Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

t Teljes erővel megkezdődtek a tsz-villamosítások A szentesi televíziós adónál is munkát vállalt a MEGYEVIZL A második félévben a je­lek szerint szinte egész évi programját teljesíti majd a Csongrád megyei Villanysze­relési Vállalat. Eddig külön­féle anyaghiány miatt nem végezte el a kitűzött tsz­­ekben és községekben a vil­lamosításokkal kapcsolatos belső szereléseket. Végre megérkezett az annyira várt csehszlovák fenyőoszlop-szál­­lítmény, és csakhamar be is fejezték a szentesi Vörös Csillag Termelőszövetkezet villamosítását. Jelenleg a hódmezővásár­helyi Bem Tsz-ben és a Május X Tsz-ben folyik a munka. Ez utóbbinak augusztus 20- ra, fennállásának 10. évfor­dulójára elvégzik az összes szereléseket, kigyúlhat a fény. Ugyancsak augusztus 20-ra készül el a csongrádi Vörös Csillag Tsz villany­­hálózatának belső berende­zése. A közeljövőben a ma­kói Köztársaság és a hód­mezővásárhelyi Sallai Tsz­­-ben is megkezdődik a szere­lés. Ebben az évben összesen 17 termelőszövetkezetet vil­lamosítanak Csongrád me­gyében. A tsz-ek villamosításával párhuzamosan folyik Csen­géle község villamosítása. Csengétén alkotmányunk napjára lesz villany. A MEGYEVILL dolgozói a szentesi járásbeli Nagytőkén is szerelik a vezetékeket, mi­után pedig Csengétén elké­szül a munka, Pusztaszer villamosításához fognak. Városban­­ is végez szere­lést a vállalat. A Szegedi Paprikabeváltó hidroglobu­­szának beszerelését soron­­kívül vállalta a MEGYE­VILL.­­Ezenkívül szakembe­rei dolgoznak a Cipőgyárban és a Szalámigyárban is. A szentesi televíziós adó­állomás erősáramú villa­mos-berendezését és belső világítását is ők építik. Ebben az évben csaknem öt és fél millió forint értékű munkát végeznek el me­gyénkben a vállalat dolgozói. Zsúfolt ház az új szegedi szabadtéri színpadon Több mint háromezer ember vett részt a lottósorsoláson iker rtok elindultak az első csopor a hídon át Újszegedre, hogy tanúi legyenek a lottósorso­lásnak. Háromnegyed tízre, mire a hivatalos aktus­­ el­kezdődött, több mint három­ezer ember szorongott a sza­badtéri színház nézőterén, dacolva a forró napsütéssel. Nagy sikert aratott a Tisza Állami Áruház rendezte di­vatbemutató s Lakatos Géza zenekara, különösen akkor, amikor a sorsolás kezdete előtt, stílusosan, a »Nincsen pénzem, de majd lesz« csár­dásra zendített rá. Ahogy a hivatalos sorsolá­si bizottság elfoglalta a he­lyét, a belépéskor kiosztott számok alapján, kisorsolták a nézők közül azt az öt sze­mélyt, akinek szerep jutott a sorsolásnál. Vecsernyés János szegedi nyugdíjasra, Pázmányi Mária csinos nyíregyháza fiatal lányra, Szarka Gyula dorozsmai la­­kosra, Csikós Ferenc gépko­csivezetőre és Szobota Jó­­zsefné szegedi háziasszonyra esett a sor. A bizottsággal együtt közösen megvizsgál­ták, megvan-e mind a ki­lencven lottószámot tartal­mazó gömb, majd, miután a gömböcskéket elhelyezték a nagyobb sorsolási üveg­gömbbe, egymás után húz­ták ki az öt számot. Ve­csernyés bácsi a 81-es, Páz­mányi Mária a 48-as, Szarka Gyula a 28-as, Csi­kós Ferenc a 17-es és Szo­bota József­né pedig az 54- es számot vette ki az üveg­gömbből a nézőtérről hal­latszó szakmai tanácsok (Bal kézzel húzza!... »Hét­szer forgassa meg a hőt!« stb.) között. Pázmányi Mária sorsolta ki, hogy a július hónapi öt játékheti szelvények közül a tárgynyeremény sorsolá­son a 29-es szelvények vesz­nek részt. A közönség tü­relmesen megvárta, míg el­dől, hogy a kiosztott belépő­számok tulajdonosai közül ki nyeri azokat az ajándékokat, amelyekkel az Állami Áru­ház kedveskedett néhány résztvevőknek. Sokan azon­ban nem kockáztatták meg hogy mindjárt visszamenje­nek a forróságot árasztó hí­don Szegedre, hanem azon­nal lefordultak a partfürdő­be, vagy a versenyuszodába. Mások viszont a liget ár­nyas fái alatt kerestek me­nedéket A 31. játékhéten egyéb­ként országosan némileg esett az eladott lottószelvé­nyek száma, Szegeden azon­ban — a sorsolásra tekin­tettel — megnőtt. A szege­di lottó körzeti fiókok te­rületén 404 ezer szelvényt adtak el a héten gem- Ma megkezdik az őrlést a volt Faludi-malomban is Egyhónapos előkészület után­ ma ismét megkezdik az őrlést a volt Faludi-féle gőzmalomban is. Tulajdon­képpen itt a malmot telje­sen villamosították és az el­múlt hónapban nagy javí­tási munkálatokat végeztek. Új síkszitát szereltek fel a liszt minőségének további javítására, új, úgynevezett búzakefélőgépet állítottak be. Újra rovátkolták a hen­gereket, selymezték a szitá­kat, rendbehozták a gépek csapágyait és ma reggel há­rom műszakban megindul az őrlés. Naponta mintegy 480 mázsa gabonát őrölnek — egyelőre a búzát. Ugyanakkor mint vámőrlésre kijelölt malom mind állami gazdaságoknak, mind termelőszövetkezet­nek, egyénileg gazdálkodók­nak, min­den időben rendel­kezésére áll. Van megfelelő mennyiségű tartaléklisztjük és ennek alapján a kiszolgá­lást a leggyorsabban el tud­ják végezni. A Tanácsköztársaság összeomlott, elbukott. Az 500-as Munkástanács mai, utolsó ülésén a Kormányzótanács be­jelentette lemondását. A tanács tagjai megdöbbenve fogad­ták a hírt. Rónai Zoltán beszéde alatt a kommunisták egyes csoportjai felháborodottan tiltakoztak, egyesek el­hagyták az üléstermet. Felszólalt Rtun Béla is. Mélyen megrendülve beszélt, de szavaiból kicsendült a mélységes hit, az új forradalom jövendőbeli végleges győzelmében. Utána lezárták a vitát és a munkástanács elfogadta a kormány lemondását. A hatalom a jobboldali szociálde­mokratákból alakult szakszervezeti kormány kezébe ke­rült. Miniszterelnök az a szélsőjobboldali Peidl Gyula lett, aki március 21-én ellenezte a pártegyesülést és a ha­talom átvételét. Vajon hogyan valósítja meg ez a kor­mány a szociáldemokraták által ígérgetett »tiszta demok­ráciát ?« Este Kun Béla összehívott magához néhány kommu­nistát, közöttük Korvin Ottót, Sallai Imrét, Révai Józse­fet, Hevesi Gyulát és másokat. A megbeszélésen kitűzték a nagy feladatot: meg kell kezdeni a kommunista párt illegális újjászervezését. A jelenlévők bár sejtették a nagy veszélyt, vállalták, hogy itthon maradnak és megkezdik a munkát. A fronton lezajlott az utolsó ellentámadás. A legjobb egységek végső elszánt rohammal visszafoglalták Szol­nokot A Tanácskormány bukásának híre azonban vég­képp letörte őket is. Mint Madarász Emil írta poémájá­ban: A tengerészek néma csendben Mélységes csendben álltak ott, Mert tudta mind — Szolnok miénk lett, De a Kommuna elbukott.« 3 Vezető munkakörökben dolgozók kötelessége N­­­em érdektelen ismé­telten megvizsgálni a munkásosztály hely­zetéről szóló párthatározat gyakorlati érvényesítésének néhány jellegzetességét. A végrehajtás során ugyanis három különböző, de egy célt szolgáló vonást álla­píthatunk meg. Az egyik a párt Központi Bizottságának és a kor­mánynak közös intézkedése. E tekintetben nincs okunk panaszra, hiszen e határo­zat alapján a párt és a kormány nagyon sok intéz­kedést tett: bizonyos dol­gozó kategóriák bérének rendezése, családi pótlék és nyugdíjak emelése, lakás­­építési program fejlesztése, — hogy csak néhányat em­lítsek a kormányintézkedé­sek közül. A végrehajtás kapcsán egy másik lényeges vonás: a helyi párt- és állami szer­vek ez irányú munkája. E te­­kintetben sincs okunk pa­naszra, mert a helyi veze­tő szervekben dolgozó elv­társak értik és érzékelik e határozat jelentőségét. En­nek bizonyítékait a város lakossága nap nap után ta­pasztalja; a szegedi lakás­építés meggyorsult ütemé­ben, házak tatarozásában, a helyi munkalehetőségek bő­vítésében, mint a kábelgyár és remélhetően gyógyszer­­gyár létesítése, a textilmű­vek bővítése, ezenkívül a Gázművek több tízmilliós rekonstrukciójában, amely több ezer új gázfogyasztót jelent, ide tartozik az egészségügyi hálózat bővíté­se, a külterületekre fordí­tott beruházási összegek emelése, a kereskedelmi há­lózat kiterjesztése is. Elvi­tathatatlan, hogy Szeged egész arculata egészséges változást, gyarapodást mu­tat. Helyi vezető párt- és állami szervek gyakorlatilag is igen sokat tettek a ha­tározat végrehajtása érde­kében. nagy jelentőségű párt­­határozat harmadik — de sorrendben egyáltalán nem utolsó — vonatkozásával viszont nem lehetünk teljesen elégedet­tek. Nem kielégítő közép­garnitúránknál a határozat feldolgozása, végrehajtása Eljutottunk ugyan odáig, hogy vezető állami, gazda­sági funkcionáriusok és a munkások jelentős része is­meri és érti a határozat megállapításait, de hiányzik az alapos feldolgozás és egy-egy üzemben kialakí­tandó átgondolt tevékenység e párthatározat nyomán. A­­ munkások helyesléssel fogadják a város gyarapítá­sára tett intézkedéseket, a külvárosokban létesített üz­leteket, a javuló zöldség- és gyümölcsellátást stb. El­lenben kifogásolják, nem is egy üzemünkben, a műveze­tők, sőt egyik-másik­ helyen az igazgatók magatartását, viselkedését. S ez életünk­ben legalább olyan fontos tényező, mint a korszerű élelmezés biztosítása Szege­den.­egállapíthatjuk M mert így van —, hogy javult a munkások , és a vezetők kapcsolata, párt- és gazdasági vezető­ink igen nagy része sokat tartózkodik a munkások kö­rében, meghallgatja pana­szaikat, segít is azok orvos­lásában. Örömmel üdvözlik azt is a munkások néhány üzemben, hogy az üzemet érintő problémákban, vagy más kérdésekben kérik vé­leményüket, meghallgatják javaslataikat. De ahol az igazgató bizalmatlan a mun­kásokkal szemben, nem megy közéjük, nem kéri a véleményüket és ahol min­dig az igazgatónak van iga­za, ott a munkás az épülő­szépülő ország és város mel­lett közvetlenül az üzemben érzi, tapasztalja, hogy ott nem úgy érvényesül a párt politikája, mint ahogy álta­lában m­egköveteli a párt. Sok esetben konkrét pél­dát nem említenek a mun­kások a bírálat üldözésére, de elmondják: »Nézze elv­társ, maguk arra­­ buzdíta­nak, hogy bíráljunk, de ha megtesszük, ha nem is nyíltan, de burkoltan min­dig megtalálják a módját annak, hogy visszaüssenek«. Például a Textilművekben Kincses Andrásné jogosan bírálta a műszaki vezetést, igaza is volt, mégis vissza­ütöttek neki »összeférhetet­lenség« címén. Végülis a párt végrehajtó bizottságá­nak kellett megvédenie Kincses Andrásnét. V­ezetőink egy részénél a saját és a munká­sok kapcsolatának javítását egyoldalúan, szűk­­körűen értelmezik. A párt e határozatának végrehaj­tása kapcsán szerzett tapasz­talatainkból állapíthatjuk meg ezt is. Azt hiszik, hogy akkor tesznek eleget ennek a követelménynek, ha na­ponta a munkások közé mennek az üzemekbe, ha meghallgatják panaszaikat. Ez természetesen elengedhe­tetlen. Baj viszont, ha nem látják világosan, hogy a ve­zetők és a beosztottak kap­csolatának a legfontosabb tényezője a szokások és az életmód azonossága. Sajnos — szerencsére kevés szám­mal — akadnak vezetők, akik szokásaikban, életmód­jukban inkább a kispolgár­hoz hasonlítanak, mint volt munkáshoz. Felszedik magukra az előkelősködőí, urizáló magatartást, mely aztán burokként választja el őket a munkásoktól. A műveltséggel és tanult­­sággal nem jár együtt a munkás életmód, a munkás felfogás és magatartás el­vetése. A mi kádereinket az elsekélyesedéstől, kishitű­ségtől, a munkásosztály roppant nagy ereje, elszánt­sága, küzdelme menti meg. Aki elszakad ettől az at­moszférától, az voltaképpen elszakad a rohanó, eleven, lüktető élettől. Másként szólva a szocializmus építé­sének égető napi problémái­ról.A munkásosztály helyze­tére vonatkozó párthatáro­zat végrehajtásának tapasz­talatai egészében véve ked­vezőek Szegeden. Kedvező­ek az üzemekben és hivata­lokban is, mindenütt, ahol kommunisták és a rendszer­hez hű becsületes emberek dolgoznak. E határozat vég­rehajtásának fentebb emlí­tett harmadik vonatkozásá­ban kell legtöbbet tenni. Pártszervezeteink vezetősé­gei, állami­ és gazdasági funkcionáriusaink ne vegyék le napirendről e határoza­tot, azért, mert újabb és újabb megoldásra váró nagy kérdések kerülnek na­pirendre. E határozat a mindennapos gyakorlati munkánkban válik élő való­sággá és megfordítva, min­dennapos munkánkkal — mely a munkások gazdasági, kulturális, politikai emelke­dése érdekében történik — szolgálja, erősíti, szilárdítja magát a munkásosztályt. A nagy, országos és he­lyi intézkedéseken k­ívül e határozatban az emberekkel való egyedi törődés a leglényegesebb. Ahol ezt elhanyagolják, ott e határozat végrehajtásának magvát vetik el. A mun­kások támogatása a mi rendszerünkben létkérdés. A munkások bizalmáért pedig minden nap, minden órában újra és újra meg kell küz­deni, s ez a vezető munka­körökben dolgozó elvtár­sainknál: kötelesség! (s.j.) Átadták az új móravárosi körzeti rendelőt Már ma ott rendelnek az orvosok Fekete ablakráccsal díszített, fehérfalú, ízléses ház épült fel Móravárosban a Kálvária tér mellett a Korda sor elején. Tegnap délután, ebben a szép épületben ünnep­séget rendezett a III. kerületi tanács végrehajtó bizott­sága. A hófehérre zománcozott, kényelmes padokon, a be­épített cserépkályhás váróteremben foglaltak helyet a meg­jelentek, akiket Makra Mihály, a végrehajtó bizottság el­nökhelyettese köszöntött, és átadta az új móravárosi kör­zeti rendelőt az SZTK-nak, az orvosoknak, a betegeknek. Régi vágyuk volt a móravárosiaknak, hogy itt is­­ lé­tesítsenek körzeti rendelőt. A kívánság most megvalósult és dr. Gergely Győző, az SZTK igazgató-főorvosa a ren­delő átvételekor elmondotta, hogy ez a városban már a tizenkettedik, és többet a szegedi orvosoknak nem kell magánrendelőikben fogadni az SZTK-betegeket. Dr. Oláh Ferenc, a Szegedi Közkórház belgyógyász főorvosa a kór­ház nevében üdvözölte az új rendelőt, amelyben mától kezdve dr. Mertz Tibor, dr. Cseme János és dr. Komáromi István végzi gyógyító munkáját. Két rendelő, nagy várószoba mellékhelyiségekkel áll a betegek rendelkezésére az új létesítményben, amely a teljes berendezéssel együtt 289 ezer forintba került. A tanács áldozatkészségéről­ szólt dr. Gajó István, a városi tanács tisztiorvosa, Sziládi Sándor, a Hazafias Népfron­t III. kerületi bizottságának elnöke pedig arról, hogy men­­nyire örülnek a környék lakosai az új körzeti orvosi ren­delőnek. Szombat, 1959. augusztus 1. Megnyitás előtt a moszkvai filmfesztivál Az első külföldi küldött­ségek már megérkeztek Moszkvába. Szerdán a bol­gár és kínai filmesek érkez­tek, csütörtökön valamennyi külföldi légijárattal, nemzet­közi gyorsvonattal nagyszá­mú filmművész, rendező, író és újságíró érkezett. A fesztiválon bemutatásra kerülő filmeket Moszkva két legkorszerűbb mozijában ve­títik, de sok filmet játsza­nak a többi filmszínházban és a szabadtéri színpadokon is. A moszkvai mozik au­gusztusban ünnepi heteket tartanak, ebből az alkalom­ból több filmszínház csak azokat a szovjet filmeket mutatja be, amelyek a kü­lönféle nemzetközi fesztivá­lokon díjat nyertek. A népi demokratikus országok ki­magasló alkotásait is le­vetítik a fesztivál napjaiban. Az ünnepségek befejezése­ként augusztus 15-én rende­zik a második moszkvai filmnapot, ahol a résztvevő külföldi küldöttségek tagjai találkoznak a szovjet fővá­ros közönségével. Hétfőn ünnepélyesen meg­nyitják az első moszkvai nemzetközi filmfesztivált Negyvenkilenc ország küld el filmjeit a szovjet fővá­rosba.

Next