Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

Hazaérkezett az NDK-ból a magyar párt- és kormányküldöttség Szerda délelőtt hazaérkezett az NDK- ból a magyar párt- és kormányküldöttség, amely a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának, az NDK Államta­nácsának és Minisztertanácsának meghívá­sára részt vett a Német Demokratikus Köztársaság megalapításának 20. évfordu­lója alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ve­zette. Tagjai voltak: Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Erdélyi Károly, a KB tagja, kül­ügyminiszter-helyettes és dr. Nagy Lajos, hazánk berlini nagykövete, aki Berlinben csatlakozott a küldöttséghez. A delegáció fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Péter János külügymi­niszter, Benkei András belügyminiszter. Jelen volt dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa. Ecset- és seprűgyár Szerényen, de magabiztosan A­­ Szegedi Ecset- és Seprű­gyár 1967 végén költözött új seprűüzemébe; a régi ma­nufakturális termelési mód­szer helyett gépesített tech­nológiával kezdett dol­gozni. A kísérleti hónapok eredményei láttán a vezetők bizakodtak: 1968 elején csaknem minden termékük árát rögzítették. Azóta majd két év telt el, s úgy tűnik, a tavalyi tekintélyes nyere­séggel szemben az idén ke­vesebbel kell beérni a mes­­­szi földön híres szegedi gyár­nak. Talán romlott a gazda­sági hatékonyság, nem vált volna be a korszerűbb üzem? Szó sincs róla. A be­ruházási költséget már az első esztendőben megtérítő gyár ma is gazdaságosan működik, a kisebb nyere­ség okait azonban érdemes szemügyre venni. A mai üzemet szinte ös­­­sze sem lehet hasonlítani a régivel. A nehéz fizikai munkát megszüntető gépek mellett bőséges öltöző és szociális létesítmények van­nak. Az eredeti egy mű­szak helyett kettő dolgozik, több művezető irányítja a munkát stb. A nagyobb ké­nyelem, a méltóbb munka­­körülmények magasabb ös­­­szeget emésztenek. Kétség­telen, az önköltség szük­ségszerűen növekedett az új gyárban. Ha alaposabban megnéz­zük a gyár költségvetését, kiderül, hogy a magasabb improduktív terhet ellen­súlyozza a korszerű techno­lógia: a gépesítés folytán megnövekedett termelékeny­ség nagyobb hasznot hoz. Olyat, amelyből a gyár nye­reségét legjobban rontó kö­rülmények — alapanyagár emelkedések — hatását is csökkenteni lehet Sajnos csak csökkenteni lehet, de kizárni nem. Tény, hogy az új gazdasági mecha­nizmus esztendejében a mo­nopolhelyzetben levő alap­anyag üzemek és importáló külkereskedelmi vállalatok jelentősen emelték áraikat. Drágább lett a fa, a kötö­zőanyag, az import sörte, a ragasztó stb. Érdekes módon az ÁRTEX Külkereskedelmi Vállalat ráadásul árenged­ményeket „javasol” a sep­­rűgyárnak. Azt, hogy csök­kentse az exportra kerülő termékeink árát. Az üzem szakembereivel folytatott beszélgetéskor megtudtuk, hogy a gyár szinte kiszol­gáltatott az alapanyagellá­tóknak, mert a partnerek adottak. Nem válogathat sem a kínálókban, sem a kí­nálatban. Ebben a „harapó­fogóban” csak nagy erőfe­szítések árán sikerül jól gazdálkodni. A gyár nyere­sége az áremelkedések mi­att csökken, illetve azért, mert az áremelkedések lánc­reakcióját a Szegedi Ecset- és Seprűgyárban megállí­tották. Egyelőre kizárólag a gyár vállalta magára az ár­emelkedések terheit. Kérdés, meddig tartható ez az állapot, az üzem med­dig mehet el „az önzetlen­ségben?” Amint vezetői mondják, ők csaknem az új gazdasági mechanizmus ren­delkezéseinek, hanem a mechanizmus logikájának is eleget kívánnak tenni. Ezért próbálkoznak egyre me­részebb újításokkal, cél­gépesítéssel, új termékekkel. Már ott tart a gyár, hogy „hulladékanyagából” bútor­­alkatrészeket készít export­ra, s egy ausztriai seprű­gyárral hasznos kooperációt teremtett. A szegedi seprű­ket Ausztriában „szerelik össze” és adják el, mert a félkész exportért nem kell komolyabb vámot fizetni­. Az ecset- és seprűgyár a becslések szerint 14—16 mil­lió forintos nyereséggel zár­ja az esztendőt. Kevesebbel ugyan, mint tavaly —, de nagyon megérdemelt nyere­séggel. ______ M. L Finn kitüntetések M. I. Ingman, a Finn Köztársaság budapesti nagy­követe október 8-án foga­dást adott, amelynek kere­tében átadta a magyar­­finn kapcsolatok ápolásában kiemelkedő szerepet játszó­ személyeknek az Urho Kek­­konen köztársasági elnök ál­tal adományozott állami ki­tüntetéseket. A Finn Fehér Rózsa Pa­rancsnoki Érdemrend első fokozatát kapta: dr. Bognár József professzor, a KKI el­nöke, Szilágyi Béla külügy­miniszter-helyettes, dr. Sza­lai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes. A Finn Oroszlán Parancs­noki Érdemrend első foko­zatát kapta: Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhe­lyettes, Horváth Gyula könnyűipari miniszterhe­­lyetttes, dr. Rosta Endre, a KKI ügyvezető elnöke, Ke­res Emil, a Thália Színház igazgatója, Kazimir Károly, a Thália Színház főrendező­je, Rácz Pál nagykövet, a külügyminisztérium proto­koll főosztályának vezetője. Esztergályos Ferenc nagykö­vet, a külügyminisztérium főosztályvezetője. A Finn Fehér Rózsa pa­rancsnoki érdemrendet kap­ta: dr. Randé Jenő, a kül­ügyminisztérium sajtófő­osztályának vezetője, Mádai István, a külügym­iniszté­­rium főosztályvezetője, dr. Nagy Károly, a budapesti ELTE rektora, Ottó István vezérőrnagy. A Finn Oroszlán Parancs­noki Érdemrendet négy, a Finn Fehér Rózsa Lovag­rend I. fokozatát tíz, a Finn Oroszlán Lovagrend első fo­kozatát 14, a Fehér Rózsa Lovagrendet 12, a Finn Oroszlán Lovagrendet pe­­digg öt személy kapta. Rácz Pál, a külügyminisz­térium protokoll főosztályá­nak vezetője október 8-án átadta az Elnöki Tanács ál­tal adományozott kitünteté­seket a Finn Köztársaság budapesti nagykövetsége munkatársainak. Másfél millió kötet kezdődnek a megyei könyvhetek — Kedvezményes (Kiküldött munkatársunk­tól.) Idén október 15-től no­vember végéig rendezik meg a falusi könyvterjesztés leg­nagyobb irodalomnépszerűsí­tő akcióját, az őszi megyei könyvheteket. Mint Varga Sándor, a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat igaz­gatója tegnap délelőtti tá­jékoztatóján Budapesten, a Magyar Sajtó Házában az újságíróknak elmondotta, az idén 9. alkalommal megren­dezett nagy falusi könyvvá­sár célja 35 millió forint értékben mintegy másfél millió kötet könyvet juttatni a falusi házakba. Ez a cél­kitűzés a megyei könyv­hetek eddigi tapasztalataihoz igazodik: az elmúlt évek­ben átlagosan ilyen összegre rúgott az októberi, novembe­ri könyvvásár forgalma. A Szövetkezeti Könyverjesztő Vállalat jól felkészült az idei könyvhetekre: 3500 fa­luban 10 ezer könyvbizomá­nyos mintegy 120 millió fo­rint értékű könyvvel, 5 millió kötettel várja a vá­sárlókat. De nemcsak várja, hanem a lakásaikon is felkeresik a falusiakat, az akció munka­társai. Az elmúlt években nagyon jól bevált „házról házra" mozgalmat az idén is megszervezik amellett, árusítás hogy a falvak központi he­lyein könyvsátrakat, árusító asztalokat állítanak fel, s akárcsak más esztendőkben, az idén is rendeznek író-ol­vasó találkozókat, ankétokat, vetélkedőket, irodalmi este­ket. A kiadó külön erre az al­kalomra nem jelentet meg új könyveket, de a Szövet­kezeti Könyvterjesztő Vál­lalat kísérleti jelleggel ked­vezményes könyvárusítási vásárt szervez. A falusiak­nak most először lesz alkal­muk arra, hogy régebben megjelent könyveket jelen­tős — 40 százalékos — ked­­vezménnyel vásároljanak. Ha az akciónak sikere lesz, a vállalat állandósítja ezt a terjesztési módszert. A falu­si, illetőleg szövetkezeti könyvforgalom 1955-ben 19 millió forintot tett ki, a tavalyi viszont 181 milliót. A növekedés tehát majdnem tízszeres. Mégis igen sok a fehér folt, a falusiaknak jó része még mindig nem rendszeres könyvolvasó. Nem teljesen megnyugtató az el­adott könyvek műfajjelleg szerinti megoszlása sem: az élen az ifjúsági és a mese­könyvek állnak. Igaz ugyan, hogy rögtön utánuk a ma­gyar klasszikusok és a mai magyar irodalom következik, de másféle könyveket — pél­dául ismeretterjesztő irodal­mat — már alig vásárolnak. Az őszi megyei könyvhe­tek nem szimpla árusítási akció. A szövetkezeti könyv­hálózat munkatársain kívül részt vesznek benne a nép­művelési szakemberek, a ta­nácsok, a könyvtárak, a tö­megszervezetek és az isko­lák képviselői, pedagógusok és diákok egyaránt Mint eddig mindig, most is arra kell törekedniök, hogy a könyvhetek a jó könyv pro­pagandáját szolgálják; hogy eredményeként ne csak töb­ben vásároljanak könyvet, hanem többen olvassanak is. Ö. L. 59. évfolyam, 234. szám 1969. OKTÓBER 9., CSÜTÖRTÖK Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap, hét­köznap 8. vasárnap 12 oldalon. ÁRA: 80 FILLÉR Somogyi Károlyné felvétele KÉSZ A VASVÁZ. Az Újszegeden épülő fedett uszoda vas­váza teljesen elkészült. A monumentális szerkezetnek je­lenleg a festési munkálatait végzik Kohóá­tépítés Megkezdték az Ózdi Kohászati Üzemekben a III. szá­mú nagykohó átépítését. A munka a kohó belsejében összeolvadt nyersvasmag, az úgynevezett „medve” bontá­sával, majd kirobbantásával kezdődött. Az átépítés hetven napig tart. Magyar nap Szabadkán Aranyérem a Tápéi Háziipari Szövetkezetnek (Kiküldött munkatársunk­tól) A szabadkai kiállításon tegnap a magyar vállalatok kerültek az érdeklődés kö­zéppontjába. Délelőtt 10 óra­kor a város szívében fekvő gazdasági klubban dr. Csikós Ferenc, a Szeged m. j. városi tanács vb titkára üdvözölte a megjelent újságírókat, a jugoszláv és magyar napila­pok munkatársait, majd be­számolt a magyar vállalatok szerepléséről. Dr. Csikós Fe­renc többek között megemlí­tette, hogy a termékpropa­ganda mellett mind nagyobb gondot fordítottak a kereske­delmi szándék realizálására. Ennek eredménye, hogy az idei Szegedi Ipari Vásáron is több jugoszláv cég árusít­hatta termékeit. Most a Sza­badkai Nemzetközi Kisipari és Kézműipari Vásáron szá­mottevő üzletet kötöttek a magyar és a jugoszláv part­nerek. A KONZUMEX Kül­kereskedelmi Vállalat­­ révén több mint 100 ezer dollár értékben élelmiszeripari, édesipari termékeket vásá­roltak magyar vállalatok a Pionír Cukorka és Csokolá­dégyártól. Bizonyára öröm­mel veszik a hazai fogyasz­tók, hogy a Meteor Külke­reskedelmi Vállalat közvetí­tésével 110 ezer dollárért si­került többféle rádió kis­­elemet vásárolni, amellyel a lakosság ellátását javítják meg Szegeden és az ország több nagyvárosában. Ter­mészetesen minden tárgyalás nem vezethet azonnal üzlet­kötéshez, de figyelmet érde­mel a Budapesti Kézműipari Vállalat és az AUTÓFÉM Ktsz, valamint jugoszláv vál­lalatok közötti megbeszélés a Kézműipari Vállalat arra ké­szül, hogy Szegeden, vagy Szeged környékén olyan üzemet állít fel, ahol ju­goszláv fonalból gyártanak majd sokféle női kötött di­vatcikket Az AUTÓFÉM Ktsz — mely a Szegedi Ipa­ri Vásáron aratott sikert — 2 ezer dollárért eladott áru­készlete után Szabadkán utánrendelésre „kényszerült”. A magyar kiállítók sikerét nemcsak az eredményes kap­csolatok tanúsítják. A nem­­zetközi kiállítás zsűrije a Budapesti Kézműipari Vál­lalat termékeit, valamint a Tápéi Háziipari Szövetkezet ízléses népművészeti cikke­it aranyéremmel tüntette ki Ezüstérmet kapott az ugyan­csak reprezentatív bemuta­tóval megjelenő AUTÓFÉM Ktsz és a nagykőrösi pipa* gyár. A Szegedi Ipari Vá­sár és a szabadkai kiállítás kapcsolatai tovább mélyül­nek, hiszen a Szegeden si­kerrel bemutatkozó Egyesült Vegyiművek, valamint a Gyorsszolgálat Ktsz is meg­hívást kapott Szabadkára. Amint a vállalatok képvise­lői elmondták, számukra na­gyon komoly lehetőséget je­lent a szabadkai kiállítás. A magyar sajtótájékoztató után a szabadkai Patria­­szálló nagytermében fogadást rendeztek a magyar kiállí­tók, amelyen többek között megjelent Prágai Tibor, a szegedi városi pártbizottság ipari osztályának megbízott vezetője és Anton Miladeno­­vic, a JKSZ szabadkai taná­csának titkára is. Dr. Csikós Ferenc pohárköszön­tőjében megállapította, hogy a ma­gyar kiállítók idei sikere, az aktívabb kereskedelmi te­vékenység még szorosabbra fűzi a két város iparának kapcsolatát. Jövőre még az eddiginél is reprezentatívabb, szebb kiállítás lesz Szege­den, hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulója alkal­mából. Erre szeretettel vár­ják jugoszláviai testvérváro­sunk iparának képviselőit. Remélhetőleg ezen az ipari seregszemlén a jugoszláv vállalatok mellett már Csehszlovákia, a Német De­mokratikus Köztársaság és Románia kiállítói is megje­lennek, így a Szegedi Ipari Vásár nemzetközi rangja is erősödik. Matkó István %

Next