Délmagyarország, 1925. május (1. évfolyam, 1-13. szám)

1925-05-17 / 1. szám

ív 1926 május 17. DÉLMAGYARORSZÁG a F A Szeged betiltásától Délmagyarország megindulásáig. Hat hete éppen, hogy a Szegedet betiltó belügyminiszteri rendeletet a polgármesteri hivatal válalataitmk kikézbesítette és hat hete, hogy a város liberális polgársága, meg a vele politikai érdekközösségben élő munkásság sajtó nélkül van. Ennek az áldatlan és igazságtalan helyzetnek az elmúlt hét derekán vetett véget a miniszterelnök és a belügyminiszter azon együttes elhatározása, amellyel engedélyt adtak arra, hogy Délmagyarország haen lapot indíthassunk. Az új lap helyét, célját és programját vezető cikkünk jelöli meg. Ezen a helyen egyrészt arra szóra hozunk, hogy egészen rövidre összefoglalva hitelesen ismertessük a Szeged betiltása nyomán támadt eseményeket, másrészt arra, hogy minden félreértés; kizáró * módon leszögezzük álláspontunkat. * .»meretev, hogy a Szeged*t betiltó belügyminiszteri rendelet indokolása » négy pikkre hivatkozik. Nem bocsát “°?unk az indokolás érdemi boncolási^ mege,éS82ünk azzal, hogy azok ; IPP^állunk, akik akár a betiltás elött, akár a betiltás után olvasták ezeket a cikkeket. A fennforgóst 5?,níé ,e,8?01 függetlenül pedig rendületlenül hangoztatjuk azt a felfogásunkat, hogy sajtóügyekben közigazgatósági hatóság, a tizennégyes sajtóörvényben körvonalazott esetektől elnem intézkedhek. Nem intézkedhetik különösen olyan esetekben, amikor az eljáró közigazgatási hatóságnak politikai ellenfele az a sajtóorgánum, amelynek a bőréről szó van , amikor az ügy természete elmellőzhetetlenül szükségessé teszi a független bíróság előtt lefolytatandó perrendserü eljárást. Stnktt illetékes bírósága elől elvenni nem lehet. Az igazságtevésnek ez az alapvető alaki kelléke nemcsak akkor fontos, amikor a törvény paragrafusait például rablógyilkosokkal, hanem talán akkor is, amikor nagyértékű kulturális és gazdasági munkát vég ő újságíróval és lapvállalattal szemben alkalmazzák. A Szeged azok közé a sajtóorgánumok közé tartozott, amelyek mindenfajta kilengés ellen harcolva sürgették a teljes jogrendet. Azok, akik ebben az eszmekörben dolgoznak, természetszerűleg tiszteletben tartanak minden hatósági intézkedést. De a közéletről vallott felfogásukból kifolyóan nem szűnhetnek meg sürgetni, hogy az igazságszolgáltatási jogkör most már mielőbb vétessék ki a közigazgatási hatóságok kezéből és adassék vissza az egész vonalon a függetlenség minden kellékével körülbástyázott bíróságnak. A Szeged betiltása érthető izgalmakat keltett nemcsak itthon, hanem országszerte. Ez az izgalom nem csillapodott az idők múlásával és például a Magyarországi Újságírók Egyesületében éppen a legutóbbi héen vetett lángot a legerősebben. Az elmúlt nehéz időkben a vállalatunkkal szemben megnyilvánult rokonszenvnek sok-sok drága és emlékezetes jelével találkoztunk. Azt hisszük, akkor cselekszünk helyesen, ha nem említjük meg név szerint azokat a szegedieket, akik önzetlenül és lelkesen fáradoznak annak érdekében, hogy városunknak minél előbb legyen megbízható és kipróbált liberális sajtóorgánum*. A köszönet és hála nyilvános nyugtázásától azonban nem tekinthetőnk el azoknál, akik messze Szegedtől, az országos politika és közélet egyéb területin való nagy elfoglaltságuk mellett is bőven szakítottak maguknak időt arra, hogy közreműködjenek a sajószabadságot ért sérelem mielőbbi reparálásán. Különösen Pakets József, Peidl Gyula, Bassay ty és Rupert Rezső nemzetgyűlési kag fáradoztak lelkesen azon, hogy Szeged város polgársága és munkássága mielőbb hozzájuthasson a betiltott lapunkhoz méltó uj sajóorgánumához. A köszönet és a hála szavá n kell megemlékeznünk a magyar, mondhatni, egyöntetű állásfoglalásáról és arról a különösen meleg támogatásról, amelyben ügyünket a Világ ízesítette. Köszönet és hála végül a Magyarországi Újságírók Egyesületét kartársi szolidaritásáért, amellyel a Ság legelső napjaiban mellénk állt. "Nettünk mindvégig kitartott és ez megérlelte a kedvezőtlen múlt héten tést. Csütörtökön érkezett le hozzánk Ángyán Béla miniszteri tanácsos, sajtófőnöknek az értesítése arról, melyszerint engedélyt kapunk, hogy Délmagyaraszág címen lapot indítassunk. Dr. Aigner Károly főispán ezt megelőzően már szerdán közölte velünk a kedvező határozatot. Somogyi polgármester, dr. Páva Ferenc és dr. Rack jegyzők pedig előzékenyen a kezünkre jártak az egész vonalon, hogy az uj lap mielőbb megindulhasson. Most pedig, amikor az eső számmal megindulunk nehéz és felelősségteljes utunkon, dolgozni azért, hogy a nyugati kulúrába és demokráciába minél az erőteljesebben bekapcsolódjék ez ország, nem mulaszthatjuk el megköszönni a Szeged közismerten hatalmas olvasótáborának a ragaszkodást és a kitartást. Amit a Szeged kiérdemelt, azt a Délmagyarország előlegképpen kéri. Feleseges fogadkoznunk. A lap sü:tn lelenyomoU hasábjai nap-nap után az olvasó elé kerülnek. Irataink, cikkeink, a mi tetteink. Ezek fognak bizonyságot enni elvhűségünkről, közéleti kérdésekben vallott fe fogásunk emelkedettségéről és kulturális érettségünkről. Nem tagadjuk, a seb, amit ütöttek rajtunk, még sajog. Mégis törhetetlen kedvvel vállaljuk a munkát ezért a városért és ezért az országért. Tiszta lelkiismeretünk és a közönség mellettünk maradása meg fog teljesen gyógyítani, úgy, hogy sokat szenvedett és tapasztalt, harcedzett, kipróbált és kedvvel dolgozó katonái teszünk a demokrácia ügyének. A törvénytervezet a korlátolt felelősségű társaságokról Az a csodálnivaló, hogy csak most érkezik hozzánk. Mi, akik a múlt század második fele óta törvényhozásunkban úgyszólván kötelezőnek tartottuk a német minták hű másáta át, akiknek gazdasági élete oly sokszoros szállal volt a német közgazdasághoz kötve, csodálatosképen éppen egyik legértékesebb kereskedelmijogi intézményüket, a korlátolt felelősségű társaságok formáját készünk itthon megvalósítani. Eredménye volt ennek a mulasztásnak az, hogy részvénytársaságank jelentékeny része egészségtelen alakulás volt, sok törpe részvénytársaság alakult, mert más megfelelő társasági forma kereskedelmi törvényünkben rendelkezésre nem állott. A pénzügyminisztérium most készül kibocsátani felértékelési rendeletét, mely helyreállítani készül kereskedelmi és ipari vállalatainknál a méregvalódiság elvét. El fognak mérlegeinkből tűnni a valószínűtlenül alacsony vagyonértékelések, a néhány villamosjegy értékében szereplő ingatlanok és egyéb vagyontömegek és eltűnnek a nevetségesen alacsony alaptőke-összegek is. Ennek az intézkedésnek kapcsán a kormány megszünteti mindazon kis részvénytársaságokat, amelyek egy meghatározott nagyobb vagyonértéket mérlegükben a megtörtént felértékelés után kimutatni nem tudnak. Ezen megszünésre ítélt részvénytársaságok számára új társasági formáról kellett gondoskodni. Ez okból elkészítette a kormány a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó törvénytervezetet, amelyet a kereskedelmi érdekképviseleteknek véleményezés céljából már le is küldött. Bármily impulzus késztette is kormányunkat, gazdasági életünknek örömmel kell üdvözölni e rég hiányzó kereskedelmi társasági formát A korlátolt felelősségű társaság középúton áll a közkereseti társaság és a részvénytársaság között. A közkereseti társaság erősen individualistikus forma, amelyben a tagok egyéni részvétele az üzletvielben és egyéni felelőssége szigorúan keresztülvitt terv, viszont a részvénytársasági forma a kapitalisztikus gazdasági berendezkedésnek legvégső konzekvenciája, amelyben az egyén eltörpül, a részvényes nem érvényesül az üzletvitelben és nem vesz részt az üzletvitelért való felelősségben. A korlátolt felelősségű társaság szerencsés középút a két széllő elv között E társaságnak tagjai felelnek a társaságnak egy meghatározott alaptőke beszolgáltatásáért és amennyiben a társaság feloszlása után a hitelezőknek kielégítésére szükséges, felelnek még ezenfelül egy előre meghatározott jótállási összeg beíveléséért is. Egyéb felelősség a társaság tagjait nem terheli. A társaság az üzletvielére ügyvezeőket rendel, akik az üzletvezetésért felelősek. Gazdasági életünk egyetemes érdekű szemüvegén keresztül nézve az új alakulás várható hatásait, tapasztalni fogjuk, hogy az új társasággal el fog tűnni közgazdaságunkból az a nagy hazugság, amelyen nagyon sok részvénytársaságunk alakulása felépül. A részvénytársaság lényege szeint nagy tőkekoncentráció számára létesített alakulás, amelyben számos tőkésnek kell egyesüli, hogy egy nagy tőkeerőt igénylő gazdasági vállalkozást hozzon létre. A mi nagy szegénységünkben, kicsiny anyagi erőforrásaink mellett ez a forma fényűzően bő volt számunkra. A mi szerény tőkeegyesülésünknek nagyon is megfelelő lesz az új társasági keret, amelyben mód kínálkozik arra is, hogy a tőkés saját tevékenységével közreműködhessék az üzletvitelben. Fontos az új társaság megítélésénél a hitelező szempontjának figyelembe vétele. Kétszeresen fontos ez napjainkban, amikor általános hitelezői pánik fojtogatja amúgy is átért hiteléletünket. A hitelező érdekei a korlátolt felelősségű társaságnál jogilag messzebbmenőleg látszanak biztosítva, mint a részvénytársaságnál. Azáltal, hogy a társaság minden egyes tagja előre megszabott jótállási összeget tartozik a hitelezők követelésének kielégítésére a társaság feloszlása után befizetni, amely egész jótállási összeg nem lehet kisebb, mint az egész alaptőke, biztosítja a hitelezők számára, hogy ha a társaság egész alaptőkéje el is veszett volna, az alaptőkével legalább is azonos összeg a hitelezők követelésire a társaság tagjaitól még behajtható. Az új társaságnál az ügyvezetők személyes felelőssége is szigorúbb, mint a részvénytársaságnál. A részvénytársaság igazgatósági tagjai saját személyükben, saját vagyonuk erejéig a kereskedelmi törvény óvatosan megfogalmazott rendelkezései folytán az esetek legnagyobb számában csak akkor vonhatók felelősségre, ha bűncselekmény, vagy súlyos szabástalanság terhei őket az üzletvitelben. A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetői a rendes üzletember gondosságával" tartoznak a társaság ügyeit vezetni és már ha ezen kötelességüket megsértik, a társaságnak az okozott kárért egyetemleg felelnek. Ahhoz, hogy ez az új társasági forma termékenyseg hasson gazdasági életünkre, elengedhetetlenül szükséges, hogy egyidejű törvényhozási intézkedéssel biztosítsa a kormány a korlátolt felelősségű társaságok számára a részvénytársaságokkal azonos adóügyi e bánást A társulati adótörvénynek és végrehajtási rendeleteinek összes intézkedéseit ki kell egyidejűleg terjeszteni az új társaságra is, ellenkező esetben okulva a közkereseti társaságok példáján, az új társasági formát kevés alakulás fogja választani. A kormány törvénytervezete, amiként most elöttünk fekszik, szolgai másolata a német törvénynek. Nehéz német vértezetben, acélsisakkal, döngő, nehéz léptekkel lép ki a G. m. b. H. a német törvénykönyvből, hogy nálunk is otthonra találjon. Ebben a súlyos külsőben, a nagy német birodalom gazdasági viszonyaihoz szabott mezben nem fog beleilleszkedni tudni a mi szerényebb, agrár-merkantil kereteink közé. A tervezet még sok módosítást igényel és az sem lesz számára hátrányos, ha megszületésénél a mai súlyos hitelkrízis bélyegét fogja magán viselni, vagyis a hitelezői érdekeket hathatósabban fogja biztosítani. Az a várható bizalmatlanság, amely a hitelező réséről kezdetben ezt az új alakulást majd fogadja, a nyomatékosabb hitelezői védelmet indokoltá teszi. Dr. Kertész Béla. 3 Pillich Kálmán exhumálása. Nyolcvankét évet élt Pillich Kálmán ügyvéd, aki egyik legérdekesebb és legértékesebb egyénisége volt Szegednek. Hosszú évtizedeken át dolgozott az elesettek, a megtévedtek és Szerencsétenek igazáért és amikor a szegedi közéletben elpusztíthatatlan nyomokat hagyott maga után, a várs közönsége tiszteletben tanácsnokká választotta meg. Még emlékezetes, hogy körülbelül három év előtt egészen váratlanul elhunyt és röviddel díszes temetése után különböző titokzatos híreket kezdtek k elportálni a nyilvánosság előtt. Egyesek azt híresztelték, hogy Pillich Kálmán nem természetes halállal halt el, hanem sztrichninnel mérgezték meg. A hírek néhány héig járkáltak a nyilvánosság köreiben, aztán egyszerre e hallgattak. Évek múltak el azóta és most rövid néhány hónap eolt — mint annak idején megírta a Szeged* — ismét azt híresztelték, hogy megmérgezték az agg Pillich Kálmánt. Ismeretes még az is, hogy Pillich Kálmán élete alkonyán feleségül vette azt a nőt, aki hosszú évtizedeken át vezető háztartását, ápolta és gondvisete el Az ösz tanácsnok azután jelenős vagyonát a Pillich-család helyett özvegyére hagyta. A megmérgezésről szóló fantasztikus híreket pedig egyesek éppen a végrendelkezéssel hozták kapcsolatba. Nemrégiben nyilvánosságra került egy bizonyos „öreg Halász bácsi” rejtélyes levele, amelyben a titokzatos ember azt hangoztatja, hogy megmérgezték az ősz ügyvédet és ezért exhumálni kell a holttestet. A hatóságok ezután azonnal megindították a nyomozást, amelynek során azonban nem tudták megállapítani, hogy tulajdonképen ki az a rejtőzködő „öreg Halász bácsi". Mindenkit kihallgattak, aki csak érintkezett az elhunyt Pillich Kálmánnal, aki csak ismerte életét és körülményeit. A széleskörű nyomozás poziív adatokat nem szolgáltatott, de az ügy teljes tisztázására azt az indítványt tették a nyomozás befejezése után, hogy exhumálni kell Pillich Kálmán holttestét. Néhány nappal ezelőtt — mint a Délmagyarország munkatársa értesül — feltűnés nélkül és csöndben bizottság szállott ki a belvárosi temetőbe és a bizottság jelenlétében a temető munkásai kivették sírjából Platch Kálmán földi maradványait. A jegyzőkönyvek elkészítése után a törvényszéki orvosok is elvégezék boncolási munkálataikat, majd a holttest egyes belső részeit bádogládákba csomagolták és felküldték az Országos Vegyvizsgáló Intézetnek. A Vegyvizsgáló Intézet tüzetes vizsgálat után fogja megállapítani, hogy a holttest egyes részeiben valóban van-e valamilyen gyanús anyag. Egyesek most már nem tulajdonítanak jelentőséget a vizsgálatnak, mert szerintük évek után csak nehezen lehet megállapítani Pillich Kálmán halálának okát. Az intézet véleménye a közeli hetekben leérkezik Szegedre és ekkor fog kiderülni, hogy igazat mondott-e a titokzatos „öreg Halász bácsi" rejtélyes levele, vagy pedig csak rosszakaratú fantazma-e az egész mérgezési ügy“. tv. gy ) — A városi mérnökök azombithelyi vándorgyűlése. A Városi Mérnökök Országos Szövetsége május 21-én, áldozócsütörtökön vándorgyűlést tart Szombathelyen. A szövetségnek ez a második nívósnak ígérkező vándorgyűlése, az elsőt tavaly tartották Szegeden és akkor elhatározták, hogy minden évben más- más nagyobb vidéki városban tarják meg. A szombathelyi vándorgyűlésen Szeged városát Biktr Pál polgármesterhelyettes, Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, Biró Benő, Buőcz Károly és Fenyő Lajos műszaki tanácsosok képviselik és Berzenczey Domokos aA városi mérnöki hivatalok és az új közúti törvénytervezet« címen tart előadást. Alkalmi házeladás! gggg feltitc- MálZEnNC.*-» lekkel 1,1 *"