Szeged, 1923. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1923-11-01 / 249. szám
ttor?kml £*tE és ban6hi*ahh Deák Ferenc utca 2. (Fire» iskolával szemben.) Tételűn 13-33.A,Szeged‘ megyei«■tt fefeUe kivitelivel minden s*p. Egyes szám ára 300 kor*oa. Előfizetési irak: Egy •insprs Szegeden 6000,Budapeist is vidéken 6500 kor. Egyes Szám ára 300 korona. Hirdeti«: irak: Félhasábon 1 mm.75,egy hasábon 150, másfél hasábon 22; K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 24» K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam» Szeged, 1923 november 1. CSÜTÖRTÖK, 249-ik szám. Az elfelejtett halottak. Mikor az élők városa az utolsó őszi napragyogásban virágerdőt visz a halottak városába, — mi azokra a halottakra gondolunk, akiknek nem jut virág, nem jut talán köny sem, hiszen sokuknak még parcella sem jutott a holtak városában, amelyet Isten kertjének nevez az elmúlással megbékélő szelíd kegyelet. Nekünk a temetők ünnepén az jut eszünkbe, hogy egész Európán keresztül kietlen sötétségben domborodnak halommá az idegen földek göröngyei, smelyek magyar katonák porló tetemeit takarják. Ember föl nem keresi őket, virág nem termett számukra, hanem csak a gazdátlanság tüskebokra. Nekünk a kivilágított ünneplő temetők ezeket a tört halmokat juttatják eszünkbe vadon bérceken, sivó pusztákon, lidérces ingoványokban. Gazdátlan sírokban ík.k rég megbékélve alusznak, hány van azok közt, aki a maga sorsa és a maga külön rendeltesse szerint is a föd alá költözött volna már? Hiszen valamennyit a maga gyermekének szánta az élet, munkát, gyarapodást, egészséget, szerelmet szánt nekik és jövendő generációk alapítását. A haza és világ magasabb érdeke, a nemzet és az emberiség magasabbrendü éle igénye tiporta ti őket, — igy tanították ezt az iskolákban és a templomok szószékein a háború alatt a hadiárváknak és az özvegyeknek. Lehet, hogy ezek csak puszta szavak, lehet, hogyha van őrködő szem a világ felett, az emberi sors intézőinek szivébe látó— pedig kell egy láthatatlan szemnek virrasztani túl a csillagokon az emberi nyomorúságok felett — ha van ilyen szem, az bizonyosan máskép ítélte meg a viadilt, amely a legnagyobb volt, máta ez a föld föld és a leggonoszabb és a legértelmetlenebb is. Mindegy, ezen a napon, amely évfordulója a háborút likvidáló októberi forradalomnak is, ne feszegessük a henye kérdést: kiért, miért kellett meghalniuk a magyar nép legvirágzóbb testű fáinak és őszbe vegyült fejű férfiaknak, akikre csöndes és boldog napádozat várt? Ők úgy tudták, mert azzal vitték őket a halálba, hogy a szebb jövőért és jobb jövőért adák oda életüket és vérükkel azokat váltják meg a szenvedésektől, akik szívüknek legkedvesebb. Hideg mellükön a tömegsírban az az egyetlen gondolat volt h kiérdek,kereszt, hogy mindnyájunk halottjai lesznek, mert mindnyájunkért meghaltak, akiknek éltét vak szerencse, vagy emberi ügyeskedés megkímélte. Az a hit melegítette őket, hogy nem halnak hiába és a nemzet megmaradt miliői nem lesznek hálátlanok: minden özvegy, minden árva érezni fogja fején i a nemzet simogató kezét. Fejüket azzal a megnyugvással hajtották a hal l ölébe, hogy sírjuk mindnyájunknak szent lesz, akár márványoberliszk födje, akár isten nevelte vadvirágok alatt , süppedjen be. Mert a katonai hirarchia ismerhetett különbséget katona és katona közt: a háború komor és gonosz fönsége eltörölt minden rangbeli megkülönböztetés*. A csatákban, amelyek megtöltötték a tömegsírokat, nem volták tisztek és köemberek, csak mártírok volt tak, akiknek csontjait szentté avatta nemzeti s hála: ezt kellett hinniök, mert csak ez a hit tehette őket hősökké mint ahogy a kereszténység vértanúit csak a túlvilágba való hit tette képessé tűzzel, pólóssal, bestiákkal, kínok halálával való szent dicolásra. A háborúban mindenki megcsalódott, — de senki úgy, mint a hősi halottak százezrei. Pedig ha valaki nem hibás abban, hogy a háborút elvesztettük, ugy ők bizonyosan nem azok. Hiszen a háborút nem azok vesztették el, akik maguk elvesztek benne, hanem azok, akik túlélték. Hogy az ecsetiek özvegyeinek milyen kenyeret ad a nemzet kenyérkeresőik helyett és hogy az árváikat, hogy fogadja a maga gyerekeinek, • arról nem beszélünk. A nemzet maga is özvegy, aki a föld alá temette ezeréves szerencséjét, a nemzet maga is árva, akit az örökösök kiforgattak házából, földjéből, minden vagyonából, a nemzet maga is koldus, aki a világ irgalmára van szorulva. De mi akadálya van annak, hogy én nem bírjuk gondját viselni azoknak, akiket ránk bíztak a halotaink, legalább becsüljük meg a halottunk emlékét? Hiszen még a koldus is lép egy marokkai halottak napján az árokpart^ kései pillérvirágából és ráhajítja azt a másik koldus sírjára: hadd legyen az álma szebb, hal megérzi, hogy még nem feledték el ideföntt egészen. Vajjon a magyar nemzet sorsának intézői gondoltak-e arra, hogy a lengyel fenyéreken, a Drina szakadékai közt, a doberdói mészköveken, mindenütt, ahol magyar katonatemetők vannak, hirdesse legalább egy cserkoszorú, hogy egy nép ezeket a névtelen Halottakat is szentnek tartja és legalább egy szál gyertya fénye sugározza le nekik az örök éjszakába az örömet, hogy nincsenek még végkép elfelejtve idetönt? Hiszen ennyire talán még futná annak a Magyarországnak, amely nem szokta a milliókat olvasni, ha élőknek kell parádét rendezni. És talán az elenséges népek se gördítenének e szerény kegyeletes aktus elé akadályt, mikor olyan jóban vagyunk már egymással, hogy Magyarország külügyminisztere udvariasságból elmegy arra az örömlakomára, amelyet a csehek rendeznek az ő októberi forradalmuk évfordulóján Magyarország fővárosában. Az embert megborzongatja a szégyen, mikor arra gondol, hogy az egykori csatamezőkön halottak napján mécsesekkel, virágokkal jönnekmennek olaszok, lengyelek, mindenféle idegenek és mikor sötét halmokat látnak, amelyeken nem sír senki, amelyekre virágot, mécset nem helyezett senki, akkor az idegenek azt mondják egymásnak: — Hja, itt magyar katonák vannak eltemetve! . .. Vigyázzunk, átok veri azt meg, aki a halottakat megcsalja ! Nagy Emil marad. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés tegnapi ülése alatt — mint ismeretes — kellemetlen incidensnek volt hőse Nagy Emil igazságügy-miniszter, akit akkor kivételesen nem a kormánypárt, hanem az ellenzéki fajvédők tapsoltak. A kellemetlen incidens után Nagy Emil elhagyta az üléstermet, bevonult szobájába és levelet írt a kormányelnöknek, amelyben bejelentette lemondását. Politikai körök tegnap élénken kommenálták Nagy Emil lemondását, azonban már éjszaka kialakult ez a vélemény, hogy a miniszterelnök nem fogja elfogadni igazságügyminiszterének lemondását. Ma délután azután Bethlen ezt az elhatározását közölte Nagy Emilré, akit nem kellett sokáig kapacitálni, hogy vonja vissza lemondását. Eszerint a válság elsimult, Nagy Emil továbbra is igazságügyminiszter marad. Egyébként ma éjszaka Nagy Emil ebben az ügyben hosszasan nyilatkozik a MTI-nak, amelyben részletesen ismerteti egész miniszteri működését, majd ezeket mondja: — Tegnap délután a miniszterelnök kijelentette, hogy lemondásomat semmi szín alatt sem fogadja el. Hogy ezenkívül még mit beszéltünk, azt mint bizalmi dolgot nyilvánosság elé nem vihetem. Ma reggel Urbanics Kálmán képviselőtársam felkeresett Bessenyei megbízásából év szóbeli üzenetek kapcsán átadott egy levelet. Ezek után lemondásom tudomásul véve nem lett és ezzel kapcsolatban szilárdan eltökéltem, hogy pénzügyi politikával semmiféle módon sem foglalkozom, még fejbólintás alakjában sem. Hatodikán érkeznek a fővárosba a Népszövetség kiküldöttei. A magyar kölcsön ügyében a Népszövetség titkársága részéről Avend főtitkár-helyettes sir Arthur Salter, a politikai ügyosztály vezetője és Stösni kiküldött november 6-án reggel érkezik Budapestre. Az októbristák megünnepelték az őszirózsás forradalom ötödik évfordulóját. Ma este a Royal- szálló nagytermében ünnepi vacsorát tartottak az októbristák az október 31-iki őszirózsás forradalom ötödik évfordulója alkalmából. A népes vacsorán az októbristákon kívül megjelenek a szocáldemokraták és a köztársaságiak is. Számos felszólalás hangzott el, amelyek közül különösen Nagy Vince, gróf Batthyány Tivadar, Farkas István, Vámbéry Rusztem és Veér Imre beszédei tűntek ki. Mindannyian hangoztatták az októberi program megvalósításának szükségességét, igazolták az őszirózsás forradalmat és kijelentették, hogy Magyarország megmentését demokrácia nélkül nem lehet elképzelni Batthyány Tivadar éles beszédben támadta a Bethlen-kormányt. Az ünneplők a késő éjszakai órákig maradtak együtt. Hiteléét Szászország ellesz akar vonulni. (A Szeged tudósítójától.) A berlini bajor követ ma délután nyújtotta át kormánya jegyzékét, amelyben a leghatározottabban visszautasítja a birodalmi kormány követeléseit, miután a tegnap esti bajor minisztertanácsban teljes egyetértés volt abban a tekintetben, hogy a bajorországi védőrség főparancsnoki állásában történő változás nem volna elviselhető. Egyébként a thüringiai határról érkező jelentések szerint ott nehéztüzérséget összpontosítottak, miután félő, hogy Hitlerék Szászország ellen akarnak vonulni. Thüringiai hivatalosan tájékozott részről erre vonatkozólag megállapítják, hogy a bajor-thüringiai határon nyolc nap óta jobboldali radikális harci szervezetek tényleges felvonulása észlelhető. A szökésben lévő Erhardt kapitány ez idő szerint Coburgban tartózkodik, hir szerint a parancsnoka egy alakulatnak és az a szándéka, hogy előnyomul Türingiába, sőt esetleg tovább is. A thüringiai országos rendőrség fokozott riadó készenlétben van. A határőrséget jelentékenyen megerősítették. A határon állandó lövöldözés hallható. A Hittlercsapatok ágyukkal és gépfegyverekkel lövöldöznek. A thüringiai kormány a birodalmi elnökhöz, a birodalmi kancellárhoz és a birodalmi belügyminiszterhez, táviratokat intézett, amelyekben követeli, hogy Észak-Bajorországban állítsák helyre az alkotmányos állapotokat. Drezdában tegnap ete lü órakor ült össze a szászországi nemzetgyűlés, amelyen éjfél után egy órakor 76 szavazattal Follisch szociáldemokrata képviselőt választották miniszterelnökké. A német néppárti Kaiser 18 szavazatot kapott és 71-en tartózkodtak a szavazástól. Follisch kormánya ezek szerint kisebbségi kormány és így valószínűleg csak átmeneti szerepet fog betölteni. A szászországi események miatt egyébként a birodalmi kommunista párt vezetősége ultimátumot terjesztett a szociáldemokrata párt elé, amelyben azt kérdezi, hogy a szocialisták hajlandóak-e a kommunistákkal közös frontot alkotni ? A szociáldemokrata párt válasza, tekintettel a hamburgi és szászországi eseményekre, tagadó volt. A birodalmi gyűlés demokrata frakciója beható vita után arra az eredményre jutott, hogy a szász kérdés megoldottnak tekinthető, minthogy az eddigi szász kormány alkalmazkodott a birodalmi kancellár amak utasításához, hogy mondjon le hivataláról. A bajor kérdésben az elnökség azt az álláspontot foglalta el, hogy a birodalmi kormánynak a konfliktus gyors megoldása érdekében világos