Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-01 / 157. szám

1925 december 1. DELMAGYARORSZ/IQ 3 Hétfőn hajnalban titokzatos körülmények között meghalt a szegedi színház huszonkét éves rendezője. Megmérgezte-e magát Rajnai Lóránt, mert nem tudott bundát venni a fiatal szubrettnek, vagy komplikációk állottak alá fertőző torok lobjában ? Hétfőre virradó hajnalon eltű­yt az é­­k so­rából a szegedi egyetem klinikáján egy huszon­­két éves fiatalember, Rajnai Lóránt, a szegedi színház fiatal rendezője, akinek édesapja Unter­reiner József, a Magyar Nemzeti Bank szegedi fiókjának igazgatója. Ebben a percben, a nyo­­mozás bevégezetlensége idején, még nem le­het megállapítani pontosan és minden kétséget kizáróan a halál kétségtelen okát. A mai ver­­ziók szerint itt komplikált esetről van szó. A feltevések szerint a fiatal rendező öngyilkossá­got követett el. Ezzel szemben a szerencsétlen fiatalemberhez közel álló körök azt állítják, hogy nincs szó öngyilkosságról, hanem Raj­nai Lóránt fertőző toroklob mérgezése folytán halt el. A halál valódi okát csak a kedden délelőtt megtartandó boncolás fogja minden két­séget kizáróan megállapítani. A törzsasztalnál­ Rajnai Lóránt — akkor még Unterreiner Lóránt — az összeomlás után került Szegedre egészen fiatalon, amikor édesapja kénytelen volt elhagyni a megszállott területet, ahol az Osztrák-Magyar Bank főtisztviselője volt. Unter­­reiner Józsefet ekkor fölöttes hatósága a Magyar Nemzeti Bank szegedi hók­intézetének igazgató­jává nevezte ki. A hamarosan általánosan is­mert igazgató fiatal fia, alighogy elvégezte is­koláit, azonnal összeköttetésbe lépett a szegedi színházi körökkel és már ekkor kijelentette, hogy élete hivatásának a színházat tekinti. Családja az eső percekben meglepetéssel hall­gatta a fiatalember fanatizmustól áthatott elő­adásait, amelyekből már ekkor kitűnt olt­hatat­lan és nagy szerelme a színház iránt. Eleinte lebeszélni próbálták a fiatalembert, vázolták előtte, hogy a színházi pálya sok keserűséggel és kevés örömmel jár. Ezzel szemben nagy karrier vár reá, ha más pályát választ. Unter­­teiner Lórántot azonban nem lehetett le­beszélni. Változatlanul kitartott a szinház iránt táplált »«reime mellett és szinte állandó vendég kit l „ "é*“k ~ akkor m­ég — Tisza­ kávéház­­beli törzsasztalánál Nagy terveket szőtt és ek­kor már elhatározta, hogy pályája a rendezői pálya lesz. Családja látta, hogy lehetetlen más útra téríteni a fiatal bohémtermészetű Hűt és ekkor szülei is beleegyeztek, hogy próbálja meg ezt a pályát, ha hivatottságot érez magá­ban. Elhatározták ekkor, hogy egészen tanulja meg mesterségét, iratkozzon be a színi isko­lába, tanulja meg a színjátszást is, mert csak fey lehet jó rendező. Színi Iskola. A fiatalember örömmel vette ízt tudomásul­­ [UNK]* Így talán három év előtt Budapestre utazott, beiratkozott az egyik színi iskolába. Odaadás­­**• végezte tanulmányait, időnkint büszkén me­­swlte Szegeden, barátai körében, hogy mennyire halad és még jobban megszerette ezt a pá­vát, amelytől most már semmi sem tántolit­­«I. Két év múlva elvégezte az iskolát és t­" »*» hitte, hogy készen várja a szerződés. Szülei ekkor még egy kísérletet tettek vele, ^hterreiner Lórántot alkalmazták az egyik gyár­in, mint kezdő hivatalnokot. A fiatalember hiosz­kusán és szomorúan jelent meg a törzs­­f­alnál Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. Családja is belátta, hogy hiába min­ 2*“ kísérlet, a fiatalember megmarad a szín­­ambíciók mel étt. Kilépett a gyárból. Most **h>án édesapja külföldre küldötte, hogy tanul­­fá hyoiza a külföldi nagy színházakat, hogy­­’■jéletesítse tudását. Hónapokig bolyongott «Holdon is habzsolva vetette rá magát a sim­ákra. Szerződés — rendező: von* ,elm­ult nyáron már itthon volt. Végzetes vm* * a a Minház iránt most még nagyobb >i. A szezon elején jelentkezett Andor Zsig­­m­on­d színházigazgatónál — szerződésért. A az i­gazgató mérlegelte a fiatalember nagy dpclóját, szerződteti előbb mint segédren­­­én5 ’ k&öbb pedig — kezdő gázsival — mini re­ni01' Ekkor már mint Rajnai Lóránt szó - és most már egészen belekerült a kulisz Hágába. Nagy” ambícióval látod hozzá v**erf cégéhez, a színházban azonban csak rit­kán jutott öná­ló szerephez és rendezéseit nem mindig követte a legteljesebb siker. Rajnai Lóránt még nagyon fiatal volt. Szubrett... A most folyó szezon elején azután össze­köttetésbe került a társulat egyik fiatal szubrett tagjával. Rajnai Lóránt most is lángolni kez­dett, épp úgy, mint a színház iránt táplált szerelmében és állítólag ez okozta azután sze­rencsétlen végét is. Heteken keresztül csak a fiatal szubrett társaságában jelent meg a nyil­vánosság előtt s szinte egész idejét ez kötötte le. Olthatatlan érzelmet érzett és ezt nem is titkolta barátai előtt. A viszony közöttük mind szorosabb lett, míg most hétfőn hajnalban örökre megszakadt. A fiatalember ugyanis az utóbbi időkben anyagi gondokkal küzdött, mindennel el akarta halmozni a fiatal szubrettet, de nem tellett szerény gázsijából. Anyagi gondjai mind na­gyobb arányokat öltöttek, de ezt gondosan titkolta hozzátartozói előtt, akik bizonyára most is segítettek volna rajta, mint mindig. A téli idő beköszöntésével mindenáron elegáns bun­dával akarta meglepni a fiatal szubrettet. 15 millió, bunda. Napokon keresztül hajszolt a városban isme­rőseinél egy hosszabb lejáratú tizenötmilliós kölcsönt. Hitelezőit azonban már előbb telje­sen kimerítette és így nem tudott kölcsönhöz jutni. Rajnai Lórántot ez nagyon lehangolta. Napokig járkált lehangoltan barátai között, majd napokkal ezelőtt bizalmas barátai előtt kijelentette, hogy amennyiben huszonnégy órán belül a hölgynek nem tudja megvásárolni amit akart, állítólag egy bundát, itt hagyja az életet. Barátai nem vették komolyan a gyerekesnek látszó dolgot és igyekeztek más hangulatba hozni Néhány nap előtt azután nagyon leverten megjelent a fiatal szubrett szállodai lakásán Feltűnően lehangolt volt, de nem szólalt sem­mit. Nemsokára azután a szubrett szabijában összeesett. Rémülten próbálta eszméjé­re térí­teni a fiatal szubrett a szerencsétlen fiatal­embert, de ez nem sikerült. Órákig feküdt ekkor a szubrett lakásán, míg végre igen súlyas állapotban elszállították. Napokig ápol­ták szüleinek lakásán, állapota azonban egyre rosszabbodott. Vasárnap azután bevitték a klinikára. Itt sem tudtak rajta már segíteni és hétfőn hajnalban huszonkét éves korában meghalt. öngyilkosság, vagy toroklob. Utolsó perceiben állandóan a fiatal színész­nőről beszélt, akit kívánságához képest több­ször hivattak el betegágyához. A fiatal színésznő és Rajnai Lóránt hozzátartozói többször és energikusan megcáfolták azt, mintha a fiatal­ember megmérgezte volna magát a fiatal szubrett szobájában. Ebben a percben nem lehet ellenőrizni ezeket a híreket. Illetékesek csupán a jelekből következtetnek. A halál bekövetkezése után a klinika azon­nal értesítette a rendőrséget, ahol megindítot­ták a nyomozást annak megállapítására, hogy mi okozta a szerencsétlen fiatalember halálát. Értesülésünk szerint a keddi napon föl fogják boncolni a huszonkét éves fiatalember holt­testét és ez a boncolás fogja tisztázni azt, hogy milyen mérget vett be Rajnai Lóránt, mert nem tudott bundát venni a fiatal szubrett­­nek, vagy pedig azt, hogy fertőző tüszős torokgyulladásból eredő komplikációk okozták-e halálát.* A szerencsétlen végű fiatalember halálára egyébként a szegedi színtársulat hétfőn délután a következő gyászjelentést adta ki: Fájdalmasan, megtört szívvel jelentjük, hogy kedves barátunk, pályatársunk és áldott jólelkű bohémtestvérünk, Rajnai Lóránt rendező, 1925 november hó 30-ára virradó hajnalon egyheti szenvedés után életének 22 ik évében itthagyott bennünket. Egy reményteljes élet és nagynak ígérkező pályafutás szállott vele sírba. Fájó szívvel mondunk örök búcsút mindannyiunk kedves „Lórijának. Nemesszivü barátunk, testvérünk pihent bé­kében. A szegedi városi színház tagját. Az anya megmérgezte két gyermekét, fehér ruhába öltöztette őket és mirtuszkoszorút tett hajukba Brassó, november 30. Janesch Péter állás­talan mozgóképszínházi operatőr felesége dán­­kálival megmérgezte két gyermekit s azután maga is ivott a méregből. A tragédiát egy asszony ismerőse fedezte fel, aki látogatóba ment Janeschnéhez. A szobába benyitva, meg­­döbbentő képet látott maga előtt. A kisgyermek­­ágyban fehérbe öltöztetve, fehér mirtusz koszo­rúval, megfeketedett arccal feküdt a kisleány, a nagy ágyban pedig ünneplőbe öltözve, holtan az anya és fia. A kisfiú kabátjának gomb­lyukába is mirtusz virágot tűzött az édesanyja. Értesítették a rendőrséget az esetről és a kiszállott bizottság megállapította, hogy az anya c­ankálival ölte meg magát és gyerme­keit. A szobában találtak egy eltört poharat, amelyről konstatálok, hogy Janeschné ebből itatta meg gyermekeit és ebből ivott maga is. Az asztalon kusza írással egy levelet találtak, amelyben Janeschné megírta, hogy magát és gyermekeit meg­mérgezi és kérte, hogy hagyják őket úgy felöltözve, amint találják. Tavasszal megkezdik a szegedi hőforrás fúrását A kormány ad eszközöket és szakembereket a kútfúráshoz. Megírta a Délmagyarország, hogy dr. Szen­­drey Jenő tanácsnok, Papp Ferenc, a városi gőzfürdő igazgatója és Buócz Károly műszaki tanácsos, a városi mérnökség gépészeti osztá­­lyának vezetője Hajdúszoboszlóra utaztak, hogy ott tanulmányozzák azt az ásványdús hőforrást, amelyre földgázkutatás közben bukkantak a kormány szakemberei. A hajdúszoboszlói hő­forrás, amely 1100 méternyi mély fúrásból buggyant elő, a geológusoknak azt az utóbbi megállapítását látszik igazolni, amely szerint a hajdani alföldi te­­ger feneke körülbelül ebben a mérségben van. A hajdúszoboszlói ered­ményből ezen az alapon arra következtetnek a geológusok, hogy az Alföld minden, vagy nagyon sok pontján ugyanilyen mély fúrással ugyanez az eredmény érhető el. A városi gőzfürdő már évek óta készül arra, hogy egy ezerméteres új ártézi kutat fúrjon, mert azt reméli, hogy ebből a mé­rségből forró vizet kaphat. A hajdúszoboszlói fölfedezés és a geológusok véleménye megerősíti ezt a reményt. A város azért küldte ki képviselőit Hajdúszo­boszlóra, hogy azok a helyszínen tanulmányoz­zák a hőforrást és annak elkészítési módját. A város kiküdők­ei szombaton este érkeztek haza Szegedre. Dr. Szendrey Jenő tanácsnok érdeklődésünkre a tanulmányairól a következő­ket mondotta: — A kutat — földgázkutatási célokkal — a kormány futatta Hajdúszoboszlón, közvetlenül a város bejáratását. A kút pontosan 1099 mé­ter mély, percenkint 1660 liter rendkívül dús ásványtartalmú, 74 fokos forró vizet ad. A gyerekek állandóan fürdenek benne a szabad ég alatt. Visszafelé jövet eljártam a pénzügy­minisztériumban, ahol Böhm miniszteri tanácsos megígérte, hogy hasonló mély kút fúrásához szükséges eszközöket, a fúrócsöveket és a szak­embereket a város rendelkezésére bocsátja, csupán a szállítási költség és a szakemberek járandóságainál mi ‘hitesét kívánja a várostól, így a város, i .elve őzfürdő minden nagyobb nehézség nélkül hív i<­ai ,an megkezdheti a sze­gedi ezereg’ méte’ i kút fúrását. A gőz­fürdő már :azegr­­i öt­e a kútfúráshoz szüksé­ges összege*. Eriesü:­v­.nk szerint a kulfurás a kora tavas­­szal megkezdődd

Next