Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)
1924-04-16 / 89. szám
s*rt«tí<<vs4i M kMOhivateli CreáS Ferenc-ölcal (F6- iCtekolával szemben.) Telel*1314,S_ged" megjelen4s6 kivételivel minden 'a«.Birei>xA.in Ara 1200 ko* ív**. Slőlixetési Arak: Egj helyben 25000, Séd*juxte« é* «Kieken 30000 kot. Egyg« mwám ára 1200 korona, f. árfolyam. Szeged, 1924 április 16, SZERDA, Hirdetési árak ■ Fe.hasábon 1 mm. 300, egy hasábon 600, másfél hasábon 900 K.Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4000 kor. Szövegközti közlemények soronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kor. 89-ik szám. A szárnyas kerék. Egy rossz szót nem lehet az ellen mondani, hogy nagyszombattól kezdve megint drágább lesz a magyar államvasút. Tetszik tudni, ez már beletartozik a szanálásba. Aztán majd jön a trafik, a hús, a zsír, a kenyér, a ruha, a cipőpeili, a koporsószög, mert kereskedő, iparos, munkás, orvos, koporsócsináló, minden magánvállalkozó kénytelen alkalmazkodni a vasúthoz. De hát erről nem lehet tenni, mert most szanálunk. Aztán hogy éppen nagyszombaton lép életbe száj tarifa? Ezért meg egyenesen dicséret illeti a kormányt, mert ezzel is bizonyítja, hogy nem hagyta cserben a keresztény irányt. A feltámadáson érzett örömének mindenki úgy ad kifejezést, ahogy tud. A kormány drágítással magasztalja az Urat, mert tisztában van vele, hogy az nagy lelki épülésére válik a hívőknek. S bizonyos gyakorlati érzékre is mutat a nagyszombat kiválasztása, ami fényes cáfolata annak, mintha a kormánynak sok fényes kvalitása közül éppen ez hiányzana. A nagyszombat vasúti forgalma sokkal nagyobb, mint a húsvétvasárnapés a kormány nem akarta fölháborítani a közvéleményt azzal, hogy elveszítse az egynapi differenciából való hasznocskát, így tehát minden rendben volna és megnyugodhatnánk abban, amit Szeged polgármestere axióma gyanánt mondott a szegedi villanyos szakaszjegyének soronkívüli előléptetése alkalmával: »úgyis csak az utazik villanyoson, akinek pénze van*. A szegedi villanyost illetőleg ez igaz is. Itt nincsenek távolságok s ha valaki megengedi magának ezt a tékozlást, hogy fölszáll a nagyzási mániában szenvedő rozzant talicskára, amely azt hiszi, hogy ő pesti villanyos, azt mi nem tudjuk sajnálni. De a vasút mégis más. Nemcsak Budapestre, de még Kistelekre se lehet gyalogjárni annak, akinek sürgős a dolga. A szegedi villanyos egymillióra is fölemelheti a szakaszjegy árát — a nem is tudjuk megérteni, miért vár erre egy esztendeig, mikor ma is akadálytalanul megtehetné — attól nem lesz drágább se a tojás, se az inggomb. De ha a vasút emel, attól drágább lesz még a pitypang virág is, amely pedig egészen ingyen sárgul a Széchenyi téren az aszfalt szélében. Ha volna olyan bolond, aki pénzen venné, egészen bizonyos, hogy ezt már ma, nagykedden ötven százalékkal drágábban adnák neki azzal az indokolással, hogy nagyszombattól drágább lesz a vasút. Az ország életének főütőere a vasút, — ez benne van már az elemi iskolás olvasókönyvben is. Ez az ütőér nagybeteg s a betegségét deficitnek hívják, — erről is sok hivatalos bulletint adtak már ki öt esztendő óta. Az a kérdés már most, lehet-e ezt a betegséget mással gyógyítani, mint örökös tarifaemeléssel? Mert eddig nem próbáltak mást ezzel pedig csak annyi eredményt produkáltak, hogy mentől nagyobb lett az emelés, annál nagyobb lett a deficit. Nincs-e itt valami hiba vagy a doktorokban, vagy a medicinában? Az államvasut mai legfőbb doktorát, az elnökigazgató Keleti Dénest sokat magasztalják és sokat szidják. Úgy magasztalják, mint elsőosztályú hazafit, aki tántoríthatatlan híve a kurzusnak, amely az ismeretlenségből mai magas pozíciójába emelte őt, és úgy szidják, mint vasútpolitikai antitalentumot, aki egyik gazdasági baklövést a másik után követi el. Ami a magasztalást illeti, ahhoz hozzájárulunk, mert Keleti Dénes valószínüleg nem is venné jó néven, ha kétségbe vonnák, hogy ő nem ragaszkodik a kurzushoz, amelynek karrierjét köszönheti. Ami az ellene kihozott szakbeli vádakat illeti, azokat se nem erősíthetjük, se nem cáfolhatjuk, mert mi azokhoz nem értünk. Ellenben elismerjük, hogy az államvasutat, ami a teljesítőképességet illeti, valóban rendrehozták, ezt mindenki láthatja. Viszont ez a rendbehozás nem lehet elég magyarázata a mértéktelen deficitnek s ezért valakinek viselni kell a felelősséget. Azt mondják, hogy a vasút fölösen nagy személyzettel dolgozik. Azt mondják, sok az olyan kiadás, amelyiknek nem kellene lenni. Azt írták, nem is egyszer, hogy az államvasút külföldi adósságainak megtérítése körül végzetes pénzügyi tévedések történtek. Azt is mondják, nem, ezt a saját szemünkkel látjuk,hogy Nagymagyarországon a legkorruptabb korszakban se adtak ki annyi indokolatlan vasúti szabadjegyet, mint amennyit Csonkamagyarországon kiadnak s hogy ennek nem jelentéktelen része van az egyre sűrűbb tarifaemelésekben. Nyomorult kis existenciáknak azért kell horribilis jegyárakat fizetni, hogy régi és ujgazdagok, akiknek annyi közük van az újságíráshoz, mint a sapkakészítőnek az Enstein-elmélethez, újságíró-szabadjeggyel zarándokolhassanak fel hazánk szék- és fővárosába egy-egy pezsgős dinomdánomra, vagy egy kis üzlet megkötésére. Valakinek mindezekért vállalni kell a felelősséget és a mai árvizet még sem lehet a hat évvel ezelőtti hóvár magyaréia. Azért, mert a forradalom alatt egy hétig ingyen utaztak a magyar vasutakon, nem kell hat esztendő múlva minden árdrágítást a vasútnak előénekelni. Évek óta azzal próbálnak a deficiten segíteni, hogy a szárnyas kereket ördögi fogaskerékké változtatták, amely egyre nagyobb darabokat szaggat ki aTiusunkból — minden eredmény nélkül. Nem ideje lenne-e már a rendszert törni bele ebbe a fogaskerékbe és új kezekre bízni az államvasut igazgatását? Annyi régi szakemberünk mondott elítélő kritikát a mai tragikus vasútpolitikáról, mert nem tesz a kormány ővelük próbát ? Hiszen legföljebb annyi bajt csinálnának, mint az eddigi vezetés, ellenben valószínüleg ki tudnák vezetni az államasutat az anyagi csődből. De Bethlen épp úgy ragaszkodik a rossz vasúti politikushoz, ahogy az utolsó percig ragaszkodott a rossz pénzügyi politikushoz. Folyton szanálnak és föllendülést várnak akkor, mikor egyre magasabb tarifákkal teszik lehetetlenné a forgalmat. Annyi ez, mint búzát termelni a kopár sziklán, halászni kiszáradt folyóban, fát vágni télikéssel, világítani a sötéttel és főzni a faggyal. Május végén megkezdik a kölcsön folyósítását Budapest, április 15. Beavatott helyről szerzett információnk szerint a Népszövetség titkársága Smith pénzügyi főmegbízott megérkezéséig együemarad. Továbbiakról már a főmegbízott fog dönteni, aki egyébként május végén jön Budapestre. Körülbelül erre az időre várják a nemzetközi kölcsön folyósításának első tényét. Jól értesült körökben nagyon valószínűnek tartják, hogy a Népszövetség által Magyarországnak javasolt 250 millió aranykorona folyósítását még május végén megkezdik. A Neue Freie Presse jelentése szerint J. Smith, aki véglegesen elfogadta a magyarországi főbiztosi állást, április 16-án az Aquitania fedélzetén szándékozik Amerikát elhagyni. J. Smith mielőtt végleg Magyarországra jönne, Párisba és Génuába is ellátogat. Hét szónoka volt a szanálási Budapest, április 15. A nemzetgyűlés keddi ülését hét órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Folytatólagosan tárgyalják a szanálási törvényjavaslatokat. Farkas István beszéde. Az ellő szónok Farkas István: A kormány messzemenő felhatalmazást kap a javaslatokkal. A fennálló törvényekkel ellentétes intézkedéseket adhat ki. Ilyen messzemenő felhatalmazás mellett nagyon fontos egy olyan szerv létesítése, amely a kormány működését ellenőrizné. A kormány gazdasági és pénzügyi politikáját bírálja. Pénzügyi politikánknak az a hibája, hogy a terheket áthárítja a nagy tömegekre és nem meri a nagy vagyont úgy megadóztatni, amint az megérdemli A közgazdasági politikánk sem megfelelő. Évek óta a korona stabilizálására törekedtek és emiatt nem merték behozni az indexrendszert. Ezután a javaslat egyes intézkedéseinek bírálatára tér át. A tisztviselőkérdésről szólva megállapítja, hogy a kérdés máskép nem oldható meg, mint az adminisztráció egyszerűsítésével. A tervezett mai javaslatok keddi vitájának, ka időmeghosszabbítást nem helyesli. A kormány lekötötte zálogba a vagyonváltság jövedelmét és ezzel meghiúsította a földreformot. A földet nem szabad zálogba adni, azt arra kell felhasználni, hogy szétosszák a kisemberek között és így teremtsenek azoknak exisztenciát. A javaslat egyes rendelkezései visszafejleszti a népoktatást és a gyermekvédelmet. Erősebb szociális politikát sürget. Angliában az akadályozta meg a bolsevizmust, hogy a különböző irányú kormányok egymást licitálták túl a szociális törvényalkotásban. Szociális munkásvédelemre van szükség a lakáskérdés terén. Vagy biztosítani kell a magasabb munkabéreket, vagy pedig nem szabad felszabadítani a lakásokat. Határozati javaslatot nyújt be, amely szerint a nemzetgyűlésnek egy hónapon belül terjesszen be jelentést a pénzügyminiszter a Devizaközpont működéséről. A másik határozati javaslat arra vonatkozik, hogy a lakáskérdést vegyék ki a javaslatból és külön törvényjavaslat alakjában terjesszék a nemzetgyűlés elé. A javaslatot nem fogadja el Sándor Pál elfogadja a javaslatot. Utána Sándor Pál szólal fel. Előre is bejelenti, hogy a javaslatot elfogadja, nem azért, mintha a javaslatokkal minden tekintetben egyetértene, de nem vállalja az ódiumot, hogy a kormány rá is hárítsa a felelősséget azért, hogy nem vált törvénnyé a javaslat. Demokratikus kormányzat mellett könnyebben kapcsolódhatott volna a külföldi érdekközösségbe az ország. A titkos választás alapján kellett volna választani és akkor Bethlen István sokkal nagyobb többséghez jutott volna, így oda jutottunk, hogy ki kell adni a kezünkből a hatalmat. Nem hiszi, hogy ebből kár származik, de 2 és fél évre mégis csak ki kell adnunk kezünkből a hatalmat. A forradalmak óta jött kormányok politikája okozta azt, hogy a külfödön nem érhettünk el sikereket. Elismeri, hogy a miniszterelnök becsületesen törekedett a rendezettebb állapotok megteremtésére. De "em ‘^ott tdje8 eredményt elérni és ezért .II? 5.? volna. Tény az, hogy a miniszterelnök Tisza ÓIE az egyelen tradicionális államférfi, aki pozitív eredményeket tudott elérni. Nem jöheett volna helyébe Andrássy, aki semmi eredményt sem ért el és a királypuccs 1 ,fi.Való szereplésével ártalmára vált magára a királyságnak is. Apponyi politikai irányát pedig nem akceptálták. Ez a két tradíciós államférfi van ma Bethlenen kívül Magyarországon. Fele ődik a kérdés, hogy egyáltalán jöhet-e valamelyikük Bethlen helyébe, úgy hiszi, hogy nem. Ezért nem kívánja, hogy Bethlen távoz-