Délmagyarország, 1934. március (10. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-01 / 48. szám
SZEGED, Szerke*ztő*«g: Somogyi ucca ZZ^Bein,Telefon: 25-33.^Eiadóhivatal k»I«BnkönyvlAr é* Jegyiroda : Aradi ucca S* Telefon : 13-00, Nyomda : Löw Llprtt acca 1 ®. Telefon « 13-60. TAdrnli levélcím i Deimagyarpazén szeged Csütörtök, 1934 március 1 óra 12 fillér X. évfolyam, 48. sz ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3.20 Vidéken él Budapesten 3.00, RUltlldtfn 0.40 pengd. * Egyes szám éra hétköznap 12, vasár. és Ünnepnap 20 1111. Hirdetések felvétele tarka szerint. Meclelenbe hétfő kivételével naponta reggel Utazás a vasút körül A tanyai vasútról Kell újra beszélnünk, annál a vasútról, amelyik sokkal többet utazik ránk, mint amennyien utaznak rajta. A tanyai vasútról, amelyik talán legjelentékenyebb oka annak, hogy a város anyagi helyzete olyan siralmasra fordult, mint amilyennek a zárszámadás adatai s a bankokkal lefolytatott tárgyalások eredményei mutatják. Az árviz óta a város legnagyobb csapása — a tanyai vasút. Az árviz óta nem érte olyan szerencsétlenség ezt a várost, mint amilyen a tanyai vasút felépítése. De az árvizet, — legalább most már így emlékszünk rá, nem lehetett kikerülni, a tanyai vasutat pedig magunk építettük fel, magunk és kölcsönpénzből. Dollárokon vásároltuk meg azt a szerencsétlenséget, ami ott fütyül a Rudolf-téren. A tanyai vasút legelső elgázoltja: maga a város. A tanyai vasút csak egy vonatkozásban vezet a világ valamennyi vasútja előtt, az elgázoltak számában. Mert ez a kisvasút elindult és százharmincezer embert gázolt el egyszerre. Sőt, még meg sem indult, csak felépült s máris beállott ez a felmérhetetlenül nagyszabású katasztrófa. Az üzemigazgatóság, — egyszer meg közelebbről kell foglalkoznunk ezzel az „intézménnyel" is, — elhatározta, hogy a délutáni járat indulását estére teszi, hogy így módot adjon a tanyai vasút utasainak arra, hogy még a délutáni órákat is eltölthessék a városban. S most, ha igaz az, amit olvasunk, a kisvasút igazgatósága aláírásokat gyűjt a tanyán s az aláírásokkal akarja elérni azt, hogy az üzemigazgatóság visszaállítsa a régi rendet. Úgy véljük, hogy a város egyik üzemének más eszközökkel kellene meggyőznie az üzem vezetőségét, ha rendelkezését tévesnek tartja. Nem vagyunk vaskalaposak s a tekintélyi elvnek nem akkor vagyunk hívei, ha az a magunk tekintélyét védelmezi, mégis úgy gondoljuk, hogy a kisvasút igazgatóságának talán más eszközei, talán más érvei, talán más adatai is vannak, mint azok az összegyűjtött aláírások, amelyeknek sem eredetét, se hitelességét sem bizonyító erejét nem lehet lemérni és nem lehet ellenőrizni s talán az aláírások gyűjtése sem felel meg annak a szolgálati útnak, amire a városi üzem bizonyos vonatkozásokban mégis kötelezve van. Megengedjük, hogy a kisvasút igazgatóságának joggal nem tetszik a menetrendnek az üzemigazgatóság által elrendelt változtatása, lehet, hogy az utasok számának csökkenésétől, lehet, hogy a szolgálati idő meghosszabbodásától tartanak, de ha a kisvasút igazgatóságának tetszését ez nem is nyerte el, annál kevésbé nyerte el a város közönségének tetszését az a körülmény, hogy a tanyai vasút igazgatóságától még soha semmit nem hallott azokból a tervekből, azokból a reformokból, azokból a gondolatokból, amelyek a vasút igazgatósága az üzemi deficitet csökkenteni, az utasok számát emelni, az árufuvarozást növelni s a város példátlan viszonyok között teljesített példátlan ráfizetését mérsékelni alkalmasak lennének. A kisvasút közvetlen vezetősége lássa már be, hogy más feladataik és más kötelességeik vannak a várossal s a vasúttal szemben, mint az aláírások gyűjtése. Takarékoskodni a költségekben, csökkenteni a kiadásokat, a vasút személy- és áruforgalmát emelni, — mindez elég súlyos teher és elég nagy jelentőségű kötelesség. Bennünket megnyugtatna már az is, ha tudnánk, hogy a kisvasút igazgatósága nemcsak az üres szerelvényeket mozgatja a romlásnak indult hajdan sem erős pályán, hanem a gondolatokat is elindítja a célhoz vivő síneken, azokat a gondolatokat, amelyek, ha egyszer tett lesz belőlük, csökkenthetik a város deficitjét s talán egyszer majd, — az unokáink megérhetik? — jövedelmet is biztosítanak a városnak. A város polgársága évenkint négyszázezer pengőt fizet rá a tanyai vasútra, évenkint négyszázezer pengőt kell kiemelni a város pénztárából azért, hogy a tanyai vasút deficitjét s a tanyai vasút épi Budapest, február 28. A képviselőház szerdán délután folytatta a fővárosi törvényjavaslat tárgyalását. Berki Gyula volt az első felszólaló. A vidék szempontjából nem újság egy ilyen javaslat — mondotta. A főváros igazgatása nem felel meg a gyorsaság és az észszerűség szempontjainak. A főváros női alkalmazottaival kapcsolatban az a véleménye, hogy a „templom egerei“ nagyon elszaporodtak a hivatalokban, ugyannyira, hogy hátráltatják a diplomás ifjúság elhelyezkedését. A javaslatnak szerinte nincs semmiféle politikai célja. Az elnök javasolta ezután, hogy a Ház legközelebbi ülését csütörtökön délután tartsák. A napirendi vita során Petrovácz Gyula szóvátette a kémkedési ügyről megjeent közleményt. Megdöbbenéssel olvasta a közleményt, amely szerint egy szomszédos állam számára kémkedés folyt az egész ország területén és a letartóztatottak között az ország minden társadalmi rétege képviselve van. A közleményt okvetlenül helyesbíteni kell, mert amíg ez meg nem történik, mindenki gyanúsítható. Petrovácz végül a keresztény párt részéről ismét tiltakozott a szovjettel való diplomáciai kapcsolat felvétele ellen. Sándor István a paprikarendelet ügyét tette szóvá. Eredetileg azt tervezték, hogy az irányított mezőgazdaságról kerettörvény készül és ebben fogják a paprikatermelés kérdését is rendezni. Sajnos, nem így történt. Miniszteri rendelettel határozták el, hogy valaki a saját földjén mit és mennyit termelhet. Itt csupa kisemberről van szó, — el sem képzelhető, hogy ezek az emberek bele tudjanak illeszkedni a kényszerszövetkezésbe. Szerénységük miatt részt sem vehetnek a szövetezetnek a Budapestre összehívott alakuló gyűlésén. Ezzel a kérdéssel a Háznak foglalkozni kell. Legalább tegye meg azt a földmivelésügyi miniszter, hogy az alakuló közgyűlést Szegeden vagy Kalocsán tartsák mintési költségeinek terheit a város polgársága viselje s a tanyai vasút igazgatósága — aláírásokat gyűjt. Mint ezekből az üzemi adatokból meg lehetne állapítani, volna a vasútigazgatóságának egyéb teendője s lenne talán egyéb gondja is. Dehát aláírásokat gyűjtenek ahelyett, hogy utasokat gyűjtenének, ahelyett, hogy a fuvarozandó árukat gyűjtenék. Még megérjük, hogy a tanyai vasútnak is lesz gyűjtő állomása és rendező pályaudvara, a gyűjtőállomáson majd gyűjtik, a rendezőpályaudvaron pedig majd rendezik az aláírásokat. S ezalatt a város minden életerejét, a legszükségesebb feladatok elől az utolsó garasokat s a város polgárainak utolsó berendezési tárgyait kell áldozatul dobni a tanyai vasút egyre növekvő s egyre fenyegetőbb deficitjének, és erről levelezőlapon értesítsék az érdekelteket. Kérte a földmivelésügyi minisztert, vigye a paprikatermelők ügyét a képviselőház elé. Klein Antal a gazdaadósságokról szóló rendelet hatását bírálta. A napirendi vita után áttértek az interpellációkra. Inkey Pál báró a pénzügyminiszter intézkedését kérte, hogy az adóalap megállapítása a valóságnak megfelelően történjék. Imrédy pénzügyminiszter: A fennálló törvényes intézkedések biztosítják az adóhatóságok számára azt a jogot, hogy amikor nem fogadható el a vagyon- és jövedelemadóbevallás, akkor külső ismertető jelek alapján igyekezzenek kinyomozni a valóságos jövedelmet. Újabb időkben szakértőket is alkalmaznak erre a célra. Mindezzel szemben, gondoskodni kíván arról, hogy zaklatás ne legyen a dologból. Fábián Béla az Oroszországgal való diplomáciai kapcsolat ellen mondott interpellációt. Azt hangoztatta, hogy a szovjet elvi okból nem hajlandó lemondani a propagandáról, bármennyire is megígérik illetékes szovjetkörök. Beszédét a jobboldal többizben ,ellentmondásokkal fogadta. A baloldal, a szocialisták kivételével helyeselt Fábián Bélának és helyeseltek a kereszténypártiak is. Az interpellációt kiadták a külügyminiszternek. _ (Iái Jenő az interpellációs jog elsorvasztását látja abban, hogy a kormány tagjai nem hallgatják meg a kérdéseket és nem válaszolnak azonnal. Keresztes-Fischer belügyminiszter a kormány nevében válaszolt. Az interpellációs jog valóban elvesztette azt a jelentőségét, amelyivel bírni kellene a parlamentáris életben. A hiba az, hogy a képviselők az interpellációs jogot ma másként értelmezik, mint régen. A mmlban csak 4—5 interpellációt terjesztettek elő, ma pedig 25-öt, vagy 60-at. A kormány tagjainak akkora az elfoglaltságuk, hogy nem válaszolhatnak 25 interpellációra egy nap. Andaházi Kasna Béla, a mezőgazdaság? Sét Interpellációk a Házban éjfélig Napirend előtti felszólalás a paprikarendeletről és a Budapestre összehívott paprikás gyűlésről Interpellációk az adónyomozásról, az orosz szerződésről, az interpellációs jogról és a hadikölcsön-segélyezésről