Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
Ünnepség Szegeden • Kitüntetések, jutalmak A pedagógusnap alkalmából tegnap délelőtt a városi tanács épületében rendeztek ünnepséget, ahol kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. A vb-teremben dr. Biczó György, a Szeged m. j. városi tanács vb elnöke köszöntötte a pedagógusokat, s adta át a művelődésügyi miniszter megbízásából az Oktatásügy kiváló dolgozója, a minisztériumi dicséret és a kiváló dolgozó kitüntetéseket. A szegedi tanácsi felügyelet alá tartozó oktatási intézményekből az Oktatásügy kiváló dolgozója címet és a vele járó 3 ezer forintos pénzjutalmat Kőhegyi Erzsébet, a Radnóti gimnázium tanára, Deák József, a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanára, Szabó G. Lászlóné, a Béke utcai általános iskola továbbképzési felügyelője, Rakonczai Józsefné, a rókusi állalános iskola tanára és Papp Irén, a Hámán Kató általános iskola tanítója kapta. Minisztériumi dicséretet és 2 ezer forintos jutalmat Bálint István, a Radnóti gimnázium szakfelügyelő-tanára, Horváth László, a Béke utcai általános iskola szakfelügyelőtanára és Lakatos Mária, a Bem utca óvoda óvónője kapott. Kiváló dolgozó címet és ugyancsak 2 ezer forintos jutalmat Csorba Károlynénak, a Katona József utcai óvoda dajkájának, Batyik Jánosnak, a Zrínyi Ilona általános iskola hivatalsegédének és Fakan Mihálynak, a Londoni körúti nevelőotthon gyermekfelügyelőjének adtak át. A bensőséges hangulatú ünnepségen, ahol egyebek között ott volt Sipos Géza, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára is, dr. Biczó György elmondta: a szeged iskolákban pedagógusnapon 350 oktató, tehát a szegedi pedagógusok 40 százaléka részesült összesen 550 ezer forintos pénzjutalomban, ami a társadalom erkölcsi elismerése mellett az egyre fokozódó anyagi megbecsülést bizonyítja. Szegeden még nem osztottak pedagógusnapon ilyen mértékű pénzjutalmat. A kitüntetettek nevében Bálint István mondott köszönetet. Alig később ugyancsak meleg hangulatú ünnepség kezdődött a városi tanács 118-as számú fogadási termében, ahol Holgesang Péter, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára mondott üdvözlő szavakat. Kovács József, az m. j. városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője igazgatóknak, igazgatóhelyetteseknek és szakfelügyelőknek adott át pénzjutalmat, majd kiosztotta az 1968/69-es tanév elején hirdetett módszertani pályázatok díjait. A beérkezett 19 pályamű közül kiemelt különdíjat és 4 ezer forintos pénzjutalmat ítéltek meg dr. Lang Jánosné tanárnak és Diós József igazgatónak (Tömörkény gimnázium) közös pályamunkájáért. Két második díjat juttattak Kiss László és Gruber Anna (Tömörkény gimnázium), valamint Molnár Istvánná (Ságvári gimnázium) dolgozatának. Harmadik díjat Baráti Tibor (Mező Imre általános iskola), negyedik díjat Udvardi Ferencné (Ságvári gyakorló általános iskola) pályamunkája nyert. A bírálóbizottság jutalmazta még Daróczi Istvánná, Balogh Gyula, Fejér Dénes, Horváth Antal és Kakuszi László tanárok munkáját is. A pedagógus ideológai továbbképzés szakosított kétéves tanfolyamainak záródolgozataiból további 11 pedagógus munkáját jutalmazták. A nem tanácsi felügyelet alá tartozó szegedi oktatási intézményekben az oktatásügy kiváló dolgozója Grasselly Gyula egyetemi tanár, Horváth Imre egyetemi tanár, Gilde Ferenc docens, Balázs József adjunktus, Varga Lajos adjunktus, Végh Gyula adjunktus (József Attila Tudományegyetem), Németh István docens és Szili Antalné adjunktus (Szegedi Tanárképző Főskola) lett. Miniszteri dicséretben dr. Huszka László adjunktus, Hattnger Józsefné szakács (tanárképző főiskola), Papp Lajosné előadó, Apró István gondnok, Papp Józsefné könyvtáros és Tanács Antal csoportvezető (József Attila Tudományegyetem) részesült. Tegnap délelőtt még a szegedi iskolákban rendeztek pedagógusnapi ünnepséget, ahol az igazgatók további jutalmakat adtak át. A pedagógusnap alkalmából tegnap kiváló fjúsági vezetőket tüntettek ki a KISZ Csongrádi megyei bizottságán. A délelőtt fél 10 órai kezdettel megtartott ünnepségen a KISZ Központi Bizottsága KISZ Érdemérmét Tóth Ferencnek, a Csongrád megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya megbízott vezetőjének adta át Joó Ferenc, a KISZ-bizottság titkára. Aranykoszorús KISZ-jelvényt többek között Radnóti Tamásné, a Ságvári gyakorló általános iskola úttörő-csapatvezetője és Dombi László, a deszki általános iskola úttörő-csapatvezetője kapott. Kiváló úttörővezető kitüntetéssel többek között a következőket jutalmazták: dr. Pintér Aladárné kisdobos felelős (Madách utcai iskola), dr. Lénárt Béláné kisdobos felelős (Gutenberg utcai iskola), Harmath Istvánná csapatvezető (Kistelek, Feketehalom), Szeberényi Jenőné csapatvezető (Kistelek, Rákóczi utcai iskola), Sáska István csapatvezetőségi tag, iskolaigazgató (Sándorfalva) és Csapó Béla csapatvezetőségi tag, iskolaigazgató (Algyő). A kiüntetések átadásánál jelen volt és felszólalt dr. Ágoston József, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetője. ★ A Csongrád megyei Tanács vb-termében délelőtt 11 órai kezdettel megtartott ünnepségen Török László, a Csongrád megyei Tanács vb elnöke Az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést adta át többek között Horváth Andrásné vezető tanítónőnek (Balástya, Kapitányság), Ács Kovács Ernő általános iskolai igazgatónak (Öttömös), Fodor István tanulmányi felügyelőnek (Szeged járási Tanács). Kiváló Dolgozó lett Márta Józsefné dajka (Tápé, napközis óvoda), miniszteri dicséretben pedig Gulácsi János tanár (Újszentiván, általános iskola) részesült. A kiüntetések átadásánál jelen volt Szilágyi Júlia, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetője és Katona Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának titkára, országgyűlési képviselő. somogyi Károlyné felvétele A Kiváló tanár, Kiváló tanító címmel kitüntetett pedagógusok, balra jobbra: Tábi Tiborné, Kovács Margit, dr. Szabó István, Tankó Imréné és Jármai Éva Építők kitüntetése, jutalmazása Az építők napja alkalmából több iparágazathoz tartozó vállalatnál, üzemben tartottak ünnepségeket Tegnap a szegedi ládagyárban, a falemezgyár, a téglaipari vállalat, a megyei építőiparivállalat, a KPM közúti igazgatósága, valamint a ládaipari vállalat szakszerveeti aktivistái előtt Sípos Mihály, a Csongrád megyei llami Építőipari Vállalat h«zgatója mondott ünnepi izédet. Lackó István, az >ítő-, Fa-, Építőanyagipari •lgozók Csongrád megyei zottságának elnöke üdvölte az áldozatos munkát . Aző társadalmi és fügienített szakszervezeti aktistákat, akik közül mint harmincat — erőfeszítének elismeréséül — pénzalomben részesítettek. Kitüntették a szép eredényt elérő tervezőket is. A SOMITERV szegedi közontjában megtartott ünnepségen Deák Ferenc igazgató, valamint Németh Sándor, a mélyépítési osztály vezetője az ÉVM Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést vehette át. Szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: lehet ebből az üzemi demokráciából valamit A gének mellé fegyelmezett munkások kellenek, nem vitatkozó demokraták. Én megtanultam esztergálni, mit kontárkodjak bele külkereskedelembe, anyagbeszerzésbe, vezetésbe? Azért különös ez a vélekedés, mert mások meg éppen mást követelnek. Hogy szavuk legyen a gyárban, figyeljenek a véleményükre, fontolja meg a vezetés a munkások észrevételeit. És türelmetlenek is, mert úgy érzik, hogy különösen a gazdasági irányítás új rendjének bevezetése óta kedvezőbbek az üzemi demokrácia fejlesztésének körülményei. Ilyen kemény szavakat olvastam nemrégiben munkáslevelekből erről a témáról: „... sok helyen még mindig formális a dolgozók bevonása a vezetésbe” — „... javaslataikat, észrevételeiket gyakran figyelmen , kívül hagyják, vagy semmitmondó válasszal intézik el” — „... bizonyos szankciók kilátásba helyezésével meg is akadályozzák az emberek vélemény-nyilvánítását” — „... általában tartózkodnak az emberek, hátha valaki rossznéven veszi a bírálatot”. Az ellenkezésnek viszont már-már „elméleti” megalapozásával is találkoztam. Vannak, akik kifejezetten azt bizonygatják, hogy ettől nem lesz jobb az üzemi, munkahelyi közérzet, a beleszólás felelőssége éppen hogy nyugtalanná teszi az embereket meg a légkört, mert valami erőn és tájékozottsági szinten felülit kérnek a munkásoktól! Az összefüggések áttekintése nélkül nem lehet javasolni, s végül csak konfliktusokat szül a demokrácia erőltetése. A kereseti viszonyok javítása fontosabb, mint a belebeszélés, mert ez teremt bizalmat a vezetéssel szemben. Az információs hálózat olyan kiépítése pedig teljességgel lehetetlen, hogy mindenki valóban alaposan áttekinthesse a gazdálkodást és a munkaszervezést. Mi lehet az oka, hogy még munkásember is megnyugszik olykor ebben a gondolatmenetben? S miért kevesli a gyári demokrácia mai gyakorlatát a munkásság legaktívabb rétege, csoportja? Azt hiszem, a két kérdés is magában foglal már válaszelemeket. Az üzemi demokráciát ugyanis csak az tudja méltányolni, tökéletesítéséért csak az tud lelkesedni, aki indítékot és készséget érez a beleszólásra, akinek magatartásában tulajdonosi felelősség dolgozik nem akarja munkássorsát albérletni azért a kis kényelemért, amit a félrehúzódás nyújthat. De gondolkozhatunk nagyobb egységben is. Aki felelősséget érez gyára termelési-gazdasági helyzetéért, népgazdasági kötelezettségeinek teljesítéséért. Nem véletlen, hogy éppen a szocialista brigádok járulnak hozzá legtöbb javaslattal és kezdeményezéssel a vezetés gondjainak könnyítéséhez, s bennük a legerősebb az igény, hogy áttekintsék a gyár, a vállalat dolgait. Ellenszél nélkül semmi sincsen, s ez az ellenszél a kényelem partjai felől fúj, vagy a vezetés mindenhatóságának elve táplálja. Egy azonban bizonyos: teljesen ellentétes a pártnak a szocialista demokrácia fejlesztésére vonatkozó elveivel, törekvéseivel. Túlságosan leszűkíti ugyanis a termelést, csupán fizikai tevékenység szintjén kezeli, s csöppet sem veszi figyelembe az abban résztvevő embert s annak újfajta társadalmi helyzetét, még a megváltozott termelési viszonyt sem. Mivel lenne különb helyzetben a szociális gondoskodás magasabb színvonalán túl — a mi rendszerünk munkájának termelési szerepe a tőkés futószalagja mellé álló munkásénál, ha erről lemondanánk? A jövedelemre apellálni csupán — ez meg nem több a „népi kapitalizmus” legendájánál. De messzemenően le is becsüli ez az ellenkezés a munkásság politikai, szakmai és közgazdasági műveltségét és szakismeretét. Naivság olyan képletet fölállítani, hogy a közéletben jó és kell a demokratizmus, de a termelésben arra semmi szükség. Ez ellen nemcsak a szocializmus termelési viszonyai tiltakoznak minden elemükkel, hanem az a józan logika is, hogy a leglényegesebb, legfontosabb társadalmi tevékenységünk a munka volt és marad — így ennek lelkületéhez elsősorban hozzátartozik a demokrácia. Mondogatják azt is, hogy az üzemi demokrácia, a termelés demokratizmusa korlátozza a vezetők felelős döntési szabadságát. Éppen fordítva igaz pedig: a termelési demokrácia mellőzése csökkenti a döntések értékét! A társadalmi felelősség súlya is sokkal csekélyebb lenne, ha a vezetők csak a kinevező fórumoknak tartoznának elszámolással. Szintén egy munkáslevélből idézek annak illusztrálására, hogy miként ítélik meg az üzemük, gyáruk eredményeiért felelősséget érző dolgozók a munkahelyi demokrácia hasznát „Ha a dolgozók egy kicsit is érzik, hogy a helyi szervek előtt szavuknak becsület van, nem kétséges, hogy alkotó aktivitásuk többszörösére növekszik”. Az ellenszél ezt az alkotó aktivitást lassítja. Pedig éppen ez az, ami a munkás mai társadalmi rangját jelenti és emeli. S a termelés demokráciája az a közeg, amelyben a termelő munkás is fölleli az alkotás örömét, s elnyerheti az alkotás erkölcsi és anyagi ellenértékét. SZ. SIMON ISTVÁN Közéleti napló ELLENSZÉL Mottó: „A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad, sok feje van, mindent lát és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát maguk ezt miért csinálják így?” (Kádár János) Következetes következetlenség? Amit Szabad Szegeden, azt nem szabad Újszegeden? Önkéntelenül is a latin közmondás idéződik fel a meditáló szegedi gyalogjáróban, aki nemrég értesült a Délmagyarországból arról, hogy az odesszai ABC-áruház előtti átjárót áthelyezték a buszmegálló mögé. A környékbeliek bosszankodtak, de az indoklás kétségkívül frappáns volt: az álló busz előtt áthaladók veszélyben vannak, mert nem láthatják a körúton arra robogó járműveket, kiléphetnek elébük. Az aszfaltot felszedték, de azért természetesen mindenki ott megy át az úttesten, ahol eddig. Így jobb? A szegedi gyalogos azonban nemcsak az említett átjárón volt veszélyben: nagyon sok helye van a városnak, ahol hasonló a helyzet. Mindez akkor jutott eszembe, amikor tegnap békésen át akartam kelni a Kárász utcát és a tér sétányát elválasztó úttesten, a sarkon rostokoló busz orra előtt. Ezek a sorok bizonyítják, hogy még idejében léptem vissza egyet a zebrán De lehet az is, hogy ugrottam, mert a busz mellett egymás után két autó robogott el. S hogy ebből mi következik? Szerintem az, hogy Szegeden éppúgy nem láthatja az ember az autóbusztól a hátulról előbukkanó járműveket, mint Újszegeden. Ha csak rövidesen föl nem találják az átlátszó autóbuszokat ! ML Új találmány Szuper-film reaktor Ez a különös nevű kémiai berendezés dr. Mészáros Lajosnak, a József Attila Tudományegyetem Alkalmazott Kémiai Intézete adjunktusának legújabb találmánya. A berendezés újdonsága „mindössze”’ a „szuper” szóban rejlik, a filmreaktorok ugyanis szakkörökben régóta ismert készülékek; ezekben zajlanak le bizonyos fajta vegyi reakciók. A különbség az, hogy az új típusú készülék hatékonysága az anyagok vegyítésében sokszorosan meghaladja az e téren ismert világszínvonalat. Ezért szuper. A filmreaktor lényege az általában henger alakú tartály, amelynek belső felületére. egy gyorsan forgó léc — a gépkocsi-ablaktörlőkhöz hasonló működéssel — filmszereűn felkeni a vegyítendő anyagokat Az ilyen művelet hatására mikroszkopikus méretű örvénylések, s ezzel együtt több ezer atmoszférás nyomások keletkeznek, amelyek nagyságától függ a vegyi reakció sebessége. A korábban ismert filmreaktorokban, az említett kenő-törlőmozgás sebességének világszintje percenként 500 méter. Ez a sebesség a klasszikus berendezésekkel nem léphető túl, illetve a túllépés nem gazdaságos. Ilyen esetben ugyanis a berendezés megrongálódik, munkaképtelenné válik a nagy centrifugális erő és az elkerülhetetlen geometriai egyenlőtlenségek miatt A forgási sebesség, illetve az egész berendezés hatékonyságának növelésére szinte egyetlen lehetőség kínálkozott: a forgó kenőléc, vagy lapát „elemi szálakra” bontása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a feltaláló a korábbi lécforma helyett körkefe szerű forgórészt alkalmaz Ezzel a megoldással azután a világszínvonalat jelentő korábbi törlés, sebesség ötszörösét, 2,5% méteres percenkénti sebességet is elért. Ennek az elvnek alapján a sebesség a tízszeresére is fokozható, s így olyan szuper-filmreaktor készülhet, amelyben a vegyítés hatékonysága, illetve egy ilyen szisztémával működő üzem termelékenysége a réginek sokszorosára növelhető, azonos beruházási költség mellett. Ilyen berendezés sokféle speciális feladat elvégzésére tervezhető, így például gyorsbepárlásra, folyamatos kristályosításra, kémiai reakciók automatizált körülmények közötti folyamatos kivitelezésére. Előállíthatók így növényvédő szerek, mosóporok, ipari robbanóanyagok Készíthetők továbbá kolloidok, habok, emulziók — például víz-étolaj, víz-vaj, víz-zsír emulzió. Felhasználható az ilyen berendezés folyamatos hideg szappangyártásra, vagy kozmetikai anyagok folyamatos nagyüzemi gyártására. A vegyi üzem-tervezők fantáziáján múlik, hogy hol és milyen termelési folyamatok meggyorsításánál hasznosítják az új magyar találmányt. D. B. VASÁRNAP, 1969. JÚNIUS L DFLMAGYARORSÁG 3