Délmagyarország, 1966. december (56. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-20 / 299. szám

KÉPERNYŐ VIDÁM VASÁRNAP Ki varrta fel a férj téli­kabátjára az akasztót? Ki varrta fel a feleségét? A féltékenységből fakadó csa­ládi perpatvar és következ­ményei a témája a Vidám vasárnap című Palotai Boris karcolataiból készült tv­­darab legsikeresebb jeleneté­nek. A tv az olasz novellafilmek példájára hat mai történetet jelenített meg, amelyben he­lyet kapott az autómánia, a lottóőrület, az özvegyi kép­mutatás, a pesti ember ki­rándulásvágya, egyszóval olyan jeleneteket láttunk, amelyekben az író könnye­dén forgathatta az irónia fegyverét, s amelyekben a rendező hűen tolmácsolhatta a szerző sokszor sziporkázó humorát. Az akasztó című történet mellett a vidám vasárnap volt a legsikeresebb, bár az utolsó képek hosszúsága rontott valamit a karcolat eredeti szellemességén. A Tündérkérdést a bájos gyer­mekszereplők, az Áramszü­netet a két kiváló színész, Kállai Ferenc és Tolnay Klá­ri játéka emelte ki a szürke­ségből. A Tiszta lelkiismeret és Az özvegy mind humor­ban, mind mondanivalóban elmaradt a többi jelenettől. Zsurzs Éva rendező ezúttal is bizonyította jártasságát a tv-műfajban, a különböző helyen és más-más körülmé­nyek között játszódó történe­tekből a cél érdekében egy­séges egészet alkotott. Elérte célját: jól szórakoztunk. Cza­­barka György operatőr ru­galmasan, a mondanivaló jel­legétől függően variálta kö­zelképeit és a kistotálokat. A féltékeny feleség szerepé­ben Dómján Edit, a sorsán szánakozó és kirándulni vá­gyó pesti asszony szerepében Mészáros Ági alkotott ki­emelkedőt Farkas István Beethoven hangverseny a színházban Az idei hangversenyévad egyik legjelentősebb koncert­jét hallhattuk vasárnap dél­előtt a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol a Vaszy Viktor vezényelte Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekar , a Szegedi Zene­barátok Kórusa, valamint Berdás Valéria, Kemény Klió, Szabó Miklós és Sinkó György közreműködésével — Beethoven I. és IX. szimfó­niáját szólaltatta meg. Érdekes és tanulságos ez a műsor-összeállítás: világo­san láthatóvá teszi azt az utat, amit a műfaj utolérhe­tetlen mestere megtett a még haydni—mozarti jegye­ket is mutató első szimfóniá­tól a nagy gondolatokkal te­li, már csak Beethoven zse­nijét tükröző kilencedikig. S külön örülünk annak, hogy az előadás még e szőkébb ér­telembe vett stiláris jegye­ket is hangsúlyozta. Az első szimfónia üde, fia­talos hangja, amely még va­lóban klasszikus formavilág nagyon jól érvényesült Vaszy Viktor keze alatt, aki a mű kiváló ismeretében — az egész koncertet végig kotta nélkül dirigálta — apró fi­nomságokra is gondot tudott fordítani. A szépen összefo­gott előadásból is kiemeljük a lassú tétel dinamikai ár­nyalatokban gazdag megol­dását, s a már jellegzetesen beethoveni scherzora váltó menüett frappáns megformá­lását Mint tapasztalhattuk, ko­moly érdeklődés előzte meg a IX. szimfónia előadását Még inkább örvendetes, hogy a mű megszólaltatása jól si­került annyira, hogy a kon­certet a szegedi zenei élet egyik kiemelkedő eseménye­ként tarthatjuk számon, s úgy érezzük, hogy mind a ze­nekar, mind a kiválóan köz­reműködő kórus szereplései­nek sorában fontos állomás. Azonban mindenek fölött Vaszy Viktor érdemeit kell hangsúlyoznunk, amellett, hogy ezt a hatalmas terje­delmű, bonyolult művet vé­gig emlékezetből vezényelte, biztos érzékkel rarradta meg a mű forma- és gondolatvi­lágát, és teremtett ideális le­hetőséget a kórus, a zenekar és a szólisták számára, a magabiztos muzsikálásra. Különösen elismerésre méltó teljesítménye, ha tudjuk, hogy betegárvból felkelve ve­zényelte végig ezt a roppant nagy energiát igénylő mű­sort A szólisták biztos tudással s igényesen énekelték arány­lag rövid anyagukat. Bízunk abban, hogy a mű­sor szabadkai megismétlése az itthonihoz hasonló sikert váltja ki, s tovább erősíti a Szegedi Zenebarátok Kóru­sának, a zenekarnak, s nem különben a szólisták és Va­szy Viktor jó hírét Vántus István Gyakorlattal rendelkező gyors­és gépírót műszaki adminisztrátori munkakörbe felveszünk. Kazánjavít­ó Ksz, Dorozsmai út 8. xS 629 Vásárlási lázban Aranyvasárnap — sok százezres gavalléria A karácsonyi ünnepek előtt egyre jobban emelkedik az üzletek forgalma. Aranyva­sárnapon azok is nyakukba verték a várost, akiknek a hétköznapok elfoglaltsága miatt erre eddig nem volt idejük. A Kárász utcai üzle­tekben, a Tisza Áruházban és a többi nyitvatartó bolt­ban egész nap nagy tömegek válogattak az ajándékozásra alkalmas áruk között. A kereskedelem számított az aranyvasárnapi, s az ün­nepek előtti csúcsforgalom­ra­ feltöltött raktárak vár­ták a vásárlókat. A tájékoz­tatás szerint az árukészlet a következő napokban sem csökken. A Tisza Áruház például 30 millió forint ér­tékű készlettel rendelkezik. Az állami áruházban aranyvasárnapon, s előtte szombaton, két nap alatt 1 millió 700 ezer forint értékű árut adtak el. Ez csaknem kétszerese a tavalyi, hasonló napok forgalmának. Legtöb­ben ajándékozási cikkeket, sálakat, kesztyűket, nyak­kendőket, az ismét kapható nyloningeket és játékokat vásároltak. Nagy keletje volt a kötöttáruknak is. Angol gépi kötöttárukból azonban a kereslethez képest nincs elegendő. A Ruházati Kiskereskedel­mi Vállalat üzleteiben Sze­geden 700 ezer forint értékű áru talált gazdára. Ez a for­galom is nagyobb volt a ta­valyinál. Egyedül az Arany­­pók több mint százezer fo­rintot forgalmazott. Vala­mennyi üzletben az ajándé­kozásra alkalmas cikkekből fogyott a legtöbb. A ruhá­zati boltokban a sálon, nyakkendőn, s a hazai és külföldi ingeken kívül sok női kardigánt, szőnyeget, függönyt, s — nyilván a szilveszterre, a farsangra is gondoltak az ajándékozók — fémszálas selyem és bársony méterárut adtak el. A cipő­boltokban legtöbben a kü­lönböző színű és fazonú di­vatcsizmákat vásárolták. Gyermekholmikból viszont megint nem volt elegendő, egyes méreteket pedig egy­általán nem lehetett kapni. Az élelmiszer- és édesség­boltokban még mindig hi­ányzott a többször beígért narancs (legújabb tájékozta­tás szerint azért a karácsony előtti héten már kapható lesz). Egyébként ezeknek az üzleteknek a forgalma is nagyobb volt a szokásosnál. Tömörkényre emlékezünk Irodalmi est a Tisza Szállóban • Emléktábla-avatás Makón — Tömörkény születésé­nek századik évfordulóján nemcsak Szeged, hanem egész hazánk a nagy író gazdag életműve felé for­dul. Ezekkel a szavakkal kezd­te igényes, gondolatgazdag megnyitóbeszédét dr. Or­­tutay Gyula akadémikus, egyetemi tanár azon az iro­dalmi esten, amelyet a sze­gedi Tömörkény Emlékbi­zottság tegnap a Tisza Szál­ló hangversenytermében rendezett az író centenáriu­ma alkalmából. Az ünnepi esten részt vett dr. Biczó György, a városi párt-végrehajtó bizottság tag­ja, a városi tanács vb elnö­ke, Deák Béla, a városi párt-végrehajtó bizottság tag­ja, a pártbizottság osztály­­vezetője, Papp Gyula, a vá­rosi tanács vb elnökhelyet­tese, Forgó Pál, az MSZMP Csongrád megyei bizottsá­gának munkatársa, Holge­­sang Péter, a Hazafias Nép­front városi bizottságának titkára. Ott voltak az író családjának tagjai, a város tudományos, kulturális éle­tének képviselői, valamint irodalombarátok, pedagógu­sok, egyetemisták, középis­kolások igen szép számban. Ebben az érdeklődésben is az fejeződött ki, amit Ortutay Gyula irodalmi színvonalú bevezetője ki­emelten hangsúlyozott: ami­képpen maga az író szerette a várost, s életének min­den fordulóján hű maradt hozzá, a város is mindig szerette, megbecsülte és tisztelte Tömörkény művé­szetét, már a felszabadulás előtt is, s még inkább a felszabadulás után. A megnyitóbeszéd a to­vábbiakban Tömörkény írás­művészetét elemezte, s a többi között hangoztatta, hogy az író módszere — a teljességre, az intenzív tota­litásra való törekvés — a legnagyobbakkal r­okonítja a szegedi parasztság életé­nek nagyhatású, máig eleven erejű ábrázolóját. Tömör­kény írásaiban nyoma sincs semmiféle vidéki primitív­ségnek. Az író teljesen és mélyen együttérez hőseivel, azonosul a szegedi szegény­emberek tragédiáival, bána­taival, örömeivel — mon­dotta egyebek közt az elő­adó. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után igényesen összeállított irodalmi műsor következett, amelyben az író több népszerű, ismert remekén, a Csata a katoná­val, a Mihály szóbelizik-en kívül kevésbé ismert örök­becsű művek is szerepeltek, mint például az öregember napáldozatja vagy A termés­­kőszívü Mihály. Tartalmaz­ta a műsor ezenkívül nagy íróink __ Ady Endre, Mó­ricz Zsigmond, Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, Németh László, Illyés Gyula — val­lomásait Tömörkényről, s Juhász Gyula több versét Ezek a művek Szász Ká­roly kulturált rendezésében, fővárosi és szegedi művé­szek tolmácsolásában hang­zottak el. Jancsó Adrienne árnyaltan kidolgozott ér­zelemgazdag, Demjén Gyöngyvér világos, tisz­ta, Mentes József és Ko­rdos János stílusosan, ne­mesen népies és Nagy Atti­la érdekes, „urbánus” elő­adása magas színvonalon szólaltatta meg a műveket, és mindenekelőtt Tömör­kény-tolmácsolásuk aratott kiemelkedő szép sikert Megemlékezett az író centenáriumáról Makó is, ahol Tömörkény a gyermek­éveit töltötte. Vasárnap délelőtt a József Attila Mű­velődési Ház nagytermében dr. Madácsy László szegedi egyetemi docens méltatta az író munkásságát, majd dr. Tömörkény László nyugal­mazott Kossuth-díjas fő­mérnök, az író fia beszélt apjáról. Az emlékünnepség után az író egykori iskolá­jában, a Kálvin tér 7. szám alatti házban emléktáblát avattak. Itt dr. Csongor Győző, a Móra Ferenc Mú­zeum igazgatóhelyettese mondott beszédet A szegedi ünnepségek ma, kedden emlékkiállítással és tudományos emléküléssel folytatódnak. A kiállítás a Tömörkény gimnázium Ko­rányi rakparti épületében nyílik, déli 12 órakor. Az emlékülés a Hazafias Nép­front városi bizottságának Vörösmarty utcai székházá­ban délután 5 órakor kez­dődik. (Somogyiné tetv4 Dr. Ortutay Gyula megnyitó beszédét mondja Születés két határon Fritz Klaus Zschiesche nyugatnémet állampolgárt tiltott határátlépés, valamint tiltott határátlépésben való bűnsegédi közreműködés mi­att vonta felelősségre a Csongrád megyei bíróság. Fritz Kalus Zschiesche öc­­­cse még 1965 augusztusában átköltözött az NSZK-ból a Német Demokratikus Köz­társaságba, hogy ott letele­pedjék. Később ezt a szán­dékát meg akarta másítani, s közvetítők útján bátyjához fordult, hogy segítsen neki kiszökni az országból. Fritz Klaus Zschiesche megtalálta öccsének egy NSZK-ban hagyott, egész Európára szóló érvényes út­levelét és magának is vál­tott útlevelet. Beutazási en­gedélyt kért Magyarországra és Jugoszláviába. Vele egy időben öccse egy turista­busszal utazott Szegedre. Fritz Klaus Zschiesche He­gyeshalomnál nem a saját, hanem az öccse útlevelét láttamoztatta. Ezt az útleve­let azután átadta öccsének Szegeden, aki Jugoszlávia felé elhagyta Magyarorszá­got. Fritz Klaus Zschische ugyanaznap a Szegedről Sza­badkára menő autóbuszon mint „kishatárátkelő” akar­ta elhagyni az országot. A röszkei határállomáson azon­ban lefülelték és fényt derí­tettek bűncselekményére. A Csongrád megyei bíróság jogerősen 7 hónapi szabad­ságvesztésre ítélte és kiuta­sította az országból. Bírósági ítéletek ELTILTOTTAK A GÉPJÁR­MŰVEZETÉSTŐL Bartók András, az Orszá­gos Vízügyi Építő Vállalat gépkocsivezetője szegedi fu­varban járt, amikor ittasan gépjárművezetésen érték tet­ten. Munkaidejét megszakít­va előbb Szegeden sörözött, majd Szentesen. Korábban hasonló cselekmény miatt már állt bíróság előtt, s ak­kor 3500 forintra büntették. Most a szegedi járásbíróság 2 hónapi felfüggesztett sza­badságvesztésre ítélte, és 8 hónapra eltiltotta a gépjár­művezetéstől. Fellebbezés folytán a Csongrád megyei bíróság az ítéletet jóváhagy­ta azzal a módosítással, hogy Bartók Andrást 1 évre eltil­totta a gépjárművezetéstől. BESURRANÓ TOLVAJ Ismert „ügyfél” a Szeged városi és járási rendőrkapi­tányságon Rácz Józsefné 35 éves, Szeged, Felhő utca 9. szám alatti lakos. Ittasságért, botrányokozásért és közve­szélyes munkakerülés miatt, rendőrségi felügyelet meg­sértéséért már felelősségre vonták. Újabban lopásra ve­temedett, hogy italozó élet­módját folytatni tudja. Meg­látogatta egy ismerősét, s an­nak albérlője kabátjából pénzt lopott, amelyet italra költött. A Csongrád megyei bíróság jogerősen 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A „CUKROS” BÁCSI Lehel Antal 53 éves, Sző­­reg, Szabadság utca 192. szám alatti lakos, mint ci­pész, dolgozott egyedül a kész műhelyben. Egy család fel­jelentette, mert a cipőjaví­tással odamenő gyermekko­rú kislányukon szemérem el­leni erőszakot követett el. A kislányt magához „édes­gető” Lehel Antalt a Csong­rád megyei bíróság jogerő­sen 1 év és 2 hónapi szabad­ságvesztésre ítélte, és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakor­lásától. _ Román diákküldöttség Szegeden Az Országos Egyetemi és Főiskolai Tanács vendége­ként péntek óta hazánkban tartózkodik a Román Egye­temisták Szövetségének de­legációja. Luca Constantin­­nak, a szövetség alelnöké­­nek vezetésével vasárnap Szegedre látogatott a há­romtagú küldöttség. A Sem­melweis kollégiumban dr. Koncz János, a Csongrád Megyei Egyetemi és Főisko­lai Tanács titkára, a KISZ Csongrád megyei bizottságá­nak osztályvezetője tájékoz­tatta a román diákvezetőket a szegedi egyetemek, főisko­lák KISZ-munkájáról. Ezt követően ifjúsági és kollégi­umi vezetőkkel folytattak beszélgetést a vendégek az orvostudományi egyetem KISZ-istáinak életéről. Dél­után megtekintették a város nevezetességeit, majd búcsút vettek Szegedtől. Eltemették Gyulán Kőbán György Kossuth-díjas festőművészt Vasárnap délután Gy»u­lán, a Román­ városi teme­tőben utolsó útjára kísérték — kívánságának megfelelően — Kobán György Kossuth-dí­­jas festőművészt Ravatalá­nál megjelentek Békés és Csongrád megye pártbizott­ságainak, tanácsainak kép­viselői, Gyula és Hódmező­vásárhely párt- és állami szerveinek küldöttsége, a vá­sárhelyi és békéscsabai fes­tőművészek, barátai és is­merősei. Részt vett a teme­tésen dr. Gádor Endre, a Művelődésügyi Minisztéri­um művelődésügyi főosztály képzőművészeti osztályának vezetője, Tamás Ervin, a Képzőművészeti Szövetség titkára. Békés megye és Gyula város állami szervei­nek képviseletében dr. Be­­reczky Sándor, a város vb titkára, Pogány Ö . Gábor, a Budapesti Nemzeti Galéria főigazgatója a képzőművé­szek, majd a sírnál Hódme­zővásárhely város és bará­tai nevében dr. Dömötör Já­nos múzeumigazgató búcsú­zott az elhunyttól. Az elhunytat a temetőben a város által adományozott díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra. Mérnök­­matuzsálemek Hétfőn délután a Techni­ka Házában négy vasokleve­les, 90 évnél idősebb mérnö­köt ünnepelt az arany-, gyé­mánt- és vasokleveles mér­nökök köre. Négyük közül Gyenes Béla általános mér­nök 90 éves múlt, dr. Seid­­ner Mihály, Kossuth-díjas akadémikus, gépészmérnök és Valatin Béla gépészmér­nök a 92., Haraszti Sándor gépészmérnök pedig a 93. évét is betöltötte már. Miről ír a decemberi Pártélet? tást megelőző sajtómunka: elsőnek az új, egységes vá­lasztójogi törvény ismerte­tését olvashatják a párt­­szervezetekben. Érdeklődésre számíthat a magyar nép tízéves társa­dalmi fejlődését összefoglaló cikk, amely az ezzel foglal­kozó tudományos tanácsko­zás tapasztalatai, hozzászó­lásai alapján készült Hasz­nos tapasztalatcserét szol­gál az az írás, amely egy középiskola életében mutat­ja meg a fizikai dolgozók gyerekeinek fokozottabb se­gítését A Pártélet decemberi szá­mát régi, illegális kommu­nisták nemrégen talált em­lékeiről, a munkában ma helytálló fiatalokról, s az új párttagok neveléséről viselő- és tanácstagválasz- szóló színes írások zárják. A Párté­let decemberi száma bő terjedelemben, ké­pekkel közli a IX. kongres­­­szus több fontos dokumen­tumát (a határozatot, a szervezeti szabályzatot, a Fellebbviteli Bizottság jelen­tését, a választott szervek névsorát stb.), beszédét és hozzászólását. A kongresszu­si anyagok mellett — a tö­megpolitikai ismertetések segítésére — külön szer­kesztőségi cikkben foglalták össze a párt legfelsőbb fó­rumának útmutatásait, ta­nulságait A folyamatos és soron kö­vetkező munkát segítik a folyóirat más rovatai. Elem­ző írások foglalkoznak a termelőszövetkezetek gazda­sági és politikai feladatai­nak egységével, a szocialis­ta brigádok életének politi­kai elemeivel. Megkezdő­dött az országgyűlési kép­ Kedd, 1966. december 20. 00-MAGYARORSZAG 5

Next