eloszoltak a világ minden tája felé és elmentek az Igét hirdetni, tanítván minden népeket az Igazságra. A mai pünkösd a magyar nemzeti szellem, a faji öntudat reneszánszának jegyében köszönt be hozzánk és a fájdalmas, öt sebből vérző Magyarország tudományos, irodalmi és művészeti életének lelkes apostolait küldi a mai magyar Végekre, Szegedre, akik a nemzeti műveltség szent szövetségébe akarják tömöríteni az ország szellemi képviselőit. Szeged, amely annyi jeles írót nevelt ennek az országnak, a tiszaparti magyar metropolis, amely Mikszáthnak, Gárdonyinak és Tömörkénynek szárnyait növelte, hogy velük a dicsőség és halhatatlanság egébe szánjanak, a legmagyarabb város örömmel és szeretettel üdvözli a nemzeti kultúra fáklyahordozóit, a magyar ige, a magyar szellem, a magyar szív és elme fővárosi kiküldötteit, hirdetőit és tolmácsolóit. Pekár Gyula, a lelkes csapat vezetője, nagy műveltségű közéleti emberünk, aki bár amerikai egyetemen végezte tanulmányait és Párisban és más nyugati metropolisokban töltötte java fiatalságát, valóságos fanatikusa lett a most föltámadó nemzeti gondolatnak. Az irodalom neki régi szerelme, kitartó szenvedélye, érdekes és értékes típusa ő a műveit Nyugaton jól ismert valódi Utterary gentlemannek. Voinovith Géza, finom ízlésű és világos látású akadémikus, aki a modern irodalmak emlőin nevelkedett, kitünően ismeri az angol és orosz írókat, Riedl Frigyessel együtt a legjelentősebb mai magyar meliciráló. Angyal Dávid Péterfy jó*nő barátja, tudós, elmés historikusunk. A pünkösdi irodalmi ünnepség vendégszereplő költői sorában ott találjuk Koma Andort, Arany János leghívebb és legkislőmb tanítványát, a magyar politikai költészet és verselő művészet hibátlan mesterét, Jakab Ödönt, a székely nép és föld poétáját, Medvay Gyulát és Sas Edét, Szeged régi jó ismerőseit, s A Nemzeti Színház, az ország első műintézete is leküldi néhány kiváló erősségét, Jássai Marit, legkülömb tragikánkat, a klasszikus és romantikus pátosz egyetlen nagy élő megszólaltatóját a hazai világot jelentő deszkákon, Pethes Imrét, akinek sajátosan magyar egyénisége, humora, élelmessége és kedélye szintén páratlan, azonkívül Ivánfi Jenőt, a jeles és tudós színpadművészt, pompázó szépségű és tehetségű Paulay Erzsit, Cs. Aczél Ilonát és Bayer Gizit, akik együtt és külön-külön klasszist jelentenek a magyar színjátszás terén. Jól esik manapság a művészi szép oltárán áldozókat látni, a magyarság legszebb és legbiztosabb fegyverével, a kultúrával harcolókat szemlélni. Ez még politikának is a legcélravezetőbb, legtermékenyebb és legsikeresebb:csak önzetlenség és áldozatos szellem hassa át a vezérek és közkatonák lelkét, csak igazán becsüljék meg az igazi tehetséget és tudást Nem lehetünk olyan fényűzőek, hogy egyetlen valódi értéket és érdemet is mellőzhessünk, kizárhassunk és megtagadhassunk és ha már a politika annyiszor és oly oktalanul elválasztotta a magyarokat, itt volna a legfőbb ideje bizony, hogy a kultúra egyesítse és összetartsa ! Akkor a fáklyák világítani és hevíteni fognak, nem pedig meddőn elhamvadni és kirobbanni a csillagtalan éjszakába. Az egyetem elhelyezésének problémája. — A középiskolák a kilakoltatás ellen épületet. — Dr. Gaál Endre (Saját tudósítónktól.) Az egyetemnek — a szegedi egyetemnek — Szegeden való fölállítását a város érdekében mindenkor kívánatosnak tartottuk. Évek óta, amikor csak alkalom adódott rá, mindig az egyetem létesítése mellett emeltünk szót. Most arról folynak a tárgyalások, hogy a kolozsvári egyetemet helyezzék ideiglenesen Szegedre. Mert abban senki sem kételkedik, hogy az áthelyezés nem lesz nagyon hosszú tartamú, pláne állandó. Nos, mi ezt azt időleges elhelyezkedést is nyereségnek tartjuk a város kultúrájára. Ámde ama igényekkel és követelésekkel szemben, amiket a kolozsvári tudományegyetem itten való felállítása fejében támasztanak, nem tagadjuk, bizonyos meggondolásaink vannak. Nem arról van szó, mintha Szegednek talán az anyagi áldozatokat kellene sajnálnia, ámbár ha csak ideiglenes egyetem forog kérdésben, akkor az anyagi áldozatokban sem mehetünk nagyon messzire. De főként a mai viszonyokat kell tekintetbe venni, a túlzsúfolt várost, amelyben emberek, hivatalok, iskolák, intézmények alig tudnak elhelyezkedni, ahol különös szerencse, kiváló ügyesség kell ahhoz, hogy valaki lakást tudjon magának rekviráltatni, ahol hivatalokban hivatalokat halmoznak. * T A férőhely a legnagyobb, a legtöbb meggondolást igénylő probléma máma. Szegény, lakóhelyükről kiüldözött testvérek lepik el a várost, akik összeszorultságban laknak és élnek nyomorúságosan, élhetetlenül. És még mindig jönnek, napról-napra, többen és többen. Az iskolák legnagyobb része 6—7 évig katonai célokat szolgált, összevonva, szűkösen és hiányosan oktathatták csak a gyermekeket. Az elemi iskolák jelentékeny része — A MÁV nem adja át a leszámolóa kérdés megoldásáról. — még most is összevontan sínylődik, szinte vándormódra él. A város nem gondoskodott szükség lakásokról, a lakáshiány egyre nagyobb méreteket ölt. Ide jön tehát az egyetem, amely a következő épületeket veszi igénybe: Magyar királyi Ítélőtábla, MÁV levámolóhivatal, állami főgimnázium, állami felsőkereskedelmi iskola és a III. kerületi polgári fiúiskola. Öt intézmény tehát, amely mind oly nagy, hogy külön-külön mindegyik egy-egy épületet igényelne. A tanács mind az öt épületet felajánlotta az egyetem díjára. A kilakoltatás veszedelme máris nagy elégületlenséget váltott ki a veszélyeztetett intézmények belső köreiben s az elhelyezkedés problémája annyira bonyolódott már, hogy szinte kibogozhatatlannak látszik. Munkatársunk felkereste a szóban forgó intézmények vezetőit s kérdést intézett hozzájuk azira, hogy miként foglalnak állást az épületek elvesztésével szemben. Munkatársunk látogatásairól az alábbiakban számol be: Tóth József, a magyar királyi állami felsőkereskedelmi iskola igazgatója ezeket mondotta: — A kilakoltatás veszedelméről csak a hírlapok utján értesültem. Eddig sitcs semmi hivatalos értesítésem nincs s ezért azt hiszem, hogy az épület elvesztése nem befejezett dolog. Ha tényleg rákerül a sor, az igen nagy baj lenne az iskolára nézve s ebben az esetben nem tanúsítanak passzív magatartást, hanem akcióba lépnek az épület megmentése érdekében a közoktatásügyi miniszter úrnál. A minisztertől függ természetesen minden. Ha azt moindja menni kell, akkor menni kell, de a lehetőségig elmegyek, hogy megtarthassuk az épületet Négy % I ^ 5 M ^ 2 if Ä S ■ készít mérték után a legmodernebb yi^ior CipOSC iO0 1.1 Iskola-utca l^s^m!