Délmagyarország, 1952. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1952-01-03 / 1. szám
CSÜTÖRTÖK, 1952. JANUÁR S. Jó propagandamunkával segítsük elő a céltudatos, szocialista hazafiak nevelését A Politikai Bizottság 1951. május 1. határozata megmutatta azt is, hogy „az elmúlt politikai iskolákon a lemorzsolódás egyik oka az ■ volt, hogy a pártbizottságok lebecsüliték a propagandamunkát.. „A propagandisták kiválogatását — szögezi le a határozat — és kiképzését a pártbizottságok jelentős része rosszul végezte el, ez volt az egyik legfőbb oka az esti iskolák gyenge munkájának és tapasztalható lemorzsolódásnak.“ Ezen a területen a most meginduló oktatási munkában — a hibák mellett — van javulás: többszáz propagandistát képzelt ki Pártiunk a nyár folyamán, megyénkben és 20.000 pártagost, pártonkívülit vontunk be az oktatásba. Az oktatási színvonal is magasabb mint az elmúlt évben. A lemorzsolódások azonban máris megmutatkóznak: nem egy politikai iskolán 18—20 hallgató helyett a legjobb esetben 14—17 jelenik meg. A lemorzsolódásnak két fő oka van. Az egyik az, hogy alapszervezeteink, de még a pártbizottságok sem foglalkoztak kelyén az oktatás kérdésével. Másik az, hogy a propagandistáink nem egy esetben készülőilenül mennek el a foglalkozásokra és így a hallgatók nem kapnak újat, unalmassá válik számukra a foglalkozás. Nagylaikan például, — de megtaláljuk másutt — sem a politikai iskola vezetője, sem az ellenőr nem készült fel a foglalkozásra, s így a hallgatók lemorzsolódása utána rögtön megkezdődön. Már a következő fogadkozásra csak 90 százalékban jelennek meg. Propagandistáink feladata, hogy politikai felkészültséggel, jó módszerrel javítsák meg az oktatási munkát és harcoljanak a lemorzsolódás ellen. Az a politikai iskolavezető, aki jól felkészül, jó módszerrel vezeti le a vitát, máris vonzóbbá teszi a foglalkozást és csökken a lemorzsolódás. Hogyan készüljünk fel a foglalkozásokra? Felkészülésnél nemcsak a megadott irodalmat és az utam fotót vegyük igénybe, hanem önállóságot is vigyünk munkánkba. Használjuk fel a helyi konkrétumokat, amit az üzemi, vagy területi alapszervezettől szerzünk, azonkívül soha ne hanyagoljuk el a sajtónak a bedolgozását. Soik példát, konkrét számaidat találunk a sajtóban arra, hogy a tanultaikat a klámasztzuk, vagy jobban megértessük a hallgatóknál. Például, ha az ,,ötéves terv" vagy a ,,szociálisba .iparosítás" című anyagot tárgyaljuk, akkor a Szabad Nép 1951. december 11-i számából ,,Milyen lesz az ötéves tervünk egyik nagy alkotása: szálinvárosi kokszolómű" című cikkeit jól fel tudjuk arra használni, hogy szemléltetően is bemutasuk azt a hatalmas építkezést, illetve az építkezések egyes részeit, ami nálunk ma folyik. Vagy megyei viszonylatban a megyei sajtók nyújtanak segítséget abban, hogy megismerjük milyen építkezések folynak megyénkben és mi annak a jelentősége, így például, a „Viharsarok" 1951. november 4-i számából ,,Megyénk ötéves tervének új alkotása: gyapotfeldolgozógyár" című cikk. A Szovjetunió segítségére is találunk üzemünkből, vagy sajtónkból példákat, amely szemléltetően mutatja meg, hogy a csomgrád megyei dolgozóknak milyen segítséget adott. Például a Délmagyarország 1951. november 30-i számából a ,,Téli építkezés" című vezércikkeik is sikeresen feldolgozhatjuk ebből a szempontból. Az oktatás feladata a nevelés is, feladata, hogy kommunistákká neveljünk minden párttagunkat, de az egész dolgozó népet a szovjet emberekhez hasonló új típusú emberazké neveljük. Mi kell ahhoz, hogy kommunistákká lehessünk? Erről Krupszkaja többek között azt írja „kommunistává lehessünk tudnunk kell mi rossz a tőkés rendszerben, mi a társadalmi fejlődés iránya és hogyan vegztük elő a kommunista rend minál előbbi megvalósítását. „Tehát a múltat meg kell mutatni, szembe kell álljonk vele a jelent és azt marxista lenniüstii módon értékelni. Ezt is így tudjuk legjobban a hallgatókkal megértetni, ha elsősorban saját életünkön keresztül muajuk meg, de ezenkívül az egész munkásosztály, a dolgozók életén keresztül. Ezekhez a sok segítséget kapunk a sajtóból, a Szabad Nép 1951. augusztus 9., valamint Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemlének az 1951. szeptemberi—októberi számából, a „Magyar munkásosztály helyzete a világgazdasági válság éveiben" című cikkből. Sorolhatnánk még tovább, hogy milyen cikkeket és szépirodalmakat használhatunk. A helyes felhasználáshoz szükséges, hogy céltudatosan olvassunk sajtót, szépirodalmat és egy kis füzetbe jegyezzük fel azokat a cikkeket, amelyek az anyag tárgyalásinál segítséget adnak. Ha feljegyezzük, ott bármikor megtalálhatjuk, ha szükség van rá. Néhány szó a foglalkozási tervről Igen nagy hiányosság a propagandistáknál, hogy nem készítenek foglalkozási tervet, azaz nem dolgozzák ki a főkérdéseket és az alkérdéseket az anyag tárgyalásához, a szemináriumhoz. Ki kell dolgozni egy, vagy két főkérdést és ezen belül az alkérdéseiket, amelyek szerint az anyagot a szemináriumon megtárgyalják. Nem egy politikai iskola vezetője csak a propagandista iskolán, illetve szemináriumon megkapott szempontokat veti fel sablonosan, mint például Szabó Gyuláné középfokú politikai iskola vezetője Szegeden, aki még a propagandaszemináriumon sem vett részt és csak az útmutató hátulsó oldalán talált kérdéseket vetette fel a hallgatóknak. A szemináriumi vázlaton helyra, ha megjelöljük, hogy egyes részek jobb megtárgyalásánál milyen kisegítő, közbevetett kérdéseket alkalmazunk, mert ez figyelmeztet bennünket arra, hogy azt a részt jobban meg kell tárgyalni. Gyakorlati példát is dolgozzunk be egyes helyekre (ne túl sokat), sőt jelöljük meg, hogy hol kívánunk több üzemi gyakorlati példát elmondatni a résztvevőkkel. Jól kidolgozott vázlattal és jó felkészültséggel lehet a vitát úgy levezetni, hogy a résztvevők ne csak megismerjék az anyagot, hanem annak lényegét meg is értsék és annak szellemében végezzék gyakorlati munkájukat, így a tanításon keresztül neveljük is az emberetek Az oktatás nem elválasztható a neveléstől, nekünk nevelni kell párttagjainkat és ehhez több módszer van: megbírálni, megdicsérni. Szükséges nagyjaink életének ismertetése, vértanúink életének ismertetése is, amely ugyancsak az anyagon keresztül való nevelés eszköze. Hogyan neveljünk a megtárgyalandó anyagból ? Jól felkészülni a foglalkozásokra, erről már volt szó. E mellett a gyakorlattal jól össze kell kapcsolni a tanultakat, a határozatokat feldolgozni s emellett gyakorlati példákat alkalmazni. Egyes kérdések tárgyalását egészen az üzemig és tszcsig vigyük le és tárgyaljuk meg. Tegyük színessé a foglalkozást, hogy megszeressék a tanulást a résztvevők és érezzék szükségét a tanulásnak. Erre kell rávezetni a hallgatókat. Úgy vezeteüik a foglalkozást, hogy vonzza a hallgatókat, mint például ahogyan a Textilműveikbcl Héviziné elvtársnő vezette szemináriumon a hallgatókat. Ha hamarabb érkeznek, énekelnek, a vitavezető magatartása közvetlen és bátran vetik fel a problémájukat a résztvevők is. Nem helyes „Tanító bácsi“-t játszatni, mint a móravárosi politikai iskola egyik vezetőjének, aki a padok között sétál, mint a tanítók a gyerekek közt. Ez zavarja a résztvevőket. A vitavezető tegyen fel több kisegítő kérdést, ha szükséges, hogy gördülékenyen folyjon le a vita s ne úgy, mint egyes politikai iskolán: „Tessék elvtársak! No elvtársak! Mondjuk el a véleményeket elvtársak!“ Az ilyen kisegítő kérdésekre csak a csend válaszol, mert nem tudhatja a hallgató, hogy a vitavezető mit szeretne hallani még. Használjuk a rákérdezés módszerét is azoknál az elvtársiknál, akik esetleg elmondották a véleményüket, de szűkszavúan. Kérjük meg őket, hogy egyes részleteket bővebben magyarázzanak meg. Ezzel a módszerrel megtanítjuk elvtársainkat az érvelésre, igazunk bebizonyítására. Használjuk a rákérdezést azoknál az elvtársaimál is, akik hajlamosak a nagy szavak dobálására. Ne tegyünk úgy, mint a Móraváros I. középfokú politikai iskola vezetője, aki megelégedett azzal, hogy a „jegyrendszer eltörlésének nagy külpolitikai jelentősége van“ és nem kérdezett rá, hogy miben látja, vagy magyarázza meg bővebben. A vitavezető feladatai Beszéltessünk mindenkit a vitán. Ne legyen senki se a szó szorosan vett élelmében „hallgató“. A bátortalan okát szólítsuk fel és, ha jól szólnak hozzá, dicsérjük meg. A dicséret növeli az önbizalmat. Itt az iskolán nálunk nem egy elvtárs elmondotta, hogy „most már merek hozzászólni, mert az előbb jól szóltam hozzá, mégis csak van, amit én jól gondolok“. A téves nézetekkel szemben se legyünk közömbösek, hanem tegyük fel vitára és kérdezzük meg a többi elvtársat, hogy egyetértenek-e vele. Saidnál mélyebben megmarad egyegy tévés nézőinek az oly módon való tisztázása, ha közösen megtárgyaljuk, mintha csak a vilakvezető maga tisztázná. A közösen tisztázott kérdést zárja le a vitavezető és foglaljon szilárdan állást. Az a helyes, ha minden téves nézetet menetközben tisztázunk, mert így a vita ideje alatt nincsenek kételyek a hallgatókban. Ha tisztázunk egyegy komolyabb elvi tévedést, kérdezzük meg a hozzászólótól, hogy egyetért-e vele, meggyőztük-e igazunkról, vagy még mindig kételyei vannak. Ha ezt a néhány felvetett kérdést megszívleljük és igyekszünk megjavítani propagandamunkánkat, máris egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz, hogy olyan hazafiakat neveljünk, akik ez építőmunkánk célját tisztán látják, akik céltudatosak, hajlíthatatlan akaratúak a szocializmus győzelmének munkájában. „Csak a cél tisztánlátása, a cél elérésére törő kitartás, a jellem keménysége, amely minden akadályt lelör és biztosítaná ezt a dicső győzelmet“ — mondotta Sztálin etatárs a napsütötte Turkméniából érkező lovasoknak, akik a legmerészebb feladatai oldották meg. Ezt a tulajdonságot csak az új típusú Párt tudja tagjaiba és a dolgozókba nevelni. Szili Antalné. dlposta Teátúzatépítő Vállalata középfokú politikai iskolájának versenyfelhívása Pártunk második kongresszusa a népünk előtt álló hatalmas politikai és gazdasági feladatokon kívül foglalkozott a Párt elméleti színvonalának állandó emelésével is, hiszen ez a gyakorlati munka eredményeinek fokozott növekedését vonja maga után. A pártkongresszus határozata azonban csak akkor válik valóban eleven erővé, ha azt a párttagok és pártonkívüliek ezrei hajtják végre mindennapi munkájuk közben. A Posta Hálózatépítő Vállalatának középfokú politikai iskolára járó dolgozói megértették ezt és termelési versenyük mellett olyan versenyt kezdeményeztek, amelynek eredménye százalékkal le nem mérhető, értéke forinttal ki nem fejezhető, jelentőségében mégsem áll hátrább, mint a termelési versenyek. Ezek az elvtársak versenyre hívták a többi postai alapszervezetekben a középfokú politikai iskolára járó elvtársakat. A versenypontok is megfelelnek annak a törekvésnek, amely magasabb elméleti színvonalat akar biztosítani az iskolákon, amely elő akarja segíteni a hallgatóknak az anyagban való elmélyülését. Az első versenypont: A hozzászólások számos minősége, a második a jegyzetek áttekinthetősége és alapossága — ezt az iskola vezetője értékezi, összehasonlítva a versenytársak munkájával. A harmadik versenyport pedig a lemorzsolódás megakadályozását és teljes megszüntetését állítja feladatul az iskolák kollektívája elé. „A versennyel akarjuk elérni, hogy Pártunk ideológiájának ismeretével, a termelés terén is jobb eredményeket tudjunk felmutatni...“ — írják a versenykihívásban. A felhívást Erdélyi József elvtárs, az iskola vezetője, Csűri Nándor elvtárs, az iskola bizalmija és Steiger Ágoston elvtárs, párttitkárhelyettes írta alá. A Postaigazgatóság ,az 1-es és 2-es postahivatal politikai iskolának hallgatói fogadják el a nemes vetélkedésre való felhívást és jobb ideológiai munkával járuljanak hozzá Pártunk II. kongreszusa határozatainak végrehajtásához. 3 Sztálin elvtárs távirata Rákosi elvtárshoz Rákosi elvtárs táviratára, melyet Sztálin elvtárs 72. születésnapjára küldött. Sztálin elvtárs a következőket válaszolta: ,,Szívélyes köszönet az üdvözletért és a jókívánságokért. J. Sztálin“ J. V. Sztálin elvtárs távirata Kiiszi Ivamotohoz, a Kiodo Hírügynökség főszerkesztőjéhez Moszkva (TASZSZ). J. V. Sztálin , Kiiszi Ivamotohoz, a Kiodo Hírügyelvtárs az alábbi táviratot intézte a nokség főszerkesztőjéhez: Kliséi Ivamoto Úrnak, a Kiodo Hírügynökség főszerkesztőjének. Tokió. Tisztelt K. Ivamoto Űr! Megkaptam hozzám intézett kérését, hogy küldjék újévi üdvözletet a japán népnek. A szovjet államférfiaknál nem hagyomány az, hogy egy külföldi állam miniszterelnöke más állam népéhez forduljon jókívánságaival. A Szovjetunió népeinek az idegen megszállás folytán súlyos helyzetbe került japán nép iránti mély együttérzése azonban arra késztet, hogy eltekintsek a szabálytól és eleget tegyek az Ön kérésének. Kérem, tolmácsolja a japán népnek, hogy szabadságot és boldogságot kívánok neki, hogy teljes sikert kívánok neki a hazája függetlenségéért folytatott bátor harcában. A Szovjetunió népei maguk is átélték a mattban az idegen megszállás borzalmait, mely megszállásban a japán imperialisták is résztvettek. Ezért teljesen megértik a japán nép szenvedéseit, mélységesen együttéreznek vele és hiszik, hogy éppúgy kivívja hazájának újjászületését és függetlenségét, mint ahogy ezt annak idején a Szovjetunió népei is kivívták. Kívánom a japán munkásoknak, hogy megszabaduljanak a munkanélküliségtől és az éhbértől, kívánom a közszükségleti cikkek magas árának felszámolását és sikereket kívánok a béke fenntartásáért folytatott harcban. Kívánom a japán parasztoknak, hogy megszabaduljanak a földnélküliségtől és a törpebirtokossággal járó helyzettől, kívánom a magas adók felszámolását és sikereket kívánok a béke fenntartásáért folytatott harcban. Az egész japán népnek és értelmiségének, a japán demokratikus erők teljes győzelmét kívánom, az ország gazdasági élete megélénkülését és fellendülését, a nemzeti kultúra, a tudomány, a művészet felvirágzását és sikereket kívánok a béke fenntartásáért folytatott harcban. 1951 december Tisztelettel: J. SZTÁLIN. Ünnepélyes keretek között nyílt meg Szegeden a „Szabad Nép kiállítás“ Nagyszámú érdeklődő jelenlétében, ünnepélyes keretek között nyílt meg hétfőn délelőtt az MSZT Horváth Mihály utcai székházában a Szabad Nép kiállítás. A kiállításra érkező dolgozók már a megnyitás előtt érdeklődéssel szemlélték a gyönyörű, kék drapériával körülvent tablókat, amelyek bemutatják a Szabad Nép történetét megszületésétől napjainkig. Az ünnepséget a szegedi Rendőrzenekar nyitotta meg a Köztársasági Induló eljátszásával, majd Simon Béla elvtárs, a Szegedi Pártbizottság munkatársa mondott beszédet. Üdvözölte a kiállításon megjelent dolgozóiját, majd méltatta a kiállítás jelentőségét. Beszédében többek között ezeket mondotta: — E kiállítás anyaga megerősíti azt az igazságot, hogy a kommunista sajtó erős fegyvere a Pártnak, amelynek segítségével irányít, szervez. Az elnyomás szörnyű esztendeiben a szabadságért, a terror ellen , a győzelmes szabadság éveiben pedig mozgósítja a dolgozó milliókat új és új győzelmeikre. — Beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a kiállítás megismertet bennünk"! Pártunk történetével is, hiszen amikor látjuk a kiállításon a kommunista sajtó történetének legfőbb állomásait, ugyanakkor láthatjuk azt is, milyen kemény harcokat vívott Pártunk a munkásosztály ügyének győzelemre juttatásáért. Simon el-társ a továbbiakban ismertette az illegális kommunista sajtó megszületését és harcait. A kommunista sajtó minden üldöztetés, elnyomás és terror ellenére is bátran felemelte szavát és szembeszállt a zsarnoksággal — mondotta. Igazat mondott és harcolt akkor is, amikor ezért börtön, kínzás, kivégzés járt. Ezután rámutatott arra, hogy a Szabad Nép-kiállításnak a jelennel foglalkozó anyaga, fényképek, grafikonok, eredeti kéziratok győzelme, sem a megvívott harcainkról és eredményeinkről számolnak be. — A kézről-kézre adott, lopva olvasott Szabad Nép helyére a Szovjetunió harcai nyomán egy felszabadult ország szabad népének újságja lépett és ma már jóval több, mint félmillió példányszámban jelenik meg. A magyar dolgozók szeretik és megbecsülik a Szabad Népet, mert ez a lap ólat mutatóit számukra újjáépítés idején, a hatalom megragadásáért és megtartásáért folytatott nehéz harcokban. A Szabad Nép által szól hozzánk ma is Pártunk Központi Vezetősége és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs. Simon Béla elvtárs beszéde további részében elmondotta, hogy a kálkás hűen tükrözi vissza a Szabad Nép és a dolgozó tömegek szoros kapcsolatát. — A kiállításon láthatjuk a dolgozók leveleit, amelyekben munka felajánlásaikat tesznek. Bírálják üzemük, munkahelyük hiányosságait. Beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: — Mindazok, akik megnézik ezt a kiállítást, még közelebb kerülnek a Szabad Néphez, még jobban megszerelik Pártunk központi lapját és újabb erőt merítenek a békéért, az ötéves terv sikeres teljesítéséért folyó harchoz. A megnyitó ünnepség résztvevői lelkes sorssal fogadták a beszédet, majd az Internacionálé hangjaival végetért az ünnepség. A résztvevők ezután megtekintetik a kiállítás gazdag anyagát, amely megismerteti velünk Pártunk központi lapjának történetét, munkáját. A kiállítás részletes ismertetésére lapunkban még vissszatérünk. Csongrád megyében november óta több mint 200 természettudományi előadást tartottak Csongrád megye üzemeiben és gépállomásain november óta több, mint 200 természettudományi előadást tartottak mintegy 2500 dolgozó részvételével. Az előadások szemléltetésére dió- és keskenyfémeket vetítenek, képsorozatokat, kíséreteket mutatnak be. A legnagyobb érdeklődést a dolgozókból a „Munka szerepe az emberréválásban" és a Csillagos ég" című előadások váltják ki. Nagy sikere volt legutóbb Hódmezővásárhelyen „Az élet keletkezése" című előadásnak. A gyapotegrenátó üzem építkezésén dolgozó Kovács Andrásné felszólalásában elmondotta, hogy ebből az előadából világos feleletet kapott olyan kérdésekre, amik eddig homályosak voltak előtte. ,,A fásítás az ötéves terv szolgálatában" című előadássorozat a fásítás fontosságára hívja fel a falu és a város dolgozóinak figyelmét. Filmeken mutatják be a Szovjetunióban létesített erdősávok természetátalakíttó hatását. Szöregen 259-en jelentek meg az előadáson. A természettudományi szakkörök is megkezdték munkájukat. Szegeden kívül Mórahalmon, Algyőn, Újszentivánon és Kisteleken alakultak szakkörök.