Délmagyarország, 1963. november (53. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
Hírek a közéletből AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TÁVIRATA A MAROKKÓI KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁHOZ »is.egves ülvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága valamennyi magyar kommunista nevében forró üdvözletét küldi önöknek, pártjul minden tagjának a Marokkó Kommunista Párt megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. A Marokkói Kommunista Párt megalakulása óta következetesen harcol a gyarmati rendszer és maradványainak felszámolásáért, a nemzeti függetlenségért, demokratikus szabadságjogok kiszélesítéséért, az őrség társadalmi haladásáért a békéért és szocializmusért A Marokkói Kommunista Pártnak a nép, a haza érdekében kifejtett háborúellenes, bátor és áldozata erőfeszítéseire a reakció az elmúlt napokban a párt több vezetőjének, köztük Ali Jat elvtársnak elhurcolására válaszolt. Pártunk és dolgoz; népünk mélységesen elítéli ; marokkói reakciónak ezt ; tettét és ugyanakkor testvér szolidaritásáról biztosít]; pártjukat és annak börtönben sínylődő hű fiait Ezen a napon, amikor ; reakció támadásai közepett; ünnepük pártjuk megalakításának 20. évfordulóját, fogadják elvtársak testvér együttérzésünk és igazságos harcuk győzelmébe vetett hitünk és jókívánságaink kifejezését. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága RÓNAI SÁNDOR FOGADTA A HAZÁNKBAN TARTÓZKODÓ SZOVJET EGYETEMI TANÁROKAT Rónai Sándor, az MSZMP esenkó Tudományegyetem Politikai Bizottságának tag- tanszékvezető professzorait: ja, a Magyar—Szovjet Baráti L. K. Muskálcrt, M. N. Bot Társaság elnöke csütörtökön misztrovot és N. F. Pancsena barátság házában fogadtakót. A szívélyes légkörben a Művelődésügyi Minisztér lefolyt látogatáson jelen volt rhrni vendégeiként, hazánk- Kristóf István, az MSZBT ban tartózkodó kijevi Lev- főtitkára DOBI ISTVÁN ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA BEN BELLÁHOZ Dobi István, az Elnöki Tó- Népi Köztársaság elnökét a Rács elnöke táviratban ad- algériai nemzeti felszabadít;: vözölte Ahmed Ben Bellát, háború kezdetének 9. évsorás Algériai Demokratikus ésdulója alkalmából. (MTI) Automata ■ kikötő Egyetlen rakodómunkás sem lesz az Onyega tó partján épülő új kikötőben. Az összes rakodómunkálatokat a szovjet, szakemberek által konstruált automatikus berendezés fogja végezni. A Kola-félszigeten kitermelt apatitot és nefetitet Medvezsegorszk várostól 12 kilométernyire a vasúti kocsikból rakják és vízi útvonalon szállítják Ukrajnába és Oroszország középső kerületeibe. Az évente több millió tonna vegyi nyersanyag rakodására alkalmas automatakikötő 1967-ben kezdi meg működését. Az új kikötőt a gyorsszállító-szalagok eredeti rendszerével szerelik fel. A 44 vagonból álló vasúti szerelvény kirakása mindössze 45 percet vesz igénybe. A hajóraktárak apatittal és nefelittel való megtöltése az eddigi 1—1 és fél nap helyett mindössze 2—3 óráig fog tartani A kikötőben az összes műveletek irányítását 12 televíziós berendezéssel felszerelt vezérlőasztalról fogják végezni. Van-e olyan aszfaltjárda, van-e olyan úttest Szegeden, melyet mióta megépítették, még sohasem bontották fel? Amolyan szónoki kérdés, ez, hiszen mindenki tudja rá a feleletet: nincs. Bizony alig van, mióta se szeri, se száma azoknak a vállalatoknak, melyeknek ahhoz, hogy építhessenek, először rombolniuk kell. Hónapokig úgy marad Légkalapáccsal kezdi a munkát a Víz- Csatornaművek, ha csatornát, ha vízvezetéket csinál. Csak a Belvárosban naponta átlagosan tíz esetben bont utat. A gázművek átlaga napi egy-kettő. A MÁV, a villanyáram-szolgáltató már ritkábban foglalkozik ilyesmivel, de akárcsak a posta telefonkábelszerelő csoportja, ha egyszer elkezdi, kilométer hosszúságú vezetékeket fektet a föld alá. Hogy bontanak, nem is olyan nagy baj, mivel a város fejlődése csak úgy biztosítható, ha ezeket a munkákat rendre elvégzik. A baj ott kezdődik, mikor a gödrök, árkok még hónapokig aszfaltozatlan maradnak. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a Lenin körút és a Károlyi utca sarkán volt egy csőrepedés, amit annak rendje s módja szerint kijavítottak, s a földet visszahányták helyére. Ekkor körülbelül két négyzetméternyi területen sérült meg az aszfalt. Amikor viszont két hónap elteltével hozzáláttak kifoldozásához, már háromszor akkora területet kellett rendbe hozni. Kit terhel a felelősség? Ki a hibás? Az a cég, amely a bontást végzi? Jogilag igen, mert a helyreállításért ő a felelős. Csupán fAlílÁccáór«» várasárak maszmius mernie, mert. hiába rendeli meg a munkát a Köztisztasági Vállalat útépítő részlegétől, ennek a részlegnek e célra létrehozott egyetlen brigádja képtelen időben elvégezni a ráháruló rengeteg munkát. Amit megcsinál, se mindig a legjobb minőségű, mivel nagyon kell sietnie. Tévedés ne essék, ez a probléma már most is elég nagy, de évről évre még csak tovább erősödik. Jövőre kezd például mind a DÁV, mind a posta olyan mérvű munkálatokba, melyek miatt több kilométer hosszúságban kell járdát, úttestet bontani a városban. Ráadásul, a legújabban készült utak kivételével, leginkább igen vékony a pályák alapozása, amúgyis nehezen állják a megnövekedett forgalmat. Ha pedig nem elég gyors a javítás, sokkal hamarabb tönkremennek. Egyenlőtlen küzdelem A jelenleg érvényben levő tanácsi rendelet szerint a felbontott úttestet 60 nap alatt kell ismét ellátni a megfelelő burkolattal. Ez az idő elég hosszú. De a tapasztalat szerint mégsem bírják betartani. Négy-öt hónap is letelik, mire újra kiaszfaltozzák a felbontott utakat. Valami, a gyakorlatban is érvényesíthető megoldás kellene tehát. A tanács illetékesei már foglalkoznak az említett rendelet kiegészítésével, mely előírná, hogy a felbontó a munka, elvégzése után közvetlenül köteles átadni a területet javításra. De ez az elképzelés csak úgy valósulhat meg, ha a Köztisztasági Vállalat kötelékében az eddiginél nagyobb javítórészleget hívnak életre, hogy az el is bírja látni feladatát. Mert addig egyenlőtlen marad a küzdelem, amíg öten-hatan bontanak, s csupán egy javít. F. K. Ot hont, egy javít • Szükség van az útbontásra, csak legyen, aki rendbe hozza Fejlődik a szovjet papíripar A Szovjetunió észak-euró- ez lesz a második új, hatalmas részén fekvő Sziktivkar- más papíripari központban megkezdték egy fafel- bratszki fafeldolgozó kombidolgozó vállalatkomplexumnál 1965-ben kezdi meg muiépítését. A tervek szerint a káját, a sziktivkari kompkombinát évi 2,5 millió koblexum építését 1966-ban kell méter faanyagot fog felből befejezni. Sózni. Jelenleg a Szovjetunióban A szibériai Angara folyón lftrün belül ^ cellulóz- ráépülő és évi félmillió tonna körülbelül 40 , uloz ** cellulóz termelésére alkal pirüzemet építenek, illetve más bratszki kombinát után rekonstruálnak. NÉGY HÓNAPPAL Az új arc mindig szokatlan, az új ember mindig várakozást kelt a többiekben. Már hogyne keltene, amikor a munkatársak, akiknek rövidesen beosztottja meg felettese lesz, nemigen tudják még, kivel van dolguk. S persze fordítva is így igaz ez. Mert nem könnyű az újonnan érkezőnek sem, aki számára az emberek és a környezet, ha nem is teljesen idegen, de jórészt ismeretlen. Igaz, Török Imrének, a falemezgyár gőzfűrész-üzemében dolgozó új mérnöknek valahogy ismerős volt már az ismeretlen is. Nemcsak azért, mert 1961 óta az üzem társadalmi ösztöndíjával tanult, s tavaly egy hónapig itt volt gyakorlaton, hanem mert most, amikor a friss erdőmérnöki diplomával a zsebében először lépte át a gyárkaput, úgy fogadták, hogy megkönnyítették vele az ő és a maguk számára is a feloldódást. Úgy volt, hogy M évig mint gyakornok ismerkedik a munkával, s egyelőre nem osztják felelős munkakörbe. Tanuljon még. Olyasmit is tanuljon meg, amit nem oktatnak az egyetemen. Tanult is. De egészen másként, mint ahogy elképzelték, ahogy maga is gondolta. Július 9-én lépett munkába, és alig egy hét múlva úgy jött ki a sor, hogy az üzem vezetői két teljes napra átadták neki az irányítást, mert Pestre kellett utazniuk. Aztán meg, amikor a főművezető hirtelen megbetegedett, egyik napról a másikra át kellett vennie a munkáját, háromszáz ember irányítását. Hát ilyesmire valóban nem készíthet fel az egyetem, ilyen helyzeteket csak az élet képes produkálni. Török Imre kitűnően megállta a helyét. Erdőmérnök létére az első perctől fogva nagyon érdekelte a fafeldolgozó szakma. Szívesen jött, s azzal a szándékkal jött haza Szegedre, hogy itt is akar maradni. Amikor pedig érezte — s ezt olyan jó érezni —, hogy bíznak benne, hogy felettesei nem féltik tőle tudományukat, s beosztottai is szívesen segítenek neki, nem túlzás: szárnyakat kapott. Mindenki meg volt velee elégedve, hiszen jól látja e munkáját, csupán ő elégedetlen önmagával. Még többet szeretne tenni! Az üzen exportra dolgozik, szükség volna a berendezések modernizálására, a műszaki fejlesztésre is. Ezért aztán sokat foglalkozik a rekonstrukcióval kapcsolatos elméleti feladatokkal, s a faipar tudományos egyesületben tevékenykedik. De legnagyobb erénye mégis, hogy tudja: üzemi gyakorlat nélkül nem ér semmit a diploma. Szokták mondani, hogy a mai fiatalok túlságosan »>gőzösek«. Ez a fiatal mérnes eleven cáfolata a vádnak Pedig nem hiányoznak belőle azok a tulajdonságok melyeknek meg kell lenn az ilyen korú emberben: i lendület, a tettvágy, a buzgalom. »Gőz« ez? Ahogy vesszük. Bár mindenkiber lenne jó adag belőle! Negyedik hónapja dolgozik Török Imre új munkahelyén. A kollektíva befogadta, s ő idomult a közösséghez. Arca már nem új arc, amiben nem tudni, m rejlik. Ismerik és szeretik De még mindig sokat várnak tőle. Azt, hogy tovább menjen a megkezdett után hogy munkája egyre gazdagabb, érettebb legyen. Hogy még sokszor lehessenek büszkék rá. S Török Imre bátran néz a várakozás elé. ▼arga Edit dinlamaosztás után Megfelelő létszámmal Már megszoktuk, hogy amikor asztalunkra új naptár kerül, lapjaira nagyobb követelményeket írunk önmagunk és vállalataink részére. Ez természetes velejárója szocialista fejlődésünknek, hiszen az üzemi termelés, a technológia tökéletesítése, a műszaki fejlődés elengedhetetlen követelménye iparunk előrehaladásának. Helytelen lenne, ha most az új feladatokra való készülődés közben ,a könnyebb megoldást keresnénk, számítva a várható évközi nehézségekre, rátartással terveznénk. Sajnos, még mindig vannak óvatoskodók, akik azt vallják, hogy jobb lépésben, biztonságosan, nyugodtan teljesíteni a tervet, mint kockára tenni a nyugalmat a feszített célkitűzésekkel. Az ilyeneket nem izgatják az ismert, meglevő, de ki nem használt üzemi tartalékok. Ha pedig a felsőbb szervek magasabbra állítják a vállalati mércét, s többet kérnek az új esztendőben, alkudozásba csapnak. A maradiak ma is legszívesebben azt nézik, mit teljesítettek az elmúlt évben, mire képesek a meglevő gépek, s ezt veszik alapul. Számukra ez nem kiindulási pont hanem követelmény, újból megvalósításra váró feladatok. Ezek az emberek elvesztették érzéküket a fejlődés, a változások iránt Hányszor tapasztaljuk, hogy igazgatók, főmérnökök, akik egy-egy városi szintű tanácskozáson határozottan kiállnak a haladó módszerek mellett, ,ha saját üzemükbe kell ezt megvalósítani, akkor haboznak, húzódoznak bevezetésüktől. A többség azonban bátran tervez, nemcsak a már meglevőre, az elértre, hanem a munkáserőben levő, alkotó kezdeményezőkészségre is. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál, a ruhagyárban, a műszaki fejlesztés, a technológia tökéletesítése mellett a nagyobb feladatokat hozó új esztendő előtt sohasem azt nézik, mennyivel növeljék a munkáslétszámot, hanem azt, hogy létszámemelés nélkül oldják meg a nagyobb feladatokat. Sőt, egyik-másik helyen kevesebb létszámmal vágnak neki az újnak, a nagyobb feladatoknak. A nagy terv, a népgazdasági tend szabta követelményt teljesíteni kötelesség. De ez a kötelesség nemcsak azt jelenti, hogy százalékosan teljesítsük a ránk váró feladatokat, hanem azt is, hogy a szocialista gondolkodás felülkerekedésével mérlegeljük lehetőségeinket, s jelezzük felsőbb szerveinknek, ha a kértnél többet tudunk teljesíteni. Hogy ezt a többet lehetőségeink kihasználásával gazdaságosabban, termelékenyebben valósíthatjuk meg, az is kötelességünk. S ha valahol kevesebb munkáslétszámmal oldhatjuk meg feladatainkat, nem tarthatunk felesleges munkaerőt a vállalat keretében.A felesleges létszámmal ugyanis megteremtjük a gyáron belüli munkanélküliség alapját, a fegyelmezetlen, az alacsonyabb termelékenységű munka ágyát. Vajon nem túlzott követelmény-e kisebb létszámmal teljesíteni a nagyobb tervet? Sok éves tapasztalataink alapján mondhatjuk: nem. Reális a célkitűzés, hogy a megnövekedett feladatokat ne a létszám-szaporítással, hanem elsősorban a termelékenység növelésével valósítsuk meg. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az üzemekben ma nem szaporodhat vagy szaporodik a munkáslétszám. Elég csak elolvasni az újságok hirdetéseit, amelyek jórészt arról értesítenek bennünket, hogy női milyen szakképzettségű szakmunkást, segédmunkást keresnek. Ám nincs szükség behatóbb közgazdasági elemzésre, magyarázatra annak bizonyítására, hogy a szocializmus visszavonhatatlan győzelmének egyik gyümölcse a munkanélküliség felszámolása. Mi, akik abban a közérzetben ikiztünk fel a negyvenes évek derekáig, hogy az élet egyre rosszabb, nehezebb, különösen nagyra értékeljük ezt a jelenséget, s örömmel köszöntjük új gyáraink, az újabb munkalehetőségek teremtéséről szóló híreket. Az új gyárak, új munkahelyek vajon milyen forrásból meríthetik munkásszükségletüket? A faluból már nem árad a munkavállalók hada, sőt az idén már olyanok is visszamentek, akik néhány éve költöztek a városba. A felnövő városi nemzedék, az utánpótlás, valóban csak az utánpótlást biztosítja, s nem a létszámbővítést. Marad a termelékenység növekedése révén öreg gyárainkban, régi munkahelyeinken szabaddá váló szakmunkások serege. Ez a szabaddá válás azonban igen kismérvű. A legtöbb esetben nem is érzékelhető, mert időközben szinte észrevétlenül vándorolnak át új helyekre az emberek. Sőt az utóbbi hónapokban vállalataink már egyre inkább érzik a vándorlás terhét, mert anélkül mennek el emberek új munkahelyekre, hogy üzemükben feleslegessé válnának. Szegeden ma már ugyancsak szűkiben vagyunk a munkaerőnek. Vajon mit kell tennünk? Mindenekelőtt meg kell honosítanunk a tudományos létszámgazdálkodást, a munka elvégzéséhez szükséges optimális munkáslétszám kialakításával. Olyan létszámmal dolgozzanak üzemeink, amely mellett a legkifizetődőbb a gyártás, s a munkás is a legmegfelelőbb tempóban dolgozhat. Vizsgáljuk szüntelenül, hol, mikor, milyen mérvű munkaerő-átcsoportosítással javíthatjuk a munkát. Ha valahol gépesítés, automatizálás nyomán felszabadul munkaerő, azt olyan munkahelyen foglalkoztassuk, ahol arra valóban szükség van. Sok helyen azt sem vizsgálják, hogy az egyes munkásokat valóban képességüknek legmegfelelőbb munkahelyen foglalkoztatják-e. Az alkalmazottak számarányának alakulásáról rendszerint megfeledkeznek. Ha hoznak is néha ésszerűsítő, racionalizáló intézkedést, s csökkentik a létszámot, alig fél év múltán azt tapasztalják, hogy az alkalmazotti létszám túlszárnyalta a régit, a fél évvel ezelőttit. Valahogy így jártunk a vállalati összevonásokkal is. Az ügyintézés egyszerűsítése, észszerűsítése jelszavával, a létszám csökkentésének gondolatával létrehozott összevonások után máris több az alkalmazotti létszám, mint korábban. Itt az ideje az ésszerűbb létszámgazdálkodásnak. Már most, az új esztendő tervfeladatainak kimunkálásánál, olyan intézkedéseket kell kidolgozni, amellyel a minimális létszámot teremhetjük meg. Az eddiginél többet kell foglalkoznunk a műszaki fejlesztéssel, kisgépesítéssel, a belső anyagmozgatás gépesítésével, az adminisztráció észszerűsítésével, hogy minél kevesebb létszámmal oldhassuk meg feladatainkat. S csak annyi dolgozót foglalkoztassunk, amennyire szükség van. Ez nemcsak a gyár, hanem a népgazdaság érdeke is. Következésképp kihatással van a dolgozók életszínvonalának alakulására is. NAGY PÁL Ftotek. IMS. wredM k OIL-MAtfAROVSZÁC £