Délmagyarország, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-01 / 230. szám

CSÜTÖRTÖK, 1933. OKTÓBER T. OKTÓBER 1­7 KÍNAI FILMHÉT NÉGY ÉVVEL EZELŐTT szüle­tett meg viharos harcok, diadal­mas csaták után a kínai népsza­badság. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának évfordulója, október 1, nekünk is örömünnep. Az egész világ dolgozói mélységes szeretet­­­tel gondolnak a hős kínai népre. A sokmilliós ország felszabadulásával a béketábor még hatalmasabbá, még acélosabbá kovácsolódott. A testvéri népek között a felszabadu­lás óta a termékeny barátság ezer színes szála szövődött. A kínai mű­vészet a mi életünket is szépíti, gazdagítja. A régi és új Kína éle­tével, művészetével számos elő­adás, kiállítás, könyv, film ismer­tet meg. A hatalmas Kína életének meg­ismerése mindig izgatta az embe­rek képzeletét. De a Kínáról szóló ismertetések, műalkotások a múlt­ban főleg a távoli ország exotiku­­mát mutatták be. Ma Kínában a művészi formák a népi élet sok­sok szépségével, igazságával telí­tődtek. Az új kínai filmművészet főhő­sei munkások, parasztok, katonák. Ezt a megújhodott művészetet jel­lemzi, hogy sikeresen használja fel nagy tanítómestere, a szovjet film­művészet ragyogó tapasztalatait. A két művészet szoros kapcsolata is mutatója a szovjet és a kínai nép összeforrottságának. A KÍNAI FILMMŰVÉSZEK a felszabadító harcok során együtt meneteltek a Néphadsereg alakula­taival s felvevőgépeikkel megörö­kítették a hősi történeteket. A Kí­nai Népköztársaság megalakulásá­nak ünnepi évfordulóján, október 1-én kezdődik idén a második Kí­nai Filmhét hazánkban s ez a kulturális esemény még szorosabb­ra fonja népeink örök barátságát. A Kínai Filmhéten bemutatásra kerülnek Szegeden is a legújabb kínai filmalkotások: az »Ezer ve­szélyen át­«, a »Megvirradt« című filmek. Az »Ezer veszélyen át« című film két fiatal katona frontbarát­ságán keresztül mutatja be azt a hősiességet, áldozatkészséget, min­den nehézséget legyűrő akaraterőt, párthűséget, amely Kína bátor fiait jellemzi. Ez a film nemcsak izgalmas, fordulatos cselekményű, nem csupán az olthatatlan haza­­szeretet himnusza, hanem egyben az igaz barátságé is. A film be­számol a két jóbarát nagyszerű harci tetteiről. MAGYARUL BESZÉLŐ kínai játékfilm a »Megvirradt«, amely Belső-Mongólia széles pusztáira ve­zet. Itt a múltban a nép nyomora hatalmas méreteket öltött. Ez a film optimista, mert a nép diadal­maskodó igazságát mutatja be. Látjuk az emberi mivoltukból ki­vetkőzött kuomintangista ügynökök leleplezését és megsemmisítését. Drámai jelenetekben elevenedik meg Belső-Mongólia felszabadítá­sának egyik fordulatos része. Az új kínai filmek mellett a filmhéten egymást követő napok­ban kerülnek­ bemutatásra a ré­gebbi nagysikerű alkotások is, mint a »Kína lánya«. A KÍNAI FILMHÉT esemény­­sorozata Szegeden ünnepi előadás­sal vette kezdetét. Kormányzatunk jelentősen felemelte a szerződéses hízott liba és kacsa árát Dolgozó parasztságunk nagy ked­vezményeket kapott kormányza­tunktól a szerződéses növényter­melés, szerződéses állattenyésztés és hizlalás árainak felemelésével. A most megkezdődött liba- és kacsahizlalási szerződéseknél szin­tén figyelembe vette kormányzatunk a dolgozó parasztság érdekeit és jelentős mértékben felemelte a szerződésileg lekötött és meghizlalt liba és kacsa árát. Az a termelő, aki libáira és kacsáira a földmű­vesszövetkezetnél hizlalási szerző­dést köt, az átadáskor mind a li­bának, mind a kacsának kilo­grammjáért 18 forintot kap. Gondoskodott kormányzatunk ar­ról is, hogy a termelők a szerző­désben hizlalt libákért és kacsák­ért minőségi felárat, prémiumot kapjanak. A termelő részére át­adáskor minden darab liba után 7—7­50 kilogrammig 8 forintot, 7.50 kilogrammtól 8 kilogrammig 12 fo­rintot és 8 kilón felül 20 forint pré­miumot fizet ki a földművesszövet­kezet a megállapított 18 forint kilo­grammonkénti áron felül. Továbbá minden darab kacsa után 3 kiló­tól 3.50 kilóig 3 forint, 3.50 kilótól pedig 5 forint prémium jár a ter­melőnek. Az egész megyében nagy érdek­lődés nyilvánul meg a dolgozó pa­rasztság között a liba-kacsahizlalá­­si szerződések iránt. Csanyteleken például több mint 1200, Deszken 1100, Kiskirályságon pedig 1300 elő­jegyzés történt liba- és kacsahizla­lásra néhány nap alatt. özv. Mészáros Józsefné csanyte­­leki dolgozó parasztasszony a na­pokban 18 libára kötött a földmű­vesszövetkezetnél szerződést. •— A múlt évben 20 darab libára kötöttem szerződést, — mondotta, — de most ezt a 18 jószágot jól ki­tömöm, 1.224 forinttal fogok érte többet kapni, mint­­ tavaly. Ezen a többletpénzen a lányomnak egy szép nagykabátot veszek, meg egy szép hosszúszárú cipőt télire. Most könnyen meg tudom ezeket venni, mert kormányunk a nagykabát árát, meg a cipő árát is leszállítot­ta, a szerződéses libáért meg töb­­bet fizetnek. A fenti példa mutatja, hogy saját érdekében cselekszik minden ter­melő, aki libáira és kacsáira szer­ződést köt és azokat jól kihízott állapotban adja át a földművesszö­­vetkeztnek. Juhász Márton SZEGEDI JEGYZETEK -A kirakat rendezés alatt“ Nem kell hosszan magyarázni, hisz so­kan többször elmen­tek már a Bajcsy-Zsi­­linszky­ utcában az ár­kádos ház előtt, s a sarki üzlethelyiség ki­rakatából bosszan­tóan szemükbeUini: ,,A kirakat rendezés alat Egy l-velt Ez az ordító helyesírási hi­ba az első, amely már egy általános iskola felsőbb osztályába já­ró kisgyermeknek is majd ki­üti a szemét- Ha «pedig kíváncsiak vagyunk, mi van az üzlethelyiség másik kirakatában, akkor mégegyszer olvashat­juk: ,T Kirakat rende­zés alat". Senkinek nem jutott eszébe im­már hónapok óta, hogy odabiggyesszen még egy l-t. De azon sem törték agyon ma­gukat a Csongrád me­­gyei Fűszer és Édes­­ségkereskedelmi Vál­­lalr­t vezetői, hogy csináljanak is vala­mit azzal a kirakattal. Mert, aki csak látta hosszú időn át, szinte magától kérdezte­­­­ Mi lesz ebben a kirakat­ban?“ A barna csomagoló papírnak, amely ugyancsak barna ra­­gasztópapírral van a kirakat ablakára ra­gasztva — emberma­gas songnál valamivel följebb — egészen szép világos krémszí­ne van. Barnaságát kiszítta a nap. Felet­te üvegtábla lóg, zsi­nórral felerősítve, raj­ta árubőséget hirdető felírat. Hasonlóan a másik kirakatban is- Elárvult sarkok! Míg szerte a városban min­den kirakatban dús választékban vannak elhelyezve az áruk, a különböző közszükség­leti cikkek, feltüntetve a régi ár és az új le­­szállított összeg, gaz­dagság, bőség jellem­zi üzleteinket, addig itt már hónapok óta üresen áll a kirakat a felírással. Mondták már a ta­­nácsnál a FŰSZERT vezetőinek: — Adják át az üz­lethelyiséget. Nem használják, kell má­soknak. — Nem! Nem, ad­juk, kell nekünk. A pókok már szép szabályos hálót ere­gettek a kirakat sar­­kában, a legyek is búvóhelyül használ­ják. Ezzel érveltek is a FUSZÉRT veze­tői előtt és addig-ad­­dig forszírozták ez ügyet, míg végre be­látták a vezetők, hogy nem lehet a kirakatot egy évig rendezni. — Átadjuk — egyeztek bele­ Tehát az üzlet már nem a FÜSZÉRT-é. Nemrégen, alig pár napja történt ez az egyezmény, de azért végre-valahára, ideje lenne azt a napszítta ,,dekorációt"* leszedni a kirakatból, s a he­lyiséget fontos célra felhasználni. M. T. -3_ DÉLMUCYHRORSZfIC Szeged dolgozói örömmel, lelkesen jegyzik a Negyedik Békekölcsönt Szerdán reggel munkások, mérnökök, minden alkotó, dol­gozó ember őszinte lelkesedéssel fogta kezébe a kölcsönjegyző ívet. Fejlődjék, erősödjék a mi szere­tett magyar hazánk — ezzel a gondolattal jegyeztek. Szívből fa­kadó szavak ezek. A jegyzéssel együtt ígéreteket is tettek: job­ban dolgozunk. Nemcsak forint­jainkkal, megtakarított pénzünk­kel, hanem több, jobb minőségű munkával segítjük elő a párt és a kormány , a nép nagyszerű programmját. Szeged új lakóházainak építői a kölcsönjegyzés napján Serényen, egymást bíztatva dol­goznak az építő segédmunkások a Jósika-, Hajnóczy- és Gulenberg­­utca által határolt telken. A talaj­­egyengetést végzik, majd néhány nap múlva az új lakóház alapozójá­hoz kezdenek hozzá. Már eddig többszáz köbméter földet csáká­nyoztak, ástak ki. Mészáros Sán­dor a brigádjával együtt szorgal­masan dolgozik. Egymás után indítják útnak a megrakott kocsi­kat, amelyek elhordják az építke­zés területről a felesleges földet. Tegnap reggel, amikor a röpgyű­­lésen a kölcsönjegyzésről beszél­tek, elhatározták, hogy 110 száza­lékot érnek el. Az államnak adott forintjaikat munkájuk gyorsabb elvégzésével toldják meg, hogy az új lakók még 1954. első felében be­kül­dőzhessenek a háromemeletes gyönyörű épületbe.­­ ’A magunk jobb életéért, a to­vábbi árleszállításokért szívesen adjuk kölcsön forintjainkat az ál­lamnak — mondta Mészáros Sán­dor, a brigádvezető. Öröm végigtekinteni a munkások arcán, akik fáradhatatlanul csá­kányozzák és lapátolják a földet. Tánczos Gyula, akit munkatársai Gyula bátyámnak szólítanak, fel sem tekint. Minden figyelmét mun­kája köti le. Ma ki akar tenni ő­t magáért. A brigád többi tagjai sem nézelődnek. Fogadalmat tet­tek, hát nem akarnak szégyenben maradni. A Mészáros-brigád beváltotta ígé­retét. Úgy dolgoztak, hogy­ 110,1 százalékot értek el a békeköl­sön­­jegyzés napján. Büszke örömmel jegyeznek a Szegedi Textilművek dolgozói, mert behozták harmadik negyedévi lemaradásukat Tervünk nagyszerű alkotása, a Szegedi Textilművek délelőtti mű­szakjának dolgozói szerdán a szo­kottnál korábban, már fél hatkor benn voltak az üzemben. A gyö­nyörű, csempékkel kirakott elő­csarnokban vidám zeneszó fogadta őket, az üzemi zenekar köszön­tötte az élenjárókat. Valamennyien megérdemelték ezt, hiszen az utóbbi hetekben nagyszerű munkát végeztek, hogy letöröljék üzemük­ről a szégyenfoltot, behozzák a har­madik negyedévi lemaradást. Sem júliusban, sem augusztus­ban nem teljesítették a tervet, sokezer ruha készítéséhez ele­gendő fonállal maradtak adó­sai népgazdaságunknak. Az árleszállítás után tartott nagy­gyűlésen a termelés fokozására tett fogadalmak aztán nem marad­tak üres ígéretek. Most az éjtsza­­kai műszak befejezése után meg­tartott röpgyűléseken erről folyt a szó, hogy érdemes volt fokozni a munkalendületet. Bakaity Vera, a munkaérdemrend bronz fokozatá­val kitüntetett kétszeres sztaháno­­vista fonónő hat társát patronálta. Közülük Soós Júlia és Jenei Júlia már messze túlszárnyalják a száz­százalékot. Gulyás Rózsa sztaháno­­vista gyűrűsfonó is eredményesen segítette a társait. Az üzemben az elmúlt hónappal szemben egytizedére csökkent a norma alatt teljesítő dolgozók szá­ma, így elérték, hogy szeptember 10-e óta már mintegy 30 ezer kiló fonalat gyártottak a napi terveken felül, amiből több mint hetvenezer női kartonruhát lehetne készíteni. A röpgyűléseken már büszkén beszélhettek arról, hogy ezzel behozták a lemaradást, s szep­tember 29-ig 100,2 százalékra teljesítették harmadik negyed­évi tervüket. Az élenjárók most a békeköl­­­csön-jegyzésnél is az elsők között írták nevüket a jegyzési ívre. Ba­­kaity Vera a csoportjában dolgozó fonónőkkel el is beszélgetett. Meg­magyarázta nekik: a Negyedik Bé­kekölcsön elősegíti, hogy a Szegedi Textilművekben is még jobb felté­telek mellett dolgozhassunk. A mi üzemünkben nemcsak az a 910 dol­gozó nyert, akinek eddig kihúzták a kötvényét, hanem valamennyien, akik ebben a szép ütemben dolgo­zunk, azok is, akik az új kultúr­­otthonunkban szórakoznak, s azok a terhes asszonyok, akik igénybe­veszik a nemrég létesített üzemi pihenőszobát. Beszélt a saját életéről is. Né­hány nappal ezelőtt házasodott, szép új lakásba költözött, s szoba­bútorát 1700 forinttal olcsóbban tudta megvenni, mint az árleszállí­tás előtt. — Örömmel jegyeztem mond­ta Titti Gyuláné —, hiszen amikor nemrég terhes voltam, én is gyak­ran igénybe vettem a pihenőszobát, s tudom, hogy kölcsönadott forint­jaink is hozzájárultak ehhez. A múltban ilyesmiről szó sem lehe­tett, sőt a dolgozó nőt, ha terhes lett, elbocsátották munkahelyéről. Hogy ezután még jobban éljek, nemcsak a teljesítményemet fo­kozom tovább, hanem a textil­­technikumon is jobban fogok tanulni, hogy nagyobb szakmai tudással segíthessem a terme­lést, a szocializmus építését. Lelkes hangulatban folyt a jegy­zés délelőtt az egész üzemben. Mintha az orsók is gyorsabban pe­regtek volna, a keresztorsózó üzemi rész „C” műszakjában, ahol a jegyzés után mintegy negyvenen békeőrséget álltak, hogy az eddigi­nél még szebb termelési sikereket érjenek el. Békekölcsönjegyzés a Szegedi Tudományegyetemen Most, amikor a Magyar Népköz­­társaság Minisztertanácsa felhívás­sal fordult a dolgozókhoz a Negye­dik Békekölcsön jegyzésére, az egész ország dolgozói nagy öröm­mel és lelkesedéssel fogadták. A Szegedi Tudományegyetem diákjai és tanárai szerdán reggel­­ lelkeshangú röpgyűlésekre jöttek össze, ahol a Negyedik Békeköl­csön jegyzésének jelentőségéről be­széltek. Juhász Antal elsőéves magyar­szakos hallgató az évfolyam DISZ titkára. Alig várta, hogy nevét fel­írják a jegyzők sorába. 150 forin­tot jegyzett. Rákosi ösztöndíjas, havi 650 forintot kap. — Örömmel adom ösztöndíjam egynegyedét államunknak kölcsön. Juhász elvtárs mint DISZ titkár, igyekszik alapszervének minden tagjával megértetni, mit jelent a diákoknak a békekölcsön-jegyzés. Szabó Teréz negyedéves orvos­szakos hallgató eddig is mindig szí­vesen adott kölcsön államunknak. Eddig már kétszer nyert, 443 forint ös­ztöndíjat kap és mint a marxista tanszék demonstrátora, 300 forin­tot. Sok mindent vásárol ösztöndí­jából­. Már elsőéves korában kivá­lasztott magának egy szép rózsaszí­nű paplant, s most az árleszállítás után a 400 forintos paplan 300 fo­rint lett és megvette. Azután sö­tétkék szövetruhát vásárolt. Erre gondolt, amikor jegyzett dolgozó népünk életszínvonalának emelke­déséért. Szádeczky Kardos Sámuel, a tör­ténelmi tanszék vezetője örömmel kölcsönzött államunknak. Amikor a népnevelők elmondták neki, hogy a jegyzett összeg húsz százalékával az egyetem rendelkezik, arra gon­dolt, hogy kiegészítik a könyvtá­rat. Az elmúlt tanévben 4000 fo­rintot kaptak szakmai könyvek vá­sárlására, az idén még többet vá­sárolhatnak. Szerda reggel. Alig múlt el öt óra, Valkai László elindult otthonról munkahelye felé. Igaz, még otthon — elindulá­sa előtt — nagy vágyat érzett magában ahhoz, hogy megsimogassa egyik aranyos kis uno­káját, az óvodás Zsu­zsit. De hát nem akarta felkelteni és így csak szerető pillantást vetett feléje. Úgy háromnegyed hat lehetett amikor Valkai László odaért üzeméhez, a Fémipari Vállalathoz. S azftán percek multá’­val jött a többi lakatos is. Telt az idő, megkez­dődött a munka és köz­ben a munkások vidám, bizakodó arccal jegyez­ték a Negyedik Béke­kölcsönt. A jegyzésgyű­jtő még pár lépésre volt Valkai Lászlótól, de azért szem­üvege alól odsnislantott feléje és mondta ám: — írjon föl engem is ... És elsők között jegy­­zett 300 forintot, vala­mivel többet, mint egy­heti fizetése, mert... — ... nékem is van miért jegyezni — így mondja — és forint­jainkkal is segíteni kell a hazánkon, vagyis ma­ga­magunkon, hogy még jobb legyen. Valkai László nem fia­tal ember, nem is kö­zépidős. Hét évtized és három esztendő folyt el fölötte. Nagy időt meg­­ért s életében bizony voltak kínos-keservesen nehéz esztendők, meg­aláztatással, munkanél­küliséggel teli is. De mostanában Valkai bá­csi is sokat kacag s el­­cimókázik, játszik az unokákkal A legkisebb unoka a Zsuzsika — így hát ő a legkedvesebb. Ha nagyapja cukrot visz neki a fizetés után, ak­kor körültáncolja a kis­­lány, csókolgatja és azt hajtogatja: „Cukrot ho­zott a nagyapó cuk­­rot,1’ És amikor Valkai László a kölcsönt, je­gyezte, a kis unokák is eszébe jutottak. Hát hogyne! Szép életben nőnek ők fel és biztos, boldog jövő vár rájuk. Hát jegyzett ő az uno­kákért, aztán külön Zsuzsikáért bosz, nem is olyan soká még olcsób­ban, meg több cukrot, vagy más ajándékot tud­jon neki venni. Meg azért, hogy Zsuzsika mindig nyugodtan, ka­­carászva játsszon az óvo­dában. — Aztán magamért is jegyeztem — mondja és szemében fiatalos fények lobbannak fel. — Igaz, az idő már eljárt fölöt­­tem, de azért tudom, hogy az államnak köl­csönadott pénz még az én életem is szebbé te­szi. Mert egyszerre ad­tam a jelenért és a jö­vőért. Aztán arról beszél, h­ogy ruhával, cipővel is meg szokta ajándékozni a kisunokákat. Kará­csonyra is szándékozik ajándékot adni számuk­ra, többet, mint ta­­valy Többet azért, mert az árak is olcsóbbak let­­tek. Valkai bácsi nemcsak a forintjait adja a még gond­n­anabb máért, honnanért hanem jobban is dolgozik. Nem utolsó munkás ő, de nem ám! Fdvfler i­o -prtJenvl nem egy fiatallal és neve nem ritkán szerepel a terme­lésben a legjobb ered­ményt elérők között. — Hej, ha hatvan éves lennék — tréfál, pajkoskodik az öreg — átugranám én ám még azt az asztalt is, ame­lyiken a satupadom áll. Na de azért csak megte­szem a magamét a het­­venegynéhány évemmel is. .. Az öreg Valkai seré­nyen dolgozott szerdán, — s persze a normálét is túlteljesítette. Teli életkedvvel é­s tervezge­­tés«»l indult hazafelé és otthon mcMÍmogatta a kis Zsuzsit — kedven­cét Hosszan. szcrrtpc+el elnézte és ekkor a jövő iutott r-n­, azon tiwaid­o­t, »ni* vegyen neki !> legközelebbi fi­­zetésbffl Aztán a saját maga élete !<* fo­l­ Iknz. ÍSÍH b’s^C 0,... m-r-kc. csii­ écept é- sze-­ptíttel »'■'szik körül az üzem­ben Fs­ óhe villant e köl­es ©» >e<»v:55s, s manóban *:-m-t hogy az e’sA­ k kö. »Ktt jegyzete — a má­ért és a jövőért '"ért a szebbé váló wAv érlfllAiiU n InrAI (VaLkai bácsi

Next