Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

Csütörtök, 1960. szeptember 1. Hruscsov meglátogatta a moszkvai japán ipari kiállítást Hruscsov, a szovjet Mi­nisztertanács elnöke szerdán megtekintette a moszkvai japán ipari kiállítást Ez az első japán ipari kiállítás, amelyet a Szovjetunióban rendeztek. Hruscsov nagy érdeklődés­sel szemlélte a különböző optikai műszereket, elektro­nikus mikroszkópokat, de a legnagyobb­­ érdeklődéssel a textilgépeket nézte. — Az önök kiállítása jobb, mint az amerikai volt — — mondotta Hruscsov Ka­­dovaki nagykövetnek és a kiállítás igazgatóságát kép­viselő japán személyiségek­nek. Kadovaki nagykövet és a kiállítás igazgatósága meg­hívta a­ szovjet kormányfőt egy csésze teára. Hruscsov és Radovaki ezután elbe­szélgetett a szovjet—japán kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről.­­ Hruscsov megjegyezte, hogy a Szovjetunió hajlandó gépeket vásárolni Japántól. A Szovjetunió nagy figyel­met fordít könnyűiparának fejlesztésére. A Szovjetunió­nak a legkorszerűbb felsze­relésekre van szüksége, hogy új gépekkel lássa el textil­iparát Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunió hajlandó áru­kat vásárolni bármely or­szágtól, ha ezek az áruk jók, és nem drágák. Az ameri­kaiak egyelőre nem adnak el árukat a Szovjetuniónak. Később nyilván ők is meg­teszik majd, vagy ha nem, ez számukra lesz veszteség. Kadovaki nagykövet egyet­értett Hruscsovval. Kijelen­tette: Japán nagy reménye­ket táplál a két ország ke­reskedelmi kapcsolatainak bővítését illetően. A kiállí­tás feladata, hogy ezt előse­gítse. Gheorghiu-Dej vezeti a román ENSZ- küldöttséget A Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése rendkí­vüli ülésszakának szerdai ülésén G. Gh. Maurer, a nagy nemzetgyűlés elnöksé­gének elnöke a kormány és a nagy nemzetgyűlés elnök­sége nevében azt java­solta, hogy az ENSZ­-köz­­gyűlés legközelebbi üléssza­kára Gheorghiu-Dejt nevez­zék ki a román küldöttség vezetőjévé. A nagy nemzet­­gyűlés egyhangúlag elfogad­ta a javaslatot. 2 Letartóztatások Jordániában A bomba­merényletek nyo­mán több letartóztatás tör­tént Jordánia fővárosában. A letartóztatásokat a bom­­barobbanások után létesített katonai vizsgáló bizottság rendelte el. Hivatalos helyről szárma­zó közlés szerint a bomba­robbanásoknak 41 sebesült­je van, nem pedig 34, mint az előző jelentések állítot­ták. A halálos áldozatok kö­zött van Zahadin Himoud külügyi államtitkár­­. Elfogták az ammani bombamerénylet érte­mi szerzőjét A jordániai kormány szó­vivője szerdán közölte, hogy elfogták a Madzsali minisz­terelnök halálát okoz­ó am­­mami bombamerénylet értel­mi szerzőjét. Nevét még­ nem hozták nyilvánosságra, de a szóvivő szerint már »előzetes vallomást« tett. Befejezte tanácskozásait az élelmezésipari dolgozók világkonferenciája Szerdán folytatódott az élelmezés­-, dohány- és ven­déglátóipari dolgozók III. világkonferenciája. A dél­előtti ü­lésen ismét több kül­földi delegátus szólalt fel. A délutáni ülésen megtár­gyalták és elfogadták az elő­terjesztett határozati javas­latokat. Az NDK kormányának rendelkezése: Szeptember 4-ig nyugatnémet állampolgárok csak külön tartózkodási engedéllyel látogathatnak Kelet-Berlinbe Szerdára virradó éjszaka, augusztus 31-én 0 órakor hatályba lépett a Német De­mokratikus Köztársaság bel­ügyminiszterének rendelete, amely előírja, hogy szeptem­ber 4-én, vasárnap 24 óráig a Német Szövetségi Köztár­saság állampolgárai közül csak azok látogathatnak az NDK fővárosába, a demok­ratikus Berlinbe, akik a bel­ügyminiszter 1956. szeptem­ber 3-i rendelete előírásai­nak megfelelő érvényes tar­­tózkodási engedély birtoká­ban vannak. Az NDK bel­ügyminisztere felhívja a fi­gyelmet arra, hogy azokat a nyugatnémet állampolgáro­kat, akik az említett tartóz­kodási engedély nélkül láto­gatnak Berlin demokratikus részébe, az NDK büntető­­törvénykönyve előírásainak megfelelően fogják felelős­ségre vonni. Az intézkedés előzménye az, hogy a három nyugati hatalom — kihasználva a berlini légihíd biztosította lehetőségeket — nyugatné­met állampolgárokat szállít a nyugat-berlini uszító ren­dezvényekre, ahol az agres­­­szív német militaristák új háborús kalandjainak céljai­ra korbácsolják fel a sovi­niszta szenvedélyeket. Szerdán reggel egyébként Berlin mindkét övezetében a megszokott­­ nyugalommal indultak munkába a dolgo­zók. A magasvasút szemelvé­nyei, amelyek mind a két övezetben közlekednek, az övezeti határállomásokon a megszigorított ellenőrzés mi­att a szokásosnál valamivel tovább vesztegeltek. A nyu­gat-berlini rendőrség a de­mokratikus övezet felé tartó járókelőket, illetve az uta­­­sokat az övezeti határoknál figyelmezteti az NDK bel­ügyminiszterének rendeleté­re. A nyugat-berlini lapok szerda reggeli számukban az NDK óvóintézkedését­­ me­rényletnek­ minősítik, amely­­ a négyhatalmi státuszban biztosított szabad mozgás el­len irányult. Egy szóval sem említik viszont, hogy a négy­hatalmi státusz a potsdami megállapodásokon nyugszik, amely egyebek között előír­ja, hogy a szövetségi hatal­mak kötelezettséget vállal­tak:­­»a német militarizmust és­ nácizmust gyökerestől ki­irtják«. Márpedig a potsda­mi megállapodások értelmé­ben a kelet- és délkelet­­európai országokból kitelepí­tett németek revansiszta szervezeteinek gyűléssoroza­ta ennek éppen az ellenke­zőjéről tanúskodik. Willy Brandt, Nyugat- Berlin kormányzó polgár­­mestere még a szerdai nap folyamán találkozott a »frontvárosban« állomásozó nyugati megszálló csapatok parancsnokai­val, hogy meg­vitassa velük az új helyze­tet. . Életveszélyben az amerikai néger diplomaták A Washington Post and Times Herald című lap, mi­után tanulmányozta az ame­rikai országok diplomatáinak helyzetét az Egyesült Álla­mok fővárosában, megálla­pítja, hogy az »kellemetlen hely a néger diplomaták szá­mára­«. Az egyik afrikai állam ka­tonai attaséját »ismeretlen személyek hívják fel és fe­nyegetik meg az éjszakai órákban és arra kényszerítik, hogy végül is elutazzon, fe­hér szomszédai közeléből« — fej* a lap. »Az egyik, függetlenségé­re büszke afrikai állam dip­lomatáját nemrégen nem akarták kiszolgálni egy ét­teremben.« »Washingtonban a néger diplomaták egyik legégetőbb problémája a lakáskérdés. Afrikaiaknak nem könnyű lakást találni.« Az amerikai külügyminisz­térium nem hajlandó segíte­ni a szállás nélkül maradt afrikaiakon. A külügymi­nisztérium álláspontja a kö­­vetkező:­­ »Mit csináljunk? Nem avatkozhatunk a ma­gánvállalatok ügyeibe, nem foglalkozhatunk ingatlanva­gyon vásárlással.« Nem ismétlődhet meg többé! A második világháború kitörésének 21. évfordulóján I­­uszonnegy esztendővel ezelőtt, 1939. szeptem­ber elsején kezdődött meg a második világháború azzal, hogy a hitleri fasiszta had­osztályok bevonultak az ak­kori Danzigba, a mai Gdanskba. Ezt követően a német hadtestek átlépték a­ lengyel—német határt s ál­lati kegyetlenséggel gyilkol­ták a lengyel lakosságot, s változtatták szinte napok alatt romhalmazzá Lengyel­­ország nyugati részét. A lengyel nép elleni bar­bár támadással megkezdő­dött a második világháború is, amelynek kirobbantásá­tól a német hadvezetőség gyors győzelmet remélt. Len­gyelország után Hollandia, Belgium, Franciaország, Dá­nia, Norvégia, majd 1941 el­ső felében Jugoszlávia és Görögország következett , amikor a hitleri vezérkar azt hitte, hogy hamarosan eléri célját, határtalan ön­teltségében­ és korlátoltságá­ban megtámadta a Szovjet­uniót is. C itt következett ez a­­ fordulat. A hadüzenet nélkül, orgyilkosok módjára támadó német fasisztákat már 1941 decemberében ve­reség érte Moszkva alatt. 1942-ben a szovjet hadsereg már támadásba ment át, 1943 januárjában pedig Sztá­lingrád alatt megsemmisítő vereséget mért a hitleri hor­dákra. Ettől kezdve egészen a háború befejezéséig vereség vereség után érte a vissza­vonuló fasisztákat s végül is feltétel nélkül meg kellett ölniük magukat Hasonló sors érte a japánokat is. A német és a japán mi­­litaristák tehát ala­pos leckét kaptak azért, hogy több, mint ötvenmillió ember halt meg és a javak példátlan tömege pusztult el az általuk kirobbantott há­borúban. A világ méltán hi­hette, hogy a megsemmi­sítő vereségből a há­borús politika megszállottjai egyszer s mindenkorra le­vonták a megfelelő tanulsá­­gokat. Nem így történ­t. A Nyu­­gat-Németországban átmen­tett militarizmus — angol— amerikai—francia támoga­tással — ismét kialakította a ma még mindig ható nem­zetközi feszültséget, elfeled­ve a 15 évvel ezelőtti tu­datlan vereséget Ma azonban már alapve­tően más a helyzet, mint volt húsz évvel ezelőtt A béke vágya már nem jámbor óhaj többé, mert­­hiszen a szocialista tábor­nak megvan az ereje, erköl­csi és gazdasági hatalma ah­hoz, hogy eleve kilátástalan­ná tegye az erőpolitika meg­szállottjainak esetleges ka­tonai próbálkozásait Varsó, Lengyelország fővárosa volt a második világhá­ború első megpróbáltatást ki­áltott európai fővárosa. A német légierő vandál kegyetlenséggel porig rombolta a milliós város nagy részét. Képünk a Varsót ért alsó légitámadás utáni rombolás egy részét tünteti fel K­ivonultak a belga csapatok Kongóból Véget ért a független afrikai országok kongói értekezlete Kongóban fontos fejlemé­nyek érlelődnek, s bizonyos jelek szerint az események menete fordulóponthoz kö­zeledik. Jól tájékozott körök kiemelik a legutóbbi napok három olyan történését, ame­­lyekből több-kevesebb pon­tossággal következtetni le­het a kongói helyzet kibon­takozásának irányára: 1. a központi kormány katonai kezdeményezése Kaszai tar­tományban; 2. a belga csa­patok kényszerű távozása; 3. a független afrikai álla­mok támogatásának elnyeré­se a Csombe-féle »kormány« elleni határozott fellépéshez. Megfigyelők rámutatnak, hogy a kormánycsapatok be­hatolása Bakvangába és Ka­szai tartomány »önállósítá­sára« törekvő Kalondzsi el­menekülése Elisabethville-be a központi kormány első je­lentősebb katonai sikere, amely máris érezhetően megszilárdította a kormány tekintélyét. A Kalondzsi ál­tal kreált rövidéletű »bá­­nyászállam« székhelyének elfoglalásával a központi kormány lényegében ellen­őrzése alá vonta a gyémánt­tartományt, a világ ipari gyémánttermelésének Tő—80 százalékát szolgáltató Kasza­it. A Leopoldville-i rádió az eseményhez fűzött kommen­tárjában nyomatékosan hang­súlyozta, hogy Bakvanga el­foglalása az első lépés Ka­tanga felszabadításához. Fi­gyelmet érdemlő földrajzi tény, hogy Bakvanga mind­össze 100 kilométerre van Katanga tartomány határá­tól. A legújabb hírek szerint keddre virradóra a belga csapatok elhagyták a Kongói Köztársaság­ területét. Ezzel — legalábbis pillanatnyilag így látszik — elhárul a Lu­­mumba-kormány cselekvési szabadságát gátló legfőbb akadály, az agresszor belga erők jelenléte. A független afrikai álla­mok értekezletén kidolgozott határozattervezet — amely kedden készült el — rendkí­vül fontosnak és sürgősnek minősíti az afrikai csúcsér­tekezlet összehívását Az af­rikai államok teljes szolida­ritásukról biztosítják a Kon­gói Köztársaságot és kormá­nyát. A küldöttek követelik a kongói területen lévő va­lamennyi belga támaszpont kiürítését és hangsúlyoznák, hogy Katanga tartomány a Kongói Köztársaság elszakít­hatatlan része. A tervezet hangsúlyozza valamennyi af­rikai állam Kongóval való politikai, gazdasági és kato­nai együttműködésnek szük­ségességét és végül figyel­mébe ajánlja a kongói kor­mánynak az ENSZ-Szel való együttműködését. Az értekezlet befejező nyilvános ülését szerdán tartották meg és ekkor ke­rült sor a szavazásra a hatá­rozat-tervezet felett . A kongói kormánycsapa­tok szerdán folytatták elő­nyomulásukat Kaszai tarto­mányon át Katanga irányá­ba. Az Egyesült államok nem érte el célját Kubával szemben Fidal Castro beszéde Havannában Fidel Castro augusztus 30-án beszédet mondott azoknak a pedagógusoknak a gyűlésén, akik önként vállalták, hogy a Sierra Maestro hegyvidékeire utaz­nak az írástudatlanság fel­számolásának elősegítésére. Castro beszéde jelenté­keny részében az amerikai külügyminiszterek San Jo­­sé-i értekezletével foglalko­zott. A kubai miniszterelnök leleplezte az amerikai im­perializmus manővereit és csatlósainak szégyenletes szerepét. Illúzió lett volna azt hin­nünk — mondotta Castro —, hogy a konzervatív kö­rök, a testvéri amerikai né­peket kormányzó katonai és finánc-oligarchia fellép majd a jenkik imperialista uralma ellen. Kubában min­denki tudja ezt, hisz a múltban a kubai kül­ügyminisztérium reszke­tett, ha megszólalt az amerikai nagykövet. A külügyminiszterek — folytatta Castro — kétség­telenül éreztek bizonyos lelkiismeretfurdalást az ér­tekezleten. De minden ténykedésük abban merült ki, hogy a lehetőség szerint leplez­zék szolgalelkűségüket. Az Egyesült Államok egyik kezében pénzeszsák­kal, a másikban furkósbot­­tal ment Costa Ricába. Az imperializmus lehúzott min­den leplet saját szolgáiról és pucéran állította őket népeik elé Venezuelában például a nép már kiment az utcára, hogy tiltakozzék a Costa Rica-i határozatok ellen. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma nem­ tud úgy elbánni a venezuelai néppel, ahogyan engedel­mes bábjaival elbánt az értekezleten. Az Amerikai Államok Szervezetében — folytatta a miniszterelnök — a cápa ér­tekezett a kis halakkal. De miféle jogai lehetnek a kis halaknak a cápával szem­ben? Az imperializmus ma­nővere teljesen világos volt: kényszeríteni akarta Kubát, hogy mondjon le arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió ajánlott fel ne­ki az agresszió esetére. Arról van szó, hogy egy hatalmas ország azt a nemes ajánlatot tette, hogy egy kis ország vé­­vedelmére kel. Ezt nem úgy hívják, hogy beavatkozás, hanem úgy, hogy szolidaritásvállalás egy szabadságáért küzdő nép­pel. Mit akarnak tehát tő­lünk? Azt, hogy lemond­junk a szovjet segítségről és egyedül maradjunk? Ebben az esetben nemcsak a cápa, hanem vele együtt a kis ha­lak is ránk rohannának -­­mondotta többek között Fi­del Castro. Bonn kiáll a háborús bűnösök mellett A bonni ügyészség meg akarja szüntetni a nyomo­zást az ukrán nacionalisták volt Nachtigall-zászlóalja ügyében. Ez a zászlóalj a háború idején a nemrég nyugdíjba küldött Oberlän­der bonni miniszter vezény­lete alatt hajtotta végre a lvovi vérengzést. A bonni ügyészség nagy­számú »tanú« meghallgatása után arra az elhatározásra jutott, hogy a Nachtigall­­zászlóalj nem felelős a lvovi pogromokért, ezért az ügyész­ség nem szándékozik felvet­ni Oberländer, a Bundestag tagja mentelmi jogának fel­függesztését.

Next