Délmagyarország, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-01 / 257. szám
2 ■" ■! »i«i ii n i in I A. J. Visinszkij elvtárs beszéde a koreai kérdésről az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának október 29-i ülésén New york (TASZSZ). Az ENSZ- közgyűlés politikai bizottsága október 29-én újból tárgyalta a koreai kérdést. Az ülésen beszédet mondott A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője. Visinszkij elvtárs beszédében foglalkozott Achesonnak október 29-én az I. számú bizottság előtt elhangzott beszédével, amelyben a koreai kérdés történetével foglalkozott. Acheson, aki a tényeket hamisan tüntette fel, durva hibákat követett el, s a közvetlen ferdítésektől sem riadt vissza. A. J. Visinszkij rámutatott arra, hogy Acheson nem csekély igyekezettel törekedett elferdíteni az 1945-ös moszkvai tanácskozás munkájával kapcsolatos tényeket. Acheson például szóra sem méltatta a koreai nép politikai, gazdasági és társadalmi előrehaladásának és a koreai demokratikus önkormányzat fejlesztésének fontos kérdését. Nem restelte úgy feltüntetni a dolgot, mintha az Egyesült Államok által kidolgozott és Koreában a közigazgatási és gazdasági területen való együttműköödés fejlesztésére irányuló intézkedéseket a Szovjetunió azzal az indoklással utasította volna el, hogy „ezek sértik a Szovjetunió hatáskörét az északi övezetben.“ Felesleges ezt a koholmányt cáfolni, mert a Szovjetunió ilyesmit soha nem jelentett ki. Visinszkij visszapillantást vetve , koreai kérdés történetére, megállapította, hogy az elmúlt években az Egyesült Államok semmit nem tett, hogy biztosítsa a demokratikus mozgalom sikerét Dél- Koreában, semmit nem tett az ország egyesítése, demokratizálása, s a kulturális építés érdekében. Észak-Koreában ennek éppen az ellenkezője történt. Az Egyesült Államok ugyanakkor húzódott a politikai szabadságjogokat és a lakosság életszínvonalának emelését biztosító demokratikus reformoktól is. Ebben az időszakban, amikor Dél- Koreában dühöngött a reakció, a megsemmisítette a legelemibb szabadságot és emberi jogokat is. Korea északi részén törvénybe iktatták az általános választójogot és a nők egyenjogúságát, szabad, demokratikus választások útján megalakították az államhatalom helyi szerveit, végrehajtották a földreformot, amelynek eredményeként 725 ezer nincstelen és kevés földdel rendelkező paraszt több, mint egymillió hektár földet kapott a japán gyarmatosítók és koreai szekértolóik egykori birtokaiból. Ugyanekkor államosították azokat az üzemeket, amelyek azelőtt japán kézben voltak. Törvényt hoztak a nyolcórás munkanapról, a munkavédelemről és a társadalombiztosításról: az iskolában ismét bevezették a koreai nyelven folyó tanítást és az iskolahálózatot kiszélesítették. Végrehajtották a közoktatás reformját. Ennek eredményeképpen a tanulók száma jelentékenyen megnöveldett. A szovjet kormány már akkor, 1947-ben javasolta, hogy elsősorban az alábbi rendszabályokat foganatosítsák: 1. Demokratikus koreai kormány megalakítása az összes demokratikus koreai pártok és társadalmi szervezetek bevonásával, hogy ez elősegítse Koreának, mint szuverén-idegen befolyástól mentes államnak politikai és gazdasági egyesülését. Ez véget vetne az ország két részre szakításának. 2. A hatalom demokratikus szerveinek megalakítása egész Koreában, általános és egyenlő választójog alapján tartott szabad választások útján. 3. Segíteni a koreai népnek, hogy oszága újjászülessen, mint független, demokratikus állam, s kifejlődjön nemzetgazdasága és nemzeti kultúrája. Ez volt a helyzet abban az időben, amikor az Egyesült Államok kormánya elhatározta, hogy megszakítja a koreai kérdésben a moszkvai értekezlet határozatai alapján a Szovjetunióval folytatott együttműködését, s még határozottabban fog működni Korea kettészakításának elmélyítésén és a maga reakciós agresszív terveinek megvalósításán. Ez volt az igazi oka annak, hogy az Egyesült Államok — megszegve a Koreára vonatkozó nemzetközi egyezményeket — a közgyűlés elé terjesztette a koreai kérdést. Acheson úr beszédének jelentős részében azzal próbálkozott, hogy megvádolja az északkoreaiakat, s egyúttal a Szovjetuniót azzal, hogy Li Szín Man kormányának megdöntése céljából aknamunkát végeznek Dél-Koreában. Visinszkij elvtárs ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy Acheson hosszasan elidőzött ennél a témánál, s igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét azokról az antidemokratikus módszerekről, amelyeket az Egyesült Államok alkalmazott északkoreai működése során, amikor Korea reakciós osztályainak képviselőire, a nagybirtokosokra és félfeudális urakból toborzott ügynökeire támaszkodott. Ezek az osztályok a japán gyarmati uralom támaszai voltak és hosszú éveken át aktívan segítették a japán gyarmatosítókat az ország rabságban tartásában, japán szuronyok védelme alatt kifosztották az országot és tönkretették a koreai népet. Az amerikai monopolisták ezek segítségével erélyesen hozzálátok Dél-Korea kincseinek kiszipolyozásához. Wolfram, molibdén és egyéb stratégiai jelentőségű ritka, fémek kicsikarásával óriási összegeket vágnak szebre. Ugyanakkor katasztrófáiis méretekben romlott Dél-Koreában a parasztság és a dolgozó tömegek helyzete. Állandóan emelkedett a munkanélküliek száma, ami időnként elérte a 2—3 milliót. A parasztok nyomorogtak, roskadoztak a magas haszonbér, az adók, a mindenfajta dézsmák elviselhetetlen terhe alatt. 1944-től 1947-ig a vetésterület 31 százalékkal csökkent és ugyancsak körülbelül ilyen mértékben csökkent a rizstermés is. Dél-Korea, az ország egykori éléstára — súlyos, krónikus élelmiszerhiánnyal küzködött, lakosságát pedig éhezésre és nyomorra kárhoztatták. De a gyarmatosítók profitja és a földbirtokosok jövedelme azért gyarapodott. Végtére is miért hallgat Acheson úr A Szín Man és más délkoreti vezető politikai személyiségek egymásnak homlokegyenest ellentmondó és leplezetlenül harcias kijelentéseiről — tette fel ezután a kérdést Visinszkij elvére — nézzük csak, mit mondtak ezek az urak nem sokkal Észak-Korea általuk szervezett megtámadása előtt! A bizottságnak a közgyűlés ötödik ülésszaka elé terjesztett 1949. évi jelentésében az alábbiakat olvashatjuk: „A bizottság megállapította azonban, hogy az elnök, a külügyminiszter és más ismert és befolyásos politikai tényezők időről-időre olyan kijelentéseket tettek, miszerint nincs messze az az idő, amikor majd a kétségbeesés helyére végső megoldásként az erő egyesítése lép.“ A külügyminiszter például első évfordulóján annak, hogy a közgyűlés elismerte a Koreai Köztársaság kormányát, kijelentette. ..Remélem, a lakosság minden erejéből rajta lesz, hogy megszüntesse a harmincnyolcas szélességi fok mentén húzódó határt, hogy így a jövő év december 12-ig megvalósuljon egész Korea egyesülése. A cél tudatában az egész népnek szilárdan akarni kell ezt és késznek kell lennie arra, hogy vérét ontsa érte“ — Li Szín Man elnök 1949. december 30-i sajtóértekezletén kijelentette: „Az új évben meg kell valósítanunk az ország egyesítését, s hiszem, hogy ezt meg is tudjuk valósítani... Türelmesen olyan álláspontra helyezkedtünk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetével való együttműködés óhaja sugallt. Továbbra is erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy a koreai nép közötti kölcsönös egyetértés útján megvalósítsuk az ország újraegyesítését. Ha azonban elérkezik az elkerülhetetlen pillanat, valószínűleg nem kerülhetjük ki a vérontást és a polgárháborút... Ha sajnálatos módon nem tudjuk ebben az évben elérni az egyesítést, akkor kénytelenek leszünk minden földünket saját erőfeszítésünkkel egyesíteni.“ Szín Szán Mo hadügyminiszter 1950. februárjában nyíltan kijelentette: „Ha az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem sikerül Korea testéből eltávolítania ezt a „tőrt“ — minthogy idáig nem sikerült — akkor a koreai nép kénytelen lesz maga latbavetei erőfeszítéseit és erőt alkalmazni ennek elérésére,“ A „Rákosi Mátyás Tanulmányi Érdemérmet" — a legmagasabb tanulmányi kitüntetést — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján osztják ki A .Rákosi Mátyás Tanulmányi Érdamérem“ — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által Rákosi Mátyás 60. születésnapjára alapított legmagasabb tanulmányi kitüntetése a Nagy Októberi Szocialista Forra ixtvwn 35. évfordulóján kerül először kioltásra. Az érdemérem ünnepélyes kicsilása alkalmából az Országos Felsőoktatási Tanács november 6-án az Eötvös Lóránd Tudományegyetem aulájában ünnepélyt rendez, amelyen Darvas József közoktatásügyi miniszter, az Országos Felsőoktatási Tanács elnöke adja át a Rákosi Mátyás Tanulmányi Érdemérmet a kilenc eredménnyel végzett egyetemi, főiskolás hallgatóknak. A Francia Kommunista Párt nagygyűlése a párizsi Mutualite-palotában Párizs (TASZSZ). Párizsban a Mutualité-teremben nagygyűlés volt. A nagygyűlést a Francia Kommunista Párt szervezte Az egybegyűlteik nagy figyelemmell hallgatják meg Auguste Lecoeurnek, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának beszédét. Lecoeur tagja volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán részt vett francia küldöttségnek. Lecoeur beszámolt a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának munkájáról, beszélt a kongresszus történelmi jelentőségéről, majd áttért a Francia Kommunista Párt feladataira. Rámutatott, hogy a Kommunista Párt és valamennyi becsületes hazafi ellen küzdő reakció fegyvertáriban nem utolsó helyet foglalt és foglal el a hazafiatlapság koholt vádja. „Valamennyi nép tapasztalatokat mutatja — mondotta Lecoeur — hogy abban a pillanatban, midőn nem szavakkal, hanem tettekkel kelllet a hazát védelmezni, a Szovjetunió barátai szálltak harcba az ország becsületéért és szabóságáért. É s ellenkezőleg, azok, akik a Szovjetunió ellen foglaltak állást, saját országukat is elárulták..." Lecoeur a továbbiakban rámutatott, hogy a kommunisták a nemzeti érdekeket védelmezve, tovább harcolnak az amerikai megszállás ellen, úgy, ahogyan a hitleri megszállás elleni harcoltak, ^ ^ Nyugat-Németországban eddig több mint 9 millió ember szavazott a különszerződés ellen Berlin (MTI). Düsseldorfi jelentés közli, hogy a Nyugat-Németországban folyó békenépszavazás keretében október 26-ig összesen 9 038 614-en foglaltak állást a bonni háborús különszerződés ellen és az egész Németországgal kötendő békeszerződés mellett. TEDD TAKARÉKBETÉTRE..? ^ Előnyös á kényelme . M í biztonságos SZOMBAT, 1952. NOVEMBER 1. PÁRTÉLET ★ A pártszervezet segítségével javítsák meg az oktatás hiányosságait az Erőműben Üzemünkben is megkezdődött az oktaás. Hiányosságok azonban már az első szemináriumokon mutatkoztak. Magas volt a hiányzók száma A középfokú szemináriumon például a 25 beostott hallgató közül csak 16-an jelentek meg. A hiányzók közül hat elvtárs a délutáni műszakban dolgozott, hárman pedig egyszerűen nem jelentek meg a szemináriumon. Más hiányosság is mutatkozott, amelyben meglátszott a tavalyi oktatási évben végzett hiányos munka. A tavalyi alapfokú politikai iskola propagandistája nem készült fel alaposan a szemináriumok vezetésére, az anyagokat nem a megadott irodalom alapján dolgozta fel, hanem előadását a hallgatók útmutatójából tartotta meg. Az előadások«• alacsony színvonaluk miatt — nem nyújtottak komoly segítséget a hallgatók tanulásához. Ezért nem is fejlődtek megfelelően a hallgatók. Ez eredményezte azt, hogy most, az első politikai szemináriumon egyszerű kérdésekre sem tudtak megfelelő választ adni az elvtársak. Pedig számos tény bizonyítja, hogy megvan bennük az akarat a tanuláshoz. Kiss Lajos I. elvtárs már 58 éves, szorgalmasan jár a szemináriumra és nagy figyelemmel hallgatja az előadásokat. Gyakorlati tapasztalatainak elmondásával sok segítséget nyújt a fiataloknak az anyag megértéséhez. A fiatalok közül is többen helyesen kapcsolódtak a kérdések tárgyalásába. Kardos Emília és Bandis József példáid jól szóltak hozzá az anyaghoz. Még inkább megmutatkoztak a hiányosságok az alapfokú politikai iskolán, ahol a gyenge előkészítő munka miatt mindössze hat hal**gató jelent meg. Ennek oka abban keresendő, hogy Krista elvtársnő, a szeminárium vezetője igen keveset foglalkozik a hozzá beosztott hallgatókkal. A szemináriumra való felkészülésénél nem veszi figyelembe, hogy hallgaóinak 80 százaléka még nem vett részt politikai oktatásban. Előadását hallgatói nem is értik meg. Az elvtársiul a propaganda iskolán megadott előadást gyorsírással jegyzeteli és azt szóról-szóra elmondja hallgatóinak. Ez helytelen. A propaganda szeminárium azért van, hogy útmutatást adjon az anyag feldolgozásához. Nekünk propagandistáknak az a feladatunk, hogy előadásunkban feldolgozzuk a kijelölt irodalmat, s hogy hallgatóink számára érdekesen, érthetően mondjuk el az anyagot. Feladatunk, hogy az üzemi pártszervezet segítségével felszámoljuk a meglévő hiányosságokat. Ezt meg is tesszük. A gyengén tanuló elvtársakkal egyénileg foglalkozunk, segítjük a jegyzetkészítésben, a tanulásban. A középfokú szemináriumon három-négytagú bizottságot szervezünk. A bizottság tagjai felkeresik a hiányzó elvtársakat, beszélgetnek velük, számon kérik távolmaradásuk okát. A délutáni műszakban dolgozók számára üzemünkben is külön szemináriumot indítunk, így ezeknek a elvtársaknak is biztosítjuk a zavartalan 1á árulást. Milán György, Erőmű, középfokú politikai iskola vezető 11 MÁV Igazgatóság II. alapszervezetének népnevelői jóelvilágosító munkával segítsék a taggyűlések sikerét Alapszervezetünkben az utóbbi hónapokban javult a népnevelő munka. Ez a javulás különösen megnyilvánult a békekölcsönjegyzés idején. Népnevelőink helyesen tudatosították a dolgozókkal, mit jelent a kölcsönjegyzés a béke védelmében, ötéves tervünk megvalósításában. Sajnos azonban népnevelőink, munkája kampányszerű. A kölcsönjegyzés után munkájukban visszaesés mutatkozik. Nem mozgósítanak elég jól a mindennapi feladatok sikeres végrehajtására. Nem mozgósítanak a taggyűlések sikere érdekében sem. Taggyűlések előtt népnevelőink nem keresik fel az elvtársakat, hogy tudatosítsák a gyűlés napirendi pontjait. Ez azt eredményezi, hogy a tagság nem ismeri a taggyűlés anyagát és nem tudnak előre felkészülni hozzászólásaikra. Így gyakran előfordul, hogy egyes hozzászólások túl hosszúra nyúlnak és mégsem mondják el a lényeget. Taggyűléseink színvonalát nagy mértékben emelné népnevelőink alapos előkészítő munkája. Pártvezetőségünknek többet kellene foglalkoznia a népnevelőkkel, fokozottabban kellene ellenőrizni a munkájukat és felelősségre vonnia azokat a népnevelőket, akik hanyagságból nemtörődömségből elhanyagolják a kiadott feladatok végrehajtását. Taggyűléseken is többet kellene foglalkozni népnevelőink munkájával. A jól dolgozókat dicséretben kellene részesíteni, ugyanakkor bírálni kellene a mulasztókat. Népnevelőink így látnák, a pártvezetőség figyelemmel kíséri munkájukat és igyekeznének is alapos, jó munkát végezni. Prazsák Mihályné MÁV Igazgatóság, II. alapszervezet Titóék „kongresszusa" — kémek és provokátorok gyülekezete Novemberben összeülnek Zágrábban Jugoszlávia legmegrögzöttebb háborús provokátorai, imperialista lakájai, a nép leggyűlöltebb ellenségei. Titóék úgy hirdetik ezt az összejövetelt, mint ,a Jugoszláv Kommunista Párt VI. kongresszusát, noha közismert tény, hogy Tito fasiszta pártja már régen elvesztette azt a jogát, hogy kommunista pártnak nevezze magát. Titóék már régen megkezdték a néphez hű elemek likvidálását a pártból. A kommunisták eltávolításával egy időben feltöltöték a pártot régi fasissékkal, néptigárokkal, kulákokkal, burzsoá elemekkel és megrögzött imperialista, ügynökökkel Alóla még erőteljesebben folytatódik a proletár elemek eltávolítása a Titofasiszts pártból. A falvakban számos olyan pártszervezet van, amelynek tagsága kizárólag kulákokból áll. Ezek a lények hű képet festenek arról, miféle nppellfen«s genositevők és fasiszták gyűlnek össze Zágrábban „kőmgvesírus“ megtartására. Tildék nagy hírverést csapnak arról, hogy Zágrábban megalkotják fasiszta pártjuk új ,,szervezeti szabályzat at“. Vajjon miféle „szervezeti szabályzat“-ról beszélhet az a fasiszta gépezet, amelynek cselekedeteit a mindenható UDB parancsai szabják meg? Íme egy példa Titóék ..szervezeti szabályzat“.aról. Amikor a Tájékoztató Iroda 1948 júniusi határozata után Titóék még nagyobb erővel folytatták a kommunisták likvidálását, az UDB «fasításokat küldött szét a pártszervezetek vezetőségeinek a likvidálás módszereiről. Ifl. f*»ta ,,pártdemokrácia“ Tilóéknál. Ezek után nem nehéz megállapítani, hogy a zágrábi gyülekezet tevékenységét is effajta partnesok irányítják majd. Miről fognak tárgyalni Zágrábban a megrögzült imperialista ügynökök? Nyilvánvalóan arról, hogyan hajtsák végre imperialista gazdáik utasításait. A litóista, háborús provokátorok zágrábi gyülekezetéről természetesen nem hiányoznak majd a nyugati jobboldali szónál demokraták képviselői, a phüipsiorganok, a guymollet-ak, odenhaurrek és a munkás, mongolom egyéb ellenségei. A jugoszláv nép gyűlölettel és megvetéssel fordul el a Tito fasiszták zágrábi gyülekezetétől. Titóék hiába kísérelték meg félrevezetni a dolgozókat, a munkások beikgtálták az úgynevezett „nyilt prjz [UNK]gyűléseket amelyeken a tilóisták elő akarták készíteni „kongresszusa, kai“. A ,,Ljudszka Proviox** című Utólsó lap beismerése szerint a sabukovaei bányában például 750 munkás közül mindössze 7, a labojszki bányában pedig mindössze 2 munkás jött el a „nyílt pártgyűlés5 vel. A vJul'ksz“-gyorbal többször ig el kellett halasztani a gyűlést, mert egyetlen munkás sem volt kiváncsi Titóék öndicsőitésére. A jugoszláv nép tudja hogy csakis elszánt harccal vívhatja ki szabadságát. A jugoszláv hazafiak éppen ezért harcolnak Jugoszlávia forradalmi kommunista pártjának megteremtéséért,