Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-15 / 188. szám
Nők a munkások gondjairól Győri Imre elviére a HÓDIKÖT-ben Több nő dolgozik Csongrád megyében, mint férfi. Mégis sokszor és sokan hajlamosak arra, hogy a nők munkahelyi és otthoni körülményeit befolyásoló problémákat mellékes színezetű „rétegügynek” tekintsék. A nők nem egy réteg a sok közül, viszont az ipari üzemekben foglalkoztatottak többsége is nő. Ebből következik, hogy minden intézkedés, gond, amely a nőket érinti, eleve megyei méretű. Ha a megyében a munkások helyzetéről beszélünk, akkor döntően az asszonyok, lányok munkájáról van szó. Ebből az is következik, hogy ha a munkások véleményét akarjuk hallani, az üzemekben dolgozó nőkkel beszélgetünk — ezekkel a szavakkal kezdte beszélgetését tegnap délelőtt a HÓDIKÖT munkásasszonyaival Győri Imre elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Hódmezővásárhely országgyűlési képviselője. Ott voltak vele Török József elvtárs, a hódmezővásárhelyi városi pártbizottság első titkára és Dobai József elvtárs, a hódmezővásárhelyi városi pártbizottság titkára is. Az asszonyok, akikkel beszélgettek, mondhatni az üzemre-Napirendre kerültek a vállalati irányítás új, önállóbb módszerei, az anyagi ösztönzés, legtöbb szó azonban kétségkívül arról esett, amivel a munkásasszonyok a legközvetlenebbül találkoznak: a keresetek, a fogyasztói, a piaci árak, az áruellátás. Hallottak a pártvezetők panaszt és hallották a megelégedés, a büszkeség hangjait. Ám ahogy szóba kerültek a munkakörülmények, a gyáron belüli munkásellátás, a keresetek, hogy a vállalatnál az egy dolgozóra eső kereset havonta már közel 1500 forint, rögtön sorolták a problémákat is. — Jó a munkakörülmény. Szépek, tiszták és egészségesek a munkatermek. Mi, a kézigépesek elégedettek vagyunk a keresettel, hiszen az elmúlt hónapban csak három munkásasszony volt közöttünk, aki 2000 forintnál kevesebbet keresett — szólt Likhanecz Lászlóné. — Elégedettek lennénk, ha .. — És ez a ha később is gyakran akaszkodott a beszélgetés fonalába. Ez az egyszerű Azt viszont örvendetesnek tartják, hogy a gyümölcsárak ma olcsóbbak, mint tavaly voltak. Helyeslik, hogy egyes háztartási gépek ára is alacsonyabb, így az egyik cikk ára bizonyos mértékig ellensúlyozza a másikat De sajnálattal állapították meg, hogy a kis keresetű dolgozók által vásárolt élelmiszerek ma lényegesen többe kerülnek, s ez érezteti hatását életkörülményeik alakulásában. — Az árszint — hangzott a válasz — meghatározott keretek között változott. Bizonyos esetekben tőlünk függetlenül, például az első fél évben a zöldségárak alakulása, de összességében az elmúlt két esztendőben ez az árszintemelkedés nem magasabb három százaléknál. S valóban nem minden réteget egyformán érintett. Aki nem vásárol hűtőszekrényt, viszont több zoknira és más olyan iparcikkre van szüksége, amelynek ára emelkedett, azt érinti az árszintnövekedés. S van olyan árszintmozgás, amely indokolatlan. Sem a kereslet, sem a kínálat nem változott, de az árak mégis. S ezek az árak az üzemekben változtak elsősorban. Igyekeznek áthárítani minden újabb terhet a vásárlókra, s nem keresik eléggé az önköltség csökkenszése, a szocialista brigádok szószólói voltak, mert alig hangzottak el Győri Imre elvtárs kérdései — milyen az életük az üzemrészben és a gyáron kívül? Hogyan látják az életszínvonal alakulását az új gazdasági mechanizmusban? Minek szoktak örülni, és miért bosszankodnak? — máris sorjáztak a vélemények, szócska szinte lüktetett a mögötte levő problémáktól. — Jó és megnyugtató az, ha egy 20—30 év közötti munkásasszony 2400—2600 forintot keres Hódmezővásárhelyen. Ez nagy előrelépésről tanúskodik. De vajon jó-e az, ha a kereset is, az árak is állandóan futnak felfelé. Mi, munkások azt kérdeztük, hogyan látja a párt Központi Bizottsága, a kormány ezt a „futást”. Nem lenne-e jobb, ha megállna a kereset emelkedése, és megnyugodnának az árak is? Nem panaszlistaként, csak tájékoztatásként, szinte közösen állították össze azon fogyasztási cikkek listáját, amelyeknél indokolatlannak tartják, hogy rövid néhány hét alatt háromszor is változtatták az árakat. A háztartási boltokban egyik napról a másikra a „Hipó” ára három forintról hat forintra emelkedett. Egyes mosóporfajták dobozára az utóbbi hetekben háromféle árat is írtak. Néhány napja egy liter terpentint 23,40-ért vásároltak, négy nap múlva 30 forintért, s ma már fél litert adnak 18,50-ért. tés módját. A párt és a kormány életszínvonal-politikája azt sugalmazza, hogy a termelésben teremtsük meg az árak csökkentésének lehetőségét. Az ármozgásokat nem kerülhetjük el, de az, hogy csak felfelé mozognak az árak, nem egészséges dolog. A szocialista erkölcs kötelezi az ipart, a kereskedelem vezetőit, hogy tisztességes munkával, tisztességes áron termeljenek, és így is értékesítsenek. Ezt közgazdasági eszközökkel igyekszünk elérni, de ha kell, adminisztratív eszközöket is alkalmazunk, hogy a különböző gazdálkodási tevékenységek ne menjenek a dolgozók életszínvonalának rovására. Sohasem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a munkáslakta területek ellátása a munkások helyzetének is egyik fő kérdése ugyan, de a hangulat alakulásában feltétlen az. Mint a munkásasszonyok szavaiból is kiderült, nemcsak arról van szó, hogy a Tarjántelepen, vagy az új városrészben nincs elég üzlet, hanem arról is, hogy a boltokban nem megfelelő az áruválaszték, s a kiszolgálás. A délutáni órákban nem jó a hentesáru ellátás, gyakran kenyeret sem lehet kapni. A Tanács tér környékén, szép, reprezentatív cukrászdát építettek, talán jobb lett volna kisebb is, hogy jusson hely hentesüzletnek, fűszerboltnak. — ezt Nagy Pálné mondta, s hozzáfűzte: — A munkásellátás javításához az is hozzájárulna körzetükben, ha az ügyeletes orvos, aki délelőtt 10-től 12-ig, délután 4-től 6- ig tart hivatalosan rendelést, ne 11 órakor, és ne délután 5-kor érkezne a rendelőbe, amikor már összegyűltek a betegek, s végül nem tud mindenkit megvizsgálni. Lehet-e „norma” az, hogy a délelőtti műszakban dolgozóknak órákig kelljen hús vagy friss kenyér után járkálni, a peremkerületekből a belvárosba utazgatni? — kérdezték. A munkásasszonyokat természetesen Hódmezővásárhelyen is az érdekli elsősorban, hogy szép árut kapjanak. Ezért terjed el széles körben Ma már világos, az időközben szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy az újszülött gondozását, nevelését a lehető legjobban az anya teljesítheti. De a három év eltelik egyszer. Sajnos, Vásárhelyen sincs elegendő üzemi és tanácsi bölcsőde és napköziotthon. Erről Kalmár Józsefné beszélt, aki két gyermeket nevel. Elmondotta, hogy vannak, akik sokalják, ha egy-egy gyerekért 8—9 forintot kell fizetni naponta. Itt érdekes párbeszéd alakult ki. — Például te, odahaza a levest, a főzeléket, a kenyeret, az uzsonnát, mindazt, amit a gyerek kaphat ennyiért, vajon elő tudod-e állítani? — kérdezték. — Nem. Erről szó sincs. Valóban ennyiből nem tudom étkeztetni a gyereket. Végül közösen készítették el a vita összefoglalóját: — Az olyan családoknál, ahol az egy főre eső jövedelem alacsony, ott lényegében egy-két forintot fizetnek napköziotthoni díjként. S igazságos az, hogy a nagyobb jövedelemmel rendelkező szülőktől többet kérjen az állam. — Itt egy kis kitérővel az üzemétkeztetésről is szót ejtettek. Ismét Likhanecz Lászlóné vette át a szót: — Az én menyem odahaza van, mert kisgyermekét neveli. A kistóparti vendéglőben étkezik, 7.50-ért kap egy előfizetéses menüt. A fiam itt étkezik a gyárban. Valamennyivel olcsóbbért. Már többször megkérdeztem önmagamtól: vajon hogyan tudja ennyiért adni az ebédet a vendéglő, és az üzem? A kérdésre Győri Imre elvtárs országos adatokkal válaszolt. Elmondotta, hogy a vendéglői étkezést az állam évenként 800 millió forinttal dotálja, az üzemi étkeztetés támogatása sem kevés, hiszen meghaladja a 700 millió forintot. Ezért aki 7.50-ért étkezik a vendéglőben, annak a zsebébe az állam tesz néhány forintot. De csak annak, aki ott ebédel. Aki nem, az természetesen nem részesül ilyen „pótlékban”. Sokak problémája itt ebben az üzemben is az albérlet. Sok fiatal lány dolgaaz a vélemény, hogy az üzemek kössenek szerződéseket a termelőszövetkezetekkel a zöldségfélék értékesítésére. A HÖDIKÖT Vorosilov úti gyárában két napig árusítottak gyümölcsöt, de már a harmadik napon megtiltották ezt a termelőszövetkezetnek. — Igen — szólt a válasz —, keresni, kutatni kell az ellátás javításának módját az ipari és a kereskedelmi vállaltok vezetőinek. Hódmezővásárhelyen rövidesen megkezdik egy központi áruház építését. De ez nem oldja meg a problémát, mint ahogy központilag nem is lehet megoldani egyetlen város, vagy üzem problémáját sem. A helyi kezdeményezésnek nagy szerepe van ebben. S ha másképp nem megy, magánkiskereskedőknek kell engedélyt adni arra, hogy boltot nyissanak. Kik a gyárban, olyanok akik vidékről kerültek a városba, a gyárba. Akkora a kereset az albérleti szobák iránt, hogy Vásárhelyen az árak maximalizálása illúzió. Sajnos, senki sem tudott még határozottan fellépni az albérleti uzsora ellen. Javasolták, hogy kezdeményezzék a párt- és tanácsi szervek újabb, hatásosabb rendelet kibocsátását. Az üzemben a dolgozók lakásproblémáinak megoldását nemcsak az államtól várják. A vállalati pártbizottság a gazdasági vezetőkkel karöltve már évek óta szervezi az üzemi lakásépítési akciót. A vállalati nyereségből nagyobb összeget fordítanak az építők segítésére. Kölcsönt adnak, s így három év alatt 40 vállalati dolgozót juttatnak új lakáshoz. Az őszinteség, a szókimondás jegyében beszélgettek a pártvezetők, s a munkásasszonyok. A társaik véleményét is tolmácsoló munkások nem festették rózsaszínűbbre saját életkörülményeiket, mint amilyenek. De a hibákat sem túlozták el. — Nagyon hasznos volt ez a tanácskozás, amelyet a délutáni munkásgyűlésen szélesebb körben folytattak. Itt Győri Imre elvtárs részletesen foglalkozott a munkások által felvetett kérdésekkel és tájékoztatta őket az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Nagy Pál A megelégedés, a büszkeség hangján Tisztességes munkával tisztességes áron Támogatta az állam Győri Imre (Liebmann Béla relvétele) elvtárs a HÓDIKÖT munkásnői körében Pártnap — vasutasoknak Sipos Géza elvtárs tájékoztatója időszerű kérdésekről Szegeden működik — mint közismert — a három megyére terjedő vasútigazgatóság, amelyhez számos szolgálati hely tartozik. Szeged fontos szerepet tölt be a vasút életében. A MÁV Szegedi Igazgatósága, valamint a szegedi szolgálati helyek dolgozói számára tegnap, csütörtökön délután pártnapot tartottak a MÁV Petőfi Sándor Művelődési Otthonában. Ott volt Kiss Károly, a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője is. Virág Jánosnak, a vasúti pártbizottság titkárának megnyitója után Sípos Géza elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára tartott tájékoztatót az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Válaszolt mindarra, ami a vasutas dolgozókat is a legjobban érdekli. Helyet kapott a tájékoztatóban — egyebek között — a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának, s a megbeszélésen elfogadott dokumentumának a történelmi jelentősége. Tényekkel, adatokkal mutatott rá a tájékoztató az új gazdasági mechanizmus beveztése óta elért eredményekre, s ezzel együtt a negatívumokra is. Szegeden is az a helyzet, hogy a termelékenység az elmúlt időszakban nem növekedett, hanem csőként. Ezzel szemben áll, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk és ahogyan megtermeljük. Az árakkal és a bérekkel kapcsolatosan merült fel, hogy mit hoz a jövő? Minden anyagi juttatásnak, béremelésnek, szociális előrehaladásnak meg kell teremteni a gazdasági feltételeit. Az új mechanizmus eszköze ennek, ám a jövőben gazdaságosabban, termelékenyebben kell dolgoznunk, hogy gyorsabban lépjünk előre az élet- és munkakörülmények további javításában, ami a cél. A pártnap, ez a jól sikerült, közvetlen hangvételű konzultációs fórum Virág János zárszavával fejeződött be. Jó körülményeket biztosítanak a fiataloknak Tanácsülés a III. kerületben Soros ülését tegnap az alsóvárosi pártszervezet Rákóczi utca 11. szám alatti helyiségében tartotta a szegedi III. kerületi tanács. Markos Károly vb titkár előterjesztésében megtárgyalta a tanácsülés az ez évi költségvetés és fejlesztési alap első félévi teljesítéséről szóló jelentést, majd egyhangúlag jóváhagyta. Ezután dr. Bán Ferenc igazgatási osztályvezetőnek előterjesztésében vitatta meg a tanácsülés Az ifjúság helyzete a kerületben címmel összeállított beszámolót, amely sokoldalúan tárta fel az eredményeket, s a még meglevő hiányosságokat. Kiterjedt a beszámoló a csecsemő- és óvodáskorúak ellátottságára, az általános- és középiskolások tanulmányi előmenetelére, az üzemekben dolgozó fiatalok szakmai és politikai nevelésére, általában olyan kérdésekre, amelyek összefüggésben állnak a fiatalok mindennapi munkájával, a tanulással, a szórakozással. Megállapították, hogy az Alsóvárost, Móravárost és Mihálytelket felölelő III. kerületben is minden lehetőséget biztosítanak, hogy a munkás- és parasztszármazású fiatalok eredményesen tanulhassanak tovább, szerezzenek mesterséget, találjanak maguknak megfelelő munkát. Üzemeink többségében a vállalatvezetés, a párt és szakszervezeti vezetőségek nagy figyelmet szentelnek a fiatalkorú dolgozók üzemi és azon kívüli problémáinak megoldására. A munkahelyeken általában jó légkört teremtenek a fiatalok számára. Néhol azonban egyes felnőttekből hiányzik a kellő megértés és türelem az ifjúmunkások iránt. Az előterjesztésben szereplő téma és sokoldalúságához mérten szólalt fel a vitában Bódi László országgyűlési képviselő, dr. Tóth Péter ügyész, valamint Szilágyi Ferenc, a móravárosi pártszervezet titkára, továbbá a tanácstagok: Botka Mihály, Kószó József, Rózsa István, Hernádi János, Sziládi Sándor, Gyuris István, Ördögh Mátyás, Nyitrai Antal. A vitát összefoglalóan adott az egyes kérdésekre választ dr. Bán Ferenc. Végül közérdekű bejelentést tett Gyuris István, Nyitrai Antal, Felhő József és Botka László. Ismét nyitva a Vaskapu A Vaskapunál folyó közös jugoszláv—román folyószabályozásnál az erőmű-építésnél szerdán befejezték a régi Duna-meder teljes elrekesztését. A Duna útját földdel, kövekkel és 20 ezer darab 25 tonnás, külön erre a célra készült kő- és betontöbbel zárták el. A Duna elrekesztése után folytatják az óriás erőmű szovjet gyártmányú, illetve szovjet tervek alapján készült turbináinak szerelését Csütörtökön ismét megnyílt az egy hete lezárt hajóút a Vaskapunál, de immár a gátrendszer tíz napja felavatott román hajózsilipjén keresztül. (MTI) PÉNTEK, 1969. AUGUSZTUS 15. mom — vidéken ötvenmillió forintos költséggel új gyárat épít Mátészalkán a MOM. A munkálatokat megkezdték, s a tervek szerint a jövő év végén fejezik be. Az új üzem 400 dolgozónak ad munkát.