Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-29 / 24. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Berlinben megkezdődtek a magyar-HDK tárgyalások Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, szerdán délelőtt különvonaton a Német Demokratikus Köztársaság fővárosába érkezett. Kádár János és Fock Jenő a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának és az NDK kormányának meghívására baráti látogatást tesz az NDK-ban, mint jelentettük. A magyar vezetők különvonata pontosan 10 órakor gördült be a berlini ’ Ostbahnhofra. A vonatról lelépő Kádár Jánost és Fock Jenőt. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke, Willi Stoph, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a NDK Minisztertanácsának elnöke, Erich Honecker, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, és dr. Nagy Lajos, hazánk berlini nagykövete üdvözölte. Kádár János és Fock Jenő fogadására megjelent még a pályaudvaron Günter Mittag, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Hermann Axen, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Wolfgang Raucfuss, a Minisztertanács elnökhelyettese, Harry Ott, a Központi Bizottság osztályvezetője és Oscar Fischer külügyminiszterhelyettes. A kölcsönös üdvözlések után Kádár János és Fock Jenő a pályaudvar körül összegyűlt ünneplő berliniek lelkes tapsa közepette szállására hajtatott. A magyar vezetők már a délelőtt folyamán az NSZEP Központi Bizottságának épületében hozzákezdtek megbeszéléseikhez, amelyeken az NDK részéről Walter Ulbricht, Willi Stoph és Erich Honecker vesz részt. A Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tanácstermében, Marx és Engels portréi alatt, a hosszú tárgyalóasztal két oldalán foglaltak helyet a két ország párt- és kormányvezetői, valamint, a tárgyalások többi résztvevői. Walter Ulbricht üdvözlő szavaiban köszöntötte a magyar vendégeket, és bemutatta a megbeszélések német résztvevőit . Örömmel állapította meg, hogy újból sor került a két párt és kormány vezetői között rendszeressé vált, valamennyi alapvető kérdés teljesen egységes megítélése alapján folytatott tanácskozásokra. Ezzel összefüggésben emlékeztetett Kádár János legutóbbi, az NDK huszadik évfordulójának ünnepségeivel kapcsolatos berlini látogatására. Kádár János szívélyes hangon válaszolt Walter Ulbricht üdvözlő szavaira. Megköszönte azt a meleg és szeretetteljes fogadtatást, amelyben a magyar vendégeket a Német Demokratikus Köztársaságban részesítették. A délelőtti tárgyalások 14 órakor értek véget. Kádár János és Fock Jenő a tárgyalás magyar részvevőinek körében ebédelt. Délután folytatódtak a tárgyalások. Tegnap estére a magyar vezetőknek nem volt hivatalos programjuk. (MTI) Tárgyal a magyar és az NDK-delegáció Kállai Gyula látogatása Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke szerdán — Venéczi Jánosnak, a budapesti pártbizottság titkárának társaságában — egész napos látogatást tett Újpesten. A vendégeket a IV. kerületi pártbizottság székházában a helyi vezetők tájékoztatták Újpest fejlődéséről, gondjairól, a kerület jövőjéről, egyben ismertették a párt- a társadalmi és tömegszervezetek tevékenységét. Ezután az országgyűlés elnöke a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékeket Gyártó Vállalatot kereste fel. (MTI) Új timföldgyár épül Ajkán A magyar—szovjet timföld —aluminiumegyezmény keretében több mint kétmilliárdos beruházást hajtanak végre Ajkán: felépítik a második timföldgyárat. Erre a célra az idén 350 millió forintot fordítanak, ebből 175 millió az építkezés. Az új gyár berendezéseinek egy részét külföldről vásárolják, a Szovjetuniótól például kétmillió dollár értékben. Sok gépet és berendezést szállít a magyar ipar is. (MTI) Tovább nő a szőrmeexport Rekonstrukció a szőrmeárúgyárban A szegedi szűcsök eredményes esztendőt zártak tavaly: a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat itteni gyáregységénél különösen az exportnak kedveztek a körülmények. A külföldi vevők igényeit gondos piackutatással, nemzetközi kiállításokon szerzett tapasztalatok alapján jó előre felderítették, a keresletnek megfelelően tudtak felkészülni, anyagokról gondoskodni. A belkereskedelem viszont, mint a gyár igazgatója, Riegel Viktor tájékoztat: tartózkodó volt az esztendő nagyobb részében, s a később, év végén bejelentett igényeket, már nem tudták kielégíteni a szörmegyáriak. Tavaly különösen megnőtt az irhabunda-termelés. Ez idén is tovább emelkedik. 1970-ben 18 ezer exportirhakabátot készítenek, kétezerrel többet, mint a múlt évben. A szőrmebunda-termelés másfélszeresére növekszik majd. A belkereskedelem is jóval nagyobb igénnyel jelentkezik most, ennek kielégítésére törekszenek az üzem dolgozói. Mindehhez jelentékeny műszaki fejlesztéssel biztosítják az aranyfedezetet. A szőrmebundák készítésénél például bevezetik az úgynevezett ragasztásos technológiát, ami nemcsak minőségjavulást, de munkaidő-megtakarítást is eredményez. Régi gond a szegedi szőrmegyárban, hogy szűkös a hely, nem rendelkeznek megfelelő szociális létesítményekkel. A rég tervezett rekonstrukcióhoz tavaly előteremtették a szükséges anyagiakat, s megkezdődtek a bontási munkálatok is. A nagyarányú felújítás teljes megvalósítása azonban az idei és a következő év perspektívája. Európa legtöbb országába, de újabban Japánba, Kanadába és az USA-ba is eljutnak az üzem termékei. A tőkés cégek rendkívül igényesek, külön kívánalmaik is vannak, nem könnyű helytállni a világpiacon. A legfontosabb, hogy mindig időre, s főleg jó minőségben szállítsanak. Mindez nem kis nehézségeket okozott, a tőkés export tetemes túlteljesítése azonban a népgazdaságnak, s a vállalat dolgozóinak egyaránt kedvező eredményt hozott. A többletdeviza-bevétel a részesedési és a fejlesztési alapot növelte, így a tavalyinál jóval nagyobb nyereségrészesedést fizethetnek: átlagban egyhavi keresetüknek megfelelő összeget kapnak a szűcsremekek készítői. S. M. 60. évfolyam, 24. szám 1970. JANUÁR 29., CSÜTÖRTÖK Megjelenik hétfő kivételével mindennap, hétköznap 8. vasárnap 12 oldalon. ÁRA: 80 FILLÉR Több autóbusz Szegeden Új járat Kübekháza és Szőreg között Az Ikaruszgyár januárban szállította a 10. AKÖV- nek azoknak az autóbuszoknak egy részét, melyeket még 1969-re rendeltek meg, így azután február 2-től több helyi és helyközi járatot tudnak indítani. Az AKÖV igyekezett figyelembe venni, mely vonalakon volt különösen kevés a busz, oda állított be újakat. A szegedi helyi járatok közül az 1-esen (Marx tér— úrhalmi út) tíz új járatpárt állítanak forgalomba, melyek reggel 5-től 8-ig félóránként, egyébként óránként közlekednek. A 2-es vonalon (Marx tér—Petőfitelep) 17 új járatpárral 4.20- tól 8 és 12-től 18 óráig 15 percenként, máskor félóránként közlekednek. A 14-es vonalon (Marx tér—Hattyastelep) 14 új járatpárral három Ikarusz 66-os nagykocsi jár majd. A 15-ös vonal (Marx tér—Mihálytelek) három nagyobb befogadóképességű kocsit kap, s a Ságváritelepig 11 újabb járatpár közlekedik. A helyközi forgalomban a tiszaszigeti vonalon Tiszaszigetig, illetve Újszentvárig munkanapokon 4—4 új járatpárt közlekedtetnek. Autóbuszt telepítenek Kübekházára, ahonnan 5.20 és 13.20 órakor a szőregi malomhoz, s 6.20 és 14.20 órakor onnan, vissza új járat indul. Ezzel a borpalackozóban dolgozó kübekháziak lényegesen jobb utazási lehetőségekhez jutnak. Kübekházáról ezentúl 6.45. 11.20 és 15 órakor is indul busz Szegedre. Szegedről Küsbekházára pedig 10.30. 12.40 és 16.40 órakor. Ezek csak munkanapokon közlekednek. B szőlősökhöz, gyümölcsösökhöz raktár és szakember is kell Gondok a szegedi járásban Napjainkban többször vita tárgya, hogy a homoki szövetkezetekben megéri-e, kifizetődő-e a járulékos beruházások meggyorsítása. A közelmúltban a járási népi ellenőrzési bizottság ennek jegyében megvizsgált három gazdaságot: a szatymazi Finn—Magyar Barátság, az öttömösi Magyar László Tsz t és a zákányszéki Homokkultúra Szakszövetkezetei. 1961-től 1966-ig nagyobb arányban, négy éve viszont kisebb mértékben telepítgettek a szegedi járás mezőgazdasági nagyüzemei. Eredetileg úgy tervezték, hogy az ültetvényberuházásokkal egyidőben párhuzamosan a gazdaságos üzemeltetéshez szükséges járulékos beruházásokat is megvalósítják. Sajnos, nem így történt. A későbbi évek során is elmaradtak a kívánt színvonaltól, s a három gazdaság tapasztalatai jól példázzák a szegedi járás problémáit, a járulékos beruházások elmaradását illetően. Szatymazon, a Finn—Magyar Barátság Termelőszövetkezetben 3011 holdon dolgozik a tagság, s az összes terület százalékában a szőlő-gyümölcs területe 6,1 százalék. Az öttömösi Magyar László Tsz-ben 3632 holdon gazdálkodnak, itt 10 százalék és a homoki világ egyik legjobb szakszövetkezetében, a zákányszéki Homokkultúrában, ahol 3792 holdon boldogulnak, a szőlő- és gyümölcsterület 4,8 százalék. Mindez egyben azt jelenti, hogy a szegedi járás mezőgazdasági üzemeinek területéből 6 százalékot tesz ki e három gazdaság, a nagyüzemi ültetvényeknek pedig 10,7 százalékát. A telepítésekhez támberendezés, csőkutak, kerítés, műtrágya és növényvédőszer-raktár készült, de nem elégítette ki az igényeket, annál inkább, mert nem volt rá elegendő keret. A második ötéves terv során különben is csak a műtrágyaraktárakat és a csőkutakat kapták meg a gazdaságok. Ezek nem szolgálták az ültetvények igényeit. A támberendezés mindhárom gazdaságban elkészült, az új telepítéseknél pedig most készül. A járás többi szövetkezeténél hasonló a helyzet, mert az alapberuházáshoz megfelelő ártámogatás áll rendelkezésre a korábbi telepítésű kultúrákhoz. A csőkutakkal különben rosszul jártak. A várt vízhozamot sehol sem tudták szolgáltatni. Napjainkban leginkább a vita abból adódik, hogy a szőlő- és gyümölcsültetvények igényeit kielégítő csomagolószínek építését korábban nem tartották egyértelműen szükségesnek. A modern termelési követelmények, az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek tökéletesebb kihasználása viszont egyre inkább nélkülözhetetlenné teszi ezeket. Anyagi fedezet az ártámogatáson túl nincs. Az üzemek nem rendelkeznek olyan mértékű saját erőkkel, hogy ezzel egykönnyen megbirkóznának. A költség elég magas, nagy feladat elé állítja a gazdaságokat. A vita még mindig tart, s nincs eldöntve az sem, hogy milyen térfogatú építmény a leggazdaságosabb. Nyilvánvaló, hogy az ezervagonos komplexumok építése a legcélravezetőbb, de a kisebb mezőgazdasági üzemek anyagi helyzete még a 100—120 vagonos tárolók építését sem igen teszi lehetővé. A fent említett három gazdaságban mintegy 9 millió forint beruházás valósult meg, alapberuházás, az elvégzett járulékos beruházások értéke ezzel szemben alig haladta meg a 3 millió forintot. Az elkövetkezendő időben több gondot kell fordítani a szakemberképzésre is. A járulékos beruházásoknál egyáltalán nem beszélhetünk a járás üzemeiben például hűtőipari szakmunkásról; a szőlőtermelő és borkezelő szakmunkások felkészültsége sem felel meg a megnövekedett igényeknek. Ez arra vezethető vissza, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben sem anyagilag, sem erkölcsileg nem kapnak kellő megbecsülést a szakemberek. Igaz, a szatymazi Finn— Magyar Barátság Tsz-ben a szakmunkásképzés színvonala a járási átlag fölött van. De nagyon sokat kell még tenni, hogy az elkövetkezendő időkben utolérjék magukat ezen a téren is a szövetkezetek. A vizsgálat lényege, hogy az országos átlagnál alacsonyabb szinten valósultak meg a szegedi járásban a járulékos beruházások. A lehetőségekhez képest ezért jó lenne az adottságok, a lehetőségek reális kihasználására több helyen meggyorsítani a járulékos beruházásokat. Sz. Lukács Imre