Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-02 / 181. szám

Közéletünk hívei KÁDÁR JÁNOS MEGKEZDTE RENDES ÉVI SZABADSÁGÁT Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára megkezdte rendes évi szabadságát, amelynek egy részét a Csehszlovák Szo­­cialista Köztársaságban töl­ti. ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke Svájc nemzeti ünnepe alkalmából távirat­ban fejezte ki jókívánságait Hans Schaffner-nek a Svájci Államszövetség elnökének. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait Chris­tophe Soglo tábornoknak, a Dahomey köztársaság elnöké­nek a dahomey-i nemzeti ünnep alkalmából. NDK—MAGYAR KÖZÚTI EGYEZMÉNY Hétfőn Budapesten aláír­ták az NDK és Magyaror­szág közötti közúti forgalom­ról szóló egyezményt A vi­szonosság és a kölcsönös elő­nyök elveiből kiindulva az egyezmény részletesen sza­bályozza a Magyarország és az NDK közötti közúti sze­mély-, valamint áruszállítás kérdéseit, jelentősen meg­könnyíti a forgalom lebo­nyolítását, csökkenti a for­malitásokat és biztosítja a nemzeti gépkocsivezetői jo­gosítványok kölcsönös elis­merését VIETNAMI TUDOMÁNYOS KÜLDÖTTSÉG hazánkban A Vietnami Országos Tu­dományos és Műszaki Bizott­ság háromtagú küldöttsége Budapestre érkezett A de­legáció a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és a Vietna­mi Országos Tudományos és Műszaki Bizottság közötti tudományos együttműködési egyezmény 1966—1967. évi munka­tervének megtárgyalá­sára és aláírására jött ha­zánkba. Hiábavaló igyekezet A vasúti fülkében valaki elővette táskarádióját, s a skálával ráállt a Szabad Eu­rópa Rádió hullámhosszára. Néhányan köréje kuporod­tak, majd megérkezett a ka­lauz is. Ahelyett azonban, hogy megtiltotta volna az uszító imperialista propagan­dát, vagy legalább figyel­meztette volna a jelenlevő­ket, ő maga is letelepedett közéjük, s önfeledten hall­gatta a hazugságokat. Ez a MÁV szegedi igazgatóság te­rületén történt. Szegedi turisták jártak Bécsben. A belvárosban ácsorogtak, amikor észre­vették, hogy egy emeleti ab­lakból az úttestre szórnak valamit. Kiderült, hogy cu­korka. Ezeknek a honfitár­saknak egyéb sem kellett, mint akik soha nem láttak és ettek ilyesmit, egymást lökdösve vetették rá magu­kat a potya édességre, hogy minél többet összekapkod­janak. Pedig ha egy cseppet is gondolkodnak, vagy ki­nyitják a szemüket, láthat­ták volna: a sajátságos jele­netet nagy buzgalommal fényképezték azok, akik megrendezték az együgyű csapdát, hogy propagandá­juk céljaira felhasználják. „Nincs tartásuk" Növekszik a turistaforga­lom Szegeden is. Különösen a szabadtéri játékok idősza­kában egyre több nyugati autó is parkol a városban. Hogy hol, azt gyakran abból lehet megtudni, hogy néme­lyik kocsi körül jókora em­bergyűrű képződik. Bámul­ják, s némelyek csettintget­­nek: „ez igen, ez a Nyugat”. Mint mondani szokás: „nincs tartásuk” az ilyenek­nek. A legalapvetőbb nem­zeti öntudat és büszkeség is hiányzik belőlük, különben felérnék ésszel, hogy Ameri­ka, vagy Nyugat-Németor­­szág nem egyenlő a megcso­dált „meseau­tóval”. Bármi­lyen sok is szaladgál belő­lük a fejlett kapitalista or­szágokban, a lakosság zö­mének életszínvonalára nem ez a jellemző. A szegediek is tapasztalták már, hogy „oda­kint” — s nemcsak a hazalá­togató disszidensek némelyi­ke — a kölcsönzőből is vesznek kocsit, aztán nagy­képűen Magyarországra utaznak vele, elkápráztatni a szűklátókörű, gondolkodni is rest kispolgári beállítottsá­gú embereket. Módszert változtattak Nem véletlen jelenségek ezek. Az imperializmus je­lenleg elég simulékonyan az úgynevezettt fellazítás tak­tikáját alkalmazza hazánk és a többi szocialista ország el­len. A gyakran békésnek, ártatlannak látszó, tárgyila­gosságot színlelő nyugati propaganda tulajdonképpen annak a következménye, hogy az irányítók rájöttek: korábbi dühös szidalmazása­ik a magyar dolgozó tömegek körében lényegében hatásta­lanok maradtak. Módszert változtattak tehát, hogy ez­által a békés egymás mellett élés címén szabad utat pró­báljanak teremteni a bur­­zsoá ideológia számára. Cél­juk a szocialista országok egységének aláásása, a népi rendszer bomlasztása, bizal­matlanság keltése a párt és a kormány, valamint az elért eredmények iránt ab­ban a reményben, hogy egy­szer még valamikor vissza­állíthatják a kapitalizmust A kishitűségre támaszkodva Az USA — mint ismeretes — évente 500 millió dol­lárt költ rágalmazó pro­pagandára A közismerten ellenséges Szabad Európa Rádió napi 19 órás magyar nyelvű adásban fáradozik azon, hogy befeketítse mind­azt, amit a népi hatalom két évtized alatt produkált hazánkban. Az imperialisták taktikája arra irányul, hogy kishitűségre, az itt-ott újjá­éledő burzsoá felfogásra, az egyéni önzésre, a nemzeti önbecsülés hiányára, a köz­ügyek iránti közömbösség­re, a fecsegésre stb. tá­maszkodva a Szovjetunió helyett a nyugati világot ál­lítsák példaképül a felsza­badult népek elé. Ez az erőlködés azonban — bár a felsorolt negatív egyéni jel­lemvonások kétségtelenül kedveznek neki — eleve kudarcra van ítélve, hi­szen népünk soha nem len­ne hajlandó még egyszer el­tűrni a jogfosztottságot. Az ellenszer kétségkívül jó dok ® az, hogy öt év alatt több mint négyszeresére növekedett a hazánkba utazó turisták száma. Ez komoly valutabe­vételt jelent a népgazdaság­nak, ezenkívül pedig egyre többen — a lepénzelt hazug propagandával ellentétben saját szemükkel győződhet­nek meg a magyar való­ság egészséges fejlődéséről­­ Szükséges azonban, hogy a kommunisták mindenkit fel­világosítsanak arról: a nyu­gati turisták között impe­rialista ügynökök is érkez­hetnek hozzánk, aWk pró­bálják megkörnyékezni a gyenge­­ jellemű embereket Ellenszer, ha erősítjük az eredményekből fakadó büsz­keséget, a nemzeti érzést Di­csekvés nélkül is ismertet­hetjük sikereinket Nincs miért szégyenkeznünk a vi­lág előtt F. N. I. Üdültetés Még javában tart az üdü­lési főidény, de már foly­nak az előkészületek a jövő évi üdültetésre. A SZOT Üdültetési és Szanatóriumi Főigazgatóságán elkészültek a tervek. 1967-ben 270 000 dolgozó és családja része­sülhet szervezett üdültetés­ben, köztük 220 000 felnőtt — hétezerrel több, mint ebben az évben — és 50 000 gyer­­ e n­ői — jövőre­ mek. E számon belül 9800 dolgozó üdülhet majd sza­natóriumban, 13 100-an pe­dig külföldi hajóúton, 31 haj­óu­tat szerveznek Po­zsonyba, ugyanennyit az Al- Dunára, 10 hajóu­tat pedig Ausztriába. Az ideinél na­gyobb létszám megfelelő el­helyezése érdekében gon­dosabban előkészítik a meg­levő üdülőházak férőhelyei­nek kihasználását, számol­nak a jövő év május else­jén üzembe helyezhető új üdülőhajóval, valamint újabb házakat is bérelnek üdültetési célra. A Főigazga­tóság jövőre az üdülők kor­szerűsítésére, szálloda- és konyhagépek beszerzésére hárommillió forintot fordít. Csak új benzinkutak segítenek! Gépkocsioszlopok várakoznak • Az ÁFOR ígérete 1966-ra szólt Sajnos, évenként visszaté­rő jelenség, hogy a szegedi benzinkutak előtt hosszú so­rokban állnak és várakoz­nak kiszolgálásra a gépjár­művezetők. Lapunkban ezt többször is szóvá tettük már, jóllehet, a téma egyáltalán nem vesszőparipánk. De a jelenség már szinte elvisel­hetetlen tehertétele a szege­di gépjármű-forgalomnak. Szegeden a 40-es években tíznél is jóval több töltő­­állomás volt, noha az ak­kori gépjárműforgalmat nem is lehet egy napon em­líteni a maival. Jelenleg há­rom töltőállomás van, kettő a Lenin körúton, egy a Do­rozsmai úton. Az előbbi két kút tartálya mintegy 15 ezer literes. Két kútoszlopot au­tomatizáltak, a tartály vi­szont maradt a régi befo­gadóképességű. Az Anna­­kútnál levő töltőállomás pe­dig minden tekintetben kor­szerűtlen, kézi pumpálásé. Itt reggel 8-től délután fél 4-ig szolgálnak ki, utána le­húzzák a „rolót”. Hirtelen megugrik a vá­rakozók száma a Lenin körút—Dugonics téri kétosz­lopos kútnál, ahol reggel 6- tól este 10-ig szolgál ki mű­szakonként két-két ember. A műszakváltás 15—20 per­cet vesz igénybe, ilyenkor méginkább megnő a várako­zók száma. Hosszú gépjár­­műsor torlódik végig a kör­úton, a Gutenberg utcáig. Gyakorlatilag itt a két mű­szakban három ember van, mert a negyedik szabadna­pos. Helyette a többiek dol­goznak, műszak után pedig megkezdődik az üzemanyag­­jegyek felragasztása, pénz­­válogatás, számlálás, egyez­tetés, pénzfeladás. Naponta ez két ember másfél órai munkáját jelenti. A Dorozsmai úton levő kútnál sem különb a hely­zet. Itt már fantasztikus méreteket öltött a torlódás, a kocsisor hosszan benyúlik a béketelepi bekötő úttá is. Tegnap, hétfőn délután a helyszínen vizsgáltatta a problémát a Szeged megyei jogú városi tanács építési és közlekedési osztálya Csa­pó Bélával, az ÁFOR szege­di telepének vezetőjével. Itt négy kútoszlop van, keve­rék, gázolaj, benzin és szu­perbenzin. Ahhoz, hogy va­laki a normálbenzin mellé szupert is vásárolhasson, valósággal forognia kell gépkocsijával, míg hozzájut A négy oszlop kezeléséhez — mint ahogy megállapítot­ták a helyszínen tegnap — kevés a személyzet. Műsza­konként még egy emberre lenne szükség, hogy a ki­szolgálás zavartalan legyen, és elkerüljék a torlódást. A szabadtéri játékok kezdete óta működik Szegeden két mozgó kút, egy a Vértanúk terénél, egy Újszegeden, a Bérkert soron. A kiszolgálás forgalmának enyhítésében nem sok vizet zavarnak, mert csak készpénzre adnak ki üzemanyagot. A probléma megoldásá­nak kulcsa ott van, hogy Szegeden új töltőállomáso­kat kell létesíteni. Tóth Jó­zsef, a városi tanács építé­si és közlekedési osztályá­nak vezetője elmondotta, hogy az ÁFOR építési osz­tályával együtt tavaly már kijelölték Szegeden, a Brüsszeli körúton két parktükörben egy új ben­zinkút helyét. A megbeszé­lés szerint az ÁFOR még az idén létesít töltőállo­mást a Brüsszeli körúton. Csak már látnánk, hogy a munkához hozzákezdtek! Ennek azonban még sem­mi nyoma. A jelenlegi állapot im­már tarthatatlan a rendkí­vül megnövekedett gépjár­műforgalomhoz. Régen elég­telennek és korszerűtlennek bizonyultak a jelenlegi töl­tőállomások Szegeden. A na­pokban, július 19-én az ÁFOR Kereskedelmi Fel­ügyeleti Osztálya válaszle­velében — korábbi cikkünk­re reagálva — ezt írta: „Távlati fejlesztési progra­munkban új töltőállomások építését helyeztük kilátásba Szegeden is”. Ez nem megoldás. Az ÁFOR szegedi töltőállomás­­fejlesztési programját sür­gősen előrébb kell hozni, mert a jelenlegi állapot — túl a bosszúságon —, most már tragikonikussá válik, kü­lönösen a külföldiek szemé­ben. Joggal mondják, hogy náluk nem ilyen kiszolgá­láshoz szoktak. Ezt a témát szeretnénk már végül levenni lapunk hasábjairól, de ebben csak az ÁFOR lehet segítségünk­re, a megígért új kutak mielőbbi, sürgős megépíté­sével. L. F. P­otsdam P­otsdam programot adott és reményeket A ször­nyű világháborút lezáró szövetségesi konferencia a béke programját adta Európának, és a világ népeinek, a reményt hogy a kontinensen, amely két világháború tűzfészke volt a biztonság és az együttműködés való­sul meg. Most a konferencia befejezésének 21. évfor­dulóján a potsdami program papíron maradását, a re­mények meghiúsulását állapíthatjuk meg, s azt, hogy még mindig nem szűntek meg a második világháború következményei, továbbra sincs német békeszerződés, léteznek a feszültség gócai, s egyre veszélyesebbek, s korántsem nevezhetők rendezetteknek az európai álla­mok kapcsolatat Nem az európai népeken múlott, hogy nem éltek a reális lehetőséggel, amelyet a fasizmus elleni győztes összefogás nyújtott Potsdamban a konferencia résztve­vői csakúgy, mint előtte Jaltában és Teheránban, világo­san meghatározták, hogy az európai biztonság legfőbb feltétele a német militarizmus és nácizmus újjáéledé­sének megakadályozása, annak biztosítása, hogy Né­metország soha többé ne fenyegethesse szomszédait vagy a világbékét. Ma van egy német állam, amelyben Potsdam programja hiánytalanul megvalósult: a Német Demokratikus Köztársaság. De van egy másik német állam is, amely semmibe véve a német nép érdekeit és nyugati szövetségeseinek, az egykori potsdami konfe­renciának támogatásával ma nyíltan agresszív célokat követ: ez a Német Szövetségi Köztársaság. Kell-e ma sorolni az európai embernek a bizonyítékokat, amelyek azt tanúsítják, hogy Nyugat-Németországban, amely megszületésével a potsdami megállapodások megszegé­sét jelentette, az 1945-ös deklarációval homlokegyenest ellenkező fejlődés ment végbe? Ebben a Németország­ban nem semmisítették meg a nácizmust, újjáélesztet­ték a hadimonopóliumok uralmát, amelyek újra hadi­vágányokra állítják át az ország gazdasági potenciálját, ebben a Németországban újra megerősödött a militariz­mus, létrehozták a Bundeswert, ezt a volt náci tisztek áltak vezetett káderhadsereget S ez a Németország Európának az az országa, amely nyíltan területi igé­nyeket hangoztat Potsdam évfordulóján tehát sajnos megállapíthatjuk, hogy Európa és a világ békéjére újra veszélyt jelent a német imperializmus, amelyik egyre leplezetlenebbül törekszik a második világháború ered­ményeinek revíziójára, s jellemzően fő követelése ma a nukleáris fegyverek birtoklása. A potsdami program semmibevevéséért egyedül és ki­­zárólag a nyugati hatalmak felelősek. A háború uta­­kizárólag a nyugati hatalmak felelősek. A háború utá­ni történelem tanúsítja, hogy a Szovjetunió mindenkor a Potsdamban vállalt kötelezettségek megtartására és érvényesítésére törekedett De nem véletlen, hogy a nyugati hatalmak s mindenekelőtt az európai létérde­keket a saját imperialista céljainak alárendelő amerikai imperializmus, megszegték a potsdami megállapodásokat Hiszen már ott, a konferencián tapasztalhatók voltak annak jelei, hogy a nyugati államférfiak a hidegháború előkészítésén munkálkodtak. Truman akkori amerikai elnök, ki a jaltai és teheráni konferencián még részt vett Roosevelt utódaként érkezett Postdamba, emlék­irataiban kijelenti, hogy időnként „ingerültségemben szerettem volna szétfeszíteni a palotát”. Truman akkor már az erőpolitika képviselőjeként tárgyalt, az amerikai feltételeket szerette volna érvényesíteni, és elsősorban a négy nap múlva, augusztus 6-án felrobbantandó atom­bombára koncentrált, az amerikai hatalompolitika új fe­nyegető eszközére. A potsdami megállapodásokban még nem, de a nyugati hatalmaknak Potsdamhoz való vi­szonyában már akkor tükröződött a kezdődő hideghá­borús szemlélet, ami az európai népek reményeinek megcsalásához vezetett IAV a már, két évtizeddel a konferencia után, lényeges változások mentek végbe Európában, amint az egész világon is. A továbbra is napirenden levő kérdés: az európai biztonság ügye ma az új feltételek figye­lembevételével oldható meg. Nemrégiben a potsdami évforduló előtt a szocialista országok közössége, a Varsói Szerződés tagállamai új programot adtak, megjelölték az európai biztonsághoz elvezető mai utat. De azok az el­vek, amelyek az európai antifasiszta háborút lezáró pots­dami megállapodásban megfogalmazódtak, ma is irány­mutatóak.­­ A. T. Őrködés a gátakon Apad a Duna • Töltéserősítés Szombattól hétfőig csak jelentéktelen csapadékot mértek a Duna vízgyűjtő területén. Ezért a folyó felső szakaszán már rohamosan apad a víz. A magyar szaka­szom Dunaremeténél szom­­battól vasárnapig — a má­sodik árhullám következté­ben még néhány centiméter­­nyit áradt, de hétfő reggelre már 28 centiméterrel apadt a fo­lyó. Ezért a Győri Vízügyi Igaz­gatóság intézkedésére hétfő reggel a Dunán Rajk­a és Gönyű között harmadfokról elsőre, a Rába és a Marcal torkolatánál, továbbá a mo­soni Duna győri szakaszánál pedig harmadfokról másod­fokra mérsékelték az árvíz­­védelmi készültséget. A második árhullám — a szakemberek számításának megfelelően — a magyar szakaszon utolérte az előző áradást és annyira ellaposo­dott, hogy Váctól délre már nem növelte a Duna víz­szintjét Hatására azonban lelassult az apadás. Buda­pestnél a szombat délutáni 710 centiméteres tetőzéstől hétfő délig csak 704 centi­méterre csökkent a vízállás és keddre — az előrejelzések szerint — 700 centiméter várható. A gyorsabb apadás­ra tehát csak a hét közepé­től lehet számítani. A gátakon továbbra is éj­jel-nappali figyelőszolgá­latot tartanak. Baja térségében a Duna vízszintje vasárnap megha­ladta a 800 centimétert, s ezért Baja és az országhatár közötti folyószakaszon má­sodfokú árvízvédelmi ké­szültséget rendeltek el. Mo­hácsnál szerdára várják az árhullám tetőzését, amely mintegy másfél méterrel ma­rad el a múlt évi maximum­tól. A Duna baranyai sza­nzonban az Assó-Dunavölgyi és a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság intézkedésére biztonsági őrjáratok cirkál­nak a gátakon és éjjel-nap­pal ügyeleti szolgálatot tar­tanak. A Duna bal partján, Új- Mohács és Dunafalva kö­zött, ahol tavaly a sok buzgár okozott gondot, megelőző erősítési munká­latokat végeznek. Kandafok környékén a szi­várgás csökkentésére homok­kal terhelik és magasítják a töltést. A Duna alsó magyar szakaszán egyébként az utóbbi egy év alatt jelentő­sen fokozódott az árvízvé­delmi biztonság. Ebben az időszakban több mint egy­millió köbméter földdel erő­­sí­tet­­tik a gátakat a folyó két partján. A korábbi esőzések és megáradt patakok az ország­kaszán tehát nincs közvet­­leen 22 500 holdnyi területet­len veszély. Óvatosságból öntöttek el belvízzel. Kedd. 1966. augusztus 2. DEL-MAGYARQRSZÁG 3

Next