Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-01 / 1. szám
A gázgyár áremelése és a koncessziós szerződés A gázgyár a város tulajdonában lévő telepen termel Legalább évi 400.000 pangót veszít a vráos, ha nem védekezik (A Délmagyarország munkatársától) Vasárnapi számunkban írtuk meg Budapestről kapott értesülés alapján, hogy a gázgyár november 1-től kezdődő hatállyal 22 százalékkal emeli fel a villanyárakat. Az azóta beérkező levelek özöne bizonyítja, hogy a cikkünkhöz fűzött kommentárral mennyire egyetértenek a város fogyasztói, műszaki és jogi szakemberek egyaránt. Vasárnapi cikkünkben azonban — érthetően — nem meríthettük ki a fogyasztók érdekében érvényesíthető érvek felsorolását. Azt az értesülést szereztük, hogy az árkormánybiztosság szénvidékenkint, illetve centrálék szerint állapította meg a villamos energia új tarifáját. S az árszabályozásnak ez a módja kétségbevonhatatlanul teszi jogossá a vasárnapi cikkünkben kifejtett álláspontot — mint ahogy ez az alábbiakból következik. A koncessziós szerződés bevezetése megállapítja, hogy a gázgyár egész berendezése, a gépekkel és elosztó hálózattal együtt 1935 november első napján tehermentesen és díjtalanul a város tulajdonába került. A gázgyár tehát jórészben a város tulajdonát képező üzemi berendezéssel állítja elő és osztja szét azt a villlamos energiát, aminek nem árát, de maximális árát — erről a jelentékeny különbségről lesz még szó —, az árellenőrzés országos kormánybiztosa egyedül az önköltségi ár emelkedésére való tekintettel s az emelkedés mérvének megfelelően állapította meg. A szerződés szerint a gázgyár jelentékeny járadékot volt köteles a városnak évenkint szolgáltatni. (Ennek a járadéknak jelentékeny része, fájdalom már elenyészett.) Ezt a járadékot azonban a gázgyár nem a város tulajdonát képező, de általa használt berendezés bére fejében, hanem a szerződést kötő felek szándéka és akaratkijelentése értelmében kizárólag a koncessziós szerződés meghosszabbítása ellenében volt és maradt köteles szolgáltatni. Az árkormánybiztos centrálék szerint állapította meg az egységárakat, mert a termelés költsége centrálék szerint váltakozik, ami természetes is, mert nem minden centrálé használ azonos áru szenet és minden centrálé más-más távolságra van az egyes szénvidéktől. Az a körülmény azonban, hogy centrál ék szerint történt az árszabályozás, világossá teszi annak a már kifejlett felfogásunknak helyességét, hogy az árak ájszabályozásának kizárólag a termelési költség emelkedése volt az alapja. Nem kell azonban bizonyítani, hogy milyen rendkívüli különbség van aközött, hogy az egyes cinicalok a maguk tulajdonában vagy a fogyasztók tulajdonában levő gyári berendezéssel termelnek-e s az is kétségtelen, hogy egész más a kalkuláció alapja, ha a centrálénak a már háromlód berendezést amortizálnia nem kell s ekként haszon marad a bevételnek az a jelentékeny része, amit berendezésének harminc éven át történő leírására kellene fordítania. Amikor a gázgyár a várossal a koncesszió meghosszabbítására vonatkozó szerződését tárgyalta, a gázgyár mintegy hatmillió pengőre tette beruházott vagyonának értékét. Ez a mintegy hatmillió értékű vagyon a város tulajdonába ment ugyan át, de a gázgyár birtokában maradt s amikor a szerződés feltételeinek megszabásáról folyt a tárgyalás, természetesen mindkét fél tekintettel volt arra, hogy a gázgyár a termelést a város által rendelkezésére bocsátott mintegy hatmillió értékű berendezéssel folytatja. Amikor tehát a szerződést megkötötte a város a gázgyárral, akkor az egységárak megállapításában nemcsak annak volt szerepe, hogy mi az önköltségi ár és mennyi a tüzes haszon, hanem annak is, hogy a gázgyár még harminc évig a város tulajdonába háramlott s mintegy hatmillió pengő értékű lerendezéssel folytatja tovább üzemét. ( Ha most az árkormánybiztos kizárólag az önköltségre és haszonkulcsra tekintettel állapítja meg az energia új árait, akkor a város elveszíti a hatmillió értékű objektum használatáért járó ellenértékét, bért, vagy kamatot, márpedig ez a vagyontárgy az elhasználásra való tekintettel legalább évi hét százalékos alapon gyümölcsöztethető és gyümölcsöztetendő. Ez az évi — kereken — 400.000 P eddig kifejezésre jutott abban, hogy aránylag mérsékelten — bár nem ennek megfelelő mértékben mérsékelten — voltak megszabva az egységárak; a szerződés megalkotása idején a város vezetőségének ugyanis az volt az álláspontja, hogy a koncesszió meghosszabbításának ellenértéke jusson a városnak, de a használati díj mérsékelje az egységárakat s az jusson a fogyasztóknak. Amikor azonban tekintet nélkül arra, hogy a gázgyár most már nem a saját, hanem a város tulajdonában levő berendezéssel állítja elő és osztja szét az energiát, pusztán az önköltségi ár emelkedése és emelkedésének mértéke az árszabályozás alapja, akkor — ha a gázgyár a jogos önvédelem hiányában érvényesíteni tudná a szerződés rendelkezéseivel szemben álláspontját —, ennek az volna a következménye, hogy a város elveszítené a mintegy hatmillió értékű gázgyári berendezése használatának évenkint s százezrekre menő ellenértékét. Vasárnapi cikkünkben rámutattunk arra, hogy aki egy kilogram zsírért 3 - 30 fillért fizet, az a mészárosnak megadja mindazt az ellenértékét, ami az iparost a sertés beszerzésével, feldolgozásával, elárusitásával s az ezzel járó kockázatviseléssel és rezsivel kapcsolatban megilleti. A zsir maximális ára 3 - 30 fillér — ha azonban a vár.is egyetlen hentesnek adna kizárólagossági jogot zsirtermelésre és forgalombahozatalára, ha ez a hentes a városi lakosság ellátáshoz szükséges valamennyi sertést a város vágóhidján ingyen vághatná le dolgozhatná fel s a város tulajdonát képező s bérfizetés nélkül rendelkezésre bocsátott üzleti helyiségekben hozná forgalomba, akkor is 3 - 30 fillért kellene a fogyasztóknak fizetni a zsírért? Nyilvánvalóan nem. Azok a nagyobb üzemek, melyek Szegeden is, egyes nagyvágókkal és hizlalókkal hiizlalási szerződést kötöttek, a maximális árnál olcsóbban kapják alkalmazottaik részére a zsírt, pedig nincs is kizárólagossági joguk, nem is a vállalat tulajdonát képező berendezést használják s a sertés feldolgozásával járó költségeik sem csökkennek. A gázgyár kizárólagossági jogot élvez, ingyen használhatja a város tulajdonát képező gázgyárat s ennek ellenére és a szerződéses megállapodás sérelmével úgy akarja szolgáltatni a villanyáramot, mintha azt a maga telepén s a maga berendezésével állítaná elő s a maga hálózatával osztaná el. Ez a hivatkozásunk nem érv, csak demonstrálás. Azt hisszük, világosan tárja fel a gázgyár tervezett eljárásának jogtalanságát és szerződésellenességét. SZÉCHENYI MOZI Minden szónál, minden reklámnál minden újsághirdetésnél többet bizonyít, hogy a naj alatt 18.000 ember nézte meg, ma is telt házak mellett tat és az emberek sorban állanak a jegyekért hogy láthassák a leggyönyörűbb magyar vígjátékot, » Régi keringő t Főszereplői » magyar filmművészek legjobbjai: Szörényi Éva, Páger Antal Szilassy László Zsilley Margit Földényi László URNLY MARÓIT, KILICSI TVADAR, KÖKÉNY ILONA, VAGONÉ MARGIT, Btb. Előadások ma 3, 5, 7, 9, hétköznap 5, 7, 9 órakor KOBZOLÁN Újév napján 3—5—7 és 9-kor. Pénteken utoljára! Lelki klinika JÁVOR PÁL—TURAY IDA mulatságos vigjátéka. Tasnádi-Nagy András kitüntetése Budapest, december 3. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére dr. Tasnádi-Nagy András ny. igazságüszy miniszternek, az országgyűlés képviselőháza elnökének a haza szolgálatában kifejtett kiválóan értékes és eredményes munkássága elismeréséül a Magyar Érdemrend nagykeresztjét adományozta. (MTI) BELVÁROSI MOZI Csütörtökön és pénteken is az utolsó hónapok legszellemesebb eredeti vígjátéka a VASZARY JÁNOS, a ragyogó, tollú vígjátékíró utolérhetetlen szellemes, kacagtató, vidám játéka a szerelem és egy hazudóst nő körül. Rendezte: DARÓCZY JÓZSEF Főszereplők: Muráti Lili Páger Antal Kajmásy Miklós Vaszary Piri Mihályffy Béla stb. Igyekezzék megnézni az utolsó napokon ezt a remek filmet. Pompásan fog mulatni Előadások újév napján 3,5,7, illjj . köznap 5,7,9 . LEGKÖZELEBBI MŰSORUNK SZUTS MAR A HÁZASSÁGA GIUASI! Boldog uj évet kiván az Igazgatóság